Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-07 / 90. szám

DÊLMAOYARORSZAQ 1910 szeptember 7 SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 7, szerda : A kaméliás hölgy, szinmii. „ 8, csütörtök d. u.: A dolovai nábob leánya, szinmii. w 8, ,. este: Dollárkirálynő, operett. „ 9, péntek: Cigánybáró, operett. „ 10, szombat: Bilincsek,szinmii.(Bemutató előadás.) „ U, vasárnap d. u.: Taifun, szinmii. „ 11 „ este: Az obsitos, operett. (Lendvay Micivel.) * Az obsitos — másodszor. Az obsitos mai, második előadására is majdnem megtelt a szegedi szinház. Bakonyi és Kálmán hol megható, hol mulatságos, szépzenéjü énekjátékának megint komoly sikere volt. Az érdem ezért nemcsak az operett-re, hanem a benne szereplő művészekre is hárul. Különösen Baróthynéra, Lendvay Micire, Nagy Dezsőre és Mezei Andorra, akik mindannyian nagyon jól játszanak. Felhő Rózsi, Nyáray Antal és Mihó Is sok tapsot kaptak groteszk táncukért. * IVyári vagy téli? Kaposvárott nyári színházat akart a város épittetni. A „színházépítési bizottság" azonban a kormány százezer koronás hozzájárulását nem fogadta el, mert nem akarja, hogy a színtársulat kérdésében ne ő, hanem a kultuszminiszter határozzon. A „színházépítő bizottsággal" most maga a tanács helyezkedik szembe. Legutóbbi ülésén kimondta, hogy a százezer koronás hozzájárulásnak kétszázezer koronára leendő fölemelését fogja kérni a kormánytól, mert az uj szinház közel százezer koronával többe fog kerülni a városnak, mintahogy ezt eredetileg tervezték. A tanács azzal az indokolással kéri a kormány ujabb százezer koronás hozzájárulását, mert a színházban a téli évadot szeretné meghonosítani. Most aztán téli színházzá akarják átesinálni a színkört, hogy az államtól segítséget kérhessenek. Ezzel azonban újra rosszul jártak, mert a kaposvári uj színházban, dacára, hogy az a tervezett kétszázhuszezer korona helyett háromszázhúszezer, esetleg háromszázötvenezer koronába fog kerülni, télen nem lehet majd előadásokat tartani. Nem lehet pedig azért, mert az uj színházban a központi fűtőkészülékeket nem lehet elhelyezni. Ezt szakemberek állapították meg. A tanács elküldte az uj szinház terveit egy vállalkozóhoz, hogy készítsen hozzá központi fűtőberendezést. A vállalkozó visszaadta a terveket, mivel az uj színházban a fűtőberendezést elhelyezni nem lehet, mert ahoz vékonyak a falak. A szinház eredeti terveit a nyári évadhoz szabták és ezt nem lehet megváltoztatni. Szóval, a kaposvári szinház, bárha az háromszázötvenezer koronába fog majd kerülni, mégsem lesz olyan, hogy abban télen is lehessen játszani. Sőt egyáltalán most azt szeretnék tudni Kaposvárott: nyári lesz-e, téli lesz-e a szinház és egyáltalában lesz-e szinház Kaposvárott. * „Nemzeti Játék-Szin." Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt, 1825. évi szeptember hatodikán Tudós Horváth András téti plébános a Pozsonyban összeült országgyűlésen indítványozta, hogy Budapesten épitsék föl az első „Nemzeti Játék-Szint." Horváth indítványát versben irta meg. A hosszú költemény így kezdődött: Kezdjünk magyarul szivet lágyítani; kezdjünk — A már messze haladt szomszéd Népeknek utánnok A' simulás' fűtamatjában kar — Tűzve eredni! Felséges palotát építsünk; Nemzeti vágyra, S a magyar Ízléshez méltót; bámuljon előtte A'ki megállapodik; szemeit foglalja sziréni Ötlet; az elragadó szépség fenekére lehasson A szívnek. Ha belép, illesse az égi dicsőség Minden test-ideget merevítő képe; nem itten Tündérországban gyanakodjék lenni. • Rajta Magyarok! szégyenpirulásra okot ne Adjunk már ezután; igazícsuk előbbi hibánkat; A'mi nagy, a'mi dicső, mindezt örvendve ra[gadjuk, Hogy ne csak ajkunkon zengjen: „Nemes a' [Magyar;" a sziv' Harmóniája jeles tettel bizonyítsa szavunkat. Hozzunk áldozatot, kiki mennyit ajánlani képes Vágy kiki mennyit szánt, tegyünk Oltárára [Hazánknak. A lelkes indítványt az Országgyűlés elfogadta és nyomban megkezdődött az országos gyűjtés, mely 627.942 forint 56 krajcár V. P. (váltópénzt) eredményezett. így épült föl az első Magyar Nemzeti Szinház. * Rostand fia darabot irt. Maurice Rostandi Edmond Rostandnak fia és maga is — poétaVersei, amelyek idáig nyilvánosságra jutottak, kedvesen jelentéktelen apróságok voltak és Maurice úrról sokkal többet hevültek a szerelmi kalandjaiért, mint a verseiért. Mert ezek a kalandok ugyanolyan viharosak voltak, amilyen szelídek a versei. Most azonban Maurice Rostand ugy véli, elérkezett az ideje, hogy tökéletesen a papa nyomdokába lépjen: versesdarabot irt. Még pedig rögtön — Napoleonról. A darab cime Bonaparte. * A bolgár cár és a Comédie Française. Ferdinánd bolgár cár, mint még emlékezetes, az idén nyár elején ellátogatott nejével és két fiával Párisba, ahol különösen szíves fogadtatásban részesítették az uralkodót. Tiszteletére többek között díszelőadás volt a Comédie Francaisben és egy színielőadás az Elysée-palotában, amelyen szintén a Comédie művészei vettek részt. A bolgár uralkodó már akkor ajándékokkal honorálta a francia művészeket, most pedig Szófiából, szives hangú levelek kíséretében, értékes ékszereket küldött Bartet és Bertha Cerny kisasszonyoknak és André Brunot-nak, a Comédie Française három jeles tagjának. Csiky — a házasságközvetitö. A szinház valamennyi nő- és férfitagja megharagudnék, ha azt írnánk itt, hogy Csiky László a szinház legtehetségesebb' tagja. De mi szerények és tartózkodók maradunk nemcsak az Ítéletek megalkotásában, hanem kimondásában is és megelégszünk annak a konstatálásával, hogy Csiky László a szinház legbohémebb, legnagyobb kedélyű, legbetyárabb és legkedvesebb tagja. Ezért nem haragudhatik meg Felhő Rózsi sem, mert hisz az ő kedvessége asszonyi, betyársága primadonnai, de még Nyárai Antal sem, akiről készséggel ismerjük el, hogy csak a kedvessége vetekedhetik a bohémségével, aminél megint csak az ő tehetsége nagyobb. Tehát summa summarum: Csiky László, ez a nagy tragédiák nagy szerepeit játszó kitűnő színész, most már kétségtelenül a színtársulat legbohémebb, legnagyobb kedélyű, legbetyárabb és legkedvesebb tagja . . . Csiky László örökké kedélyeskedik. Vicceiben sohasem bántó, hanem mindig finom és ötletes. Ezek közül a finom és ötletes heccelődései közül való az, amelyet itt elmondunk. Kedden délelőtt édes és érdekes titkokat súgott Csiky László a színtársulat tagjainak. Amint jött egyik-másik a próbára, Csiky nyomban félrehívta és volt a számára titkos mondani valója. Persze, ugy lehetőleg, hogy senki meg ne hallja. Es a nagy titkolódzás eredménye az lett, hogy — kettő kivételével, — a színtársulat minden tagja megtudott egy titkot, egy édes és érdekes titkot, ami forróvá, különössé, feszessé, sőt majdnem izgatottá tette a levegőt a kulisszák sötét nappali vüágában. Csak két ember nem látta ezt a kíváncsiskodó feszességet, csak két ember nem érezte ezt a melegséget és forróságot. Várnai Janka, a bájos kis leány és kitűnő naiva és Mihó László, a naturburs és szép fiu. A kar egyik tagja — mert hát nekik is megsúgta a nagy titkot Csiky László — meg nem állhatta a nagy bizonytalanságot, meg aztán gratulálni is szeretett volna. Odamegy a színpadon álló Várnai Jankához ép akkor, amikor majd az egész társulat körülötte, mellette és a közelében van és megkérdi tőle: — Igaz, János? — Mi? Magam is kíváncsi vagyok rá. — Most szivtál el vele lent egy cigarettát. — A Laci bácsival. — A Lacival. — Szépen volt az Laci. — Nem is a . . . (a nő itt egy nagyMö betűt elnyelt.) — Te, ne gunyulj ! Szép fiu a . . . És itt a Várnai Janka körűi, mellett és közelében levők mintegy karban mondták : — Laci ! Erre mindenki elámult. Várnai Janka, mert más keresztnevet várt. Mihó László, mert az ő nevét hivta ez a kar, mint azét a bizonyos grófét, aki a vizbe esett és az egész társulat, mert a világos háttérben előbb mosolygó arccal, örömmel és boldogan állt Csiky László, most pedig már nevetett, visszatartózhatatlanul és jóízűen nevetett. Mihó László, aki érezte, hogy ő van a játékban, csendben, lassan, kényelmesen odasétált Csiky Lászlóhoz. — Micsoda stiklít csinált megint Laci bátyám ? — Semmit, fiam — felelte Csiky László, csak tudattam az eljegyzéstek hirét a társulattal. — A mienket? — kérdezte megdöbbenve Mihó. — Az enyémet? — ijedt meg most az egyszer komolyan Várnai Janka. — A tieteket János, igen, a tieteket — nevetett Csiky László. — Miért, — naiváskodott Várnai Janka. — Ezt nem tűröm. — János — csittitgatta Csiky a kis fölfortyant naivat. Ha majd nem leszel naiva, meg tudsz engem érteni. Kiveszőben vannak a szép színészek, de a szép színésznők is. Én mondom, János, az öreg, a tapasztalt hadfi neked, a naivának. Te elég bájos vagy, kedves és szép. Azt meg te mesélgetted tavaly, hogy szép fiu a Hugó. Bizony isten igazad volt, lóvén Mihó Laci a Hugó. Jánoskám, ha nem leszel naiva, majd meg tudsz engem érteni. Legyetek egymáséi. Nagy szükség van arra, hogy az uj szinésznemzedék szép és kedves legyen t Várnai Janka előbb csak bámult, előbb csak hallgatott. A színésznők és színészek pedig összenéztek. Ki tudja, ki kire ós mire gondolt e percben. Azután nevetni kezdtek, rettenetesen nevetni. Próbára csöngettek. Csiky László megindult. Fodor Ella felé ment. Azután elővette a zsebtükrét és nagy titkon nézegetni kezdte magát. Minden bizonynyal az az uj, nemzedék, a szép és bájos jutott eszébe, amelyről az imént beszélt. —zai. Sztrájktörők a maimokban. — Éheztetik a munkásokat. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti malmokban változatlanul áll a sztrájk. Se a Galíciából importált sztrájktörők munkábaállitása, se a vasés fémmunkások szövetségének állásfoglalása nem tudja megtörni a sztrájkolók erejét. Háromezerötszáz malommunkás kitartóan sztrájkol, fönntartás nélkül állja a harcot a malombárók kiuzsorázó hajlandóságaival szemben. A budafoki-uti Palatínus-kertben, a sztrájktanyán, lelkes a hangulat. Az eddigi események után kétségtelen, hogy a sztrájk a munkások győzelmével fog végződni. Érdekes fejleményei vannak már a malomsztrájknak. Az tudvalévő, hogy a molnárok a sztrájk letörésére Galíciából és Máramarosszigetről lengyel és rutén munkásokat importáltakNem is munkásokat, vézna, gyenge fiatalembereket és rokkant öregeket, főként pedig tanulatlan, nem képzett napszámosokat, akiknek sejtelmük sem volt arról, hogy hova szállítják őket. Mint a csordát, ugy terelték őket Pestre, nagy és fényes fizetés ígérete mellett. Három transzportban jöttek a sztrájktörők. Először negyvenhat, másodszor száztíz, harmadszor ti* zenhárom, összesen százhatvankilenc embert hoztak Budapestre. Ez a mult héten történt. A Malomegyesület a sztrájktörőket a Molnárok és Sütők Malmának soroksári-uti házában raktározta el. Elraktározta és nem elszállásolta, amint ez a továbbiakból kiderül. A Malomegyesület a sztrájktörő galíciaiakat szétosztotta a különböző malmokba, de a munka nem indult meg, mert ezek az emberek . képteleneknek bizonyultak a malom-munkára. Munka eddig sem folyt a malmokban, a sztrájktörők segítségével sem indult meg a munka és nincs is kilátás arra, hogy meginduljon. Még kevésbé a fordulat után, amely a sztrájk ügyében beállott: a sztrájkolók a sztrájktörőket megszöktették, kiszabadították őket a molnárok karmai közül és főként abból a rettentő bánásmódból, amibe a malmokban jutót" tak. Szombaton hetvennyolc, vasárnap harminc hétfőn nyolc és ma huszonkét sztrájktörőt hoztak ki a malmokból. A sztrájktörő munkásokkal ázsiai módon bántak a malmokban. Negyven-ötven ember egymás hátán, mint a disznók az ólban, ugy fetrengett a soroksári-uti malom pincéinek egy-egy zugában. Meleg ételt tíz napon át nem kaptak, nem mosakodhattak italhoz nem jutottak. Kenyéren, szalonnán éa pálinkán éltek. Egy embert sem engedtek ki, hogy ételt hozzon a társainak. Ugy tartották őket a malmokban, mint az állatokat, hogy no érintkezhessenek a sztrájkolókkal. Szombaton délután végül két kiéhezett ember kiszökött a soroksári-uti malomból. Ezeknek a segítségével aztán a többi sztrájktörőket is megszöktették és a sztrájktanyára szállították. Az éhes, lerongyolódott emberek most ott esznek-isznak. A könyveiket a sztrájk vezetői megszerezték; az elöljáróság fejenkint száz koronát itélt meg nekik, ezen az összegen és a sztrájkpénz-