Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-07 / 90. szám

4 DéLMAgYARORSZAg 1910 szeptember 6 dés mikéntjében rejlenek, amely anyagi boldogulást csak az egyik nem és csak egyes osztályok számára képes biztosítani; az etika tarthatatlanságában rejlenek, amely más mértékkel mér a férfi, mint a nő számára és abban a nagy bizonytalanságban, amely a mai kenyérharcnak legbiztosabb és legjellemzőbb velejárója. A legújabb szegedi áldozat bukása sem állítja meg az életet. Kártyáznak tovább az emberek, egy kidőlt kártyás helyére számtalan uj jön, mind fiatal, bizó erős és vak. Közben pedig meg-megujuló tragédiák szereplői kénytelenek felölteni a nyomor és elbukás gyászát, olyan szereplői, akik a bukás mártírjai, de az élvezetek lázárjai. Nagy tragédiák megindító fölvonásai játszódnak le az élet kulisszái mögött. Ami a színre tolakszik, vagy amit előráncigálnak, mindaz a kulisszák mögötti nagy elsiratások és mélységes gyászok vetített képe csak. A tragikus mozzanatok az élet szűk kereteit töltik meg titkosan, kevesektől látva, azokat, amelyek az emberek boldogítójára alkotódtak. A család pusztul és nyög a társadalmi bűnök nyomasztó sjulya alatt és a kálváriára menés nehéz keresztjét cipeli az asszony, a jó, a hűséges és családi életet élő asszony, az anya, a jó, a fájdalmasan szülő és elsősorban mindig a gyermekéért aggódó anya. Szépen megkonstruált idill volt a család, amelyet rombol, egyre rombol az idilleket csak pillanatnyilag tűrő és csöppet sem idillikus élet. K. s. Botrány Brüsszelben. — Tűzfészek volt a kiállítás. — (Saját tudósítónktól.) Brüsszelből jelentik, hogy félszázmillió frank a kár a brüsszeli kiállításon és ebből az angol kiállítók tizenkét és fél milliót követelnek. A kiállítási bizottság hirdeti, hogy az uj angol és francia csoportok szebbek és dasabbak lesznek, semmint voltak a leégett pavillonok, de ez mesebeszéd: arra való, hogy a publikumot csődítsék vele a kiállításra, amelynek látogatottsága erősen megcsappant. Az igazság az, hogy a kárvallott angol és francia kiállítók még akkor sem fogják újból rendezni pavillonjaikat, ha káruk az utolsó centimeig megtérül, mert a brüsszeli kiállítás veszedelmes tűzfészek. Pedig az sem biztos, hogy pörösködés nélkül pénzükhöz jutnak az angolok és a franciák, noha kormányaik is erélyes lépéseket tettek Brüsszelben. Minden valószínűség szerint pörre kerül a dolog és akkor érdekes leleplezésekre van kilátás, hogy mennyire nem törődtek a tűzbiztonsággal a kiállításon. Aznap, mikor a kiállítási bizottság tárgyalt a kárvallott angolokkal és franciákkal, hogy újítsák föl a fölépítendő pavillonokat, a következő jelenet történt: Épen erről tárgyaltak, amikor megszólalt a vészkürt. Rémület támadt a kiállításon. Csakugyan közvetlen közelében a leégett pavillonoknak egy vendéglő fedelén sürü füstfelhő gomolygott. Kicsődült a kiállítási bizottság. Mindenki izgatottan leste a tűzoltókat. És mi történt? Majdnem negyedóra telt bele, mikor végre elődöcögött egy rozoga öntözőkocsi, amilyeneket faluhelyen alkalmaznak még és vele két hiányosan felöltözött tűzoltó. Az öntözőkocsi pedig hasznavehetetlen volt, mert a kéziszivattyu nem működött. Nagysokára jött még egy tüzoltókocsí. Ez már gőzszivattyu volt. Két gebe húzta. Nagyon vékonyan bocsátotta magából a vízsugarát, föl sem ért a vendéglő tetejére, de annál több szikrát szórt idejétmulta gépének kéménye. Maga a kiállítási bizottság intézkedett, hogy vigyék el a gőzszivattyut, mort a szikraeső fölgyújtja a többi pavillont. Ilyenek a tűzbiztonsági viszonyok a brüsszeli kiállításon és ha pörre kerül a dolog, a kárvallott angol és francia kiállítók kíméletlenül érvényesíteni fogják ezeket a tapasztalatokat. Egyelőre elhatározták, hogy nem állítanak ki újból, a kiállítási bizottság pedig hatalmas kulisszákat készíttet, amelyekkel elleplezze a leégett területet a kiállítás közönsége előtt. A szélhámos birodalmi gróf. — Kalandok Budapesten és Bécsben. — (Saját tudósítónktól.) Dunin-Borkovszky József birodalmi grófnak a Majna melletti Frankfurtban hitelezési csalások miatt történt elfogatása élénk emlékezetébe idézi az arisztokrata köröknek a gróf Bécsben és Budapesten évekkel ezelőtt elkövetett botrányos üzelmeit. Tizenöt évvel ezelőtt leplezték le először a grófot Budapesten. Gyanús pénzügyi müveleteket hajtott végre az akkor alig huszonhétéves gróf, aki anyjának, a Lembergben élő Borkovszky Olga grófnőnek közbenjárására megszabadult a bün" tető eljárástól. Őrültnek deklarálták, gondnokság alá helyezték és egy Bécs melletti szanatóriumba internálták, ahonnan néhány nap múlva sikerült megszöknie. Külföldre ment és Franciaországban, Olaszországban, Angliában és Németországban folytatott kalandor-életet. Öt évvel ezelőtt Borkovszkynak Párisban kínos afférje volt. ,Zawadski-Borowski gróf orosz cári főmarsall és a máltai lovagrend parancsnoka" álnéven a szélhámoskodások és csalások egész tömegét követte el, amiért azután bíróság elé állították. A nemes gróf rendszeresen fosztogatta a párisi műkereskedőket és ékszerészeket, akik szép címére való tekintettel korlátlan hitelt nyújtottak neki. A szőnyegek, ékszerek, képek, régiségek és egyéb drágaságok természetesen még eredeti csomagolásban a zálogházba kerültek. Borkovszkyt, aki egyébként egy igen jó családból való párisi polgár leányával járt jegyben, három hónapi börtönre Ítélték, de csak föltételesen, ugy, hogy a büntetést nem kellett leülnie. Párisból Olaszországba ment Borkovszky, majd pedig Németországba. Évekig nem lehetett hallani felőle semmit és csak rövid idővel ezelőtt kapott gondnoka, Hecht dr bécsi ügyvéd híreket Frankfurtból, melyek azt bizonyították, hogy Borkovszky ott ismét folytatja régi szélhámoskodásait. Az ügyvéd erre figyelmeztette a gróf frankfurti hitelezőit, hogy egy fillért se adjanak Borkovszkynak, de a figyelmeztetés már későn jött. A gróf rengeteg adósságot csinált, mig végül most letartóztatták. Anyja, aki egyébként beteges öregasszony, esztendők óta szerény apanázszsal támogatta fiát, most azonban már nem segíthet rajta, mert szerény vagyona távolról sem lenne elegendő Borkovszky rengeteg adósságainak kifizetésére. Borkovszky életében különös szerepe jut szolgájának, aki a szanatóriumból történt szökése óta elválhatatlan kísérője. Ez a szolga egy magyar származású volt huszárőrmester, aki, ugylátszik, igen nagy befolyással van urára. Borkovszky évekkel ezelőtt azzal a kéréssel fordult gyámjához, hogy szabadítsa meg szolgájától, az ügyvédnek erre irányuló törekvései azonban hasztalanok voltak, mert a gróf később maga vonta vissza panaszát. Minden valószínűség szerint a gróf életében bizonyos perverzitások is szerepet játszottak és ugylátszik, mintha főleg Frankfurtban csaknem kizárólag homoszekszuálisokkal érintkezett volna. Az elzüllött grófnak egyébként igen előkelő rokonsága van. Az ellenzéki vezérek. Az ellenzék vezérei nem tartózkodnak a fővárosban és igy az ellenzéki politikusok körében még csönd honol. Kossuth Ferenc Wiesbadenből Brüsszelen át Bécsbe utazott, ahonnan Budapesten keresztül Soltra utazott. Justh Gyula, aki három hetet töltött Karlsbadban, tornyai birtokán időzik és szeptember huszadikán érkezik a fővárosba. Apponyi Albert gróf eberhardi birtokán tartózkodik. Khuen-Héderváry és Aehrenthal. Bécsből jelentik: Beavatott politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak annak a tanácskozásnak, amely a magyar miniszterelnök és a közös külügyminiszter között végbement KhuenHédervárynak visszatérése után. Szó volt a két államférfi között a türhetetlén husinségről is, amelynek egyetlen segítsége a szerb kereskedelmi szerződés sürgős életbeléptetése. Aehrenthal természetesen beavatta a magyar miniszterelnököt a salzburgi találkozáson szóbakerült külpolitikai kérdésekbe is, de főleg a delegációk egybehivását beszélték meg egymással. Elhatározták, hogy a delegációk október közepén fognak összegyűlni. Megelőzőleg a külügyminisztériumban szeptember folyamán közös minisztertanácskozás lesz s azon fogják véglegesen megállapítani az 1911. évi közös költségvetést. TAVI RÁTOK A görög-török konfliktus. Konstantinápoly, szeptember 6. A görög követ Írásbeli közlést nyújtott át a portának, melyben húszmillió frank kártérítést követel a bojkott miatt okozott károkért. Konstantinápoly, szeptember 6. A krétai védőhatalmak nagykövetei tegnap délután szóbeli uton közölték Rifat basa török külügyminiszterrel a krétai védőhatalmak válaszát a görög nemzetgyűlésbe beválasztott öt krétai polgár ügyében. E válasz szerint a védőhatalmak kijelentik, hogy a három delegátus esete, akik föltétlenül krétai polgárok, a rájuk kényszerített lemondás által elintézést nyert. Venizelosz és Pologeorgisz megválasztása miatt, miután ezek hellének, Törökországnak nincs joga a görög kormánynak szemrehányást tenni. Venizelosznak azonban majd le kell mondania a krétai kormányelnökségről és nem lesz szabad többé krétai ügyekbe 'avatkozni. Portakörökben kijelentik, hogy a porta egyelőre Venizelosz és Pologeorgisz állampolgárságát fogja megvizsgálni és magatartását ehez képest fogja irányítani. Nikita látogatásai. Bécs, szeptember 6. Nikita, Montenegró királya október havában Bécsbe utazik, ahol mint király, a koronás fők közül először Ferenc Józsefnél tiszteleg. Bécsből Nikita Pétervárra utazik, ahol az orosz cárt látogatja meg. Onnan pedig Szófiába utazik. i Tilos a távirat. Róma, szeptember 6. A belügyminiszter elrendelte az abruzzói hercegnek miss Elkinssel való házasságára vonatkozó összes táviratok elkobzását, melyeket akár Olaszországból a külföldre, akár megfordítva, a külföldről Olaszországba küldenek. Afganisztán annektálása. Moszkva, szeptember 6. A Golos Moskwi hírt ad, hogy a chivai kán halála után nagy fölfordulás készül és az orosz csapatok beavatkozása elkerülhetetlen. Az is bizonyos, hogy Chivából a zavargások át fognak csapni Bochara területére. Bocharában az oroszellenes áramlatok már is veszedelmesekÉppen ezért a pétervári kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy annektálja Bocharát és Chivát, mivel pedig ezt Angolország rossz szemmel nézné, Oroszország kész beleegyezni abba, hogy Anglia annektálja Afganisztánt. A spanyolországi sztrájk. Madrid, szeptember 6. Az itteni munkás-szakszervezetek visszautasították a madridi általános sztrájk proklamálásának eszméjét, mert e tüntetést, tekintettel a saragossaí és bilbaói sztrájk végződésére, céltalannak tekintik. Tait és Roosevelt. Szentpétervár, szeptember 6. A természeti kincsek megőrzésével foglalkozó kongresszuson Taft elnök dicsérte Rooseveltnek a természetes segélyforrások fönntartására irányuló törekvését, örömének adva ki-