Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-07 / 90. szám

1910 szeptember 10 DÉLMAGYARORSZaQ 3 ná! fogva is az, mivel ez a korszak a vasutügyek fejlődése terén is az előretörésnek, a minden téren való haladásnak, a szakadatlan és mélyreható fejlődésnek korszaka. Kivánja, hogy a kongresszus tagjai jól érezzék magukat Budapesten. (Éljenzés). Bekrendt elnök szólalt föl ezután és megköszönte Hazai honvédelmi miniszternek a magyar kormány nevében, Fülepp főpolgármesternek a főváros közönsége nevében és Marx elnökigazgatónak a magyar vasutak képviseletében mondott szives szavait. Az elnök beszéde után bemutatták az ügyvezető-igazgatóság üzleti jelentését, amely az 1908 augusztus elejétől 1910 julius végéig terjedő időre szól s részletesen felöleli az egyletnek ezidőbeli tevékenységét, a bizottságok munkáját. Az ügyvezető-igazgatóság jelentésének tudomásulvétele után a szakbizottságok kezdették meg munkájukat. Tárgyalások az állami kölcsönről — Kincstári jegyek kibocsátása. — (Saját tudósítónktól.) A Neue Freie Presse mai száma, hosszabb cikket ir abból az alkalomból, hogy Ullmann Adolf, a Hitelbank vezérigazgatója a legközelebbi napokban Bécsbe és Párisba utazik a magyar kölcsön ügyében való tárgyalások céljából. E tárgyalások elsősorban arra vonatkoznak, arra céloznak, hogy megbeszéljék azokat a különböző lehetőségeket, melyek a kölcsön megkötésénél, tekintetbe jönnek. Ilyen kölcsön-tárgyalásoknál igen rövid időn belül változik a helyzet és a mai helyzet egy napról a másikra gyökeresen megjavulhat, A pillanatnyi helyzet alapján most csupán két alternativáról beszélhetünk. Az egyik a párisi tárgyalásokra vonatkozik. Párisba a magyar csoport képviselői csupán akkor utazhatnak el, hogyha már bizonyosságuk van arra, hogy a francia fővárosban kezdődő tárgyalások pozitív eredményre vezetnek. Ennek az az elŐföltétele, hogy a kölcsönnel egybe nem függő kérdések kikapcsolása után a kölcsön megkötésének föltételei dolgában a nézetek minden tekintetben megegyeznek. így tehát elsősorban az összegre kell megegyezni, amelynek erejéig a kölcsön szóljon, azután a közreműködő bankok között való föloszlásról és mindenekelőtt a kölcsön árfolyamáról. A magyar kormány nincs arra ráutalva, hogy pénzügyi szükségleteit Franciaországból fedezze, miután, — amint ez már magától értetődik — más segitő eszközök is állanak rendelkezésére. Nem tarthatják megoldásnak, hogy Párisban folytatnak tárgyalásokat, mert a talaj ott esetleg nincs teljesen előkészítve, ezért egy második terv is megbeszélés alatt áll. Ez az, hogy az év végén esedékes kincstári jegyek beváltását uj kincstári jegyek kibocsátásával eszközölje a kormány. Ezzel mindenekelőtt a meghatározott terminushoz való követelésnek felel meg. Ezenkívül azonban a magyar kormánynak még további pénzszükséglete is van. Az úgynevezett magyar csoport e célból a magyar pénzügyminiszternek egy ujabb száz-, esetleg kétszázmillió koronára menő összeget fog rendelkezésére bocsátani. Ez oly módon fog megtörténni, hogy ennek az összegnek egyik részletét járadékelőleg formájában, a másik részét pedig a törvényhozás egy régebbi fölhatalmazás folytán a magyar pénzügyminiszter tárcájában levő negyvennyolcmillió aranyforintról szóló magyar aranyjáradékot vesz át a magyar csoport szűkebb német, osztrák ós francia üzletbarátaíval együtt. Illetékes pénzügyi körökben uralkodó nézetek szerint csak ez a két terv jöhet most számításba. E kettőn belül természetesen többféle variáció lehetséges és igy nincs kizárva, hogy a tárgyalások folyamán ujabb lehetőségek merülnek föl. Egy járadékkötvény kötését illetőleg pénzügyi körökben azt az álláspontot képviselik, hogy ezzel a máddal a kincstári jegyek végre végleg kikerülnek a forgalomból. Más oldalról azonban utalnak arra, hogy a legkomolyabb pénzügyi technikai okok sem elegendők ahoz, hogy a magyar kormányt arra kényszerítsék, hogy olyan föltételek mellett kösse meg a kölcsönt Franciaországban, melyek Magyarország hitelpolitikai tekintélyének nem felelnek meg. Lázadás Olaszországban, — A kolera miatt. — (.Saját tudósítónktól.) Rómából érkezett jelentések hirül hozzák, hogy a kolera legveszedelmesebb fészkében, közvetlen Bari szomszédságában, a minap megdöbbentő dolgok történtek, amelyek esetleg a járvány terjedése ellen tett minden intézkedést hiábavalóvá tesznek és uj erőre kapatják a már-már szünöben levő veszedelmet. A Bari mellett levő Barletta városkában, ahol á kolera ugyancsak pusztított, föllázadt a lakosság a kolera miatt tett intézkedések és az orvosok ellen, Két napon át tömegekben járták be az utcákat, zajongtak, romboltak, gyilkoltak, elkergették az orvosokat, az ápolókat és a város ma teljesen, orvosok és egészségügyi intézkedések nélkül, ki van szolgáltatva a járványnak. Tegnapelőtt tört ki a lázadás. A lakosság igen szegény és most még nagy a munkátlan, ság is. Az egészségügyi intézkedések, amelyek szegényes bútorait, holmiját veszélyeztetik és az a rendelet, hogy a környékbeli fertőzött mezőkről nem szabad zöldséget és gyümölcsöt behozni, elkeserítették. Nagy, lármázó csoportok járták be az utcákat-, különösen sok volt a nő, akik szitkozódtak az orvosok és a kórház ellen. Amikor meglátták a rendőrfőnök kocsiját, ráütötték magukat és a kocsit szétrombolták. A rendőrfőnök csak egy másik áldozat árán menekült meg. Lacampora gyógyszerész ugyanis fölháborodva tört ki a tudatlan, barbár néptömeg ellen. Megtámadták, botokkal verték és késsel többször hátbaszurták. Most a kórházban haldoklik, életbenmaradásához nincs remény. A közbejött eső véget vetett a zavargásnak. Amikor azonban az eső elállt, a néptömegek újra az utcán voltak. Megtámadták az orvosokat, a kórház ablakait beverték és erkélyeit lerombolták. A rendőrség tehetetlen volt a dühöngőkkel. Másnap a zavargás megismétlődött és minthogy az orvosokra és ápolókra egyenesen vadásztak, a várost valamennyi orvos és vala" mennyi betegápoló elhagyta. Az előhívott katonaság tehetetlen. Vagy ezer főnyi gyalogság van most a városban, de semmit sem érnek el, mert csak nagy vérengzés árán lehetne a lázadást lecsillapítani. A tömeg nem fél a katonáktól, szembeszáll velük és revolversortüzzel fogadja őket. Az orvosoktól és egészségügyi intézkedésektől elhagyott városban már is észrevehető a pusztító járvány uj erőre kapása. Hivatalosan megállapították, hogy egy kolerabeteg a tüntetések óta orvosi segítség nélkül meghalt. Bizonyos azonban, hogy más esetek is sűrűn voltak, amelyeket azonban eltitkoltak. Azok, akiknek a családjában koleraeset történt és akiket még nem fertőtlenítettek, fölhasználják a zavart és elszöknek a városból, hogy szegényes holmijukat megmentsék és megszabaduljanak a napokig tartó elkülönítéstől. Megtörtént, hogy ilyen család koleragyanusbetegét is magával vitte. Ilyenformán elhurcolják a járványt mindenfelé. A hatás máris érezhető. A környékbeli Malfettában hat megbete" gedés és hét haláleset történt. Általában a koleravidéken ismét megszaporodnak az esetek A kolera Magyarországon. Hivatalos jelentés szerint a fővárosban tegnap és ma gyanús megbetegedés nem fordult elő. Magyarevits Mladen dr tiszti főorvos ma délelőtt megnézte a Szent Gellért-kórházat és a fertőtlenitő-intézetet és meggyőződött arról, hogy minden szükséges előkészület megtörtént a járvány terjedésének megakadályozására. A kolerariadalom, amely az utóbbi napokban elült az országban, újból tápláló anyagot kapott: Baranyamegyében koleragyanus körülmények között meghalt egy ember. Az alispán azonnal fölfüggesztette a főorvost, mert kiderült, hogy nem hajtotta végre a kolerarendeletet. Szekszárdról jelentik, hogy szeptember elsején gyanús körülmények közt megbetegedett Mocsáry István ötvenhatéves földmives. Bevitték a közkórházba, ahol Dragics dr; vármegyei tisztiorvos és Herczegh dr kórházi főorvos megvizsgálták a beteget és megállapították a kolera-nosztrát. A szükséges óvintézkedést azonnal megtették. Két nap alatt Mocsáry meghalt. Holttestét föl fogják boncolni. A hatóság a legszigorúbb óvintézkedéseket megtette. Simoncsics alispán kiutazott a helyszínére és miután megállapította, hogy Komáromy Gyula dr városi főorvos nem hajtotta végre a kolera ellen kiadott rendeletet, a főorvost fÖU függesztette állásától. Pestis Oroszországban. Odesszából jelentik: Odesszában tegnap nyolcvannégy ember betegedett meg pestisben ós ezek közül huszonegy meghalt. A régi betegek közül huszonnégy meggyógyult. A járvány ijesztő mérvben terjed. A kártya. * Mégis csak nagy város vagyunk mi Szeged, hiába csepülnek le bennünket annyiszor mások és hiába csepüljük le még többször mi magunkat. Nagy város vagyunk, amelynek esti sötétjében fényes, világos kávéházak ékeskednek és elfüggönyözött ablakú, füstös falú, nehéz levegőjű kávéházaiban folyik az élet, a kártyázás, a terhelt, a nehéz levegőjű élet. Nagy város vagyunk, a nagy és kis város öldöklő specialitásával, a kártyával. A kártyával, amely a faluban többször unaloműző, ritkábban veszedelemnek csiráját rejtve hordozó. A kártyával, amely a nagy városban, amilyen Szeged, még idegenforgalmat is csinál, idevonzza a fényes lármába, az idegölő éjszakába a falu pihenő csöndjéből az élet bukottait, az erkölcsi prostituáltság szegény és gyönge jelöltjeit. A kártya áldozatainak sorába most Szeged állított egy embert, egy szorgalmánál fogva jobb sorsra érdemes, munkaképes embert, akinek minden cselekedetéhez sokszoros felelősség súlya fűződött. Azé a felelősségé, amelylyel az emberiség társadalmi etikán és gazdasági érvényesülésen fölépülő boldogulásának mindenki tartozik. És azé a felelősségé, amely attól a pillanattól kezdve nyomja az ember vállait, amint bármiféle kapocscsal a sajátjához kötötte egy asszonynak az életét, akitől nagy általánosságban még ma is meg van vonva az érvényesülés minden föltétele, a megélhetés legtöbb eszköze. A kártyázás a polgári társadalomnak ép oly általánosan elfogadott szokása, mint például a szeszes italok ivása. Egészen természetesnek találja mindenki, hogy nap-nap után több-kevesebbet igyék egyik embertársa, hogy a korcsmában asztalhoz üljön és féllitert félliter után fogyaszszon el a másik. Az utcán gyalogosan végigdülöngő részegtől azonban a legtöbben elundorodnak, a nyilvános helyeken botrányt csináló italos ember viselkedésén mindnyájan boszankodunk. így valahogy vagyunk a kártyával is. A legtöbb ember el se tudná gondolni, hogy kávéházakban délutánról - délutánra, estéről-estére és éjszakáról-éjszakára a kávéház bizonyos fertályában ne kártyázó és gibicelő, meg föltevő emberek szorongjanak az asztalok körül. Hogy aztán a sok kártyázó ember közül ki lesz részeg, kit ejt rabjává a szenvedély vészes mámora, ki rombolja szét ballépést ballépésre halmozó botránycsinálásával a maga és azoknak életét, akiknek sorsát mélyen belekapcsolta, a sajátjába: ki tudná előre megmondani ? Mikor aztán kipattan egy-egy ujabb botrány és társadalmi bukásának szomorú utján megindul egy-egy ujabb áldozat: fölsziszszen az élet, ez a kuszált, zavaros, piszkos és gyászos társasélet és keresi az uj áldozat elvesztésének és az általa fölidézett gyászoknak és bánatoknak kétesértékü és bűnös okait. Keresi és nem találja, nem tudja, nem meri megtalálni. Mert mélyen fekvők, a társasélet mélyén gyökeredzők ezek az okok. A gazdasági berendezke-