Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-07 / 90. szám

2 DÉLM AQYARORSZAQ 1910 szeptember 10 egyének szerzett jogaikra való igényét is; még kevésbé mond ellent e fogalomnak, ha az állam érvényt szerez valamely alkalmazottjával szemben a maga részére biztosított jogának, hogy ezzel előnyt juttasson egy másik alkalmazottjának, akit a rangban előtte levőnek a szerzett jogról való lemondása — ez esetben a nyugdíjaztatástól yaló idegenkedése — jogos igényeinek megvalósulásától elüt. Mi az adott esetben sehol sem látjuk a reakciót, de igenis, látjuk és üdvözöljük a haladás szellemét, mely a nemzedékek váltakozásának nagy törvényét akarja tudatosan érvényesíteni a magyar közoktatásügy szolgálatában. Aehrenthal Olaszországban. Bécsből jelentik: Egy itteni lap jelenti Rómából, hogy Aehrenthal külügyminiszter szeptemberben Olaszországba^*utazik, ahol Viktor Emánuel király kihallgatáson fogadja. A horvát választások. Eszékről táviratozzák : Verőcemegyében a választási mozgalom már javában folyik. Az eszéki első kerületben a legnagyobb valószínűség szerint újra meg fogják választani a kerület volt képviselőjét, Pinterevics dr-t. Ellenjelöltje nincs. A második kerületben az eszéki polgármestert és egykori képviselőt, Neumann dr-t jelölték kormánypárti programmal. Ellenjelöltje még nincs. Dolni-Miholjacban az eddigi képviselőnek, a haladópárti Polián dr-nak erős ellenfele támadt Pavlinovics dr pénzügyminisztériumi fogalmazóban. Ezen, kerületnek eddig csak hatszáz választója volt, most a választók száma kétezerhatszáz, ugy, hogy a választás eredményét megjósolni nem lehet. Daljban újból Popovics Sándor önálló szerbpártit jelölték s megválasztása biztosra vehető. A valpovoi kerületben Lorkovics dr biztosan kap éllenjelöltet. A djakovai kerületben ketten küzdenek a mandátumért, az egykori képviselő: Schwarzméyer dr polgármester és Bittig dr Starcsévics-párti. A vukai kerületben Benedics dr, a volt képviselő nagybeteg s ezért nem is lép föl. E kerületben még nincs jelölt. Az Érőstlyfigy a Ház előtt. Székely Ferenc Igazságügyminiszter tegnap érkezett vissza erdélyi útjáról és este megjelent a nemzeti társaskörben, ahol nagy hallgatóság előtt a tapasztalatait adta elő. A társaskörben a beszélgetések főtárgya az Erősdy-ügy volt, amelyről egyértelműen az a vélemény, hogy föltétlenül a képviselőház elé kerül. A minisztériumi vizsgálat még nincs befejezve s ennek az eredményétől függnek a további fejlemények. Német vasutigazgaiók Budapesten. — Hazai miniszter beszéde. — (Saját tudósítónktól.) A német vasutigazgatóságok egyesülete (Verein deutscher Eisenbahnvemaltungen) ma délelőtt tiz órakor ült össze Budapesten, a Nemzeti Muzeum dísztermében idei közgyűlésére. A gyűlésen a magyar kormány képviseletében megjelent Hazai Samu honvédelmi miniszter, Budapest székesfőváros részéről Fülepp Kálmán főpolgármester, a magyar királyi államvasutak és a kereskedelmi minisztérium részéről Marx János államvasút! elnökigazgató, Hegyeshalmy Lajos elnökhelyettes, Holtán Sándor és Geduly Henrik miniszteri tanácsosok, Szájbély Gyula udvari tanácsos, Kotányi Zsigmond udvari tanácsos és Szukováthy István igazgatók, továbbá Behrendt berlini királyi vasutigazgatóval élén az egyesület kötelékébe tartozó vasutaknak a gyűlésre érkezett száznégy kiküldötte. A gyűlésen Behrendt berlini királyi vasutigazgató elnökölt, mellette az emelvényen Hazai Samu honvédelmi miniszter és Fülepp Kálmán, Budapest székesfőváros főpolgármestere foglaltak helyet. Behrendt elnök nyitotta meg a gyűlést s melegen üdvözölvén a kongresszusra nagy számban egybegyülekezett egyesületi tagokat, üdvözli egyúttal Hazai minisztert, a magyar királyi kormány képviselőjót és Fülepp székesfővárosi főpolgármestert. Ezután átadja a szót Haaai Samu honvédelmi miniszternek. Hazai Samu honvédelmi miniszter a magyar kormány nevében néhány magyar szóval üdvözölte a gyülekezetet, azután német nyelven folytatta: — Tisztelt Uraim ! Engedjék meg, hogy a magyar királyi kormány nevében, de a kereskedelemügyi miniszter ur és a magam nevében is üdvözöljem a német vasutigazgatóságok egyesületének mai közgyűlését. Rendkivül sajnálom, hogy Hieronymi kereskedelemügyi miniszter ur nem jelenhetett meg a gyűlésen; sajnálom különösen azért, mivel az ő távollétében olyan férfiút vagyunk kénytelenek nélkülözni, aki nemcsak hivatalánál fogva, haa. szél, amint a lombok közül kiért, gyorsan tovaragadott. Azóta itt feküdt a fiatal legény és a fa évről-évre takargatta. Már olyan mélyen eltakarta halott leveleivel, hogy semmi sem látszott belőle, csupán a cipője sarka és a fiatal legény olyan csendesen és mozdulatlanul feküdt, hogy az öreg fa néha tán büszke is volt magában arra, hogy alatta milyen kellemes nyugodalma esik a fáradt embernek. A lombok pedig susogtak, — persze csak halkan, mint egy öreg fa lombjaihoz illik — és az őszi szél megrázta a galyakat, hogy ne beszélgessenek olyan tömérdeket. És a legény már nem tudott semmiről sem, ami körülötte történik. Pedig érdemes lett volna fölfigyelnie, mert egy napon uj vendég érkezett a magányos nyírfához. Egy feketeruhás asszonyféle jött sietve a halmok felől és szép szeméből könyek hullottak, amint az utat rótta végig a síkságon. Jött, jött, egyenesen a magányos ezüstnyirfa felé és a karjait már messziről kitárta ölelésre, midőn a nagy fát megpillantotta. őszi délután volt és a nyirfa most is temette a legényt, aki alatta feküdt. A levelek sürün lehullottak, mielőtt halkan bucsut susogtak társaiknak és mentek-mentek lefelé az elfáradt legényt eltemetni, amikor az asszonyféle a fához közeledett. Leült és sírdogálni kezdett, mint azok szokták, akiknek valami nagy bánatuk van. A fa csak nézte és csöndet parancsolt a leveleknek. Az ördögszekerecskék a közelségből mind odafutamodtak és elhelyezkedtek az asszony ruhája szélén. A varjak, miután az ürgelyukban semmit sem láttak, szintén az asszonyt nézték gömbölyű szemükkel és a harkály a fa derekán csak néha kopogott egyet-kettőt, mintegy csak a gyakorlat kedvéért. Az asszony sokáig sírdogált egy kis fehér kendőbe temetve az arcát, aztán kis üveget vett elő a szoknyájából és tartalmát gyorsan fölhajtotta. Rángatózva és ijedten sikoltozva ölelte át a vén fa derekát, de a síkságon csak az ijedt varjak röppentek föl. A nagy fa a lombjait csóválta és olyan kedvetlenül felelt a szél zúgására, mintha ebben a percben végkép megunta volna egész életét. Az asszony még sikoltott néhányat, aztán elterült a földön. A feje körülbelül arra a helyre esett, ahol a halott fiatal legénynek a szive lehetett és erre egyszerre elcsöndesedett. Elcsöndesedve és kitágult szemmel szorította fülét az avarra, mintha valamely hangot hallott volna onnan alulról. A két karjával átölelte a sárga leveleket és az ajkát a száraz galyacskákra nyomta. Többé nem sikoltott, nem rángatózott, — boldogan és csöndesen feküdt. ... De az öreg nyírfának többé nem tetszett az élet. A következő évben életunt lett, levelet nem hajtott és kiszáradva, már csupán sírdogálni tudott a szél nógatására. nem a vasúti ügyek terén intenzív működése révén is a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik az önök ügye iránt s önök hivatásuknak igazi elismerését és munkájuknak igazán értékes méltatását tőle hallhatták volna. Uraim, az én tőlem eredő elismerés bizonyára nem olyan értékes és bizonyára nem képvisel olyan súlyt, mert hiszen én az önök törekvéseinek nem vagyok közvetlen részese s az én egyéniségem és munkaköröm kivül esik az önök végzette munkának határain. De azért engedjék meg, hogy mégis méltassam néhány szóval az önök törekvéseit a magam resszortjának szempontjából s azokat a nagy összefüggéseket vegyem tekintetbe, amelyek az általános nagy érdekek szolgálatában a hadsereg és a vasút munkáját egybekötik, egymásrahatóvá és egymást kiegészítővé teszik. Tudják jól, uraim, hogy a hadseregnek háborúban különösen egyik első ekszisztenciális föltétele: könnyű és gyors mozgásának lehetősége. Tudják jól azt is, hogy semmiféle hadsereg nem operálhat, ha nincsen állandó összeköttetésben azokkal a nagy segédforrásokkal, amelyekből szükségleteit élelemben, fegyverben, ruhában ós sok minden egyébben fedeznie kell. Nos hát, ha ezek a szükségletek nélkülözhetetlenek, aminthogy azok, akkor nem kell még külön rámutatnom e szűk-, ségletek kielégítésénél a vasút óriási fontosságára, nem kell rámutatnom arra, hogy ma operáló hadsereget el sem lehet képzelni biztosított vonalak, rendelkezésre álló vasúthálózatok nélkül. Ebből a szempontból tehát nemcsak jogot érzek, hanem kötelességet is érzek arra, hogy meleg elismerésemet rójjam le önöknek. Elismerést épen önöknek, akik nagy egységükben, nagy eszközeikkel nagy eredményeket is értek el s akiknek eddigi nagy sikerei garanciát adnak arra, hogy munkájuk gyümölcsöző és nagy eredményeket hozó lesz a jövőben is. Tisztelt uraim, az ország igazi védelme nemcsak a fegyver, nemcsak a hadsereg ; az igazi védelem az, amely a kifent kard mellé a kutíurának minden eszközét is kezébe veszi. Noshát, a közlekedés, az ország vérkeringésének zavartalansága van olyan fontos érdeke az országnak, mint bármi más, joggal állhat tehát a védelmi eszközök sorában is egyenrangú tényező gyanánt. Tisztelt uraim, a mai idők tendenciája a béke, a haladás, a nyugalom, a fejlődés folytonossága és zavartalansága, az az állandó, szakadatlan kulturmunka, amely, ha talán nem is minden időkre, de hosszú idő óta biztosítja az emberiség békéjét és a haladás állandóságát. A kulturmunkának ebben a láncolatában nagy értékkel áll ott az önök működése is s amikor ezt meleg elismeréssel emelem ki, ebben a szellemben üdvözlöm önöket mégegyszer a magyar királyi kormány nevében. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Az elnöklő Behrendt igazgató ezután Fülepp Kálmánnak, Budapest székesfőváros polgármesterének adta át a szót, aki a székesfőváros nevében üdvözölte a gyűlést. — A főváros — mondotta — megtisztelve érzi magát, hogy a gyülekezetet falai között köszöntheti. Budapest székesfőváros lakossága a legnagyobb érdeklődéssel és melegséggel kiséri azokat a törekvéseket, amelyeknek az egyesület szolgálatában áll, hiszen olyan gócpont, mint amilyen a főváros, valósággal a közlekedés vonalain át lélekzik föl s azok életének föltételei. A főváros lakosságának legmelegebb érzéseit tolmácsolom ezért ismételten is az egybegyülekezetteknek s kérem őket, érezzék magukat a fővárosban olyan jól, amilyen szeretet, megbecsülés és elismerés őket fogadja itt. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Ezután Marx János, a magyar államvasutak elnökigazgatója állott föl szólásra s az államvasutak nevében tolmácsolta üdvözletét a gyűlésnek. A magyar államvasutak büszkék arra, hogy az idei gyűlés munkájának, hozandó határozatainak Budapest a színhelye. Meg van győződve róla, hogy a gyűlés munkáját eredmények fogják kisérni, olyan eredmények amelyek ezt a munkát valóságos eseménnyé teszik. Az egyesületnek s igy a mostani közgyűlésnek a tevékenysége olyan érdekeket érint, hogy munkáját joggal lehet a legáltalánosabb érdekűnek nevezni, általános érdekűnek azért, mivel ennek a munkának számtalan nagyjelentőségű szociális vonatkozása ós eredménye van. A német vasutigazgatók egyesülete most harmadszor tartja gyűlését Budapesten; 1874-ben és 1885-ben gyűléseztek itt előzően a vasutigazgatóságok. Ez az időszak egész emberöltőt ölel át, de nemcsak a távolságánál fogva jelentékeny, hanem a végzett munkájá\