Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-04 / 88. szám

2 DELM AGYARORSZAO 1910 szeptember 1 kezdődik, amikor már befejezte az is­kolázást. Bátran visszakérheti a több­ség a tandíj át. A probléma tehát újra és folyton aktuális : az élet és az iskola problémája. Olyan viszonylatba kell hozni ezt a kettőt, hogy az egyik a másiknak önkéntelen folytatása legyen. Meg kell egyeznie a szellemeiknek, úgyszólván a napi törekvéseiknek. Az iskola nemcsak előkészítője, hanem szer­ves része legyen az állam életének. Abban a nagy átalakulásban, Magyar­országnak abban a fölfrissitésében, amit az uj korszak maga elé tűzött, az iskolák reformja el nem maradhat. A nemzeti munka parlamentje remélhető­leg mihamar foglalkozni fog alaposan evvel a kérdéssel. A most elhangzó felszólalásnak tehát nem lehet a célja a türelmetlenkedés. Minden irás, amely a történelmi jelentőségű kérdésről napvilágot lát, nem egyéb a régi ba­jok és panaszok összefoglalásánál. Szükséges is, hogy a közoktatásügy hibái, hiányosságai és félszegségei min­den nézőpontból meg legyenek vilá­gítva. Mert csak ennek a révén remél­hetjük, hogy kielégítő és tökéletes lesz a reform, amelynek az a hivatása, hogy életerőssé, tartalmassá, gazdaggá és boldoggá tegye a jövő magyar nem­zedéket. A Galilei Kör. — Jelentés az 1909—1910. éuröl. — (Saját tudósítónktól.) A szabadgondolkodás magyarországi egyesületének főiskolai fiókja, a Gálilei Kör közreadta az elmúlt évről szóló jelentését. Az egyesület vezetősége ezekben a sorokban számol be az egyesület működéséről: Idei alakuló gyűlésünket 1909 október tizen­hatodikán tartottuk meg. Az egyetemi politikába alig avatkoztunk. A Joghallgatók Tudományos Egyesületének tisztújító választásán vettek részt tagjaink mindössze nagyobb számban, ahol ön­álló elméleti irányt képviseltek. E programból a következőket emelhetjük ki: tam, hogy fölfogadok egy ügyes gépmestert, aki elvégez körülöttem mindent, ami a gépek szakmájába vág. Ezért hirdettem én az újságban, hogy ügyes gépmester keres­tetik. Aztán mondja csak, ügyes gépmester maga? — Igen. Öt évig voltam egy gőzmalom­ban. A gép elkapta a kezemet és tetszik ezt a forradást látni a kezemen? Ez onnan van. Két évig voltam egy gazdaságban, A cséplőgép elkapta a kezemet és leszakította ezt a kis ujjamat. Tetszik látni ezt a nem létező kis ujjamat? Ez onnan van. Fogassy Richárd bárónál másfél esztendőn keresztül voltam soffőr. Egyszer azt mondta a báró ur, hogy menjünk Győrbe. Felültünk az automobilra és elindultunk Győr felé. Az országúton azt mondta a báró ur, hogy menjünk gyorsabban. Gyorsabban mentünk. A báró ur azt mondta, hogy menjünk még gyorsabban. Erre még gyorsabban men­tünk. Egyszerre csak jött egy kanyaru­lat és nekimentünk egy fának. Mind a ketten kirepültünk a gépből. A báró urnák kitört a jobblába és a ballába alul a bokában kifica­modott, én pedig fejjel nekivágódtam egy cöveknek, Tetszik látni ezt a forradást a homlokomon? — Látom, — Látom, — szólt Fritz Kázmér, — hogy maga ügyes ember. Ezennel felfogadom önt gépmesternek. Egy hóra háromszáz korona fizetést fog kapni. Ennek ellenében önnek nem lesz más dolga, mint elvégzi mindazon gép­mesteri teendőket, melyek az én háztartásom­ban előfordulnak. Múltkor például meg akar­tam fürdeni. Megcsavarom a meleg csapot, hi­deg víz jött belőle. Megcsavartam a hideg csapot, meleg víz jött belőle. Megcsavartam A büntetőjogban az elavult formulákhoz való szigorú ragaszkodás helyett a kriminológiára akarjuk irányítani a figyelmet és érvényesíteni a bűnügyi embertan (lélektan) és társadalom­tudomány szolgáltatta adatokat. A magánjog­ban igyekezünk tekintettel lenni a közgazdasági élet folyton változó követelményeire reális gaz­dasági ismeretek alapján, kjogtörténetben célunk az összehasonlitó módszer segítségével az egyes korszakbeli jogrendszerek változásának vizsgá­lata, a gazdasági és intellektuális viszonyok tekintetbe vételével. Magyarország egyes jog­vidékei jogának önálló kutatása. A közjogban az erőviszonyok hangsúlyozása a jogszabályok értelmezésében. A társadalomtudományban az egyes elméletekkel való objektív foglalkozás. Szociológiai fölvételek (társadalmi és gazdasági rajzok) Magyarország különböző vidékeiről. Egyszóval a hideg jogi formákba életet- aka­runk önteni, össze akarjuk kapcsolni a jog­tudományt az élettel és azt előítéletek nélkül, tárgyilagosan ápolni. Érdeklődés hiánya következtében azonban mozgalmunk nem járt sikerrel. Az óv történetéből kimagaslik körünk rész­vétele az 1909 december huszonhét-huszon­kilencedikén megtartott testnevelésügyi kon­gresszuson. Az általános, titkos választói jog ellen megindított izgatásra is megfeleltünk. Márciusi ünnepünket 1910 március huszadikán a Vigadóban tartottuk meg a diákság, polgár­ság és munkásság óriási részvételével. Az ün­nep legszebb része az volt, amikor Sebestyén Géza elmondotta Ady Endrének „A márciusi naphoz" cimü versét, amelyet a költő a Galilei Kör ifjúságához intézett. Több mint ezer diák hallgatta meghatottan az Uj-Magyarország e harci dalát. A szociális diákkongresszuson, amelyet 1910 április 8-án és 9-én a Köztelek nagytermében tartottak meg, nem vettünk részt. A Marczali Henrik elleni tüntetések idején nyilvános diákgyülést akartunk rendezni amelyre felhívást bocsátottunk ki. Pályázatunk („Egy magyarországi falu társa­dalmi és gazdasági rajza") teljes eredménynyel járt. Három munka érkezett be és ezek a bíráló bizottság (Pólányi Károly, Rónai Zoltán, Szabó Ervin) egyhangú véleménye szerint juta­lomra érdemesek voltak. Az első dijat (száz korona) Bergstein Béla joghallgató nyerte el Oros község (Szabolcsmegye) leírásával, a másodikat (ötven korona) Vértes Sándor Csicsó község (Komárommegye) leírásával és a har­madikat (harminc korona) Pártos Szilárd jog­hallgató Ujszentanna (Áradmegye) leírásával. Az eredményt az évnyitó közgyűlésen hirdet­tük ki. Az eddigi sikerek hatása alatt tavalyi pályázatunkat újból kiírtuk, de ezúttal minden használható müvet ötven korona jutalomban részesítünk. a zuhanyt és nem jött belőle semmi. Az ön dolga lesz például a fürdőcsapok kezelése. Az ön dolga lesz például as is, hogy télvíz ide­jén egyenlő hőmérsékletet teremtsen szo­báimban és ugy kezelje a fürdőkészüléke­ket, hogy tizennyolc foknál se hidegebb, se melegebb ne legyen. Most pedig maradjon ülve, mert egy kis Írásbeli munkám van és azt el akarom végezni. Figyelmeztetem azon­ban, hogy közben olyan dolog is történhetik, hogy a maga gépmesteri közreműködésére is szükség lesz. Fritz Kázmér azzal ceruzát vett elő és egy papírlap fölé hajolva, irni kezdett. Jó ne­gyedórahosszat irt egyfolytában. A gépmes­ter szorgalmasan odafigyelt. Egyszerre csak nagyot recscsent valami. A ceruza hegye letört. Fritz Kázmér ránézett a gépmesterre, aki viszont Fritz Kázmért nézte dülledt sze­mekkel. Fritz Kázmér így szólt : — Egy jó gépmester ilyenkor előveszi a zsebkését és kihegyezi a ceruzát. Ez is gép­mesteri teendő. A gépmester kihegyezte a ceruzát és az­után eltávozott, hogy beköltözzék a fürdő­szoba mellett levő szobába, amelyet Fritz Kázmér jelölt ki számára. Este nyolckor Fritz Kázmér becsöngette a gépmestert. — Majdnem elfelejtettem önt egy igen fontos gépmesteri teendőre figyelmeztetni. Vegye tudomásul, hogy minden este nyolc­kor bemegy a hálószobámba és ott, az éj­jeli szekrényen található vekkerórát ugy igazítja be, hogy az reggel pont hatkor csöngessen. A gépmester lassankint egészen megszokta ezt a foglalkozást. Reggel rendbehozta a fürdő­Mach Ernőnek, a nagy gondolkodónak „Az érzékletek elemzése" cimü munkájából három fejezetet lefordítottunk és egy ötven filléres füzetben kiadtuk. A füzet tartalma: I. A meta­fizika ellen. II. Az előre megalkotott vélemé­nyekről. III. A pszichofizikai párhuzamosság, így e kiadványnyal a Galilei Kör elméleti pro­gramját nagy lépéssel vitte előbbre. A monisz­tikus és pozitív gondolkodásnak a legerősebb támasza és legnagyobb képviselője ma Mach Ernő. Diákstatisztikánk anyaggyűjtése még az 1908—9. év második tanévében folyt le. A Kör annakidején célszerűségi okokból nem hozta nyilvánosságra, hogy ez a vállalkozás tőle ered és most sincs szándékunkban a kész eredmé­nyeknek elébe vágni. Annyi eddig is bizonyos, hogy nemcsak a régebbi, de még az uj zürichi és bécsi statisztikák is messze maradnak mö­götte. A szellemi.vi proletáriátus életviszonyai­nak tanulmányozására bő anyagot kaptunk: több, mint nyolcszáz kitöltött iv érkezett be, amely vagy nyolcvan kérdésre felel. Az anyag még földolgozás alatt van és igy csak jelez­hetjük, hogy e munkálat elvei és eredményei nemcsak minálunk, hanem az egész szakiroda­lomban is méltó föltűnést fognak kelteni. A munkásoktatás terén mindössze annyit tet­tünk, hogy tagjaink ellátták az ifjúmunkások oktatását, azonkívül több szakszervezetben tartottunk szemináriumot. A Kör az oktatás felelősséges munkáját nem akarta készületlenül vállalni. E téren nagy föladat vár a jövő esz­tendőre. Nyilvános előadásaink sora mindjárt az év elején megindult és azok tudományos színvonal dolgában még többet nyújtottak, mint tavaly. A jegyzői kar nyomora. — Országos kongresszus Szabadkán. — Szeptember hó tizenegyedikén a magyar­országi bírósági jegyzők országos kongresszust tartanak Szabadkán. A kongresszuson megdönt­hetetlen érvekkel és megcáfolhatatlan adatok­kal támogatott emlékirat-tervezetet akarnak megvitatni a bírósági jegyzők, akik immár tart­hatatlannak mondják nyomorúságos helyzetü­ket. Az impozánsnak ígérkező kongresszus al­kalmából érdekesnek tartjuk leközölni a Biráh Lctpjá-n&k. egy négy év előtti számában meg­jelent s a bírósági jegyzők szomorú helyzetével foglalkozó cikket. Ebből látható, hogy a jegyzők mozgalma nem ujkeletü s már évek óta küzde­nek méltányos helyzetjavitásért, amelynek egyik legsürgősebb föltétele a szégyenletes elo­csapokat, délután esetleg kihegyezett egy ce­ruzát és este nyolckor fölhúzta a vekkert és beigazította ugy, hogy reggel pont hatkor csöngessen. Egy hónap múlva már megbarátkozott a házmesterrel, megismerkedett a szobaleányok­kal. Az utcában minden inas tudta, hogy 5 gépmester. Még a sarki hordár is, aki igy szólította meg, ha arra ment: — Hogy van, hogy van, kedves gépmes­ter ur? Mit csinál a Fritz Kázmér? Hónapok teltek, megjött a tél és a gép­mester kezelte a kályhákat, hegyezte a ceru­zát, rendbehozta a csapokat és megigazította a vekkert. Egyszer tavaszszal, délután, nagyon fájt a feje Fritz Kázmérnak. Behivatta a gép­mestert: — Nézze, gépmester, ugy zakatol a fejem, akár egy gőzgép. Mit kellene csinálni? — Tessék aszpirint bevenni, — Szamár. Egy jó gépmester ilyenkor fogja magát és jégbehütött ötkoronásokat rak az izzó halántékra. A gépmester nagyon megharagudott, hogy őt szamárnak tartják. Este szomorúan igazí­totta meg a vekkert, hogy reggel pont hat­kor csöngessen, aztán lefeküdt, de nem tu­dott elaludni. Elkezdett gondolkodni és amint gondol­kodott, rájött, hogy ő tényleg rossz gép­mester. Nem vette ugyanis észre a fölvétel­kor, hogy Fritz Kázmérnak hiányzik az egyik — kereke. Felöltözött, fogta a kofferjét és lebotor­kált a lépcsőkön. A házmester kieresztette a kapun és a gépmester, az ügyes gépmes­ter eltűnt az éjszakában ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom