Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-04 / 88. szám

1910 szeptember 1 DELMAGYARORSZÁG 473 ­léptetési viszonyok. „A bírósági jegyzői kar nyo­mora" címen megirt cikket főbb kivonataiban itt közöljük : Tűrtünk és hallgattunk mostanáig ; tűrtünk némán, megadással és bizonyos büszkeséggel, niely nem engedte a legtiszteletreméltóbb birói állásra hivatottaknak, a birói hatalom (felség­jog) leendő gyakorlóinak, hogy panasz fakadjon ajkukon anyagi gondjaik miatt; tűrtünk szé­gyenérzetből, mert nem akartuk, hogy az ava­tatlan tömeg tudja a leendő biróról, hogy, ha ebéd, vacsorára jut is a fizetéséből, de ruháját már csak adósságcsinálással szerezheti be. Nincs több fizetésünk, mint más államokban a hivatalszolgának. így neveli Magyarország kor­mánya az ország leendő biráit. Végre is a szenvedések húrja elpattant és kitört belőlünk az elkeseredés annak az orszá­gos mozgalomnak az alakjában, melyhez egy hívó szózatra az egész ország jegyzői kara, mintegy ezerötszáz tisztviselő egy táborban csatlakozott. Türelmünk a legnagyobb mértékben próbára volt már téve, midőn eszméletre szólított ben­nünket a sátoraljaújhelyi királyi törvényszék jegyzői kara, ki a vezetést azután a budapesti bíróságok jegyzői karának engedte át. Megyünk ós az ország népképviselete elé terjesztjük nyomorunkat. Akarjuk, hogy meg­ismerje ország-világ nyomorúságos helyzetün­ket, mert lehetetlennek tartjuk, hogy ismerve azt, csak egy percig is késsék valaki a parla­ment tagjai közül segítségünkre sietni. Réméltük, hogy majd a koalíciós kormány legsürgősebb teendői közé fog tartozni a birói és bírósági jegyzői karnak kiemelése abból a méltatlan helyzetből, amelyben az eddigi .kor­mányok- e részbeni hanyagsága Őket meg­hagyta. Csalatkoztunk. A csalódásunk pedig arra inditott bennünket, hogy közös memorandum­ban sérelmeink orvoslását az ország népkép­viseletétől kérelmezzük. A bírósági, jegyzői kar — mintegy ezerötszáz főből álló tisztviselő — az ország fiatalságának ezine-virágát képezi. Ez a legmagasabb képesítéssel rendelkező tisztviselőcsoport olyan fizetés mellett tengődik körülbelül harminchárom-harmincöt éves ko­ráig, mint aminő fizetéssel Ausztriában a hi­vatalszolga munkáját honorálja az állam. Ugyanis az ausztriai bírósági hivatalszolgának ezer—ezernégyszáz korona évi fizetésé van, tehát épen annyi, mint Magyarországon á bírósági joggyakornoknak. Ennél a hivatalszolgai fizetésnél a bírósági jegyzőknek (huszonnyolcharmincöt éves, ma­gas képzettségű emberek) alig van több fize­tésük. Az összes hivatali resszortok tisztviselői kö­zött, beleszámitva még a minisztériumok fogal­mazó személyzetét is, a bírósági jegyzői kartól s illetve a biráktól kiván az állam legmagasabb képesítést. Számtalan példa van arra nézve, hogy mily­mostoha elbánásban részesülnek a bírósági fo­galmazó-személyzet tagjai más hivatali resszor­tok tisztviselőivel szemben. A birói diploma megszerzéseig körülbelül húszezer koronába kerül iskolázásunk s illetve készültségünk. Ezt az összeget az állam soha meg nem téríti nekünk, s dacára annak, hogy a bírósági szervezetnek a jegyzői kar oly lényeges szervét képezi, hogy nélküle az ügy­forgalom lebonyolítása elképzelhetetlen s te­vékenységük nélkülözhetetlen, mégis a jegyzői karnak ezt a kiváló tevékenységét az állam úgyszólván semmivel sem honorálja. Sok bíróságnál pedig, és különösen az erdélyi részekben a jegyzői kar — értve a joggyakorno­kokat is — önállóan tárgyal és itél a járás­bíróságoknál a főnökök javára a felek jóindu­latú szernethunyása mellett olyképen, hogy a főnök épen csak kihirdeti a már kész Ítéletet, mert különben képtelen volna naponként hatvan­száz sommás tárgyalást lefolytatni. Az állam igen sok birói fizetést takarit meg az ezerötszáz főből álló jegyzői kar alkalmazá­sával. Számuknak megapasztásával nagyon sok birói állás rendszeresítése válnék szükségessé; s az állam tudja és érzi azt, hogy a magas képzettségű jegyzői kar olcsó munkájával meg­takarítást végez s olcsó, szolgai fizetésért nem is késik munkaerőnket a legnagyobb mérték­ben kiaknázni. Oly mérveket öltött már a bírósági jegyzői karral való mostoha elbánás és sorsának negli­gálása, hogy lehetetlen volt a szervezkedés eszközéhez nem nyulnunk. Sérelmeink annyira éreztetik már velünk súlyúkat a megváltozott időviszonyokhoz ké­pest, hogy elérkezettnek láttuk az időt, or­voslást keresni sorsunkra. Ily uton reméljük immár az emberiességnek és a méltányosságnak megfelelően magasabb fizetési osztályba való sorolásunkat, mert na­gyon is beigazolva látjuk azt a közmondást hogy: „segíts magadon, az isten is ugy segít"] Ezt irta négy év előtt egy bírósági jegyző. És azóta semmit sem javult a helyzetük. Sőt. A megélhetés évről-évre nehezebb, de a jöve­delem a régi. Remélhető, hogy az ujabb moz­galom meghozza ennek a kiváló és tiszteletre­méltó testületnek a kívánt sikert. A mezőgazdasági termékek hamisításáról. — Revizió a!á kerül a törvény. — A földmivelésügyi miniszter, a parlamentben kifejtett programjához hiven, sorjában bocsátja ki üdvös rendeleteit a mezőgazdaság körébe eső törvények és rendelkezések módosítására» javítására, vagy kiegészítésére vonatkozólag. Legközelebb a mezőgazdasági termények, ter­mékek és cikkek hamisításának tilalmazásáró* szóló törvény kerül revízió alá. Az erre vonat kozólag most kiadott rendelet tanúsítja, hogy a miniszter mily erős kézzel ragadta meg tár­cája ügyeinek rendezését. A rendelet, mély va­laménnyi törvényhatóságnak szól, a következő: A mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. törvénycikk hatálybalépése óta el­múlt tizénnégy esztendő beigazolta azt, hogy azon helyeken, ahol a törvény csak némikép is végrehajtatott, a hamisítások ugy mennyiségi­leg, mint főlég minőségileg csökkentek. A tör­vény ezen kétségbevonhatatlan jó hatása mel­lett azonban több oly hiányosság tünt ki, mely a szerzett tapasztalatoknak és a változott vi­szonyoknak megfelelően, a revíziót indokolttá és szükségessé teszi. így hiánya a törvénynek, hogy több mező­gazdasági termelés és mezőgazdasági ipar által előállított termék és cikk nem tartozik hatálya alá és hogy egyes, szigorúan véve szintén mező­gazdasági terményekből, de gyárilag előállított mesterséges tápszerek és italok előállítása és for­galomba hozatala szabályozva nincs és e tekin­tetben a fogyasztóközönseget a károsan ható hamisításoktól és megtévesztésektől meg nem óvta. . Miért is ezen törvénycikk és ennek követ­kezményekép a végrehajtási rendelet reviziójára vonatkozó előmunkálatok megindítását elren­deltem és fölkérem a t. Cimet is, hogy az ezen tervezet végrehajtása során szerzett tapaszta­latok alapján a revízióra vonatkozó észrevételeit és javaslatait lehetőleg a folyó év végéig hoz­zám fölterjeszteni szíveskedjék. A javaslatok áttekinthetőségének és földol­gozásának megkönnyítése céljából az előterjesz­tés az alábbiak szerint'készítendő, úgymint: Altalánosságban : Megfelelők-e a jelenlegi törvény alapelvei ? Szükséges-e a mezőgazdasági termelésből származó egyéb élelmiszerek (italok) és cikkek a törvény hatálya alá való helyezése? Szükséges-e a vegyvizsgáló-állomások szapo­rítása, ha igen, mi módon? Állami, vagy tör­vényhatósági állomások állitandók-e föl s mely alapból tartandók fönn ? Megengedhető-e magán­laboratóriumoknak a vegyvizsgálatokban való részvétele, ha igen, mily _ mértékben és mily biztosítékok mellett? Mi módon szervezendő a termények, termé­kek és élelmicikkek közforgalmának ellenőrzése, megbizhatók-e ezzel a községek? Mi módon szerzendök be és kezelendők a mintavételekhez szükséges eszközök (üvegek, dobozok, tartályok)? Részleteiben: A törvény és végrehajtási rendelet minden egyes paragrafusára szakaszonkint teendők meg az egyes észrevételek. Ezenkívül részletes javaslatot kérek a tehe­nészetek és a tehénistállók (fejőstehenek egész­ségi állapotának) rendszeres ellenőrzéséről, to­vábbá arról, hogy különösen az abrak, takar­mányok, erőtakarmányok, főként korpa, úgy­szintén a műtrágya hamisításának ellenőrzése hatékonyabban miként vólna eszközölhető? Javaslatának megtételénél szíveskedjék figye­lemmel lenni azon körülményre, hogy a tör­vénybe csak az általános elveket megállapító és a közigazgatás beavatkozásának kereteit megszabó határozmányok vehetők föl, mig a kivitel módozatainak szabályozása a végrehaj­tási rendelet keretébe tartozik. Megjegyezni kívánom még, hogy a törvény és végrehajtási rendelet revíziójánál a lehető­séghez képest módot kivánok adni a fogyasz­tónak, hogy a hamisítók üldözésében maga is közreműködhessen, a jóhiszemű továbbárusitó­nak, hogy az általa a köteles gondoskodás mel­lett föl nem ismerhető hamisításokért a fele­lősséget a hamisítóra átháríthassa, úgyszintén a termelőnek és gyárosnak is, hogy a tovább' árusitót ellenőrizhesse. Mivel pedig az itt fölvetett és a közforga­lomra nagyfontosságú kérdések minél nagyobb terjedelmű megvitatás alá bocsátandók, föl­kérem Cimet, hogy javaslatainak megtétele előtt az elsőfokú hatóságokat s esetleg a má­sodfokban ítélkező közigazgatási bizottságot is hallgassa meg. Budapest, 1910. évi augusztus hó 12-én. A miniszter helyett Ötlik s. k., államtitkár. . A szegedi borkongresszus. — A földmivelésügyi miniszter Szegeden. — Országszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg a szegedi országos borkongresszus . iránt.. Az egész ország homoki szőlősgazdaközönsége ér­deklődik a részletek iránt és a megnyilvánuló rokonszenv már előre is biztosítja a kongresz­szus és a kiállítás sikerét. A kongresszusnak — amint azt jeleztük már, — Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter a védnöke, aki sze­mélyesen jelenik meg szeptember hó huszon­ötödikén Szegeden és az eddigi megállapodás értelmében maga nyitja meg a kongresszust­A miniszter már most is érdeklődik a mozga­lom minden részlete iránt. A kiállítás is nagyarányúnak Ígérkezik. Az egész ország bortermelői résztvesznek azon és hazánk bortermelésének hü tükrét fogja nyúj­tani a változatos kiállítás. A jelentkezési határidő szeptember tizen­nyolcadikán este nyolc órakor jár le. Figyel­meztetjük a gazdaközönséget, hogy addig je­lentse be a kiállításon és a kongresszuson való részvételét a szegedi központi irodának, ame­lyet a tömeges jelentkezések elintézése már most is elfoglal. Ha valaki az érdeklődők közül nem kapott a kiállítást részletesen ismertető füzetből, forduljon a kongresszusi irodához, amely minden kérést azonnal elintéz. A kongresszus és a kiállítás végleges pro­gramját a rendező-bizottság megállapította. Ez a program a következő: Szeptember huszonnegyedikén (szombat) dél­után az érkező kongresszusi tagok fogadása és elszállásolása. Este fél kilenc órakor ismerke­dési estély a Kass-vigadóban. (Étkezés étlap szerint.) Szeptember huszonötödikén (vasárnap) reggel nyolc órakór az országos bor- és szőlőkiállitás ünnepélyes megnyitása. Délelőtt kilenc órakör a városháza közgyűlési termében a kongresszus megalakulása, diszelnökök, elnökök, főtitkárok, titkárok, jegyzők, jegyzőkönyvhitelesitők vá­lasztása, kongresszusi bejelentések. Délelőtt fél tiz órakor Drucker Jenő dr, királyi taná­csos, a M. Sz. 0. igazgatójának előadása: „Ho­moki szőlőkultúra, boraink népszerűsítése és értékesítéséről." A tárgy megvitatása. Délelőtt háromnegyed tizenegy órakor Sóvári Schneider Sándor dr, az Országos Kereskedelmi Muzeum előadójának előadása: „Aktuális kérdések a borkereskedelem szervezése s a borkivitel terén." A tárgy megvitatása. Tizenkét órakor Gerle * Imre dr, a Szegedi Gazdasági Egyesület titká­rának előadása: A „Homoki Szőlősgazdák Or­szágos Egyesületéinek megalakulásáról. Fél egy órakor a Szegedi Gazdasági Egyesület díszebédje a Tisza-szálloda nagytermében. Dél­után az országos bor- és szőlőkiállitás meglát togatása, borkóstolás és a város megtekintése. Este nyolc órakor a kongresszusi tagok tiszte­letére díszelőadás a városi színházban. Szeptember huszonhatodikán (hétfő) délelőtt nyolc órakor Kecskeméthy Géza kerületi szőlé­szeti és borászati felügyelő, a kecskeméti állami Miklós-szölőtelep és vincellériskola igazgatójá­nak előadása: „Csemegeszőlő-termelés, szállítás és értékesítés bel- és külföldön." „Homoki bo­rok Ausztriában és a vámkülföldön." A tárgy megvitatása. Negyed tiz órakor Istvánffy Gyula dr ogyetemi nyilvános rendes tanár előadása: „A szőlőgomba betegségeiről." Délelőtt- fél tizen­egy órakor Jablonovszky József királyi taná­csos, a magyar királyi állami rovartani állomás igazgatójának előadása; „Védekezés a homoki

Next

/
Oldalképek
Tartalom