Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-25 / 105. szám

1910 szeptember 25 OEL, MAGYAR ORSZÁG 5 zott. Útközben a betegséget eltitkolták s igy a hajón nom vették észre. A hatóság tudomására jutván az eset, Thim József dr tisztiorvos megvizsgálta a beteget s gyanúsnak jelentette ki az esetet. A beteg még csütörtökön betegedett meg Mohácson, szombaton ágybafiölt; kedden apjával elutazott betegen. A beteget elkülönítették és a vele érintkezőket öt napra megfigyelés alá helyezték. Még aznap a beteg váladékát bakteriológiai vizsgálat végett Budapesté küldték. Eperjes. A vármegye alispánja a kolera ellen való védekezés tárgyában körrendeletet bocsátott ki. Ennek értelmében a koleragyanus vidékről érkező egyének a hatósági orvos által öt napon át meglátogatandók, minden koleragyanus esetről az alispánnak távirati jelentés teendő; a korcsmák, kávéházak, iskolák, gyárak, műhelyek és iparostelepek folytonos figyelemmel kisérendök és gyakran megvizsgálandók; a kutak minden községhen kitisztitandók, az élelmiszerpiacok tisztasága fokozott éberséggel és szigorúan ellenőrzendő és a lakosság mérsékletességre fölhívandó. Az Abos községben október másodikára eső bucsut az alispán betiltotta. Magyaróvár. Dotiakíliti község tőszomszédságában, a Doborgáz-szigeten koleragyanus tünetek között meghalt egy öreg koldusasszony, aki állítólag a Duna vizéből ivóit. Ez esetből kifolyóan ScKéhk dr járásorvos és Moőrovits rajkai főszolgabíró kiszálltak Dunakilitibe és szigorú óvóintézkedéseket tettek a kolera ellen. Zágráb. A bakteriológiai vizsgálat megállapította, hogy az a tizeuegy éves leány, aki Vukovárott megbetegedett, nem kolerában szenved. Vukovárott azonban e hónap huszonegyedikén Varieri Éva ötvenegy éves asszony koleragyanus szimptomák között megbetegedett. Az utóbbi asszony ekszkrementumait az itteni bakteriológiai intézetnek küldték meg, amely ázsiai, kolerát állapított meri. baljából szintén jelentenek egy koleragyanus esetet. Ezt is Zágrábban vizsgálják meg. Kolera az uszályon ? Tegnap délután Bécsbe érkezett a három" százhuszonegyes számú uszályhajó, amely Budapestről indult útnak. Bognár István harminchat éves matrózon koleragyanus tünetek mutatkoztak és azonnal beszállították a Ferenc József-kórházba. A hajót és személyzetét fertőtlenítették ós a nyílt Dunán, elkülönítve vettettek horgonyt. Bognárt ma megvizsgálták és nem tartották baját komolynak. Ugylátszik, vaklárma az egész. Ujabb távirat szerint Bogdán az egész ut alatt egyszer sem hagyta el az uszályhajót és Bécsben senkivel sem érintkezett. Az uszály" hajót vesztegzárba tették. A kórházban nagyon gyanúsnak mondják az esetet, a bakteriológiai vizsgálatot még nem fejezték be. Mialatt az uszályhajón a fertőtlenítő munkát végezték, Bécsbe érkezett az Ausztria vontatóhajó a 3~31. számú uszályhajóval. Az ügyeletes orvos megvizsgálta a hajót és megállapította, hogy egy Krulovics Manó nevü hajómunkás gyanús tünetek között megbetegedett. Ezt az embert is a Ferenc József-kórházba vitték, a hajót fertőtlenítették és az egész legénységet izolálták. Az óvatos osztrákok. A legtöbb bécsi szállodában állandóan kivan függesztve egy könyomatu újság legfrissebb m,agyarországi koleraíelentése, amely a valósággal teljesen ellenkező, túlzott hírekkel riasztja a bécsi publikumot. „Neue Koleraíalle" cinien öles sárga papírra van nyomva ez a tudósítás, amely a belügyminisztérium által már régen kimutatott megbetegedéseket és halálozásokat, mint a legfrissebb eseteket sorolja föl. A külföldön. Bukarest, szeptember 24. Az egész országban nem fordult elő ujabb koleraeset. Tekintettel arra, hogy Konstantinápolyban koleraesetek léptek föl, az egészségügyi hatóság a várost járványfészeknek nyilvánította és megfelelő intézkedéseket tett. Az onnan érkező utasokat és árukat orvosi vizsgalatnak, illetve fertőtlenítésnek vetik alá. Megjöttek az idegenek. Az idegen kifejezést itt igazán csak a szó nemesebb értelmében használjuk, mert hiszen azok a derék vendégeink, akik már ma este ellepték Szegedet, többnyire a közeli vidékekről valók — homoki bortermelők. De azért valamennyien föltűnnek. Részint azért, mer^ szimpátiával gyönyörködnek Szeged szép tereiben és modern épületeiben, részint meg azért, mert hiszen ott van a zománcozott jelvény valamennyiük gomblyukában. Tiz óra tájt az összes vendéglők és kávéházak zsúfolva vannak, de még a korzóra is jut a „kongresszistákból". Becsületükre legyen mondva, sok szép nőt is hoztak magukkal, bizonyítékául annak, hogy nemcsak tüzes jó bor, hanem tüzesszemii, jó asszony és leány is terem a homokon. És még más kedves impreszszíónk is támad, amint nézegetjük az idegeneket. Egyetlen sincs közöttük, akinek az orra borvirágos volna. Ezt pedig világért sem akarjuk arra magyarázni, hogy nem becsülvén a maguk termését, nem is isszák azt, hanem inkább arra, hogy mérsékletesen élnek a jó bucii aival. Elóg az hozzá, hogy a vendégek mindenkép sikert aratnak, illetve sikert szüretelnek. Buzgóbban húzzák is a cigánybandák a mulatóhelyeken. Azok is ki akarnak tenni magukért. A gummirádlisok, no meg a konflisok is gyorsabban sza'adnak. Általában egész Szegeden meglátszik az izgalom, a forgalom növekedéseA szállók persze szintén zsúfolásig megteltek, sőt a vendégek fiatalabbjai és mulatósabbja1 máris arra szánták rá magukat, hogy hiszen ha nincsen szoba, jó lesz reggelig a szeparé is. Erdélyi Kálmán húzza is nekik a kesergőt ós marasztalóan hajlong feléjük, hogy aligha tud" nak ellenállni. Általában, mindenütt világvárosias a kép és holnap még csak teljesebbé válik, ha a Muzeumok ós Könyvtárak Országos Szövetségének tagjai is megérkeznek. Ma este különben a homoki bortermelők legnagyobb része azért korán lefekszik. Nagy munka vár rájuk. Megalakítják az országos egyesületüket. És látva buzgó, energikus mivoltukat, nem is kételkedik benne az ember, hogy ügyesen és hasznosan fogják megalakítani. Végül annyit, hogy Szeged vendégszerető népe igazán mosolygó boldogságu, afölött való örömében, hogy meg" jöttek az idegenek. Dráma Debrecen főutcáján. — Gyógyszerész és pénztároskisasszony. — (Saját tudósít ónktól.) Debrecenben ma délután szenzációs és némileg: megmagyarázhatatlan revolverdráma történt, amelynek hősei Mautner Adolf gyógyszerész, továbbá a patikus Vibirál Gizella nevü pénztárosnője. Mautner valami fölött összeszólalkozott a kisasszonynyal és annyira elragadtatta magát, hogy arculütötte a leányt. Az inzultus után Vibirál Gizella sirva az utcára menekült. A gyógyszerész utána rohant és kényszeríteni akarta, hogy térjen vissza az üzletbe. A pénztároskisasszony azonban erre nem volt hajlandó, sőt kijelentette, hogy azonnal kilép alkalmazásából. — Akkor agyonlőlek! — ordította Mautner magánkívül és berohant a lakásába. Néhány pillanat múlva Browning-revolverrel fölfegyverkezve tért vissza és a leányra fogta. Vibirál Gizella jajveszékelve menekült a főutcán. Mautner utána lőtt kétszer gyors egymásutánban. Egyik golyó a mellén,- a másik a nyakán találta a szerencsétlen teremtést, aki halálos sérülésekéi szenvedett. Mikor a gyógyszerész látta, hogy a leány összeesik, maga ellen fordította a revolvert és szivenlötte magát. Sérülése szintén életveszélyes. A sajátságos dráma két áldozatát a kórházba szállították. Debrecenben Mautnert rendkívül ideges embernek ismerték. Borzalmas tettét valószínűen ilyen beteg, beszámithatatlan állapotban követte el. Vitálist agyonlőtték. — Vége az utolsó betyárnak. — (Saját tudósítónktól.) Vége ... A hetek óta tartó rablóhistóriát befejezte ma Berett-yószentmártonban afesendőrök sortüze. Vitális Imrét, a kétségkívül utolsó magyar betyárt agyonlőtték saját házának ablakában. Az űzött gyilkos az utolsó pillanatig védelmezte magát. Az ablakon keresztül kétszer rálőtt a csendőrökre, majd mikor a csendőrök halálosan megsebesítették, önmaga ellen fordította hires fegyverét. De már az öngyilkosságra nem volt szüksége. Néhány perc múlva meghalt. Így mult el az erdők és bozótok és kukoricások vadja, akinek ereiben kétségkívül a Rózsa Sándorok nyughatatlan vére lobogott. Vége a Vitális balladájának. Akinek a nevét megtanulta az egész ország, elföldelik majd a berettyószentmártoni temető árkába. Keresztet nem tesznek erre a megátkozott sirra, a megátkozott ember nyugovóhelyére. Megbűnhődött és megbűnhődik a „másvilágon" is. De mégis, annyi romantikus emléket hagy maga után, hogy a nép majd valószínűen nótába foglalja a nevét és igy marad meg híre, dicstelen dicsősége Vitális Imrének, akit egy öreg boszorkány juttatott a csendőrök golyójára. Vájjon a betyár boldogtalan felesége elmegy-e majd titkon, éjszaka a temető árkába az urát megsiratni . . Vitális Imre agyonlövéséről tudósításunk itt következik: (A betyár hazatérése.) Tegnap éjjel, sürü sötétségben lopódzott haza Vitális berettyószentmártoni házába. Az ablakon fölzörgette a feleségét, aki lámpát gyújtott és ajtót nyitott a haramiának. Mikor Vitális belépett, az asszony rémülten nézett rá, de nem tudott szóhoz jutni. Vitális ekkor mogorván odaszólt a remegő asszonynak: — Ha elárulnak, téged lőlek keresztül. Azután az asztalhoz ült és ennivalót kért. Az asszony nagy darab szalonnát, cipót és bort tett elébe. Vitális mohó étvágygyal fogyasz" tott el mindent, közben panaszkodott, hogy már napok óta nem volt egy falat sem a szájában. Éjfél után járt az idő és le akart fektidtii( hogy kipihenje magát. Az asszony ágyat vetett de Vitális, mielőtt aludni tért volna, nyugtalan, kodott és kiment az udvarra körülnézni, nem leselkedik-e csendőr vagy valaki más a háza körül. Teljes sötétség és halálos csönd feküdte meg az egész tájékot. A kémkedés után már nyugodtabban tért vissza a szobába, elfújta a lámpát ós lefeküdt. A felesége még ébren volt ós hallotta, amint Vitális idegesen mozgolódik az ágyában. Félóra múlva azonban a betyárt elnyomta az álom, elaludt és horkolni kezdettVégtelenül ki lehetett merülve, mert nagyon mélyen aludt. Reggel felé riadtan ugrott ki az ágyból és egyenest a puskája után nyúlt, amely az ágy mellett a falhoz volt támasztva. Durván megkérdezte az asszonytól: — Járt-e itt már valaki? Az asszony megnyugtatta, hogy még nem látott senkit. Eszébe jutott azonban, hogy a csendőrök figyelmeztették, ne rejtegesse az urát, ha haza találna jönni, hanem azonnal tegyen jelentést, mert ha elmulasztja, bün. palástolás miatt neki is baja támadhat. Ettől a gondolattól üldözve, figyelmeztetni is akarta az urát, hogy menjen el hazulról, de csak ennyit mert szólni: — Imre, nem jól lesz ez igy. Vitális dühösen fogta meg az asszony kezét és rámordult: — Ahoz neked semmi közöd. Ha elfognak, az én bajom. De te vigyázz maradra! Az asszony ezután elhallgatott. Nem is igen beszéltek egymással. Vitális reggeltől estig a szobában tartózkodott, az asszony reggel megetette az aprójószágokat, délelőtt főzéshez látott. Vitális ráparancsolt, hogy zárja be a kaput. Az asszony engedelmesen meg is tette. Az utcára néző ablakokat Vitális ma lefüggönyözte, mert állandó félelem gyötörte éa attól tartott