Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

1910 szeptember 21 D ÉLMAGYAR O R SZAG 5 azután Klimm Béla utasítására már egy-két !iap múlva ellopott a grófuétól egy százezer koronát érő nyakláncot, amelylyel a két cin­kostárs megszökött. Most már sziik volt neki Európa Is, átment Afrikába. Nem egyedül. Vele mentek azok az urak, akik később Hecht Alisz-szal való há­zasságának tanúi voltak. Az emiitetteken kivül a bandába tartozott még Schwabe öcscse, azon­kívül Göbel Richárd Prágából, aki magyar­országi huszárezredekben szolgált azelőtt mint főhadnagy. A társaság kezére játszott egy milliomos amerikai család kalandos vérű leánya, miss Florida Setlte, akinél szebb nő aligha van a világon. Szerelmével hálójába csábította a vagyonos embereket, akiket azután kifosztás végett átengedett a cinkostársainak. Hogy a leány ne lehessen árulójuk, Göbel feleségül vette. Ez a hamiskártyás-banda évekig együtt maradt. Kairóban egyizben meglepte a rendőr­ség és azt a játékbarlangot, ahol az idegene­ket fosztogatták. Klimm Béla kiugrott az ab­lakon és elmenekült. Társait, akik egy-két hónapot ültek, Triesztben várta meg. Ott egy Lloyd-hajóra szálltak s elkalandoz­tak Ázsiába. A főúri társaság—mert Schwabe bárónak, König grófnak, Howard lordnak, Gö­bel őrgrófnak adta ki magát s egyedül Fes­teticsnek volt igazi grófi cime, — Indiában, Ceylonban, Jávában bejutott a legelőkelőbb körökbe. Mindenütt játszottak, persze hamisan. Klimm Béla maga nem játszott, mégis ő volta társaság vezére. Vagy egy évig voltak távoi. Klimm Béla azután visszatért Kairóba, ahol nagyúri módon élt. Ez 1905-ben történt. Ek­kor belejátszik az ö története egy másik ma­gyar ember történetébe, a szerencsétlen véget ért Balia Rezsőébe. Mint ismeretes, ez a bol­dogtalan ifjú három évvel ezelőtt agyonlőtte magát Budapesten egy bérkocsiban. Balla Rezső dúsgazdag szatmármegyei csa­ládból származott. Vagy egy milliót örökölt s külföldi útra indult. Eljutott Kairóba is, ahol természetesen fölfedezte öt Klimm Béla s ba­rátságot színlelt iránta. Ez a Balla Rezső na­gyon szép ifjú volt. Nyúlánk, barnahajú, áb­rándos kék szemmel. Hogy, hogynem, megis­merkedett Kairóban a kedive szeretőjével, állí­tólag feleségével, egy Toussont Lucie nevű leány­asszonynyal, akinek az egyiptomi uralkodó hercegnői cimet és vagyont adott. A hercegnő is megszerette a magyar ifjút s amikor Balla azt ajánlotta neki, szökjenek meg, követte őt. Balla Rezső Amerikába vitte Toussont Luciet Követte őket a hü barát, Klimm Béla is, aki a szökést előkészítette. A triumvirátus talán egy évet töltött Amerikában, de miután Balla Rezső és a hercegnő vagyona is elúszott, hazatértek Magyarországba. Klimm Béla elmaradt tőlük. Balla Rezső nagyon szerette a francia-egyiptomi hercegnőt. Budapesten húzódtak meg s nagyon szegényesen, de boldogan éltek itt. Balla ügy­nökösködött s mivel talentuma volt az írásra, tárcacikkeket is irt az amerikai életről, ame­lyek szintén hoztak valamit a konyhára. Három évvel ezelőtt egyszerre csak bekopog­tatott hozzájuk a jóbarát, Klimm Béla. Amíg Balla a kenyér után járt, kápráztató Ígéretek­kel elcsábította az asszonyt. Amikor egy este Balla hazament kis lakására, hűlt helyét lelte az asszonynak. Egy levelet talált tőle, amely­ben megírta, hogy De la Ramé márkival eluta­zott. Szegény Balla Rezső ezután emelt magára fegyvert. Klimm Béla megesküdött Toussont Lucievel s visszatért vele Kairóba. Ott állítólag sikerült megzsarolnia a kedivét, aki egy csomó arany­ért visszakapta kalitkájába a kirepült madarat. Később Berlinben ütötte föl tanyáját Klimm s ott Margolínnal eg-yütt szélhámoskodott. Hecht Aliszszal is ott ismerkedett meg s a már ismertetett módon feleségül vette őt Lon­donban. Nem szerelemből, ami kiviláglik abból is, hogy valósággal alkudozott anyósával, meny­nyiért egyezik bele a válóperbe. Az anyós százezer márkát kinált, ö háromszor any­nyit kért. Az alkut most félbeszakította Klimm Béla letartóztatása. Most nemcsak csalásért, hanem higámiáért is folyik ellene a vizsgálat. Érdekes, hogy felesége kijelentette, hogy bár leplezet­lenül áll előtte az ura, mégis szereti s nem hagyja el még börtönében sem. Ha kiszabadul J férje, kivándorol vele Ausztráliába. Ez az ötödik világrész ugyanis még nem ismeri Klimm Bélát s ott uj életet kezdhet. • Berlinből jelenti egy távirat, hogy a Margo­üu—Klimm-ügyben a vizsgálatnak egy szenzá­ciós mellékhajtása támadt. Két-három évvel ezelőtt eltűnt Olaszországban Göbel Richárd s holttestét megtalálták egy ládába gyömöszölve. Most fölmerült az a gyanú, hogy az egykori huszár főhadnagyot cinkostársai tették el láb alól. Vitális üldözése. (Saját tudósítónktól.) A csendőrök tegnap éjszaka megismételték azt a tesfcet-ielket ölő munkát, amit nemrégen a berekböször­ményi erdőben végeztek. Most a nagy­szalontai határban levő remetei erdőt fogták körül s azt kutatják át. Elképzelhetetlen munka ez a sötét éjszakában, amikor ágak, galyak, tüskék, apró bokrok, összenőtt gaz, ismeretlen süppedék nehezíti meg az agyoncsigázott csendőrök előrehaladását. Az erdőt csak reggel kutatják át teljesen s addig az eredményről hír nem érkezik, (Üldözés Nagyszalonta környékén.) Vitális Imrét most a csendőrség Nagy­szalonta környékén üldözi. Teljesen biztos­nak tartják azt, hogy Markovics Károly fő­szolgabíró és Ravazdy Barna szolgabíró he­lyes nyomon voltak, amikor a haramiát a cséffai járásban hajszolták s csak a sürü kukoricavetésnek köszönhette a rabló, hogy az erélyes és kitartó hajsza elől elmenekül­hetett. Vitális Imre szombat óta Nagysza­lonta megkerülésével igyekezett — a nyo­mok szerint — a vármegye déli határa felé. Árpád községben jelentették tegnap reggel a csendőrségnek, hogy a Balogh-féle ta­nyán, a hodályban, határozottan látták Vi­tális Imrét. A személy leírást Zeller Frigyes földbirtokos olyan precízen ismertette a csendőrséggel, hogy Vitális Imrének Árpá­don való tartózkodása valószinünek látszott. A csendőrfőhadnagy táviratilag negyven csendőrt összpontosított Árpádra, akik teg­nap délben indultak a Balogh-féle tanya fölkutatására. Feketebátor községből is jöttek híradások arról, hogy Vitális Imre ott kóborog. A csendőrség ebben az irányban is megindí­totta a nyomozást. (Az elcsigázott csendőrök.) Árpádra a megye különböző vidékeiről össz­pontosították tegnap táviratilag a csendőröket. A budapest—nagyváradi gyorsvonatra szállt föl délben Sápon három csendőr. Tudósítónknak ezeket mondotta a szakaszvezető: — Tegnap este Sáp környékén kutattunk Vitális Imre után. Sajnos, nem akadtunk rá sehol. Hajnaltájban jöttünk vissza a szolgálat­ról s már ott talált bennünket a távirat, amely Árpádba rendel. — Minden vidéket fölkutattak már? — Az egész vármegyét. Minden bokrot, kazlat, vetést, minden viskót, hodályt! Nem tehet róla senki, ha nem akadtunk rá. — Honnan jöttek ide? — Mi Szatmármegyében szolgálunk. Körül­belül tíz napja rendeltek ide bennünket. — Nehéz a rob-ot? — Bizony nom könnyű! De az hagyján, ha csak sikere lenne a munkánknak. — Nem aludtak az éjszaka? — Az éjszaka? Mióta eljöttünk, jóformán alig aludtunk egyáltalában. Ha csak ugy nap­közben egy óráli, másfél órát le nem pihenünk. Hanem ezt megszoktuk. A testem nem igen érzi a hajszát, asak a szemem fáj! Sokszor alig látok rajta! Hiába, az is megkövetelné a pihe­nést. Első azonban a szolgálat! Lehet, hogy még egy hétig nem fogunk jócskán aludni. Jól megnéztük a csendőrt. Az arca sovány, sápadt és kimerült volt. A szeme beesett és színtelen. A vonatban azonban le som ült. Az­iránt érdeklődött, hogy hol lehet legközelebb Árpádra jutni. — Nagyszalontától gyalog tizenkét kilométer, vasúton meg kell kerülni Tenkét, de akkor néhány órával később érkeznek meg. A csendőr o^y percig sem gondolkozott to­vább, amikor választani kellett a vasút vagy a tizenkét kilométeres gyaloglás között: — Gyalog megyünk! Akik körü'állották, megilletődve néztek az elszánt katoaára. Három óra különbség miatt, elcsigázva, álmatlanul, halálra fáradva, gyalog­szerrel indul neki egy tizenkét kilométeres út­nak! Ki csinálná ezt utánuk azért a negyven forint fizeté&ért ? (Körülfogták a remetei erdőt.) Tegnap éjszaka megismétlődött a berek­böszörményi erdőnél véghezvitt rettenetes, fá­rasztó csendőrattak. Sarkad határában van a remetei erdő. Tegnap este ezt fogta körűi a csendörgyarü. j Az árpádi elöljáróságnál több falubeli jelen­tette, hogy Vitális Imre határozottan a re­metei erdő felé vette az útját. Miután igen komoly emberek híradása volt ez, az elöljáró­ság fölhívta erre a momentumra Baitz hadnagy figyelmét. A hadnagy az esti óráig Nagysza­lontán és Árpádon körülbelül síázötven csend­Őrt koncentrált. Az egyik csapat még reggel indult el korábbi parancs szerint Nagyszalon­táról, a másik csapat tegnap vette útját Ár­pádról. A remetei erdőt teljesen körülfogták s a most kikészített terv szerint hatolnak az erdő belsejébe. Minden csendőr között nyolc­tiz lépés távolság lesz, ugy, hogy Vitális Im­rét — ha az erdőben van — okvetlenül észre fogják venni. A kutatás késő reggelig fog tartani. (Adj kölcsön két koronát.) Egyre több adat erösiti meg azt a föltevést, hogy Vitális Imre tényleg Nagyszalonta kör­nyékén tartózkodik. Tegnap a nagyvá­radi rendőrségen megjelent Davola Ödön mészárossegéd s elbeszélte, hogy ö még csü­törtökön Biharillye határában találkozott a bestiával. Davola Ödön az országúton haladt gyalogszerrel, amikor a kukoricásból hirtelen kilépett Vitális Imre. A rablót a mészárossegéd régóta ismerte. A haramia elébe állott és azt mondta: — Ödön, adj kölcsön két koronát. Davola kellemetlenül lepődött meg a véletlen találkozáson. Nem sokat tétovázott: átadott a rablónak két koronát. Még meg is kérdezte tőle tréfásan: — Mikor adod meg? Vitális Imre igy felelt: — Nem hiszem, hogy valaha megadhatom. Nem kerül már erre a sor. Aztán, mielőtt választ kaphatott volna, ismét visszasietett a rejtekhelyére. (A megkergetett sakter./ Az elvetemült haramia nyomozása közben komikus jelenetek is játszódtak le. Szombaton történt, hogy Sternthal Artúr alcsii birtokán tartózkodó csendőrkirendeltségnek azt jelen­tette egyik parasztasszony, hogy Rojt felé lát­ták bujdosni Vitális Imrét. Nyolc csendőr roham­léptekben indult el Rojt felé, a gyanús alak el­fogására. Alcsitól nem messze tényleg láttak is egy magányos alakot sietni Rojt irányában. Nosza: előre. A messzeségben igyekvő ember észrevette a csendőrrohamot s lóhalálában el­kezdett futni. >— Előre! — adta ki a parancsot a csendőr­káplár. Most nem menekülsz el! Pompás taktikával ugy forditjtták az ostro­mot, hogy bekeríthessék a menekülőt, mielőtt a kukoricáshoz érhet. Csakugyan sikerült is: a gyanús alak bekerült a gyűrűbe. A csend­őrök halálmegvetö bátorsággal, szuronytsze­gezve közeledtek feléje. Az alak nem védeke­zett. Mikor pedig a csendőrök diadalittasan, boldogan ott állottak az üldözött férfi előtt, akkor vették észre, hogy bizony az nem Vi­tális Imre, hanem az oláhszentmiklósi sakter. A szegény ember rendkívül megijedt, amikor a rohanó csendőröket meglátta. Tudta, hogy Vitálist üldözik s íélt, hogy Vitális helyet őt találja vagy a csendőrnek, vagy a haramiának a golyója. Ezért fogta menekülésre a dolgot Jószerencse, hogy be tudták keríteni, mert ha annyira elmenekül, hogy a csendőrök utór nem érik, kétségtelenül utána lőttek volna. Az oláhszentmiklósi saktert természetesen nyom­ban elbocsátották. (l'ilális vasúton menekült.) Hogy Vitális Imre tartózkodási helye mind­emellett mennyire bizonytalan, arra rendkívül jellemző az a nyilatkozat, amelyet Andrássy József, a püspökladányi állomásfőnök tett tudó­sítónk előtt: — Az én véleményem az, hogy Vitális Imre régen elmenekült Biharmegyéből. Körülbelül egy héttel ezelőtt kaptuk meg a fölhívást, hogy az állomáson figyeljük meg Vitális Imrét. Amikor a fölhívást a vasúti személyzettel kö­zöltem, jelentkezett nálam Vizer vasúti postás

Next

/
Oldalképek
Tartalom