Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

1910 szeptember 21 D ÉLMAGYAR O R SZAG 5 azután Klimm Béla utasítására már egy-két !iap múlva ellopott a grófuétól egy százezer koronát érő nyakláncot, amelylyel a két cinkostárs megszökött. Most már sziik volt neki Európa Is, átment Afrikába. Nem egyedül. Vele mentek azok az urak, akik később Hecht Alisz-szal való házasságának tanúi voltak. Az emiitetteken kivül a bandába tartozott még Schwabe öcscse, azonkívül Göbel Richárd Prágából, aki magyarországi huszárezredekben szolgált azelőtt mint főhadnagy. A társaság kezére játszott egy milliomos amerikai család kalandos vérű leánya, miss Florida Setlte, akinél szebb nő aligha van a világon. Szerelmével hálójába csábította a vagyonos embereket, akiket azután kifosztás végett átengedett a cinkostársainak. Hogy a leány ne lehessen árulójuk, Göbel feleségül vette. Ez a hamiskártyás-banda évekig együtt maradt. Kairóban egyizben meglepte a rendőrség és azt a játékbarlangot, ahol az idegeneket fosztogatták. Klimm Béla kiugrott az ablakon és elmenekült. Társait, akik egy-két hónapot ültek, Triesztben várta meg. Ott egy Lloyd-hajóra szálltak s elkalandoztak Ázsiába. A főúri társaság—mert Schwabe bárónak, König grófnak, Howard lordnak, Göbel őrgrófnak adta ki magát s egyedül Festeticsnek volt igazi grófi cime, — Indiában, Ceylonban, Jávában bejutott a legelőkelőbb körökbe. Mindenütt játszottak, persze hamisan. Klimm Béla maga nem játszott, mégis ő volta társaság vezére. Vagy egy évig voltak távoi. Klimm Béla azután visszatért Kairóba, ahol nagyúri módon élt. Ez 1905-ben történt. Ekkor belejátszik az ö története egy másik magyar ember történetébe, a szerencsétlen véget ért Balia Rezsőébe. Mint ismeretes, ez a boldogtalan ifjú három évvel ezelőtt agyonlőtte magát Budapesten egy bérkocsiban. Balla Rezső dúsgazdag szatmármegyei családból származott. Vagy egy milliót örökölt s külföldi útra indult. Eljutott Kairóba is, ahol természetesen fölfedezte öt Klimm Béla s barátságot színlelt iránta. Ez a Balla Rezső nagyon szép ifjú volt. Nyúlánk, barnahajú, ábrándos kék szemmel. Hogy, hogynem, megismerkedett Kairóban a kedive szeretőjével, állítólag feleségével, egy Toussont Lucie nevű leányasszonynyal, akinek az egyiptomi uralkodó hercegnői cimet és vagyont adott. A hercegnő is megszerette a magyar ifjút s amikor Balla azt ajánlotta neki, szökjenek meg, követte őt. Balla Rezső Amerikába vitte Toussont Luciet Követte őket a hü barát, Klimm Béla is, aki a szökést előkészítette. A triumvirátus talán egy évet töltött Amerikában, de miután Balla Rezső és a hercegnő vagyona is elúszott, hazatértek Magyarországba. Klimm Béla elmaradt tőlük. Balla Rezső nagyon szerette a francia-egyiptomi hercegnőt. Budapesten húzódtak meg s nagyon szegényesen, de boldogan éltek itt. Balla ügynökösködött s mivel talentuma volt az írásra, tárcacikkeket is irt az amerikai életről, amelyek szintén hoztak valamit a konyhára. Három évvel ezelőtt egyszerre csak bekopogtatott hozzájuk a jóbarát, Klimm Béla. Amíg Balla a kenyér után járt, kápráztató Ígéretekkel elcsábította az asszonyt. Amikor egy este Balla hazament kis lakására, hűlt helyét lelte az asszonynak. Egy levelet talált tőle, amelyben megírta, hogy De la Ramé márkival elutazott. Szegény Balla Rezső ezután emelt magára fegyvert. Klimm Béla megesküdött Toussont Lucievel s visszatért vele Kairóba. Ott állítólag sikerült megzsarolnia a kedivét, aki egy csomó aranyért visszakapta kalitkájába a kirepült madarat. Később Berlinben ütötte föl tanyáját Klimm s ott Margolínnal eg-yütt szélhámoskodott. Hecht Aliszszal is ott ismerkedett meg s a már ismertetett módon feleségül vette őt Londonban. Nem szerelemből, ami kiviláglik abból is, hogy valósággal alkudozott anyósával, menynyiért egyezik bele a válóperbe. Az anyós százezer márkát kinált, ö háromszor anynyit kért. Az alkut most félbeszakította Klimm Béla letartóztatása. Most nemcsak csalásért, hanem higámiáért is folyik ellene a vizsgálat. Érdekes, hogy felesége kijelentette, hogy bár leplezetlenül áll előtte az ura, mégis szereti s nem hagyja el még börtönében sem. Ha kiszabadul J férje, kivándorol vele Ausztráliába. Ez az ötödik világrész ugyanis még nem ismeri Klimm Bélát s ott uj életet kezdhet. • Berlinből jelenti egy távirat, hogy a Margoüu—Klimm-ügyben a vizsgálatnak egy szenzációs mellékhajtása támadt. Két-három évvel ezelőtt eltűnt Olaszországban Göbel Richárd s holttestét megtalálták egy ládába gyömöszölve. Most fölmerült az a gyanú, hogy az egykori huszár főhadnagyot cinkostársai tették el láb alól. Vitális üldözése. (Saját tudósítónktól.) A csendőrök tegnap éjszaka megismételték azt a tesfcet-ielket ölő munkát, amit nemrégen a berekböszörményi erdőben végeztek. Most a nagyszalontai határban levő remetei erdőt fogták körül s azt kutatják át. Elképzelhetetlen munka ez a sötét éjszakában, amikor ágak, galyak, tüskék, apró bokrok, összenőtt gaz, ismeretlen süppedék nehezíti meg az agyoncsigázott csendőrök előrehaladását. Az erdőt csak reggel kutatják át teljesen s addig az eredményről hír nem érkezik, (Üldözés Nagyszalonta környékén.) Vitális Imrét most a csendőrség Nagyszalonta környékén üldözi. Teljesen biztosnak tartják azt, hogy Markovics Károly főszolgabíró és Ravazdy Barna szolgabíró helyes nyomon voltak, amikor a haramiát a cséffai járásban hajszolták s csak a sürü kukoricavetésnek köszönhette a rabló, hogy az erélyes és kitartó hajsza elől elmenekülhetett. Vitális Imre szombat óta Nagyszalonta megkerülésével igyekezett — a nyomok szerint — a vármegye déli határa felé. Árpád községben jelentették tegnap reggel a csendőrségnek, hogy a Balogh-féle tanyán, a hodályban, határozottan látták Vitális Imrét. A személy leírást Zeller Frigyes földbirtokos olyan precízen ismertette a csendőrséggel, hogy Vitális Imrének Árpádon való tartózkodása valószinünek látszott. A csendőrfőhadnagy táviratilag negyven csendőrt összpontosított Árpádra, akik tegnap délben indultak a Balogh-féle tanya fölkutatására. Feketebátor községből is jöttek híradások arról, hogy Vitális Imre ott kóborog. A csendőrség ebben az irányban is megindította a nyomozást. (Az elcsigázott csendőrök.) Árpádra a megye különböző vidékeiről összpontosították tegnap táviratilag a csendőröket. A budapest—nagyváradi gyorsvonatra szállt föl délben Sápon három csendőr. Tudósítónknak ezeket mondotta a szakaszvezető: — Tegnap este Sáp környékén kutattunk Vitális Imre után. Sajnos, nem akadtunk rá sehol. Hajnaltájban jöttünk vissza a szolgálatról s már ott talált bennünket a távirat, amely Árpádba rendel. — Minden vidéket fölkutattak már? — Az egész vármegyét. Minden bokrot, kazlat, vetést, minden viskót, hodályt! Nem tehet róla senki, ha nem akadtunk rá. — Honnan jöttek ide? — Mi Szatmármegyében szolgálunk. Körülbelül tíz napja rendeltek ide bennünket. — Nehéz a rob-ot? — Bizony nom könnyű! De az hagyján, ha csak sikere lenne a munkánknak. — Nem aludtak az éjszaka? — Az éjszaka? Mióta eljöttünk, jóformán alig aludtunk egyáltalában. Ha csak ugy napközben egy óráli, másfél órát le nem pihenünk. Hanem ezt megszoktuk. A testem nem igen érzi a hajszát, asak a szemem fáj! Sokszor alig látok rajta! Hiába, az is megkövetelné a pihenést. Első azonban a szolgálat! Lehet, hogy még egy hétig nem fogunk jócskán aludni. Jól megnéztük a csendőrt. Az arca sovány, sápadt és kimerült volt. A szeme beesett és színtelen. A vonatban azonban le som ült. Aziránt érdeklődött, hogy hol lehet legközelebb Árpádra jutni. — Nagyszalontától gyalog tizenkét kilométer, vasúton meg kell kerülni Tenkét, de akkor néhány órával később érkeznek meg. A csendőr o^y percig sem gondolkozott tovább, amikor választani kellett a vasút vagy a tizenkét kilométeres gyaloglás között: — Gyalog megyünk! Akik körü'állották, megilletődve néztek az elszánt katoaára. Három óra különbség miatt, elcsigázva, álmatlanul, halálra fáradva, gyalogszerrel indul neki egy tizenkét kilométeres útnak! Ki csinálná ezt utánuk azért a negyven forint fizeté&ért ? (Körülfogták a remetei erdőt.) Tegnap éjszaka megismétlődött a berekböszörményi erdőnél véghezvitt rettenetes, fárasztó csendőrattak. Sarkad határában van a remetei erdő. Tegnap este ezt fogta körűi a csendörgyarü. j Az árpádi elöljáróságnál több falubeli jelentette, hogy Vitális Imre határozottan a remetei erdő felé vette az útját. Miután igen komoly emberek híradása volt ez, az elöljáróság fölhívta erre a momentumra Baitz hadnagy figyelmét. A hadnagy az esti óráig Nagyszalontán és Árpádon körülbelül síázötven csendŐrt koncentrált. Az egyik csapat még reggel indult el korábbi parancs szerint Nagyszalontáról, a másik csapat tegnap vette útját Árpádról. A remetei erdőt teljesen körülfogták s a most kikészített terv szerint hatolnak az erdő belsejébe. Minden csendőr között nyolctiz lépés távolság lesz, ugy, hogy Vitális Imrét — ha az erdőben van — okvetlenül észre fogják venni. A kutatás késő reggelig fog tartani. (Adj kölcsön két koronát.) Egyre több adat erösiti meg azt a föltevést, hogy Vitális Imre tényleg Nagyszalonta környékén tartózkodik. Tegnap a nagyváradi rendőrségen megjelent Davola Ödön mészárossegéd s elbeszélte, hogy ö még csütörtökön Biharillye határában találkozott a bestiával. Davola Ödön az országúton haladt gyalogszerrel, amikor a kukoricásból hirtelen kilépett Vitális Imre. A rablót a mészárossegéd régóta ismerte. A haramia elébe állott és azt mondta: — Ödön, adj kölcsön két koronát. Davola kellemetlenül lepődött meg a véletlen találkozáson. Nem sokat tétovázott: átadott a rablónak két koronát. Még meg is kérdezte tőle tréfásan: — Mikor adod meg? Vitális Imre igy felelt: — Nem hiszem, hogy valaha megadhatom. Nem kerül már erre a sor. Aztán, mielőtt választ kaphatott volna, ismét visszasietett a rejtekhelyére. (A megkergetett sakter./ Az elvetemült haramia nyomozása közben komikus jelenetek is játszódtak le. Szombaton történt, hogy Sternthal Artúr alcsii birtokán tartózkodó csendőrkirendeltségnek azt jelentette egyik parasztasszony, hogy Rojt felé látták bujdosni Vitális Imrét. Nyolc csendőr rohamléptekben indult el Rojt felé, a gyanús alak elfogására. Alcsitól nem messze tényleg láttak is egy magányos alakot sietni Rojt irányában. Nosza: előre. A messzeségben igyekvő ember észrevette a csendőrrohamot s lóhalálában elkezdett futni. >— Előre! — adta ki a parancsot a csendőrkáplár. Most nem menekülsz el! Pompás taktikával ugy forditjtták az ostromot, hogy bekeríthessék a menekülőt, mielőtt a kukoricáshoz érhet. Csakugyan sikerült is: a gyanús alak bekerült a gyűrűbe. A csendőrök halálmegvetö bátorsággal, szuronytszegezve közeledtek feléje. Az alak nem védekezett. Mikor pedig a csendőrök diadalittasan, boldogan ott állottak az üldözött férfi előtt, akkor vették észre, hogy bizony az nem Vitális Imre, hanem az oláhszentmiklósi sakter. A szegény ember rendkívül megijedt, amikor a rohanó csendőröket meglátta. Tudta, hogy Vitálist üldözik s íélt, hogy Vitális helyet őt találja vagy a csendőrnek, vagy a haramiának a golyója. Ezért fogta menekülésre a dolgot Jószerencse, hogy be tudták keríteni, mert ha annyira elmenekül, hogy a csendőrök utór nem érik, kétségtelenül utána lőttek volna. Az oláhszentmiklósi saktert természetesen nyomban elbocsátották. (l'ilális vasúton menekült.) Hogy Vitális Imre tartózkodási helye mindemellett mennyire bizonytalan, arra rendkívül jellemző az a nyilatkozat, amelyet Andrássy József, a püspökladányi állomásfőnök tett tudósítónk előtt: — Az én véleményem az, hogy Vitális Imre régen elmenekült Biharmegyéből. Körülbelül egy héttel ezelőtt kaptuk meg a fölhívást, hogy az állomáson figyeljük meg Vitális Imrét. Amikor a fölhívást a vasúti személyzettel közöltem, jelentkezett nálam Vizer vasúti postás