Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

6 DÉL MAGYARORSZÁG 1910 szeptember 21 s elmondta, hogy mar régebben látott egy olyan alakot a püspökladányi állomáson, akire a személyleírás teljesen ráillik. Nagyvárad felöl jütf. finek idején e Püspökladányon utazott ke­t észtül Határozottan emlékszik reá, hogy az a személyleírás után nem lehet más, mint Vitális Imre. Ez az utazás azon az éjszakán történt, amikor a rabló Várady József csendőrt agyon­lő! te. Lehetséges, hogy valamelyik mellékállo­máson szállt föl a személyvonatra s utazott Budapest felé. Én tehát valószínűnek tartom, — habár teljes bizonyosságot nem tudok — hogy -Vitális Imre vasúton régen elutazott Biharmegyéből. Vitális Bodapesisn ? A késő éjjeli órákban jelentik: Az egyik dunai hídon Kovács III. János rendőr találko­zott két züllöttküisejü csavargóval, akik a rendőrt megállították és segítséget kértek tőle. Kovács adott is nekik aprópénzt, mire a csa­vargók tovább mentek. A rendőr jelentette az esetet a VI. kerületi kapitányságnál, ahol a személyleírás után megállapították, hogy az egyik csavargó határozottan Vitális volt. Színházi műsor. Szeptember 21, seerda-. Amihez minden asszony ért. 22. csütörtök Gül Baba. 23, péntek: Gül Baba. „ 24, szotnhat: Bilincsek. , 25, vasárnap d. n.: Falurossza. , 25, „ este: Az obsitos. (Díszelő­adás.) Amihez minden asszony ért. — Barrts vígjátéka a szegedi színházban. — Inkább az volna a jó cime ennek a szín­darabnak : Amihez kevés asszony ért. Mert vájjon nem igen ritka-e az olyan nő, aki megértéssel, lemondással és engedékenység­gel fűzi magához a férfit? Érthető, hogy Barrie Skóciába rándul, hogy ott Maggie kisasszonyt, az asszonyi értelem képviselőjét fölfedezze. Őnagyságát, aki meglehető­sen hervadó, rátukmálják a talentumos és fiatal John Shand úrra. Szerződést kötnek a fiatalemberrel és le is fizetik, hogy min­den módon hozzá legyen bilincselve Maggie kisasszonyhoz. Persze: a szigorú föltételek vajmi keveset érnek. John Sand karriért csinál, képviselővé választják és ebből az alkalomból időszerűnek tartja, hogy a her­vadó Maggie helyett kikezdjen Sybil La­zenby őladységével, aki szintén vonzódik hozzá. Már most, ilyen bonyodalom alkalmával s általában a régi, de még divatos iskola sze­rint a világ minden Maggie-je nagy skan­dalumot csinálna. Immár alkonyodó fiatal­ságának még teljesen ki nem lobbant tüzé­vel igyekezne elégetni a vőlegénye és a lady között keletkezett kapcsolatot. Topor­zékolna, sirna, kedveskedne, majd újra to­porzékolna. Hivatkozna szerződésre, pénzre, sőt arra is, hogy John Shand urat valaha a családja a börtöntől mentette meg, mei't a képviselő diákkorában éjszakánkint belopód­zott a könyvtárukba és onnan lopta ki a tudományát. Nos, a Barrie Maggie-je nem teszi ezt. Hanem az északi nők szelíd melankóliájával és lemondó szerelmével küldi John Shand-et. Menjen, ha akar, a szépséges és fiatal lady után. Még a házasságról szóló szerződést is visszaadja neki. És az eredmény? Az, hogy ilyenkor semmiféle John sem él a szabad­ságával, de sőt a nagy nyilvánosság előtt jelenti ki, hogy feleségül veszi Maggie kis­asszonyt. Mégis — a lady továbbra is kivánatos és csábitó marad. A képviselő teljesen belé­bomol és ezt bevallja Maggie családjának is. A különben derék s primitív skót polgárok szörnyen fölháborodnak, ám Maggie újra a hűtlen szerelme pártján van, sőt elősegíti Johnnak Sybillel való találko­zását. Itt következik a poin. Maggie any­nyira megy önzetlenségében, hogy mialatt John a ladyvel enyeleg, ő elkészíti a kép­viselő parlamenti beszédét. Ezen aztán iga­zán annyira meg kell hatódni, hogy vissza kell térni végleg és örökre Maggiehez. íme: amihez minden asszony ért, de amit egyelőre csak Skóciában cselekszik az asszony. Barrie vígjátéka tudvalevően be­járta egész Európát, sikert aratott, ren­geteg ember nézte meg, de ki tudja: okult-e belőle akár egyetlenegy asszony? Pedig ugy volna helyes és hasznos férfiakra és nőkre egyaránt. Féltékenység helyett a legteljesebb altruizmus. A szerelem hiszen minden esetben más és más, általános igaz­ságokat, pláne szabályokat megállapítani róla lehetetlen, de az az egy bizonyos, hogy ösztön voitánál fogva inkább a szelídség, mint az ellenállás tudja lecsillapítani. Ez a Barrie tendenciája. És a világhírű szerző vigjátéka finom szatírájával kigúnyolja a modern tra­gédiákat és azoknak modern hőseit egyaránt Groteszk és meglepő fordulatokkal, épen az ellenkezője történik annak, amit várunk. De érezzük, hogy mégis Barri'e-é a józan­ság és az igazság. Tehát: mindenféle nők tanulják el a Maggie kisasszony tudomá­nyát, értsenek hozzá és éljenek vele. A mai bemutató-előadás rendezés és já­ték tekintetében is jól sikerült. Kende Paulá­nak Maggie szerepében, Fodor Ellának pe­dig mint Sybil ladynek jutott elismerés. Lugossy John Shand-et játszotta ügyesen, közvetlenül. Fölemlítjük még Baróthynét, Csikyt és Pestit. Nem megrovásképen, csak kedves humorként irjuk meg, hogy az egyik szereplő az első fölvo>nás végén azt fütyülte: Ujjé, a ligetben nagyszerű ... De kérem. A skóciai ligetekben kopárság és hideg van. Fehér Árpád. Eredeti lehár-bermjtató Kaposvárott. A rátartóbb vidéki színpadok vezetői már régebb idő óta örvendetes törekvést árulnak el a tekintetben, hogy műsorukat a fővárosi színházak játékrendjétől emancipálják. Ebből a szempontból dicsérettel emelhetjük ki az ön­álló gondolkozású vidéki színigazgatók közül Balta Kálmán pozsonyi sainigazgatót, aki nyári állomásán, a kaposvári városi színkörben, most mutatta be Lehár Ferencnek nálunk még sehol sem adott nagy operettjét, a Fürstenkind-et (Kis hercegnő). A szerencsés kezű Lehárnak ezt az operett­jét, amely eddigelé legközeíebb áll a Kukuska szerzőjének operai törekvéseihez, az Operaház szerezte meg előadásra és be is fogja mutatni a mostani szezon keretében. A budapesti premiért megelőzőleg Balla jogot szerzett ma­gának a fordításhoz és előadáshoz és a kapos­vári nagysikerű bemutató teljes mértékben igazolta a, merész vállalkozást. A Kis hercegnő cselekményére nézve romantikus brigantí tör­ténet: egy amerikai tengerésztiszt és egy le­gendái görög rablóvezér fejedelmi módra nevelt leányának, Irénnek a szerelmi története. Épen nem nagy igényű szövegkönyv, de teljesen al­kalmas a Lehár mindenkor kvalitásos muzsi­kájának a befogadására. A ze«e vigoperaí jel­legű és mint ilyen, nem pályázik a fővárosi zongora-verklikre. Különösen szép számok az első fölvonásbeli szerelmi ketitös és Staoros belépője, amelyekből a fölvonás végen a finálé is kialakul. A második fölvonásbeli Hali-feó-keringő nép­szerűségre tarthat igényt. Igen érdekes a har­madik fölvonásnak egy öt hangfairt keringője, amelyet a színpadon csupán zongorával kisér­nek. Ezt a fölvonást is hatalma« finálé fejezi be. Lehár zenéje ebben a müvében erősen mo­tivumos és hangszerelése épen olyan kiváló, mint eddigi müveiben. Ezzel a hangszereléssel a legnagyobb banalitást is ugy fcjfl tudja tálalni és reminiszcenciáit takarni, hogy legalább is az előadás tartama alatt laikus és zeneértő egyaránt a mester hatása alatt á3l. A bemutató-előadás, amelyet Ralla igazgató maga rendezett (ö fordította a daxabot is meg­lepő ügyesen), teljes mértékben sikerült és a jelentékeny sikerből Hajagos Károly, a mély­hangu baritonista, Kondor Miklós, a szép jövő­vel biztató tenorista, Déry Rózsi, akit fővárosi sikerei tartanak emlékezetünkben, Iíövessy La­jos, Bércsy Gyula, Ernyei Auréűia, Havassy Szidi, Szécsy Ferenc és Gábor Ernő vették ki részüket. A zenei betanítás művészi érdeme teljesen Euber Miksáé, a kiváló karnagyé. * Szendrey Mihály és Vasquez grófné pöre. Régen húzódó pör nyert tegnap befeje. zést. Vasquez grófnőt, az Operaház művész­nőjét Szendrey Mihály, az aradi szinbáz igaz­gatója, tizenkét operaelőadásra szerződtette. A. grófnő azonban csaknem minden előadást le­mondott az utolsó pillanatban s ezáltal nagy zavarokat okozott a színháznál. Szendrey meg­sokalván a. kellemetlenségeket, levelet irt a művésznőnek, amelyben tudomására adta, hogy a legközelebbi indokolatlan lemondását szerző­désbontásnak tekinti. A művésznő örömmel fo­gadta Szendrey levelét és azt válaszolta, hogy örül, ha a szerződést ily módon érvényteleníti, mert neki egy csöpp kedve sincs vendégszere­pelni. Sőt a grófné hálából még azt is meg­ígérte Szendreynek, hogy egy estén ingyen fog föllépni. A grófné azonban megfeledkezett erről a levélváltásról és az elmaradt föllépti dijakért bepörölte Szendrey Mihályt. Az aradi törvény­szék elutasította a grófnőt keresetével, úgy­szintén a tábla is. Fölebbezés folytán az ügy a Kúria elé került, amely ma jóváhagyta az alsóbiróságok Ítéletét. A képviselőház első ülése. A parla­ment nyári szünete ezen a héten véget ér. A képviselőház szeptember huszonhatodikán hétfőn tartja első ülését. Ez az ülés termé­szetesen csak formális lesz, de rövidesen ismét megindul az alkotás munkája. A kis Szőkék. — Fővárosi !eué!. — A Lipót-körnton fölszálltam a Hüvösvölgybe menő villamosra tegnap este hat órakor. Az ajtó mellett a sarokban két feketébe öltözött asszony, egy ur és két gyönyörű gyerek ült. Dr Salzerné, Szőke Jenő és Szőkéék két kis gyermeke, az öt éves Adrién és a három éves Boldizsár. Mentek haza a Hüvösvölgybe. Kezet nyújtottam Salzer doktornénak, akit régen ösmerek és a háta mögött lévő üres ülést fog­laltam el. És féloldalt fordulva beszéltem vele mindenről, csak épen egyet kerültem, kerültem gondosan. Akkor mellém ült Salzerné és bána­tosan kérdezte: — Nem tud arról a szerencsétlenségről, amely bennünket ért? — Dehogy nem tudok — mondom, — de hát épen elég volt maguknak, beszéljünk vidám dolgokról. De neki jól esett az ö szerencsétlenségéről beszélni, hát beszélt. — Nézze, ők azok. Olyan izgalmas napom volt, megbékülnek-e ? Hála istennek, megtörtént. Odahívta a gyerekeket. — Nézze ezt az édes két szép gyereket, be­széljen velük, milyen okosak, különösen a na­gyobbik, a kis leány. És beszélt a kis leány. Elmondta, hogyan küldte a négylevelü lóherét az édesapának. — Tetszik tudni, anyuska olyan ügyesen be. tette a papirosba és édesapának szerencsét ho­zott. Meggyógyult, hazajött a kórházból . . . Akkor visszakívánkozott a két gyerek az apjához, anyjához. Otthagytak bennünket. — Hát lássa, — folytatja Salzer doktorné, — nem uj életet kell nekik kezdeni, Uyen édes két gyerekért ? — Hát mért hogy épen mi vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy ilyesmibe belekevered­tünk. Hogy az én húgom olyan naiv volt, be­vallotta a dolgot az urának. Nem akarom men­teni. Nagyot hibázott. De csak ő ? Hány száz és száz asszony dolga nem kerül a világ elé? Magába szállt, megtört, uj életetakar kezdeni. A léha, fölületes élet helyett a gyermekeinek fog élni. Boldog vagyok, hogy megbékültek. Adja isten, hogy megtalálják a nyugalmukat. Erre vágyódnak . . . Hát ez az. Nagy csapást túlélt ember, ha kiheveri a baját, még becsesebbnek találhatja az életet, ha van tehetsége hozzá. Azt a meg­halt daliás ifjút mindnyájan sajnáljuk. A sze­rencsétlen szülőket minden tisztelettel és

Next

/
Oldalképek
Tartalom