Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-18 / 99. szám

1910 szeptember 1? DELMAGYARORSZAQ 7 erre a müvére. A versek melódiája, a nyelv zengzetessége elragadó. Elmondta Le Bargy, hogy már most megválik a Comédie Francaisetől és átpártol Sarah Bern­hard színházához, még pedig mint társigazgató. Az első premiér a Faust lesz. Ő maga játsza Faustot, Mefisztó Sarah Bernhard lesz. TÁVIRATOK Verekedés Athénben. Athén, szeptember 17. A nemzetgyűlés tegnap délelőtti ülésében történt incidenseket az alkotmányozó gyű­léssé való nyilvánítás és a revizió hívei közötti ellentét okozta. A revizionisták ragaszkodtak ahoz, hogy minden vita meg­kezdése előtt a képviselők az alkotmányra tegyék le az esküt. Több képviselő között verekedés keletkezett. A tumultus hosszabb; ideig tartott. Amikor a rend ismét helyre­állott, Dragumiros miniszterelnök emelkedett szólásra. Élénk helyeslés mellett elitélte a a viharos jeleneteket és a szólásszabadság tiszteletbentartására intette a képviselőket. Ezután két javaslatot terjesztettek be. A messzemenő revizió híveinek javaslata a következő: A törvényesen megalakult nem­zetgyűlés kimondja szuverénitását az összes törvénycikkek revízióját illetőleg. Az alkot­mányozó gyűléssé való átalakulás híveinek javaslata így hangzik: A . nemzetgyűlés, szuverén"F-jogával élve, az eskütételhez az érvényben levő alkotmány hatvannegyedik fejezete értelmében hozzájárul. Ezután meg­kezdődött a vita, amelyet végre estére halasztottak. Az esti ülésen Dragumiros ki­jelentette, hogy a kormány le fog mondani, ha a nemzetgyűlés kimondja, hogy alkot­mányozó gyűléssé alakul át. Török-román egyezmény. Pária, szeptember 17. A Matin állítólag biztos forrásból azt a szen­zációs hirt közli, hogy Törökország és Romá­nia közt olyan katonai egyezmény jött létre, mely szerint Románia abban az esetben, ha Bulgária Törökországot haddal támadná meg, kénytelen volna Törökországgal együtt har­colni. Ez az egyezmény a bécsi és berlini ka­binetek közbenjárásával jött létre és mint ahogy a Matin hiszi, a bolgár-török háború veszedelmét egyelőre megszüntette. Másrész­ről az egyezmény két hármasszövetségi hata­lomnak, Németország és Ausztria-Magyaror­szágnak a harmadik hármasszövetségi hatalom, Olaszország rovására a Balkánon való megerő­södését jelenti. Olaszországot, amikor az egyez­ményről tárgyaltak, meg se kérdezték. Uj katasztrófa Franciaországban. Paris, szeptember 17. Rochelleből teljes sebességgel száguldott a gyorsvonat Bordeaux felé, mikor egy rendező lokomotív hibás váltóállítás következtében nekiment és a szó szoros értelmében ketté vágta a rohanó gyorsvonatot. A rendező­mozdony pozdorjává tört és a gyorsvonat két személykocsija is elpusztult. Három utas, köz­tük egy katona, halálosan megsebesült, négy más utas sérülései jelentéktelenebbek. Pária, szeptember 17. A bordeauxi vasúti katasztrófa alkalmával két utas halt meg és tizenhat megsebesült. Égő falvak. Szentpétervár, szeptember 17. Délor.oszországban, Sanicin környékén négy eap óta hatalmas tűzvész pusztít. A vatta­gyárban kisgyerekek gyufával játszadoztak s ettől tüzet fogott a nagy vattagyár. Oltásról sző sem lehetett, olyan rohamosan harapózott ei a veszedelem. A tüz átterjedt Sanicinra és a környékbeli helységekre. Első nap kétszáz ház égett le és a nép a hegyek közé mene­kült. Állítólag száznál több ember égett oda. A vattagyár telepén bedőlt egy ház és har­minc lakót temetett maga alá. Ma a negyedik napja dühöng a tüz. Eddig kétezerhatszáz ház lett a lángok martaléka és tizenötezer ember hajléktalan. Félő, hogy a tüz átkap a folyó másik partjára, ahol a Drakin-féle hatalmas fürésztelep terül el. Vázsonyi és a rendőrség. — Affér az üvegraktár miatt. — (Saját tudósítónktól.) A nagymező-utcai üveg­raktárban történt gyújtogatás ügyének, amely­lyel a rendőrségnek és a törvényszéknek egy­aránt nagyon meggyült a baja, most van egy incidense, amely szintén méltán tarthat szá­mot a közérdeklődésre. A bonyolult bűnügyben a védelmet Vázsonyi Vilmos dr és Bródy Ernő dr látják el, akik a főkapitányhoz beadványt intéztek s abban súlyos vádakkal illetik a tűz­oltóságot és a rendőrséget. Főkép a rendőrségről hangoztatott vádak azok,, amelyekkel érdemes egy kissé a nyil­vánosság előtt is foglalkozni. A védőügyvédek azt, mondják, hogy ők megbotránkozással tapasztalták, hogy a sajtóban egy fiatal rendőrtisztviselő nevének sürü emlegetése közben olyan közlemények jelennek meg, ame­lyekben a gyanúsítottak terhére kiszínezett adatok vannak. Több közlemény a beadvány szerint nemcsak hazug, de gonosz, egyúttal vagyoni hatásában kiszámíthatatlan. Ezeket a közleményeket a rendőrség szolgáltatja, — mondja a beadvány — 8 a védőügyvédek a legenérgikúsabbáh tiltakoznak a reklámhajhá­szat és az ellen az éretlenség ellen, amely napról-napra szenzációs letartóztatásokat ígér. A védők mindezt olyformán adják elő, hogy a vádak a nyomozást vezető Csiszár Imre dr rendörfogalmazót illetik. Ö a reklámhajhászó, akit antiszemitizmussal is megvádolnak. Köz­ben azonban nem mulasztják el a védők ugyan­csak a beadványban hangoztatni, hogy klien­sük, Zucker Henrik, milyen rendezett vagyoni viszonyoknak örvend. A beadvány nagy izgalmat keltett a rend­őrség tisztviselői karában. Boda Dezső dr fő­kapitány ennyit mondott róla: — Csiszér fogalmazó ma reggel referált ne­kem a Zucker-ügyről. Nincs okom róla a leg­kisebb szabálytalanságot sem föltételezni, de azért saját kérésére elrendelem ellene a fegyel­mit megelőző vizsgálatot, amelynek vezetésé­vel Miskolczy László rendőrkapitányt bíz­tam meg. Ezenkívül ma a főkapitányság sajtóirodája is reflektál a beadványra egy, ugy látszik, bizal­masnak szánt kommünikében, amely a követ­kezőket mondja: Rendszerré vált az a szokás, hogy a napi­lapok a rendőrségen folyó nyomozati ügyekről hozott tudósításukban az előadó tisztviselő vagy eljáró rendőrközegeknek neveit is sürün fölemlegetik. Nem ritkán az elismerés, sőt di­csérgetés hangján, ami nagyon alkalmas annak a látszatnak a fölkeltésére, mintha a megne­vezett tisztviselők maguk keresnék nevük és ténykedéseik ilynemű publikálását és önrek­lámjukhoz indiszkrét, sőt egyenesen a hivatali titoktartás követelményeibe beleütköző sugal­mazásokkal, a nyilvánosságot még ki nem bíró, illetéktelen ügyismertetésekkel szol­gáltatnák az impulzust. Lépten-nyomon hal­latszanak is efajta meggyanusitáöok, sőt nem egyszer komoly pertraktálás tárgyát képezték ezek. Néhány konkrét esetben megindított vizsgálataim nyomán megnyugr vással tapasztaltam, hogy ? a vezetésem alatt álló testület sokkal komolyabban fogja föl hi­vatását, semhogy az önreklámnak e mindenkép elítélendő eszközeivel élne, mindazáltal, miután utóbbi időkben több aktuális eset kapcsán ismét több tisztviselőm nevét látom a napi­lapokban sürün szerepelni, szükségesnek tar­tom, hogy a sajtó tudósítóit arra kérjem, hogy a rendőri napi események riportjaiban a nyo­mozó, eljáró tisztviselők és közegek neveit egyáltalában ne említsék föl. Nem szolgál ez sem az igy szereplők, sem a testület előnyére, amikor — újra hangoztatva — csak tápot ad érdekelteknek és nem érdekelteknek egyaránt arrar hogy a rendőrséget öncélokat szolgáló reklámhajhászattal meggyanúsítsák. Van különben a Zucker-ügynek egy másik, lovagias folytatása is. Ma délben Csiszér Imre rendőrfogalmázó Szentkirályi Béla és Botár Béla rendőrfogalmazókkal próvökáltatta Vázsonyi Vilmost, mert állítólag Vázsonyi egy társaság­ban elítélően nyilatkozott volna róla. Ma érde­kes fordulat történt a Zucker-ügyben. A vád­tanács ugyanis jóváhagyta Krezsák vizsgálóbíró végzését és elrendelte Beich Adolf gyanusitott azonnali szabadlábrahelyezését, azzal a meg­okolással, hogy ellene semmiféle terhelő bizo­nyíték nem merült föl. Levél az Asszonyhoz. Drága Asszonyom ! Bocsássa meg nekem ezt az írást és bocsássa meg azt a szemérmetlen* séget, hogy szerelmünket a maga valójában' válásunkat az igaz okokkal fűszerezve, leirom­A magambaszállás éjszakája volt a tegnapi és ezért nem mentém el a találkára, ezért nem csókoltam húsos ajakát. Drága asszonyom, em­lékszik ? Tavasz volt, a levegőben volt valami csábító, valami buja szépség és maga, drága asszonyom, pongyolában, csupasz nyakkal ott állott az ablakmélyedésben. Én nem szóltam» de ön sem, ugy magától jött. Szerettük egy­mást, drága asszonyom és a kedves dolognak, ki tudja, mikor lett volna vége; ha közbe nem jön a gyarmati ítélet. Hisz tudja, drága asszonyom, hogy Szőkét fölmentették. Hisz annyira érdekelte a sorsa, hogy imádkozott is érte. Hát igen, Szőkét, a szeretőgyilkost • fölmentették és én, a szerető, (bocsásson még, drága asszonyom, ezért az erős kifejezésért) megrettenve attól a gondolattól hogy hasonló sors ér egykor, megvallom őszin­tén, gyávaságból hűtlen leszek. Nem merek el­menni többé oda, a rácsos kapuhoz, pedig tu­dom, hogy jól be szokta olajozni a kulcsot. De én mégis félek, hátha egyszer összevesz a te­nyeres-talpas cselédjével és az elárul minket­Akkor az én ágyam, a, mi ágyunk átváltozik koporsóvá. Ott feküdnék szépen, csöndesen, megüvegesedett szemekkel. Hát játszunk halot­tasdit? Oda merne^-e jönni virágokat hinten'» fehér lótuszvirágokat, koporsómra? Már látom is magát ott. az esküdtek előtt, már hallom a fölmentő Ítéletet. Nem, drága asszonyom, nem megyek el többé. Az ura pedig elhanyagolja nagyon, ott ül a kártya-asztal mellett, bemondja a tulatroa-ultimót, de azt kívánja, hogy maga hü maradjon. Felöltözteti szépen, ragyogóan. Selyemben járatja, a joupon csak ugy suhog és áttört harisnyája alól csábit a boka. Azt akarja a férje, igen, drága asszonyom, a férje, hogy tessen nekem. Azt akarja, hogy epedjék magáért, hogy szerelmes legyek szőke hajába, nádszál­alakjába. Odadobja elém, de ráirta: „Ne meri hozzányúlni!" És én mégis hozzányúltam, de nem csábítottam és nem kértem, nem könyö­rögtem azért, amit kaptam. Utolsó levelem ez és ezért vagyok őszinte, Hol­nap már én nem érdeklem magát. A kis városba jön egy másik vasalt nadrág. Ugy-e milyen jól illik egymáshoz a taft meg a seviót? Es ha az egyik elkopik, hisz oly olcsó, vesz az ember egy másikat. Emlékszik, azt kérdezte tőlem a múltkor, hogy mit csinálnék, ha a feleségem megcsalna ? Hát mit csinálnék, ha a vagyonomból kifoszta­nának? Igyekeznék visszaszerezni. Igen, drága asszonyom, visszaszerezni, mert az enyém, az én tulajdonom és egyesegyedül nekem van jogom hozzá. Visszaszerezném még gyilkosság árán is. Tegnap reggel nem cseréltem volna Szőké­vel, ma irigylem. Mert hős az az ember az asszony, Grün Aranka szemében. Gon­doljon az első éjszakára, a kibékülés éj­szakájára. Látja, drága asszonyom, én ezért az egy éjszakáért is tudnék gyilkolni. Vagy ami­kor a megolajozott kapukulcs nyikorogni kezd,

Next

/
Oldalképek
Tartalom