Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-18 / 99. szám

13 DELMAGYARORSZAO 1910 szeptember 16 >' • - n- ón habozok, félek, de amikor ott a | : iyciviágy előtt állok, mit bánom én, ha jön | < a léjrj az i-te i valamennyi nyitójával. „Min- j i'. n j src.K;„ : 7-akasxd le virágát." Ennek az . >iatsi a tzc^cny Boök István, de nem tudom, , volna ni ód arra, hogy megkérdezzük tőle: ezdom-o nióg egyszer ezt a kis játékot, mit rt .ne. ige:i, azt, tudom mit gondol, azt, hogy :»en. Én íj ezt gondolom. Es mit csinálna 1.3,ok- ? Játszaná-e újra ezt az embertragüdiát végig? Hat igen. Végigjátszana még egyszer, minthogy más alakokban elfogják já'szani máiholnap, mert végigcsinálták már tegnapelőtt is. A tizenkét polgárember, az esküdtek, elrettentő példát, akartak statuálni. Szembehelyezkedtek a törvénynyel. Mert a törvény a gyilkost szokta megbüntetni, de a családi szentély megvédöjének mindent szabad, hogy házi tűzhelyének boldogságát biztositsa. Mindent egybevéve, drága asszonyom, ebben az ügyben ártatlan Beök István, ártatlan Szőke, ártatlan Grün Aranka, nem hibásak az esküdtek, de bűnös vagyok én, maga, mindnyájan. Épen ezért hát ne vegye zokon ez irást és az se ije.-zsze meg majd olyan nagyon, ha holnap netalán elutazik a férje és én újra ott fogok ődöngeni a rácsos kapu előtt. KI fogja-e nyitni az ajtót? —de. Szőke Budapesten. — Ügyvédi irodát nyit. — (Saját, tudósítónktól.) A szécsényi dráma fölmentett hőse, Szőke Jenő dr, Budapesten van a családjával és hir szerint ott ügyvédi irodát fog nyitni. Éjjel két órakor indult el tegnap Szőke Balassagyarmatról és reggel hét órakor érkezett a fővárosba. A pályaudvaron várta több hirlapiró társaságában a Délmagyarország tudósítója is, aki megkérdezte tőle, hogy mik a tervei. — Hogy mik a terveim? Egyelőre szanatóriumba megyek, vagy valami fürdőhelyre és kipihenem ezeket a rettenetes izgalmakat. Tessék elhinni, rámfér a pihenés .. . — Igaz-e, hogy ön elválik a feleségétől» hogy lefolytatja a válópöri tárgyalást, amely szeptember huszonnyolcadikára van kitűzve ? Szőke elhallgatott, nem válaszolt. Később ezt mondta: — Engedjen meg, de erre a kérdésre most nem válaszolhatok. Meg kell várnom, amíg ennek a szerencsétlen ügynek a szenzációja elcsöndesedik. Ha majd a világ leveszi rólam a szemeit, akkor meglátom, hogy mit csinálok . . m Ha másért nem, talán a gyerekek miatt . . . Szőke tehát nem válik el a feleségétől. Ki fognak békülni és együtt fognak élni. Itt emiitjük meg, hogy a pör harmincezer koronájába került az ügyvédnek. A védő tiszteletdija háromezerötszáz korona volt. Budapestre érke. zése alkalmával Szőke hosszú felsőgallért viselt. A pályaudvaron megkérdezték tőle: — Hová megy, doktor ur? — A gyermekeimhez . . . Szőke Jenő dr ezután kocsiba szállt és egyenesen a Tárogató-utca 28. számú házba hajtatott, a Hüvösvölgybe. Itt laknak a kis Szőkegyerekek, sógora, Salzer dr házában. Megható és szomorú viszontlátás volt. Az agyongyötört apa görcsös zokogással borult gyermekeire és — boldog volt ... A gyerekekkel való találkozása után tizenegy órakor Szőke egyfogatú bérkocsin a nyár-utcai gőzfürdőbe hajtatott. Két óra hosszat időzött ott, ami nem csoda, mert a szerencsétlen ügyvéd a balassagyarmati fogházban csak a mult szomorú emlékeiben fürődhetett. Kifutófiú felvétetik a Délmagyarország kiadóhivatalában NAPI HÍREK A kolerikus Ausztria. Itt a kolera falaink között, nincs mit tagadni rajta. Addig ólálkodott ránk, amíg a legkényelmesebb viziuton, a Dunán be nem surrant. Ma már nem vasvillával várjuk a rettentő ellenséget, hanem okos, üdvös, célirányos intézkedésekkél. De minden hiába: ha az ellenfél túlságosan nagy — mint vízáradás, menykőcsapás, elemi katasztrófa — vagy túlságosan kicsi, mint a kolera mikroszkópikus bacíllusa, akkor nagyon nehéz a védekezés sorja. Itt a baj, de fölkészülten várjuk és nem fogjuk tétlenül szemlélni, hogy elharapódzók. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy elszigeteljük, titkos utain letartóztassuk, lappangó mérgét ellenméreggel ártalmatlanná tegyük. Még csak egy esetünk volt Budapesten, a vidéken is, a Duna mentén elszórtan alig néhány. Mi ez az olasz kolerához képest, amely százával gyilkolja a nyomorult, földhözragadt szegény embereket? Mi ez az orosz járványhoz képest, amelynek lehelletére annyian hullanak el, mint évekkel ezelőtt Mandzsúria véres síkjain ? És ime, Ausztria, ikertestvérünk és szövetségesünk, amelylyel ugy összeforrasztott bennünket a történelem, a kiegyezús bölcsesége, vagy talán végzetünk, mint a sziámi ikreket egymással, Ausztria kárörvendő indulattal, harcos kedvvel, az ártásra, a kártevésre elszántan siet konstatálni a mi bajunkat. Oroszország, Itália az ő épségét nem veszélyezteti. Magyarország részéről fenyegeti minden baj. Ami szigorúságra, vigyázatra, energiára még képes ennek a hübrid-államnak elernyedt szervezete, azt mind mi ellenünk fordítja. Utasainkat meg* állítja a határon és ostoba, céltalan, de gyölrelmes vizsgálatnak veti alá. Áruinkat nagy késedelemmel bocsátja át. És mindezt lehetőleg hangosan, fölötlő 'éclat-val cselekszi, hogy hírül adja az egész világnak : Magyarország meg van fertőzve. Mi történnék, ha ez a türelmes, jámbor Magyarország egyszer mégis fölemelné fejét és energikusan megfelelne erre a jogtalan és gonosz inzultusra? Ha elállana az a roppant személyforgalom, amely átözönlik hazánkból Marcheggen, Bruckon, Pragerhofon, Fehringen keresztül, nem is említve az északi és keleti határállomásokat ? És mi történnék főkép, ha az áruforgalom szünetelne vagy két hétig Ausztria felé? A büszke Bécs ép oly éhínségbe jutna, mint akkor, amidőn Hollós Mátyás falait megostromolta és diadalmasan megverte. Es Ausztria jóllakhatnék csillogó üvegeivel, kitűnő textilgyártmányaival, díszműáruival; legföljebb pilseni sörrel tölthetné meg éhségtől elkínzott gyomrát. Mirevaló tehát ez a fenhéjázás? E gonosz nagyképűség a „fertőzött" országgal szemben? Meg fogjuk birni a kolerikus Ausztriának ezt a rohamát is. De a keserűség mélyen megmarad a szivekben az ellen, aki megpróbáltatásunk első percében már a torkunkra szeretné tenni fojtogató kezét. Vitális üldözése. (Saját tudósítónktól.) Egész sereg vármegyét tart már folytonos izgalomban Vitális Imre, aki eddig még minduntalan kisiklott a csendőrség körmei közül. Különböző helyekről napról-napra jönnek az értesítések, hogy itt, vagy ott bukkant föl a haramia sötét alakja, de mire a csendőrség értesül róla, Vitális ismét nyomtalanul elvész a rétek és mezők bozótos rejtekeiben, vagy az erdők sűrűjében. Igazán kezd már ez a vérszomjas, vakmerő gyilkos legendaszerüvé lenni, pedig egyáltalán nem ő rajta állott, hogy legendák fonódjanak az alakja köré. A dolgot a csendőrség vétette el még a legelső alkalommal, akkor, amidőn a nyomozás kezdetén a vezérfonalat kiejtette a kezéből. Természetes, hogy ezután, ha még kétszer háromszáz katasztrális hold kiterjedésű területeket is kutatnak keresztül-kasul eredménytelenül, a nyomozás további részén már csak a véletlen játéka kerítheti hurokra a nyomaveszett haramiát. Annyi bizonyos, hogy zseniális ügyessége is hozzájárult a csendörök eddigi munkájának meddőségéhez. Mindenesetre több pozitív kilátásokkal lehetne folytatni a további üldözést akkor, ha a felsőbb hatóság annak, aki a legelső biztos nyomon célhoz tudja vinni a csendőrség megfeszített munkáját, nem két-háromszáz ko. rónákat, hanem ennél nagyobb összeget adna jutalom fejében. Vitális üldözésének legújabb eredménytelenségeiről a következő tudósításaink szólnak : Vitális Imrét legújabban három községben látták megfordulni. Kiss Antal földbirtokos jelentést tett Kót község elöljáróságának, hogy Vitális szerdán délelőtt a községben, sőt a községházán is járt, ahol egy Jávor Sándor nevü földmivessel beszélgetett, akitől ennivalót kért. Jávor Vitálist anélkül, hogy tudta volna kicsoda, a házába vezette és megvendégelte. A vendéglátás után Vitális elbúcsúzott Jávortól, akit a földbirtokos följelentésére beidéztek a községházára. Jávor itt előadta, hogy Vitálisról nem tud semmit, azt se, hogy merre ment. Másnap, csütörtökön, ifjabb Megyeri Lajos földmíves találkozott Vitálissal Mezőgyámon. Vitális megszólította Megyerit, akinek az első pillanatra gyanús sejtelmei támadtak. Jelentette észleletét a csendőrségnél, a nyomozás rögtön meg is indult, átkutatták az egész községet és határt, de eredménytelenül. Legutóbb Ugrán, Erős János temetőcsősz látta Vitálist, amint az a temető halottasházának egyik félreeső zugában aludt. Rögtön a községházára futott, ahol jelentette az esetet. Leirta az alvó ember külsejét: kék, gyűrött ruha és ráncos csizma volt rajta. Mellette a falhoz volt támasztva Lancaster-puskája. Erőa jelentésére nyomban hatvan csendőrt mozgósítottak, de mire ezek a temető halottasházához értek, az alvó embernek csak hült helyét talál, ták. Erre mind a hatvan csendőr fölbolygatta a temető kertjét, megnézték a kriptákat, majd ezután az egész határt, a kukoricást és a termőföldeket kutatták át, de sikertelenül. Vitálisnak ismét nyoma veszett. A betyárhirek azonban nemcsak a csendőröket tartják folytonos készenlétben, hanem valósággal elriasztják a mezőkön és földeken dolgozó lakosságot a munkától. így Sárréten a mezei munka jelenleg pusztán a haramiavilág miatt szünetel. De ezenkívül még számos köz3ég van, ahol a lakosság rémülete akkora, hogy még íz utcára menés elől is elzárkóznak. — A király és az aviatika. Bécsújhelyről jelentik: A város erősen készül a király holnapi látogatására. Most történik meg először, hogy a király személyesen győződik meg a repülés nagy haladásáról. A király elsősorban magát a telepet, a hangárokat és a repülőgépet fogia megtekinteni, azután jelen lesz a versenyrepüléseknél. Holnap dől el a verseny a tizenkét kilométeres gyors repülésben. — A városi párt ülése. A városi párt e hó huszadikán, kedden este hat órakor a Haggenmacher-féle sörcsarnok külön termében rendes közgyűlést tart, melyre a párttagokat ezúton is meghívja az elnökség. Rendkívül fontos tárgyak lévén napirenden, a párttagok teljes számban való megjelenésre kéretnek. — Sarolta császárné állapota. Brüsszelből jelentik: Sarolta volt mexikói császárné állapota nagyon aggasztó. A császárné néhány nap óta nem mutatkozik rendes sétáján s a kastélyból azt jelentik, hogy nagyon beteg. — Aelirenthal az olasz királynál. Bécsből jelentik: Aehrentlial gróf külügyminiszter e hónap végén Rómába utazik, ahol visszaadja az egyik pápai bíborosnak nála tett látogatását. Október elsején pedig Viktor Emánuel olasz király fogadja Aehrenthal külügyminiszter látog atasat. — Szele Róbert házasssiya. Szele Róbert dr, a szegedi tankerület főigazgatója, a mai napon házasságot kötött néhai Nagy Ferenc-