Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-18 / 99. szám

1910 szeptember 16 OELMAGYARORSZAQ 3 A szeged-alsoíanyai vasút. — Ne építsen a város! — Szeptember huszonharmadikán megint elkezdik tárgyalni a szegedi városházán az alsótanyai vasút kiépítésének nagyfontosságú kérdését. Hevenyében meg sem lehet mondani, hogy a legutolsó tiz esztendő alatt hányadszor tárgyalják már a tanyai vasút ügyét, csak azt kell ismételten hangsúlyoznunk, hogy a kérdés nem tür halasztást, a megoldás többé el nem odázható. Amikor a szeged-alsótanyai vasút ügyéről irunk, lehetetlen egy-két szempontra rá nem mutatnunk. Alább megolvasható Balogh Károly városi pénzügyi tanácsosnak, a tanyai vasút előadójának a vasúti bizottsághoz intézett előterjesztése. Ez az előterjesztés komoly, de sok szó fér a reális voltához. Kitűnik az éjes kontraszt ez és amaz előterjesztés között, melyet épen ma nyújtott be a városhoz Deutsch Emil, Deutsch Lipót és Erdélyi István. Balogh tanácsos előterjesztése azt kívánja, hogy Szeged városa maga épitse meg a tanyai vasutat s az előterjesztés vegén kifejti az előadó, hogy vérmes reményt ne tápláljon senki a vasúthoz, mert annak hirdetett, majdani jövedelme csak hiu ábránd — egyelőre. Ezzel szemben itt van az emiitett három szegedi nagyvállalkozó konkrét előterjesztése. Ok megépítik a tanyai vasutat, aránylag kevés városi hozzájárulás mellett. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ajánlkozók szakemberek, a város pedig sajátkezelésü vállalataival számos csúfos kudarcot vallott: lehetetlen őszintén ki nem mondanunk, hogy a tanyai vasút ügyével igenis foglalkozzék Szeged városa, még pedig sürgősen, de bízza a megoldást azokra a vállalkozókra, akik ma ajánlatukat benyújtották. íme, itt van Balogh Károly előadónak a bizottsághoz intézett előterjesztése: Tekintetes Bizottság! A szeged-alsótanyai gazdasági vasút , megépítésének ügye az 1907. évi szeptember havi közgyűlésnek 642. száma határozatával egy uj stádiumba került, amelynek folytán vége vétetett az eddigi különböző tervek fölött Jelentkező határozatlanságnak s kimondotta a közgyűlés, hogy a keskeny nyomtávolságú gazdasági vasutat kívánja kiépíteni s oly irányú meghagyással adta vissza az iratokat a város ruci magyarság áldott földjén, ahol csak a darutól! at szerették I .. . ... Hát régen volt ez, a „nagy szaladás" «lőtt még, mikor Kossuth apánk is elmént török földön lesni a magyar fecskék hirhozását, szépen szóló magyar darvak kurrogó beszédét — meséjét ... Hanem a darvakra a nagy hallgatás alatt jó idők jártanak, mert puskája csak a zsandárnak volt; urnák, parasztnak ne adj isten, hogy lett volna ... A darumadár hát bántatlanul sétál, hatott a tejjel-mézzel folyó Kánaánon. És sétált is kedvére, tömegesen, kivált tavaszkor, midőn jött haza idegenből, nagykurrogva, bárdalaku figurákkal rajzolva tele huzó csapatai az égfnező liláját. Es ilyenkor, amerre „járásuk" volt á daruknak, mennyit lehetett látni! A hajnal kint a pusztán nem pacsírtaszóval, hanem darukurrogással volt tele; aztán milyen szépen rakták a magyardarust, míg a többség „muzsikált" a kurrogásával a hejehujához s félnapokig is eltartott a daru-cécó, ha csak valami elszabadult szilaj csikó közibéjök nem szaladt valahogy, vagy a kószáló betyár lova föl nem verte őket, mikor a zsandárok, perzekutorok kergetőzsdire fogtak velők ... Olykor egy-egy veszekedett nagy brumm is hallatszott s nagyot füstölt imitt-amott a határ, mintha kazal gyuladt volna ki, amit különben föl sem vett a széptollu daruság, mert tapasztalásból tudta jól, hogy nem háború az, hanem esak bátorság okából lüttek a betyárkergetök. Legfölebb a szárnya lebbent meg ilyenkor a darunak s nagyot nézett mindenfelé, merről szalad valami, avagy ugatnak-e a bodri-kuvatanácsának, hogy a keskeny nyomtávolságú gazdasági vasútra vonatkozólag tervezetet dolgozzon ki s javaslatával azt a közgyűlésnek mutassa be. Utasította a közgyűlés a város tanácsát, hogy a tanyai vasút kérdésében eddig működött bizottságot oszlassa föl s a keskenyvágányu gazdasági vasút iránt érdeklődő bizottsági tagokból állitson össze uj bizottságot, végül a keskenyvágányu gazdasági vasút tervének kidolgozásánál, dö már az előmunkálatoknál is, Sármezey Endrének, az első alföldi gazdasági vasút vezérigazgatójának közreműködését a tanács vegye igénybe. A közgyűlés ezen meghagyása folytán a város tanácsa a régi vasúti bizottságot föloszlatta s 37.905/1907. tételszám alatt megalakította az uj bizottságot. Megkerestetett Sármezey Endre ur, hogy működjék közre a vasút előmunkálatainál. Sármezey Endre ur értesítést küldött,, hogy a vasúti tárgyalásokban, ha ideje engedi, készséggel részt fog venni. Miután az előző vasúti bizottsági tárgyalások során kifejezésre jutott, hogy a tárgyalás alatt álló vasúti anyag műszakilag minden vonatkozásban nincsen előkészítve s miután Sármezey Endre ur állandó lekötöttsége folytfin nem remélhettük, hogy a szükségesnek mutatkozó előtanulmány nyomán a keskenyvágányu tanyai vasútra vonatkozó műszaki emlékiratot, tervezeteket stb. elkészíti; ennélfogva a hatóság fölkérte Szesztay László mérnök, műegyetemi magántanár urat, a szabolcsi keskenyvágányu gazdasági vasutak igazgatóját, hogy a szeged-alsótanyai gazdasági vasút kérdésével foglalkozzék és tanulmányának eredményét mutassa be. Szesztay László ur készséggel vállalta ezen megbízatást s hatósági tárgyalások, helyszíni szemle és közgazdasági, közforgalmi, népesedési stb. statisztikai adatoknak gyűjtése után elkészítette-emlékiratát s azt folyó évi január hó huszonegyedikén Szegeden a hatóság, a bizottsági tagok és a sajtó képviselőinek nagy érdeklődése és tetszése mellett előadta. Ezen előadásban foglaltak általános helyesléssel fogadtattak és annak eredményeként megállapítható, hogy a szeged-alsótanyai gazdasági vasút kiépítésének kérdése a bizonytalanságból a megvalósulás stádiumába lépett. Ugy érzem, hogy Szeged város közönségének közhangulata a keskenyvágányu alsótanyai vasút kiépítésének kérdésében annyira megérett, hogy azok sincsenek ma már annak kiépítése elien, akik eddig ellenkező fölfogásban voltak. Szesztay László tanár ur emlékirata felöleli a szegedalsótanyai keskenyvágányu gazdasági vasút kiépítésének kérdését egész terjedelmében. Föladatát helyesen ugy fogta föl, hogy a szok tetemrehivásra . . . Azután pedig j,kru, krururu — vigadtak, táncoltak tovább daruék' — Mikor pedig a levegő szabadjába kívánkoztak egy kicsit, szemmelláthatólag ímmel-ámmal tették s eszükbe se jutott „magasan repülni". Majd hogy le nem horzsolták a szép fehér tanyaházak őrágas kéményeit s beszélgettek, kurrogtak maguk között szép csöndesen, mintha titkos tanácskozással hánynák-vetnék a betyárság dolgát, meg azokét a kopott egyenruhás alakokét, kiket akkoriban kézről-kézre adoga" tott a tanyavilág becéző szeretete s kikkel különösen szerettek volna zsandáruraimék, meg a derék (?) feketekapcás „cserepár"-vitézek közelebbi ösmeretséget kötni . . . De hát nem igen lehetett. Elárulta kutya, daru a fényes sisaku fogdmegek közeledését vakkantással, kurjantással; a pusztai „pápista, varjak" ís egyre krákogtak a fejük fölött, hogy „kár-kár", amiről tudta minden lelkes lény, hogy nem hiába esik az. „Kutya van a kertben", vagyis inkább, hogy zsandár-ló rugdossa a délibáb-selymét, amelytől elvakul a szem s víznek nézi, aki nem ismeri a magyar puszták tündérének aranyselymü hajzatát . .. Hanem máskülönben jóvilág járt, akkor a darvakra. A „törtszárnyu árva gólyák" sokszor megirigyelték a szárnyukat, mely a magasba, a fénybe, a korlátlanság szabadjába emeli a darumadarat. . . Sóhajtva köszöntötték, amikor jött s bucsut intett még a lenge nád is nekik a magasba, midőn búcsúzott a szép magyar pusztáktól, ahol olyan síró áhítattal szállt a sóhaja tílinkó szavával, mintha imádságból fakadt volna. De történt egyszer : a nagy silencium alatt. vasu£ létesítésével összefüggő összes technikai és pénzügyi kérdéseket a szükséges számadatokkal támogatva, teljes részletességgel világította meg, hogy azt a tekintetes bizottság részletes tárgyalás alá veheti s annak folytán hozott javaslatát, a város tanácsának módjában van minden kérdésre kiterjeszkedő saját javaslatával együtt a törvényhatósági bizottság közgyűlésének beterjeszteni. Kimerítően tárgyalja és megokolja az emlékirat a vasút nyomtávolságát, a vasút irányát, a vasút berendezését, a vasút építésének költségeit, kimutatja a részletes költségvetést, a vasút jövédelmezöségét személy- és áruforgalmával, a szállítási díjtételeket, a vasút jövedelmezőségére vonatkozó számításokat, végül az alapítás legcélszerűbb módját. Szesztay László urnák ezen emlékiratában foglaltakat magam részéről elfogadom' és elfogadás végett a tekintetes bizottságnak is javaslatba hozom, vagyis mondja ki a bizottság, hogy az ide mellékelt Szesztay-féle emlékirat alapján a szeged-alsótanyai gazdasági vasútnak Szeged szabad királyi város közönsége által leendő kiépítését a közgyűlésnek javaslatba hozza. ... A kiépítendő vasúti vonal hosszúságát hatvankét kilométerben állapítja meg, az építési költségeket kilométerenkint huszonhatezer koronában, vagyis összesen egymillióhatszáztizeser koronában. Az építéshez szükséges tőke fölveendő kölcsön utján lesz biztosítandó, amelynek tőke- -és kamattörlesztésére fordittatik elsősorban a vasút tiszta jövedelme. A vasút kiépítésére és üzembentartására Szeged szabad királyi város közönsége egy részvénytársaságot alapit, melynek részvénytőkéjét, a vasutengedélyezési tárgyalás során, a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter ur fogja megállapítani. A megállapítandó részvénytőkének hatvan százalékát a város közönsége jegyzi, negyven százalékát pedig az érdekeltségnek jegyzésére bocsátja. ' A kibocsátás föltételeit az alapítók állapítják meg. Az érdekeltek által nem jegyzett részvényeket Szeged szabad királyi város közönsége mind megtartja s kötelezi magát, hogy az érdekeltek által jegyzett, összes részvényeket tiz év múlva teljes névértékben beváltja. A vasút részvénytőkéje után a város közönsége öt százalék erejéig kamatgaranciát vállal a részvénytársasággal szemben. Ha az évi mérleg öt százalék tiszta jövedelmet nem tüntetne ki, vagy veszteség jelentkeznék, kötelezi magát Szeged szabad királyi város közönsége a jelentkező hiányt a részvénytársaságinak évenkint megtéríteni s ennek biztosítására külön e célra hogy nagyon elunta magát az elbusult magyar s furfangos gondolata támadt a daru iránt. Akkoriban ugyanis nagyon divatja volt a „fogás"nak. Fogtak csikót, fogtak betyárt, fogtak mindenfélét, még becsületes embert is . . . Hát a magyar is ^fogní" akart valamit s mivel sok volt a daruságból, hát uramfia: darufogásra adta a fejét, talán mivel úgyis fogytán volt a darutoll már —, másreszt mivel valami pirkadásféle kezdte fölváltani azt a borulatot, mely a magyar pusztákat s magyar lelkeket egyaránt megfeküdte a nehéz feketeségével . .. Mikor pedig pirkad, akkor díszlik a sokatigérő káprázattól a lelkivilág is és kiveri az öröm derűje az arcokat s ehez jól áll a darutoll-disz , . , És ez akkor, volt, mikor simogatni kezdte a német a letört oroszlán sörényét és ismét húzogatni kezdté az attilát, sarkantyus-osizmát a kuruci magyarság s diszt keresett a kalpagja s csárdás kalapja mellé . , . De ilyen már nem igen akadt. A kócsag féltette a tollát s elbujdosott, — azután meg puska se volt. Csak „árvalányhaj" volt, azt meg akkoriban a betyárság hordta, azokra pedig fölöttébb haragudott a németség» mert nem tudták elfelejteni Rózsa Sándor legényeinek suhogó karikásait, melyekkel olyan szépen levették a „vasas-nimötöt" a ló hátáról a szilaj pusztai gyerökök .. . De elég az hozzá; hogy nem volt lövőeszköz a „daruszörzéshön", bár daru, az volt szépen de hiába, ha nem volt puska, se „vakumpasz" I . , . Hanem volt „pacagfagó"-vas a Lajbis zsidónál. melylvel nem lehetett se szúrni, se lűni,