Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-18 / 99. szám

4 DELMAQYARORSZAG 1910 szeptember 16 fordítandó megfelelő százalékú pótadót megszavaz. A részvénytársaság alapszabályai, a vasúti közigazgatási bejárás megtartása után, rögtön a közgyűlés elé terjesztendő. A részvénytársaság elnöke a város mindenkori polgármestere, az igazgatóság legföljebb hat tagból állhat, akik közül egy az érdekeltség köréből, egy a város tanácsának tagjaiból, négy pedig a törvényhatóság kereskedő-tagjaiból választandó. Javasolja a bizottság, hogy a vasút előmunkálati engedélyét, egyidejűleg a közigazgatási bejárás megtartásához a fölhatalmazást a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter urnái kérelmezzék. Az ehez szükséges műszaki munkálatokkal, tervek készítésével, valamint a i pités teljes befejezéseig fölmerülő összes műszaki munkálatok elkészítésével a kivitel körüli felügyelet és ellenőrzéssel Szcsztciy László ur megbizassék, amely műszaki munkálatok utáni díjazása a mérnők- és épitész-egyesület által megállapított díjszabály alapján fog történni. A részvénytársaság megalakulásáig fölmerülhető összes költségekre a részvénytársaság által visszatérítendő előlegképen húszezer koronát a közgyűlés szavazzon meg, a vasút iránya véglegesen a közigazgatási bejárás tárgyalása során állapittatik meg, evégből a tanács hozzájárulásával: a közigazgatási bejáráshoz a vasút irányának végleges megállapítása végett kiküldetnek Lázár György dr polgármester, Balogh Károly előadó-tanácsnok, Kószó István dr, Rósa Izsó dr és Végman Ferenc dr törvényhatósági bizottsági tagok. Fölhatalmazza a közgyűlés a város tanácsát, hogy a közigazgatási bejárás megtartása s annak kormányhatósági jóváhagyása után az építendő vasút költségvetését a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter úrhoz késedelem nélkül terjeszsze föl s a város közönsége nevében kérje és eszközölje ki a vasúti engedélyezési tárgyalás megtartását s ez alkalommal hasson oda, hogy a magyar királyi kormány necsak a legmagasabb husz százalékos építési segélyben részesítse a város közönségét, hanem még más hozzájárulással, esetleg kamatmentes kölcsönnel segitse. Végül fölhatalmaztatik a város tanácsa, hogy a most fölsorolt eljárások határáig minden szükséges intézkedéseket megtehessen és az engedélyezett húszezer korona keretében utalványozásokat teljesítsen. A vasút kiépítése a megalakítandó részvénytársaság igazgatóságának tartatik fönn. Ezen határozati javaslatomhoz még hozzá kell fűznöm, hogy a vasút építési tőkéjéhez az előzőleg már meghozott közgyűlési határozat értelmében -fölhasználandó lesz kölcsön gvanánt a bérföldek óvadékául letétként kezelt összegek, továbbá az öt százalékos kamat-garantiának fedezésére elsősorban a vasút által érintett bérföldeknek szerződésileg biztosított évi (huszonöt, husz, tizenöt és tiz százalék) bérjövedelmi többlete használandó föl. Kötelességemnek ismerem külön kiemelnem, hogy fölfogásom szerint az öt százalékos kamatgarancia a város közönsége által föltétlenül biztosítandó, mert enélkül a vasútnak kiépítését nem tartom lehetségesnek. A netán fölmerülhető hiány fedezésére községi pótadónak külön e célra leendő megszavazása szintén szükséges, ha csak intézményeink fejlesztését, a város általános rendezésének munkáját megakasztani, esetleg háztartásunk egyensúlyát fölborítani nem akarjuk. Tudom, hogy a szeged-alsótanyai gazdasági vasút kiépítéséből kifolyólag bizonyos körök oly vérmes reményt táplálnak, hogy abból nem csak a beruházási töke illő kamatai fognak befolyni, hanem a város részére még jövedelmi fölösleg is marad. Én ezen jövedelmezőséget egyelőre illúziónak tartom, bár nagy közgazdasági értéket tulajdonitok az építendő- vasútnak és dacára annak, hogy nem várok egyelőre jövedelmet a tanyai vasutból, mégis fontos helyiérdekből annak kiépítését szükségesnek tartom, azért annak kiépítéséhez szükséges anyagi föltételeket is biztosítani akarom. Nézetem szerint, aki a tanyai vasutat komolyan akarja, akár tekinti azt jövedelmezőnek, akár nem, — szükség esetén nem riadhat vissza áldozattól sem. Ezen áldozat meghozatalát kérem a tekintetes bizottságtól akkor, amidőn a tanyai vasút kiépítésének biztosítása érdekéből határozati javaslatomat egész terjedelmében kérem elfogadni. Szegeden, 1910. évi szeptember hó 16-án. Tisztelettel Balogh Károly, városi tanácsnok. Azok az iratok, melyek a tanyai vasútra vonatkoznak, a következő reális ajánlattal szaporodtak: Tekintetes Tanács! Szeged városának nagyarányú fejlesztése érdekében állunk sortímpóhoz. Egy régen kiforrott, a közmeggyőződés szerint feltétlenül szükséges régi tervünk megvalósítását tűztük ki programmunk első pontjául: az alsótanyai vasutat. A szeged-alsótanyai vasút előmunkálati engedélyét már 7 éve hogy először megkaptuk ; mint azonban ily nagyfontosságú kérdéseknél lenni szokott, ezen tervnek is csak fogni, az pedig divatos és császárilag engedélyezett vala . . . Nosza tehát, ez lett a daruk veszedelme, meg az, hogy nagyon szeretik a szép, aranysárga kukoricaszemeket. A „pacakfagó" rövidesen divatba jött. Szegeden kezdték, Vásárhelyen folytatták s ismét vette diadalutját a többi sárrites, darus he. lyekre. A szegedi Lajbis zsidó nem győzte „szállítani" azokat a fogóvasakat, de minden valamirevaló specerájos bolt ajtaján is ott fityegett a híresztelő irás, ékes lengyelzsidó dialektusban tartva, hogy „itt Phatcagfagók ároltthatik oslereich érthékbeW (mivelhogy a Kossuth-bankónak akkor már régen lűttek .. .) Hát ez a „hummi", tudniillik a pocokfogóvas, fölöttébb alkalmatosnak kínálkozott a daru. fogászat terén S ami fő, „vakumpasz" se kellett hozzá, csak kukoricaszem a pöckire. így helyezte el aztán a ravasz darufogdmeg oda, ahol a darvak igen csak letereini szoktak. Hanem előbb kirőfölte a zseniális buckái ész, hogy mekkorát lép a daru ? Akkorát, mint az ember. Tehátlan minden lépésre tevődött le egy-egy kukoricaszem, száz-kétszáz lépésnyi kacskaringós hosszvonalban a vasig, ahová a daru elsétált szépen s az utolsó kukoricaszemmel ő Is az utolsót járta: megfogódott. . . Tehát ilykép a „Phatcagfagó" darufogóvá vedlett által s az orra bánta a darunak, mert hiába ugrált eddig nem gyakorolt krognojráfiai ábrázolatokat a ballet-táncolászat rejtelmeiből, a „fogót" le nem rázhatá magáról s ha fölrepült is vele, szépen ismét az anyaföldre puffant vissza. Volt hát megint darutoll-szüret a vásárokon mindenütt, ahol csak a szépen lengő darutollat szerették és ismét szóltak a nótázatok a „darutollas kalap "-r ól, mert akkor még nem bukott meg a krinolin. Sőt! Jó nagyi anyáink még csirkeburigatónak is ezt használták ; a köcsög-kalapokban pedig kezdtek tojást tartogatni, mert ahoz nem pászolta darutoll,— de meg aztán a csudákalapban hirtelenében is eltojta magát a félelmeskedő tyukállat, mert hogy a mérges kanpulyka igen csak fölrúgta a sem nem fazék, sem nem tisztességes edénymivoltot, ha egyszer neki szabadulhatott. Szóval, a pulyka is érzett már valamit s a „kalapon" mutatta ki kuruci állatmivoltát... A darunak azonban kezdett nem tetszeni az uj hangulat, amely az orrát meg a tollát fenyegeté és nagy hurcolkodáshoz kezdett, mindig magasabbra és magasabbra véve föl magát s nem valami „szépeket" kurjongatott le bucsuképen. De volt siró szózata is neki az aranyselymü délibábhoz és minden gyönyörűségéhez a napsugaras rónavilágnak . . . Elment! S ma már jobbára csak a hír szól a daruról> hogy volt, de már nincs! . . . Egy madárral (sok madárral!) tehát szegényebb lett ismét a magyar rónavilág, de gazdagabb Lengyelország rónavilága, melynek éke lett a darumadár, mely órákhosszat elegylábuskodik a zsombék tetején és segit busulni a lengyelnek, akinek nem kell darutoll, csak szabadság! . . . hosszú idő kellett arra, hogy a kivitelre megérjen. Egész irodalma van már e kérdésnek, s örömmel konstatáljuk, hogy a legkiválóbb szaktekintélyek nemcsak hogy keskenyvágányu gazdasági vasutunk mellett nyilatkoztak, hanem egyenesen lelkesedéssel karolták fel az ügyet, mint amely a köznek javára, Szeged városának fejlődésére rendkívül nagy hatással lesz. Tekintetes Tanács! Indíttatva a közmeggyőződéstől és a kiváló szaktekintélyek nyilatkozataitól, most már feltétlenül elérkezettnek látjuk az időt régi tervünk megvalósítására és alapos munka, valamint az illető pénzügyi körökkel való tárgyalás után a következő javaslatot vagyunk bátrak Szeged városának tenni: Kiépítjük és üzembe helyezzük a Szegedalsótanyai keskenyvágányu gazdasági vasutat régi vonaliránytervezetünk, illetve Stelczel őméltósága javaslata alapján, — amelyet Szesztay tanár ur is alapos tanulmány után csekély módosítással elfogadott, mely módosításokat mi is magunkévá tesszük, nevezetesen : a városi vonalat a Mars-téri végállomással vesszük fel, a dorozsmai irányt elejtjük és a Közigazgatási központot vonalunkkal érinteni fogjuk. Anyagi hozzájárulásként kérjük azonban Szeged városát, hogy a törzsrészvényekből 500.000.—, azaz ötszázezer korona névértékűt átvegyen és a városi területeken haladó vonalrészekhez a szükséges szalagot ingyen rendelkezésünkre bocsássa. Azon esetben, ha a város a kamatgaranciának elvét előnyösebbnek tartaná, hajlandók vagyunk háromszázezer korona készpénz hozzájárulás, illetve törzsrészvényátvétel mellett is a vasutat kiépíteni, feltéve, ha a város további 700.000 koronának évi 5%-os hozamát garantálná. Előterjesztésünk méltányosságát igazolja a nagy építési költség, amit Szesztay tanár ur is 1,600.000 koronában irányzott elő, de a folyton emelkedő anyag- és munkaárak már azt is meghaladják. Továbbá bátrak vagyunk megemlíteni, hogy ezen finánciális hozzá járulás a városnak terhét egyáltalán nem fogja képezni, mert összeállításunk szerint momentán 15.000 korona évi földbérjövedelemtöbbletet teremt a vasút a városnak és 15 év múlva lejáró régibb szerződések megujitása utján újból cca 10—15.000 korona lesz a várható bérjövedelem-emelkedés. Feltéve tehát, — ami ugyan jelen esetben egyáltalán nem valószínű — hogy a törzsrészvények egy ideig egyáltalán nem jövedelmeznek, akkor is 15 évig áldoz a város annyit, hogy 500.000 koronáját 3%-ra helyezte el, ami igazán nagyon csekély áldozat a várható nagy gazdasági eredményekhez képest. A város érdekei a vasút ügykezelésében természetesen feltétlenül megóvandók lennének és befolyása a jegyzett részvénytőke arányában biztosíttatnék. Felemlítjük még, hogy az egész tervezet, az összes közigazgatási bejárási tervekkel együtt, nálunk teljesen készen feküsznek, sőt a közigazgatási bejárás kitűzése iránti kérelmünk már a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága előtt fekszik, ugy hogy ha a város a kért hozzájárulást megszavazza, az összes többi belső munkálatainkkal tavaszra elkészülvén, ugyanakkor a külső munkálatokat megkezdve, azt oly erővel folytathatnók, hogy a vasút 1911 augusztusban megnyitható lenne. Szükségesnek találjuk még megjegyezni, hogy jelen előterjesztésünk feltételei adják meg a városnak az alkalmat arra, hogy a legkisebb tőkemozgósitással, minden kockázat nélkül járuljon hozzá ezen rendkívül szükséges kérdés megoldásához. Bármi más kombináció aránytalanul nagyobb anyagi áldozattal és igen nagy kockázattal járna a városra nézve és ami megint rendkívül fontos, a kivitelt újból talán évekkel elodázná. Alázattal kérjük tehát előterjesztésünk sürgős, méltányos tárgyalását és a közgyűlésnek való szíves előterjesztését, nehogy a város érdekeivel ellenkező vasúttervezőtek létesüljenek, vagy esetleg a pénzvisaonyok változása megakadályozzon bennünket tervünk kivitelében. Újólag kérve a tekintetes Tanács jóindu"