Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-17 / 98. szám

12 DÉL-MAGYARORSZÁG hallgattak ki, ma még nem került ítélethozatalra sor. Miután Szapár József dr királyi ügyész elmondta vádinditványát, Pókay Elek tárgyalási elnök este hét órakor a vódőbeszédek elmondására holnap reggel kilenc órára halasztotta a tárgyalást. KÖZGAZDASÁG Biztosítási kültisztviselők és azok nyugdíjjogosultsága* Egyes lapok mostanában érdekes ós az érdekeltek által meghallgatásra szánt cikket közöltek a Bundes Zeitung nyomán, melyhez legyen szabad nekem is hozzá szólni és azzal, valamint magával a fönti kérdéssel foglalkozni. Ezen kérdés megfigyelésével évek óta foglalkozom és azt hiszem, hogyha ugyan egyáltalában lehetséges, szintén hozzájáruljak a biztosítási kül- és beltisztviselök egymásközötti mai viszonyának föltárásával annak javításához, vagy ahoz, hogy rámutassak azon körülményekre, mik az okai elsősorban annak, hogy arra rátermett kültisztviselőkben miért oly nagy most a hiány és miért nem rekrutálódhatnak azok, miként minden más szakmánál, ugy a biztositásnál is a beltisztviselök köréből, hogy ugy mondjam a „branche"-ból. Ennek az oka a mai „beltisztviselő"-nevelés rendszerében keresendő. Az iskolából kikerült ifjú a biztosítási osztályok egyikében, mondjuk a könyvelés, levelezés, élet-, tüz-, jég-, vagy balesetosztályban nyer elhelyezést, hol éveket, esetleg egész életét is eltölti, végezve egy sablonszerinti munkát s igy ritkán kerül abba a helyzetbe, hogy gondolkodjék is, annak dacára minden beltisztviselő megvan győződve fontos és nélkülözhetetlen voltáról, pedig adatokkal bizonyíthatnám, hogy — tisztelet a kevés kivételnek — egy több évet biztosítási irodában eltöltött ifjú kereskedelmi irodában alig, vagy egyáltalában nem fiasználható, lévén ennek oka a teljes egyoldalúság és kényelemhez való szokottság. Ez ma már köztudat, miért is a legtöbb szülő csak végszükségben adja érettségizett fiát biztosító intézethez, de akkor is csak azzal a föntartással, hogy „csak addig" marad ott, mig jobbat talál számára; föntiekhez még hozzájárul a mai intézeti vezetőknek azon nem eléggé perhorreszkálható eljárása is, hogy a gyakornok már belépése napján tudomást szerez egy az intézetnél létező nélkülözhetetlenül szükséges rossz intézményről, a „kültisztviselö"-, vagy„iizletszerző"-intézményről, melyről annyit tud, illetve tanul meg, hogy ezek ideig-óráig sok pénzt kereső urak, de általuk föltétlenül lenézendő, megvetendő emberek, mert ezek nem „beltisztviselök", bírjanak bár három beltisztviselönek is elegendő kvalifikációval, tudással és intelligenciával, ezek vele nem egyenrangúak. De „blindre" az eddigi gyakorlat szerint méltóságán alulinak tartja ezt kollégájának tekinteni, legkevésbé pedig ambicionálja azt, hogy idővel kültisztviselö, mondjuk forgalmi hivatalnok lehessen. Természetes tehát, hogy az ilyen légkörben élő ifjúnak igy sohasem lesz alkalma magát az üzletet, annak minden csinyját-binját, a felekkel való érintkezést ós bánásmódot, valamint a szakmát megtanulni, mert mindig föléje fogja helyezni egy nagy üzlet megkötésének egy kötvény, levél, vagy egyéb sablonos irodai munkának többé-kevésbé jó elvégzését. Azt kérdi ezek után az egyik német lap az ,Aussenbeamte" cimü cikkébon: „Warum müssen wir unsere Inspector-Candidaton aus fremden Berufen holen, und nicht aus eigenem LágerV" Azért és csupán ezen okokból, mert ahelyett, hogy kvázi föltételül tűznék ki az egyes intézetek vezetői, hogy beltisztviselőiket az üzlettel megismertetendő, látókörük kibővítése céljából, ha rövid időre is, de külszolgálatra beosztaná fő- és vezérügynökségeihez, ehelyett némelyike diszkreditálja a kültisztviselőt, ennek működését, a beltisztviselő előtt. Milyen más volna mindjárt a kültisztviselö pozíciója és tekintélye ugy a nagyközönség, mint a beltisztviselök előtt, ha az egész országban csak intelligens beltisztviselőkből képzett kültisztviselök hirdetnék a biztosítási eszmét, nem pedig minden egyéb pályán letört emberek által terjesztetnék az. Milyen szolid, más alapon álló üzlethez juthatnának ezáltal az egyes intézetek, mivel az ilyen szerzők soha inkorrektséget el nem követnének és a közön• A Biztosítási ét Közgazdasági Lapok legújabb száma közli Halász Gyula munkatársunknak, a Duna biztositó-társaság titkárának tollából ezt az érdekes cikket, amely valóban figyelemreméltó reformtervet vet föl a biztosítási üzletágban. Ez a reform hivatva volna egyes biztosítási Üzletszerzők süriin előforduló visszaéléseinek meggátlására és igy annál megszívlelendőbb a terv ség, különösen a vidéki, nem gondolna önként a csendőrre, ha biztosítási üzletszerzőt lát, mint ezt ma többé-kevésbé jogosan teszik, bújjék az bármilyen hangzatos cím mögé. Viszont azonban ezen üzletszerzőket nem szabad, mint ez a maiaknál szokás, tisztán az elért pozitív eredményektől függővé tenni, hanem elismerni az ilyen kültisztviselőnek fontos ténykedését, akinek munkaköre igy lassan kibővitendö volna igazi értelemben a szervezésre, sőt a kárbecslésre is. Ha ez igy lesz, akkor nem lesz alkalma a bécsi kereskedelmi és iparkamarának — mint ezt a napokban tette a hozzá intézett azon kérdésre, hogy nyugdijkötelezett legyen-e a biztosítási kültisztviselö — azt felelhetni, hogy nem. Mert a kültisztviselö működése nem képez a biztosító-társaságra nézve „Dienstleistun?ot". Hát van-e a magyar biztosító-intézeteknél olyan munkás, melynek munkája az intézetnek nagyobb, értékesebb, hasznothozóbb szolgálatot tenne, mint a kültisztviselö? És mégis miért a citromszerep jut a kültisztviselőnek V Sőt nemcsak, hogy megilleti a nyugdíjjogosultság, hanem ha tehetném, ugy tenném, miként ez a vasútnál van, hogy a külszolgálatot végző (forgalmi alkalmazott) közeg nyugdíjjogosultságát a beltisztviselőével szemben rövidebb időben szabnám meg, mert, mint ezt a tapasztalat mulatja itt is, sokkal előbb lesz rokkant, munkaképtelenné, mint a beltisztviselő. Egy Igazán kiváló szakférfiú erősített meg véleményemben, sőt még ennél is tovább ment akkor, mikor azt mondá : „Ha tőlem függne, három osztályba soroznám tisztviselőimet, még pedig : segédhivatalnok, hivatalnok és akvizitör". Igen természetes tehát, hogy az ilyen gondolkodású férfi által vezetett intézetnek egyenrangú és egyenlően kiváló bel- és kültisztviselői kar fog rendelkezésére állani, melylyel nem volt nehéz nagy sikereket elérni. De azzal honorálni a tisztességes, képzett, teljes irodai kvalifikációval is bíró kültisztviselökot (kiknek több az érdemük az osztalékok és tantiémek emelkedésében, mint sok beltisztviselönek), hogy a nyugdíjból kizárják, ez igazságtalan ós inhumánus, miért is minden biztosító-társaságnak azon kellene lennie, hogy kizárólag olyan kültisztviselőt alkalmazzon, ki megüti azt a mértéket, hogy igy a beltisztviselővel egyenlő bánásmódban részesüljön. Halász Gyula, (—) Hieronyini és az iparfejlesztés. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi kereskedelmi és iparkamara a nyári szünet után tegnap tartotta első közös ülését, amelyen elsősorban az iparfejlesztés ügyével foglalkozott s örvendetesen állapította meg, hogy Hierony>ni Károly kereskedelemügyi miniszter nemcsak pozsonyi tartózkodása alkalmával, hanem legutóbb mondott parlamenti beszédében is a hazai ipar állami támogatásának föltétlen szükségét hangoztatta. E beszédében a miniszter vallotta eiőször azt az igazságot, hogy a magyar ipar támogatását nem opportunitásból tartja indokoltnak, mert Ausztriával közös vámterületen élünk, hanem az ipart önmagáért kell fejlesztenünk, hogy egyoldalú gazdasági helyzetünkből kiszabaduljunk. A pozsonyi munkásbiztositó-pénztár közgyűlési tagjainak megsemmisített megválasztása alkalmul szolgált arra, hogy a kamara sürgesse a törvényben foglalt s az iparra és kereskedelemre egyaránt elviselhetetlen terhes intézkedések megváltoztatását. A kamara ezúttal is ama bizalomteljes meggyőződésének ad kifejezést, hogy Hieronymi kereskedelemügyi miniszter épugy segíteni fog a munkásbiztositás ügyének általa is jól ismert bajain, aminthogy bizonyos, hogy a kiváló kormány;érfiu meg fogja valósítani a magyar kereskedő- és iparososztály mindama kívánságait, amelyek teljesítésének szükségéről maga is meggyőződött. (—) Ármcntesítő'-tsírsulatí közgyűlés. A körös—tisza—marosi ármentesitö-társulat mindszent—apátfalvai kirendeltsége, amelynek hatáskörébe, tápéi birtoka révén, Szeged ís tartozik, Hódmezővásárhelyen tartja közgyűlését október elején. A közgyűlésre meghívták Szeged városát is, melynek egyik tanácstagja fogja a várost képviselni. (—) A torinói kiállifás megnagyobbítása. A jövő évi torinói nemzetközi kiállítás végrehajtó-bizottsága közhírré teszi, hogy egy uj terület kisajátítása iránt folytatott tárgyalások befejezést nyertek s ezzel a kiállítási terület 1,200.000 négyszögméterrel megnagyobbodott. A terület ilyetén megnagyobbodására való tekintettel a kiállítás igazgatósága ujabb csarnokok emelésére határozta el magát s egyúttal, a kereskedelmi kamarák sürgős kérésére, n ", héttel meghosszabbította a bejelentési halai.. A kiállításon való részvétel iránti bejelentés^., mindamellett a legsürgősebben beküldendők, mert a végrehajtó-bizottság csak a még rendelkezésére álló területek arányában fogja azokat figyelembe venni. (—) A szegedi építkezések. Ismételten szó esett róla s közgazdasági téren élénk és rokonszenves föltűnést is kelt, hogy Szeged városában ebben az esztendőben s ezidő szerint is nagyarányú építkezések vannak folyamatban. A város hatóságától sorra kérik az építkezési engedélyeket s a város minden vonalán szemlátomást emelkednek az uj bérpaloták. Van azonban ennek a föltűnően nagyarányú építkezési folyamatnak egy közgazdaságilag és szociális szempontból hátrányos háttere is. Szegeden a nagyobb építkezések több helyen pénz nélkül eszközöltetnek s e helyeken az építkezés rövidesen abban is marad. A pénz nélkül való építkezés elvonja a legjobb munkaerőket a komoly, tőkével rendelkező épittetőktöl, holott a pénz hiján építkező elemek nem is számithatnak arra, hogy pénzhez jussanak. Ennek egyszerű oka az, hogy hazánkban a pénzviszonyok rendkívül megváltoztak. A magyar koronajáradék — ötszáz millió — kibocsátása és fölemésztése a párisi pénzpiacon lehetetlen volt s ezt a pénzt a magyar és osztrák piacok fogják fölemészteni. Ennek folytán a magyar záloglevelek eladása nagyon megnehezült, amiért aztán a budapesti bankok az építkezési kölcsönt beszüntették, vagy csak igen nagy nehézségek leküzdése árán folyósítják. Mindez nagyon szomorú jelenség épen Szeged városát illetőleg, mert itt még nagyon kellenének a lakások, legkivált az uj, modern lakások. Mindazáltal megnyugvással lehet megállapítani, hogy a pénz nélkül építtető, vagy építő elemnek a jó munkaerőt a komoly építkezésektől való elvonása csak incidensnek tekinthető, mert mindennek dacára a komoly, reális építtetők építkezése folyamatban van s a szegedi pénzintézetek, a szeged-csongrádival élükön, nagyon kuláns viselkedést tanúsítanak a komoly építkezési kölcsönök tekintetében. Ezt megnyugvással jegyezvén föl, jelezhetjük, hogy legközelebb egész rend jó munkaerő szabadul föl Szegeden épen annak folytán, hogy a pénz nélkül való építkezések mihamarabb megszűnnek s egész sereg félig épült ház marad darabban, nem lévén anyagi erő teljes fölépítésükhöz. Illusztris példája ez az oktalan konkurrenciának, valamint annak, hogy miképen tudnak üzletet rontani azok, akik üzletet csinálni reális alapon nem tudnak. (—) A magyar kölcsön. A Budapesti Tudósító jelenti: A magyar kölcsön ügyében a mai reggeli lapok egy része azt írja, hogy Ullmann Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója Bécsbe utazik, hogy ott a Rothschíldcsoporttal tárgyalásokat folytasson a magyar kormány elé terjesztendő kölcsönajánlat dolgában. Ezzel kapcsolatban egynémely -lap hirt ad arról, hogy a magyar kormány előtt a kölcsön ügyében három, még a Franciaországban való elhelyezés elejtése előtt benyújtott ajánlat fekszik. Az egyik a Deutsche Bank vezetésével alakult német szindikátusé, a másik a Lánderbanké s a vele kapcsolatban álló ma" gyar intézeteké, valamint külföldi üzletbarátaié és végül a harmadik a Rothschild-csoporté. Ezzel szemben elsősorban megállapítható, hogy az Ullmann Adolf Bécsbe utazásáról szóló hír, valamint az ehez fűzött következtetés nem felel meg a valóságnak. Nem egyebek önkényes kombinációknál a különböző ajánlatokról szóló híresztelések sem; a Budapesti Tudósitó-t mértékadó helyen annak kijelentésére hatalmazzák föl, hogy a magyar kölcsön ügye még semmiféle irányban nem öltött konkrét alakot. (—) A szeged-alsótanyai vasút. Lázár György dr polgármester az alsótanyai vasút ügyének előkészítésére kiküldött bizottságot szeptember huszonharmadikán délutánra ülésre hívta egybe.