Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-02 / 86. szám

1910 szeptember 1 DELMAGYARORSZÁG 3 ­teendőkre nézve, hanem a számlálólapok és házi gyüjtőivek kitöltésére vonatkozó részletes utasítások által a számlálóbiztosok, népszám­lálási felülvizsgálok s a fölvételi mintákat személyesen kitöltő közönség- részére szüksé­ges útmutatásokat is magában foglalja, ez al­kalommal azzal az újítással, hogy a részletes utasításhoz a számlálólapok kitöltését föltün­tető néhány példa is csatolva van. Ezen uta­sításoknak gondos tanulmányozása s a bennük foglalt rendelkezéseknek, útmutatásoknak el­sajátítása ugy a népszámlálást intéző törvény­hatósági, járási és rendezett tanácsú városi tisztviselőknek, valamint a községi elöljáró­ságoknak, számlálóbiztosoknak és népszámlá­lási Íelülvizsgálóknak is legfőbb kötelessége, ami nélkül a népszámlálás sikeres végrehaj­tása el sem képzelhető. Hogy a népszámlálás végrehajtásában közre­működni hivatott törvényhatósági központi és rendezett tanácsú városi tisztviselők népszám­lálási teendőiket minél összhangzóbban végez­hessék, fölhívom a törvényhatóság első tiszt­viselőjét, hogy e rendeletem vétele után leg­följebb négy hét alatt közös értekezletre hivja össze mindazon közigazgatási tisztviselőit, akiknek a népszámlálás körül intéző szerepük lesz. Ez értekezletnek főcélja legyen, hogy ott a népszámlálás végrehajtásában közreműködni hivatott összes köztisztviselők, különösen pe­dig azok, akiket a törvényhatóság első tiszt­viselője a népszámlálási ügyek előadásával, esetleg azoknak közvetlen felelősség mellett való önálló intézésével is megbízni kiván, a népszámlálási általános utasítás összes rendel­kezéseinek és mellékleteinek tüzetes megbeszé­lése által a népszámlálás egész menetéről be­ható tájékozást szerezzenek. Az általános utasításnak kellő számú pél­dányát, amelyekre a törvényhatóságban tar­tandó ezen értekezlet tagjainak szüksége lesz, nemkülönben a községi elöljáróságok, számláló­biztosok és népszámlálási felülvizsgálók ré­szére szükséges utasítás-példányokat is to­vábbi szétosztás végett a magyar királyi köz­ponti statisztikai hivatal fogja a törvényhatóság első tisztviselőjének kellő időben rendelkezésre oocsátani. Lázár György dr polgármester a miniszter rendelkezéséhez hiven már legközelebb hozzá­lát a népszámlálás előkészítéséhez. A salzburgi találkozó. — San Giuiiano a királynál. — (Saját tudósítónktól.) Aehrenthal grófnak és San Giuiiano olasz külügyminiszternek a salzburgi tanácskozásait nagy várakozás és sok találgatás előzte meg azok részéről,, akik a nemzetközi politikához értenek, vagy csak ezzel foglalkoznak. Ma befejezését nyerte meg az az aktus, amelynek a sze­replő személyek és nemzetek, sőt az uj és egyre forrongó nemzetközi konstelláció két­ségtelenül nagy jelentőséget és érdekessé­get adtak. San Giuiiano olasz külügymi­niszter ugyanis Aehrenthal gróf osztrák­magyar külügyminiszter után Fasciötti ka­binetfőnökkel együtt Ischlben több, mint egy félóráig tartó kihallgatáson jelent meg a királynál. A mai hirek szerint a két külügyminisz­ter salzburgi tanácskozásain végleges meg­állapítást nyertek azok a módok, amelyek­kel az eddigi, sokszor veszélyes határsérté­sek elkerülhetők lesznek. Az osztrák-ma­gyar—német—olasz hármasszövetség 1914-ben lejár. Az utóbbi időkben, különösen a mon­archiának legutóbbi balkáni konfliktusa idején, talán nem is ok nélkül emlegették, hogy az olasz kormány nem igen számol azokkal a következményekkel és kötelessé­gekkel, amelyek egy készülő nemzetközi konfliktus esetén a hármasszövetségből reá háramulnának. Sőt már olyanhangok is hallatszottak, hogy az esetleges háború ese­tén a monarchia a legjobb esetben is az olaszok semlegességére számithat. A salz­burgi tanácskozáson az eddig kiszivárgott hírek szerint a két állam külügyminisztere megállapodott abban, hogy a Balkán-kérdé­sekben teljes egyetértéssel és egymás előzetes meghallgatásával járnak el. Foglalkoztak azonkívül a hármasszövetség megújításával is. Részletes tudósításunk ez: A külügyminiszterek a királynál. Ischl, szeptember 1. A két külügyminiszter, Aehrenthal gróf és San Giuiiano márki, tegnap óta Iscblben tar­tózkodik. A mai napon mindkét külügyminisz­ter kihallgatásra jelent meg a király előtt. Először az osztrák-magyar külügyminiszter jelent meg audiencián, amely tiz órakor kezdő­dött és alig félóráig tartott. A külügyminiszter beszámolt a salzburgi találkozásról. Alighogy Aehrenthal gróf elhagyta a Kaiser­villát, megjelent ott San Giuiiano és Fasciötti kabinetfőnök s együttesen mentek audien­ciára. A király a legszivélyesebben fogadta az olasz diplomatákat és az audiencia több, mint egy félóráig tartott. Délután félhárom órakor diner volt a Kaiser-villában, melyen Avarna és Mérey nagykövetek is jelen voltak. A király a salzburgi találkozó emlékére az olasz külügy­miniszternek magas osztrák kitüntetést fog ado­mányozni. Fasciötti báró szintén kap osztrák rendjelet. A tanácskozások eredményei. Ischl, szeptember 1. A salzburgi találkozás eredményéről és je­lentőségéről a következőket jelentik: A két külügyminiszter behatóan megbe­szélte annak az egyezménynek alapvonalait, amelyet Olaszország fog kötni Ausztria-Ma­gyarországgal a határ sértéseket illetőleg. Ka­tonai és politikai vegyes-bizottság fog egybe­gyűlni mindkét hatalom részéről, amely meg­állapítja azokat a módozatokat, melyekkel az eddig gyakori határsértéseknek elejét lehet venni. A két külügyminiszter megállapodott abban, hogy hasonlóan Tittoni és Aehrenthal legutóbbi salzburgi találkozójához, a találkozó után mind­két külügyminiszter meg fogja ragadni az al­kalmat, hogy Olaszország, illetve Ausztria és Magyarország, törvényhozó testületei előtt fog­lalkozzék a találkozó jelentőségével és egyúttal meleghangú fölhívást intézzen a két nagyhata­lom közvéleményéhez. San Giuiiano az olasz ka­mara őszi ülésszakában fog fölszólalni, Aehren­thal gróf pedig az osztrák és magyar delegációk legközelebbi ülésszakában. A két külügyminiszter személyes természetű megállapodásokat kötött .arra nézve, hogy a Balkánk-erdésekben teljes egyetértéssel és egy­más előzetes meghallgatásával fog cselekedni. Ennek a megegyezésnek különösen a krétai kérdés és a török-bolgár viszály miatt van nagy jelentősége. A két külügyminiszter tárgyalásokat folyta­tott az 1914-ben lejáró hármasszövetség meg. újítására vonatkozó tárgyalások előkészíté­séről. •••;•• Olasz lapok a trónörökös ellen. Amint az eddigiekből látható, a két külügy­miniszter között minden kérdésben teljes egyetértés jött létre. Annál, kínosabb föltűnést keltett ma Ischlben az a hír, hogy két tekin­télyes olasz lap, a „Tribüna" és a „Corriere della Sera" kellemetlen hangon emlékezik meg a találkozó egyik mozzanatáról. Tudvalevő ugyanis, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös és családja még a mult pénteken Salzburgba ér­keztek tiz napi tartózkodásra. A trónörököst, ugy látszik, ügyetlenségből nem értesítették arról, hogy ugyancsak Salz­burgban ós ugyancsak a Hotel Európában, ahol a trónörökös családjával együtt lakik, fog ta­lálkozni a két külügyminiszter. Mikor a trón­örökös ezt elkésve megtudta, azonnal kirán­dulást tett Salzburgból. A főherceg elutazásá­ban az olasz lapok sérelmet fedezték föl, holott a trónörökös épen azért utazott el, nehogy ugy tűnjön föl, hogy Salzburgban való tartóz­kodásával a külügyminisztereknek politikai jel­legű tanácskozását bármi módon befolyásolni akarná. Mikor a trónörökös kirándulásából haza­jött, teljes inkognitóban tartózkodott Salz­burgban és inkognitóját annyira megőrizte, hogy Aehrenthal sem vett a trónörökös jelenlétéről tudomást és még névjegyét sem adta le nála. Hivatalos nyilatkozat. A félhivatalos ,,Magyar Távirati Iroda" ma délben a következő kommünikét teszi közzé: — San Giuiiano márki utazása, amelynek célja, hogy az olasz külügyminiszter ő császári és királyi felsége, I. Ferenc József előtt be­mutatkozzék, valamint az olasz külügyminisz­ter találkozása Aehrenthal gróffal, mely Salz­burgban végbement, ujabb tanúbizonysága az Olaszország és Ausztria-Magyarország között fönnálló barátságos és bizalomteljes viszonynak. A találkozás alkalmával a két államférflunak módja volt a szövetségi viszonynak megfelelő intim eszmecserét folytatni az európai általá­nos helyzetről, valamint a közel Kelet viszo­nyairól is. Ezen kérdések megítélésénél a né­zetek örvendetes harmóniája volt konstatál­ható. Mindkét kabinet célja mindenekelőtt a béke és statuszkvó fönntartására irányul. Külö­nösen a törökországi uj rendtől Törökország konszolidálását remélik és a jövőben is rokon­szenvükkel fogják kisérni a balkán államok boldogulását. Hz uj iskola. * Tegnap és tegnapelőtt pótló- és javító­vizsgákon drukkoltatták meg a leányokat és fiukat és ma megkezdődtek az összes sze­gedi iskolákban a beiratások. Ezek a pót­és javitó-vizsgák, amelyek mintegy beveze­tik az uj tanéveket, adják meg az egész is­koláztatásnak a karakterét. Itt minden a gyerekek idejére megy, a magolás ép. ugy, mint az a mindenható tanári notesz, amely félelmetesebb és nagyobb ur a tanuló előtt minden professzoroknál. A gyerek arra nagy ritkán kíváncsi, hogy tanítója milyen v.éle­ménynyel van a tehetségéről, jelleméről, szorgalmáról, de az a végletekig izgatja, hogy egy-két felelete alapján milyen jegyek íródtak a neve mellé a noteszba, A tanítás rendszerének ez a külsőségeken való nyar­galása az oka annak iSj hogy az iskolák csak kis mértékben adnak tudást és inkább egy darab kisebb-nagyobb értékű írást, amely hivatalos pecsétjével, igazgatói és tanári alá­írásaival állítólag arra jó, hogy az élet küz­delmeiben való megállásra képesitse az embert. Helyes. Ne kívánjuk az iskoláktól, hogy tudományos emberekké nevelje a gyerme­keket. Mondjuk, hogy elég, ha intellektuele­ket ad a társadalomnak, etikai szabályokat ismerő, kemény, törekvő és törhetetlen har­cosokat az életnek. Csakhogy ezeket, sem adja meg az iskola, mert az érettségit el­végzett tizennyolcéves gyerekre . száz tor­kával vár a kemény, fekete élet, amely az iskola padjain mindig és minden körülmé­nyek között egészen más, mint azokon ki­vül. Az érettségi nem ad olyan tudást, amely az intellektuelt kielégítené, sem olyan gya­korlati készültséget, amely kenyeret bizto­sítana az iskola padjai közül megszabadult ifjúnak. És ez az utóbbi a fontos. Az a negyven-hatvan korona fizetés, amit az érettségi bizonyítványával kolduló fiatalem­ber egy-egy állás cimén kikunyorálhat, szé­gyenletesen csekély és keserves ellenszolgál­tatás azért az időért és pénzért, amit a fiu az iskola padjai között elfizetett. Aki a középiskolák után folytatja tanul­mányait, arra, ha szegény, az egyetemi pol­gároknak az a közismert küzködése vár, amely annyi karriért szakított már ketté és oly sok tragédiának lett a kútforrása. Az egyetemi élet ép ugy tele van kezdetleges­ségekkel, bosszantó naivitásokkal és egyol daluságokkal, mint a középiskolai élet. Csakhogy a fiatal ember most már fogéko­nyabb, inkább impulsiv és tudatos és így a vastag könyvek sürii betűivel együtt az élet kétes értékének, a társadalmi és gazdasági harcok nagy relativumainak merész igazság­talanságai szűrődnek át a lelkébe. Az egye­temen kapott diploma tulajdonképen az érettségi bizonyítvány, nemcsak azért, mert a diplomának némi gazdasági értéke is van, hanem, mert a mai nevelési módszer és ha­mis társasélet következtében csak a huszon­négy-huszonöt éves fiatalembernek nyilik ki igazán a szeme,

Next

/
Oldalképek
Tartalom