Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-02 / 86. szám

4 DELM AGYARORSZAO 1910 szeptember 1 Ném akarunk itt azokkal a reformokkal előhozakodni, amelyeket tanévek megnyitásakor és bezárásakor unos-untalan föl szoktak tálalni. De bizonyos, hogy gondolkodó ember nem nagy örömmel, hanem azzal a kényszerítő tudattal küldi a fiát az iskolába, hogy az államtól és a társadalomtól csak ez a mód adatott meg arra, hogy fiának az iparos- és kereskedőpályán kiviil kenyeret juttasson. Nem érnek sokat az olyan iskolák, amelyek az élettel és annak gyakorlati szükségleteivel semmiféle vonatkozásban nincsenek. De egyenesen károsak azok az iskolák, amelyek padokba szorítják a gyermeket és akár a tudományos, akár a gyakorlati kiképeztetés helyett abból csinálnak rendszert, hogy a gyerek ne ismerje Önmagát az életet, az embert és tiz-tizenkét éven keresztül félő idegességgel remegjen egy kis mindenható notesztól. Ép azért csak a mindenben megnyugvók hozsannáíhatnak. Mi a fiatalokat szivesebben látjuk olyan foglalatosságok mellett, amelyek biztosítékai annak, hogy lehetőség szerint erős legények lesznek e fiukból, egészséges, jó anyák a leányokból és várjuk és hiszszük az uj iskolát, amelynek nevelése gazdaságosabb, munkája és eredményei az élettel inkább összeegyeztethetők. K. s. Szűnik a kolera. — A járvány csillapodása. — (Saját tudósítónktól.) Ma már annak a kedvező dolognak határozott megállapításával kezdhetjük a krónika írását, hogy Magyarország egyelőre elkerülte a kolera veszedelmét. A kormány sürgős és beható intézkezkedéseire az önkormányzati hatóságok is megtettek minden tőlük telhetőt a fenyegető veszedelem elhárítására. Az óvintézkedések megtételénél azonban sok baj ütötte föl fejét, ami a járvány föllépése és terjedése esetén megkétszerezte volna a veszedelmet. A köztisztaság ugyanis nincs valami ideális állapotban nagyobb városainkban sem. Hát még a kisebbekben. Aránylag jó hírek érkeznek a külföldről ls és még a távoli Newyorkban is elkövetnek mindent, hogy a kolera behurcolását megakadályozzák. Oroszországból még mindig vészhirek érkeznek. A kancsuka, a pálinka és az atyuska birodalmában félelmetes kegyetlenséggel pusztít a járvány, arat a halál kaszása. Mai híreink itt következnek: Budapesten. Ma délelőtt Vaszilievits János alpolgármester, elnök vezetésével a kolera ellen tett intézkedések tárgyában értekezlet volt, amelyen Müller Kálmán báró, a balparti kórházak főigazgatója és Magyarevits Mladen dr tiszti főorvos vettek részt. Megbeszélték a kolera elhárítására szükséges további teendőket és megállapították, hogy Budapesten máig koleraeset nem fordult elő. A tiszti főorvos az értekezlet után kijelentette, hogy olyan messzemenő intézkedések történtek, amelyek a kolera járványszerü föllépését föltétlenül megakadályozzák. Nagyvárad védekezik. Nagyváradról táviratozzák : A közegészségügyi bizottság elhatározta, hogy a koleraveszedelem ellen a legmesszebbmenő óvintézkedéseket tesz. Ötven személyre koleraházat épít és a pályaudvaron megfigyelőket rendez be. A vendéglőket szigorú hatósági ellenőrzés alá Teszi. Külföldön. Bukarest, szeptember 1. A hivatalos román távirati ügynökség jelenti» kogy azok a hírek, melyek szerint Komániában koleraesetek fordultak elő, teljesen alaptalanok. Romániában még egyetlen koleraesetet sem konstatáltak. A kormány ennek dacára ugy a tővárosban, mint a vidéken, a legszigorúbb egészségi felügyeletet rendelte el. Brüsszel, szeptember 1. A belga orvosi hatóságok elhatározták, hogy a kolerának Németországból való behurcolásának a megakadályozása végett a határon az érkező utasokat szigorú vizsgálatnak vetik alá. Berlin, szeptember 1. Paul Friedrich, a tegnap délután kolera gyanúja alatt a kórházba beszállított munkás a kói'házban meghalt. Holttestét azonnal fölboncolták. A vizsgálat eredményét még nem tudják. Ma ismét több embert vittek be a kórházba, akik koleragyanus tünetek közt megbetegedtek. Pétervár, szeptember 1. A chersoni kormányzóságban három nap alatt harmincezer ember betegedett meg kolerában, akik közül háromezer meghalt. A poltavai kor" mányzóságban kétszáztizenkilenc ember bete" gedett meg, meghalt százhúsz, a charkovi kor. mányzóságban megbetegedett háromezerkétszáz, nyolcvannégy, meghalt ezernégyszáznyolcvanöt Odessza városban eddig összesen ötszáz ember betegedett meg kolerában, meghalt kétszázhetven. Newyork, szeptember 1. A kikötő egészségügyi hatósága, hogy a kolera behurcolását megakadályozza, szigorú megvizsgálását rendelte el az összes hajóknak, amelyek ide Olaszországból, Németországból, vagy Oroszországból érkeznek. A leleplezett Rockefeller. — Újfajta tröszt-harc. — (Saját tuclósilónktól.) Hirül adtuk egyizben; hogy az amerikai milliárdosok és milliomosok világát rendkívül szenzációs leleplezés tartja izgalomban. A leleplezett az egyik főmilliárdos, John D. Rockefeller, a leleplező pedig a Globe cimü újság. John D. Rockefellert, a petróleumkirályt a „Globe" azzal vádolja, hogy apját, William A. Rockefellert erőszakkal eltüntette és igy az a hit, hogy az öreg Rockefeller meghalt, teljesen alapnélkülí. A „Globe" az öreg Rockefellerről többek közt ezeket írja : William A. Rockefeller hosszú esztendőkön át Newyork-állam Tiagomegyéjének Richford nevü községében lakott, ahol különben fla, John D. is született. Rockefeller szálas, derék ember volt, akinek ereje, bátorsága, alapos képzettsége és gavallérsága messze földön hires volt. És ugy élt, mint valami világfi. Vadászott, halászott, lovagolt, versenyekre járt. Neki volt a legjobb puskája. Kitűnő lövő és vakmerő lovas hirében állott. Dolgozni azonban nem igen szeretett. A farmmunkát utálta. Furfangos, ravasz embernek tartotta mindenki s azt mondják, hogy mikor Richfordra költözött, egy ideig siketnémának tetette magát. Hos>y mi oka volt arra, hogy a siketnéma szánalmas szerepét játszsza, máig is titok maradt. Alig tartózkodott Richfordon néhány hónapig, egyszerree csak ugy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hol, merre járt, mit csinált, ma se tudja, akkor se tudta senki. Voltak, akik azt hitték, hogy az uton házalt, gyümölcscsel és más efélével kereskedett. Viszont mások szerint Rockefeller ezeken az utakon kuruzslással foglalkozott. Hogy valójában mivel is kereskedett, erről ma se tud többet a fáma, mint az akkori időben tudott. Annyi azonban bizonyos, hogy Rockefellernek pénze mindig volt. Titokzatos élete, kedves modora, választékos öltözködése, erős intellektuális ereje nemcsak a férfiaknak, de a nőknek is imponált, úgyannyira, hogy Richford vidékén nálánál kedveltebb ember alig volt. A férfiak féltek, az asszonyok, leányok szinte bálványozták. Mikor megházasodott, élete épen olyan titokzatos volt, mint addig. Nem tudták hová jár, kivel érintkezik, honnan szerzi a rengeteg pénzt. Végül is gyanakodni kezdtek és esztendők multával, mikor az öreg Rockefeller három pajtását lókötés miatt letartóztatták, a bíróságnál fekvő iratokból kitűnt, ho.sy a lókötésben Rockefeller, a richfordi aranyifjú is részes volt. A hatóság csak azért nem tartóztatta le és itélte el, mert bűnösségét nem tudta határozottan megállapítani. Rockefeller Richfordból Ohio-államba költözött, ahol folytatta előbbi kalandos életmódját. Mikor azonban fia, a későbbi petróleumkirály fölcseperedett és szégyelte apjának nem egészen tiszta viselkedését, egyszerűen internálta az öreget egy távoli farmra, ahol szabadon kötheti el a lovakat, mert körülötte sok mértföldnyire minden a fia tulajdona. Érdekes, hogy az öreg Rockefeller egyik fia, Frank, aki a petróleumkirálynak leghalálosabb ellensége, szintén megerősíti a Globenak ezt az értesülését. — Igen, — beszélte Frank Rockefeller, aki maga is gazdag ember — apánk él, hál' istennek, nagy kora mellett is ép, erős és egészséges. Hogy hol tartózkodik s hogy bátyám miért zárta el a világtól, most meg nem mondhatom, de jön idő, amikor ezt a titkot is egész valóságban a világ elé tárom, hogy a maga mez" telenségében lássa a közönség. A „Globe" tovább kutatja az öreg Rockefellert és egyben a petróleumkirály ellen is gyűjti az adatokat. Mondani sem kell, hogy ez az utóbbi a fontosabb, mert az egész kalandos históriában az a fő, hogy a Rockefeller hatalmas trösztjének kellemetlenséget okozzon a „Globe". TAVI RÁTOK Montenegró ünnepe. Cettinje, szeptember 1. A városi hatóság tegnap nagy bankettet adott az itt időző vendégeknek és a kormányok képviselőinek tiszteletére. A kormányzó üdvözlő beszéde után Polit Mihály a magyarországi szerbek nevében hosszabb beszédet mondott, melyben méltatta Ferenc Józsefnek Nikitához intézett levelét és annak jelentőségét. Ezután a kormánypalota dísztermében bál volt, melyen több mint ezer résztvevő volt jelen. A királyi pár és a fejedelmi vendégek is megjelentek a bálon és a királyi pár kivételével részt vettek a táncban. A tegnapi csapatszemle után a király több diplomatát fogadott, köztük Giessl báró osztrák-magyar követet, akinek jelenlétében poharát Ferenc József egészségére emelte, köszönetet mondva az ősz uralkodónak iránta és a monarchia iránt tanúsított barátságos érzelmeiért. Tegnap este Konstantin görög trónörökös és neje tiszteletére vacsora volt. Álhir Vilmos császárról. Berlin, szeptember 1. A francia protestánsok lapja, a Vie nouvelle tegnapi számával telekürtölte a világot. Azt híresztelte, hogy Vilmos császár legutóbb a szabadgondolkozók berlini kongresszusának alkalmából levelet irt a pápához. Az egyházi újság neszét vette, hogy a német császár levelének mi volt a tartalma. Azt irta Vilmos császár a pápának, hogy ő és a német birodalom népe megbotránkozott a kongresszusnak istentelenségén, amelylyel Jézus Krisztus isteni eredetét tagadta. Bombának szánta a francia protestánsok lapja ezt a leleplezést, de a bomba nem robbant föl. Nagyon egyszerűen azért, mert a bombának nem volt magja: Vilmos császár nem irt levelet a pápának. A cár Friedbergben. Berlin, szeptember 1. Tegnapelőtt érkezett a cári család Fríedbergbe, a tegnapi éjszakát az egész család nyugodtan töltötte s tegnap egész nap automobil-kirándulásokat tettek. A cári automobilok már tiz nap óta Friedbergben vannak s gyakorlatokat végeznek a környék kiismerésére. Az automobilok rendkívül nagyok és erősek, tekintettel az oroszországi rossz utakra. A cári automobilokra Orloff herceg vigyáz, aki veszélyes alkalmakkor solfőrje is volt már a cárnak. Az orosz uralkodópár személyes szolgála-