Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-13 / 94. szám

2 DELWIAG YARORSZAG 1910 szeptember IS súlyozta a közigazgatás reformjának a sürgősségét s a miniszterelnök, a kormány programjának keretében precizirozta az illetékes tényezőknek azt a szándékát, hogy mindenekelőtt a közigazgatás közegeinek helyzetét javitsa és függetlenítse. Nagy fontosságot tulajdonítunk a temesvári gyűlésnek, de fokozott mérvben fogunk neki örvendeni, ha tárgyalásainak eredménye közelebb fogja vinni a megvalósuláshoz minden komolyan gondolkozó hazafi óhajtását, a magyar közigazgatás reformját. A szegedi vasúti állomások. — Törvényhatósági utak államosítása. — A belügyminisztériumtól fontos leirat érkezett ma Szegedre, a közigazgatási bizottsághoz. Arról van benne szó, hogy a szegedi vasúti állomások végleges rendezése nemsokára sorra kerül s hogy Szeged városnak ötvenegy kilométer hosszúságú utvonalát fogják nyolc éven belül államosítani. Minderre vonatkozólag ez a leirat érkezett ma a belügyminisztertől: Hivatkozással az 1909. év második felére vo. natkozólag, 1909. évi május hó tizenkilencedikén kelt százkilencvenhatodik számú jelentésére, értesítem a közigazgatási bizottságot, hogy a magyar királyi kereskedelmi miniszter nr a közigazgatási bizottságnak a vasúti és közúti ügyek tárgyában tett előterjesztésére a következőket közölte velem : A magyar királyi államvasutak igazgatósága még a mult évi december hó ötödikén kelt ke. reskedelmi miniszteri rendelettel utasítást kapott, hogy a szegedi állomások végleges rendezésére sürgősen dolgozzon ki tervezetet és azt terjeszsze föl. Ezen tervezet tárgyalása, illetőleg közigazgatási bejárása során lesz alkalma Szeged szabad királyi város közigazgatási bizottságának és közönségének az ottani pályaudvarok bővítésére vonatkozólag ezúttal csak általánosságban előterjesztett kívánságaikat konkrét alakban előadni. A közigazgatási bizottságnak a város törvényhatósági közútjai kiépithetése végett álCsurgai ur sem volt valami friss, bárba sok volt benne az igyekezet. De leplezni tudta a fáradtságát. Ilyenkor megállott, mélyen fölsóhajtott, mintha túláradó érzések törtek volna utat a szivébe, kezével végig, simitotta méltóságteljesen izzadt homlokát és szavaló hangon mondta: — Ah, milyen szép e szabad természet! Milyen fönséges látvány az, amely szemeink elé tárul ! A kilátás valóban szép volt onnan a magasból. Még jóval magasabban jártak a várhegynél, amelynek romjaiba beláttak fölülről. Lenn a hegy tövében a Tisza kanyargott tiszta ezüst-fehéren. Mikor fölértek a szőlőbe, Bergerné és a vőlegény fáradtan ültek le a borház árnyékába. De Csurgai ur összefonta a karjait és hosszasan, merengve nézett Sárára. — Miért nem lett kegyed művésznő ? Kegyedet az Ég is annak teremtette. Sára elpirult, mert bárha önmaga előtt is tagadni szerette volna, titkos, rejtegetett álmaiba döftek e szavak. Mosolyogva mondta: — Ön ugy találja, Csurgai ur, hogy én... én . . . ezzel a termettel ... — Szilfidi termet! Ilyen lehetett Lili, amidőn szerelemittasan borult az ő trombitása keblére! Sára lehunyta a szemeit. Sóhajtva rebegte: — A Lili . . . Ez az én kedvenc darabom! Ezt minden esztendőben megnézem, ha színészekjönnek hozzánk . . . Tudok is belőle nótákat. . — Hogyan ? ön énekel ? Talán a kettőst is tudja belőle. Daloljuk el együtt. Csurgai ur hevesen össaeszoritotta a két lamsegély engedélyezése iránti kérelme — a vonatkozó költségvetési hitel teljesen kimerült voltára való tekintettel — nem teljesíthető. Egyébként az 1918. évig terjedő időszakra megállapított és a törvényhozás által is tudomásul vett utállamositási program keretében a városnak ötvenegy kilométer hosszú törvényhatósági közutja fog állami kezelésbe átvétetni, minek következtében ezen utvonalak évi föntartására szükségelt és az államosítás folytán fölszabaduló összegek tőkésítésével a szabad, királyi városnak útépítési célokra megfelelő fedezet áll majd rendelkezésére. Budapest, 1910. évi augusztus hó 31-én. A miniszterelnök megbízásából Joanovich s. k., miniszteri tanácsos. Az építőiparosok országos vándorgyűlése Szombathelyen. — fiz igazsáaügyminiszler a gyűlésen. — (Saját tudósítónktól.) A Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége negyedik országos vándorgyűlését ezúttal szeptember tizenegy- és tizenkettedikére tűzte ki Szombathelyre. A vándorgyűlés rendkívül impozáns módon folyt le és annak nagy jelentőséget kölcsönzött az a körülmény, hogy Szombathely városának országgyűlési képviselője, Székely Ferenc dr igazságügyminiszter is megjelent a gyűlésen és résztvétt a tanácskozások egy részében. Szombathely városa ünnepiesen fogadta az ország minden vidékéről összeözönlött több mint ezer építőiparost. A vendégek zöme szombaton este érkezett meg a hét órai gyorsvonaton. A pompásan föllobogózott pályaudvaron a szombathelyi épitőiparos-szövetség Müller Károly elnök és Nagy József szövetségi titkár vezetésével fogadta az érkező vendégeket. A budapesti országos szövetség tagjai is ezen vonattal érkeztek Kauser Gyula elnök és Koch Károly alelnök, valamint Farkas Elek szövetségi igazgató vezetésével. Kauser Gyula elnök nejének óriási virágcsokorral kedveskedett a fogadó bizottság. Ezután megtörtént a föllobogózott városba való ünnepies bevonulás. Alig volt Szombathelyen épület, amely a vándorgyűlés örömére ne öltött volna zászlódiszt. A szombathelyi szociálista pártvezetőség megkísérelte ugyan az ünnepi hangulat megzavarását és falraöklét, ugy esdekelt. Sára boldog ijedtséggel tiltakozott : — Dalolni önnek . . . Nem, nem, az lehetetlen volna. Én nem is tanultam énekelni. — Annál szebb. Ah, itt a szabad természet ölében, e lombkoszoruzta völgyben !.. . Igen, igen, én már rég gondoltam arra, bogy kegyedben müvészlélek lakik. Nos, kezdjük el tehát. Sára félénken nézett az anyjára és zavartan huzigálta a szoknyáját. Csurgai ur pedig egyet-kettőt köhintve, féllábával előrelépve, elkezdte kissé rekedt hangon, de mély érzelemmel: „Oh hányszor nem jutott eszembe, A tábor csöndes éjein . . ." Sára bizonytalanul vágott bele, kissé korábban is, mint kellett volna, kissé el is térve az eredeti melódiától, amelyet a poétikus Hervé álmodott meg. Csurgai ur mármár fölsziszszent néhányszor, de aztán a dus ebédek és vacsorák jutottak eszébe és a nóta végén elragadtatva mondta: — Isteni volt! Csoda volt! Kész művésznő. Sára mámoros lett a saját diadalától. Mintha kicserélték volna, féktelen pajkossággal ugrándozott ezután a tisztáson, a dinnyék hervatag venyigéi között. Csurgai ur mindenütt a nyomában volt és forrón suttogta: — Olyan, mint egy bacchansnő ! — Milyen az'? — Az, egy görög istennő, aki... aki ... várjon csak, kegyed is olyan lesz mindjárt. Néhány szőlőlevelet tépdesett le és belegaszokban hívta föl a lakosságot, hogy tűn* tessen a házbér- és kenyéruzsorások ellen, de a fölhívásnak semmi foganatja nem volt, az állomás előtt alig lézengett néhány szociálista és ugy látszik, a fölhívásnak csak az a következménye volt, hogy a polgárság annál lelkesebben ünnepelte az építőiparos vendégeket. Nyolc órakor a szövetségtanács tartott rövid ülést, ezután ismerkedési estély volt a Sabária-szálloda nagytermében. Óriási lelkesedést keltett, midőn kilenc óra felé megjelent a város képviselője, Székely Ferenc igazságügyminiszter Békássy István főispán és Brenner Tóbiás polgármester kíséretében. A minisztert a tósztok egész seregével ünnepelték, mig a miniszter maga is szót emelt és megköszönte a szives fogadtatást. (Megnyitják a vándorgyűlést.) A vándorgyűlés reggel kilenc órakor kezdődött a vármegyeház nagytermében. Az építőiparosok oly nagy számban jelentek meg, hogy az egész terem csakhamar zsúfolásig megtelt és a vidéki vendégek nagyrészének már csak a karzaton jutott hely. Még az ülés megnyitása előtt megjelent Székely Ferenc igazságügyminiszter, akit Békássy István főispán fogadott. Az elnökség meghívására az igazságügymínisz" ter elfoglalta az országos szövetség elnöke, Kauser Gyula jobbján a részére föntartott díszhelyet. Az elnöki emelvényen jutott még hely Hlatky-Schlichter Lajosnak, Győr város országgyűlési képviselőjének és a győri építőiparosszövetség elnökének. Nagy örömet keltett az építőiparosok körében a kereskedelemügyi miniszter kiküldöttjének, Fenyvessy József dr osztálytanácsosnak megjelenése, aki ugyancsak Kauser elnök mellett foglalt helyet. Békássy István főispán, a város helyettes-polgármestere, Kiskos János, a szövetségi alelnökök, Koch Károly és Boross Soma, Farkas Elek szövetségi igazgató és Edvi Illés László főtitkár ugyancsak az elnöki emelvényen foglalták el a helyüket. Pont kilenc órakor nyitotta meg Kauser Gyula elnök az építőiparosok negyedik vándorgyűlését. Negyedízben — monda — jut neki az a szerencse, hogy a szövetség vándorgyűlésein elnökölhessen. De oly kitüntetés, mint ma, nem érte a szövetséget. Körünkben — mondá az elnök — kormányunk egyik legérdemesebb tagja, Székely Ferenc igazságügyminiszter jelent meg. (Lelkes éljenzés.) Kéri a minisztert, kisérje figyelemmel szőtte a Sára erős, göndör, vörösesfényü hajába. A kebelére is szőlővenyigét tűzött és a kezébe egy pirosló szőlőfürtöt adott. — Nézze, most olyan, mint egy bacchansnő. Oh, vajha mindig igy lehetne és mindig kegyedét csodálhatnám. Sára megilletődve, szótlanul állott egy helyen, szokatlan díszében. A nap már nyugovóra szállt és mintha csak a rendező szavára történt volna igy, piros fényét, rálövelte. Érezte, hogy e vérszinü ragyogás mint vonja be és rajzolja ki meseszerű, fantasztikus formákba körvonalalt. És mintha egy óriási nézőtér volna körülötte a tájék és mintha minden őt bámulta volna és az ő dicsőségére, ragyogott volna. A mama ezalatt fontos beszélgetésbe merült volt a vőlegénynyel. A vőlegény azt óhajtotta, bogy a lakodalmat széles keretekben ünnepeljék meg és e célra az udvaron lombsátort állítsanak föl. A mama viszont a szükkörü családi ünnepély mellett foglalt állást. A fiatalember a mintaszerű vőlegényekhez méltóan, lojálisán mondta: — Majd megkérdezem Sárát ez ügyben. Döntsön ő! Odament a leányhoz, aki merengve, lehajtott fővel, mámorosan élvezte a képzelt világ hódolatát. — Édes Sára, én szeretnék sátrat a lakodalomra, de a mama nem akarja. S maga hogy kivánja? A leány szomorúan válaszolta: — Hagyjon nekem békét, Grünfeld ur . . .