Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-05 / 64. szám

I, évfolyam, 64, szám Péntek, augusztus 5 Rízponii szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 c=a Kor»na-uta 15. szím c=i Budapesti sr<rkesztó'só3 és Kiadóhivatal IV., c=j Városház-utca 3. szám c=3 ,, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— neflyedévre. R 6— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér EL0FIZETES1 AR VIDEREN: egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség S35 c=a Kiadóhivatal 83« Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128— ti Marostorda. Mikor Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a kormányzat átvételére vállalkozott, az ország érdeke által kijelölt, őfelsége által jóváhagyott és maga által nyiltan hirdetett célja az volt, hogy véget vessen az anarchiának, amely egyes pontokon már beállott volt, más pontokon pedig fenyegetett. Annak a nagy politikai és kormányzati programnak, melyet a miniszterelnök hirdetett, melyet a munkapárt magáévá tett s az ország a. választásokon a nép akaraterejével megpecsételt : ennek a programnak minden egyes pontja, bármily jelentős legyen is egyébként, csak eszköz ennek a célnak az elérésére, az anarchiának megszüntetésére. Aminthogy minden kormányzati és politikai program csak eszköz, ut és mód a nemzet végcéljának elérésére, ami nem egyéb, mint a nyugalom, a jólét és a kultura minél tökéletesebb fokára emelkedni. Amely program e célnak megíelel, az életképes. Amely azonban e cél elérését, vagy legalább megközelítését nem biztosítja, az elvetendő. A nemzet és a politikai világ óriási többsége helyesnek ítélte mind a programot, melylyel a Khuenkormány a kitűzött célra tör, mind magát a célt : az anarchiának minden vonalon való megszüntetését. Elsőben is megszűnt a parlamenti Magdolna. írta G. Miklósy Ilona. A nagy, fehérre meszelt falú színházi öltözőben két ember beszélget: egy öreg és egy fiatal férfi. A hosszú, barnára festett fáju öltözőasztalon hevernek, szemben az ormótlan vaskályhával, melyben lobogó lánggal ég a város szubvenciója: a tíz öl fának egyik hasábja. Az egyetlen ablakot, mely a szomorú, elrongyolt diszletdarabok és kasírozott állatok összetört maradványaival telt udvarra tekint, most szomorúan elzárják hatalmas fatáblái, nem bocsátva be a szürke téli délután egyetlen sugarát sem. Csak a lobogó láng fénye világítja meg azt a két. nyitott szemmel álmodozó fejet, mely a kellékes tudta nélkül kölcsön vett perzsa szőnyegen és géphimzéses dívánpárnákon pihen. Nagy és mélységes csönd. Csak néha szakítja meg valahonnan a magasból hangzó aongora hangja, ahogy gyakorlatlan, tapogató kézzel, hamisan játszik valaki. — Ki van a zongoraszobában? Nincs most próba! — mondja egy különös, rekedtes hang. Az öreg ember beszélt. Torzonborz szakállas, őszbe csapzott hajit ember. Ingujjban van, csodálatos szinii kockás mellényben és a fején valami furcsa süveg. Forgalomból kivont díszmagyar sapka, melyről a prémet már leették a színházi ruhatár egerei csak a foszladozó selyemszövet és a kopott, kemény aranysujtás maradt meg. Nyakán szélesen kihajtva a puha, tarka ing a vöanarcbia. Akik megpróbálkoztak volna ilyennek fölidézésével, azoktól elvette a kedvet és lehetőséget a nemzet ítélete egyrészt s a kormány mérsékelt, de határozott politikája másrészt. A parlamenti anarchia megszűnésével együtt helyreállott a rend és nyugalom az egész országban, az államháztartásban és közigazgatásban egyaránt. Magyarország, mint a henye terhétől szabadult léghajó, egyszeriben fölszökkent nemzetközi tekintélyének régi magaslatára. A megnyugvásnak és megerősödésnek ezt a sehol sem zavart harmóniáját bontja meg a marostordai úgynevezett ellenzék botránya. Emberhajszával kezdték és törvénytiprással, fegyelmi vétségekkel, a köztanácskozás szabadságának megsértésével, minden szabály és közéleti illendőség sárbataposásával folytatták. A példátlan botrányok megakadályozására a kormány megtette az első intézkedéseket. Mint már jelentettük, fölfüggesztette a megy egy ülés folytatását, még pedig bizonytalan időre. Azonkívül fölfüggesztette a megye alispánját, aki hivatali kötelességét világos rendeletek dacára sem teljesítette. Ez történt eddig, jeléül annak, hogy a kormány semmiféle helyi kottériák jogosulatlan hatalmi törekvéseinek a központi végrehajtó hatalom jogos hatáskörét és az állami rend érdekeit fölrös porcellán-gombókkal • és látni lehet kék erekkel hálózott vékony nyakát és széles, eró'scsontu mellkasát, mely éles ellentétben van egyébként vézna, nyurga alakjával. Szeme, ahogy a füstös monyezet imbolygó árnyait nézi, melyeket a kályhából kisugárzó tüzfény vetit oda, szomoru, bágyadt tekintetű és hamar könybe lábad, mint az érzékeny szivü asszonyé. — Megint a Hollósy kisasszony kalimpál rajta, — feleli az öreg kérdésére egy csengő, erős hang. Mindig elkéri a karmestertől a kulcsot, mert a direktor ur ilyenkor ott van a szomszédos irodában. Majd lesz nemulass, ha a felesége, a nagyságos asszony megtudja. Bizony jobb lenne, ha a kisasszony otthon ülne és tanulná a szerepét. Múltkor is jócskán belesült az Oféliába. Ma délelőtt meg két uj szerepet is vittem a lakására, — pletykázott élénken a fiatalabb ember. Szép Napoleon-arcu fiu volt. A színházi szolgák abból a fajtájából, akik addig hordják a szerepeket a művész urak lakására, addig lesik a „domborításokat", meglapulva a kulisszák mögött, addig törülgetik a direktor konyháján az evőeszközöket és csinálnak színes papirosból apró színházat az igazgató esetleges kicsinyeinek, amig egy szép napon maguk is Rómeó, Hamletként támadnak uj életre a szinbázszolgaállás f ő n i k s z-h a m vaib ó 1. — Miket osztottál ki? — kérdezi élénk érdeklődéssel Kelemen bácsi, az öltözővel szomszédosruhatár korlátlan uralkodója,akivel még a nyafka, kiállhatatlan tenorista se mer idegeskedni, még opera-előadáson sem. Aki áldozni nem fogja. Sőt ellenkezőleg. Minden törvényes eszközzel biztosítani fogja a központi kormányzat és a közigazgatás rendjét megállapító törvények tekintélyét. Ezt parancsolja az ország érdeke és becsülete. Ezt a kormány kitűzött célja : az anarchiának minden ponton való megszüntetése. A marostordai anarchikus állapot, mint elszigetelt jelenség, ezzel meg fog szűnni. De a konkrét kihágások megtorlásával s a rend helyreállításával még nem szűnik meg a marostordai esetnek szimptomatikus jelentősége. Ország, melyben ilyen lehetséges ; rendszer, mely módot ad ilyen botrányos visszaélések elkövetésére : átalakításra szorul. A marostordai eset kiáltó példa a jelenlegi közigazgatási rendszer elmaradottságára és hiányaira. Ami megtörtént Marostordában, megtörténhet, bár remélhetőleg nem fog megtörténni, más vármegyékben is. Hisz egész sora van a vármegyéknek, ahol a közigazgatás ma is kifogástalanul működik, mind a kormányzat, mind a lakosság érdekeinek megfelelően. De a megfontolás mérlegében a jó példákat ellensúlyozza más vármegyék hiányos közigazgatása és teljesen lenyomja a marostordai példa. Olyannyira, hogy a kedvező tüneteket kizárólag egyes megyei tisztviselők egyéni érdemének kell tulajdonítani, mig a többségben jelentkező közigazgatási fogyatkozások csak aludni jár ki a színház épületéből s soha se lehet máskép látni, mint ingujjban, nyakán a papiros mérőszalagokkal és vaskos ujján a nagy, fejetlen vasgyüszüvel. — Vasgyárost, Lilit, meg Magdolnát, — recitálta sebesen Barnabás, a szolga. — Magdolna most megy vasárnap. Hollósy fogja játszani a címszerepet. Na, az szép lesz ! Már én csak a Balogh kisasszonynak osztottam volna ; az legalább megtanulja a szerepét. — Magdolnát, ezek ! ? — kiáltja indulatosan az öreg Kelemen. — Azt a gyönyörű szerepet, melyet a nagy Blaháné nem mert eljátszani, ezek akarják tönkre silányitani ! Ezek az értelem nélkül gagyogó szajkók, ezek a buta kifestett bábok! Ezek a sziv és ész nélkül való, üres libák! Ne beszélj, öcsém, nekem ezekről !. . . Ha az én kis leányomat láttad volna! Csak tizenhét éves volt a lelkem, gyönge és törékeny, mint egy hirtelen magasra nőtt liliomszál és mégis elfutotta az öröm pírja halovány orcáját, mikor a direktor kezébe adta azt az óriás szerepet. Megszökött a hősnője a baritonistával, azért osztotta leányomnak. — Nem neked való ez a szerep kis leányom, nem tudod te azt eljátszani, — mondtam neki. — De igen, apa, én el fogom játszani, — mondta szerény önérzettel. — És eljátszotta? — kérdezte lelkesedve Barnabás. -— El, — felelte büszkén az öreg. — Ismered a darabot, ugy-e, öcsém? — Hogyne. Már tudom is Laci, meg a Berci úrfi szerepét könyv nélkül, — dicsekedett a fiu.