Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-23 / 77. szám

1910- I, évfolyam, 77, szám. Kedd, augusztus 23 Kírpontl szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: t=J Rerona-atca 15. szám e=i l0ésx ém . R 24'- félévre ... R 12' íodapcstl szírhwWséí éj kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6— egy hónapra K 2'. t=3 Városház-utca 3. ízám c=3 Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évre . R 28— félévre . . . R 14 — negyedévre . R V— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztóség 835 c=j Kiadóhivatal 8311 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—11 Nemzetiségi politika. Bánffy Dezső báró két cikkben állást foglalt a nemzetiségi kérdésben leg­újabban beállott békés fordulattal szem­ben. A hazafias románság köréből Babes Emil dr hosszasan reflektált Bánffy fejtegetéseire. Érdekesnek tart­juk, hogy a cikk egyes részeit le­közöljük. Babes először arra hivatko­zik, hogy az eddigi kormányok béke­kísérletei eredménytelenek voltak, mert a kérdést inkább megkerülni iparkod­tak, — azután igy folytatja: E vigasztalan helyzet közepett vette kezébe a kormányzatot Khuen-Héderváry Károly gróf azzal a gigászi feladattal, hogy az ország ösz­szes nagy és égető kérdéseit rendezze ; igy került újból napirendre a nemzetiségi kér­dés is. Nagyon természetes, hogy ily spontán napi­rendre tüzese egy eddig félhomályban kezelt és elkezelt kérdésnek nem lehetett inyjére azok­nak, kik azt „nem létezőnek" tüntették föl, főleg azért, mert tájékozatlanságukban és eb­ből eredő elfogultságukban nem éreztek ma­gukban sem kedvet, sem képességet annak rendezésére ; ezek a „strucc-politikusok" a bé­kemozgalom által magukat dezavuálva érzik és ezért mindent elkövetnek, hogy a mozgalmat és annak kezdeményezőit gáncsolják és a meg­oldást akadályozzák ; az egyszer felszínre ke­rült kérdést azonban már nem sikerül újra eltemetni. Mindenki érzi a megoldás szüksé­gét ; annak elodázása ós ezzel az oly áldatlan küzdelem perpetuálása országos reformok küszö­A sirkö. Irta Molnár Jenó'. I. Kriston Mátyás, gazdag magánzó és telek­tulajdonos, egy reggel arra ébredt föl, hogy meghasonlott önmagával, csömört kapott a jóbarátaitól, torkig lett a szerelemmel és minden földi jóval. Első pillanatban a halálra gondolt, de sehogysem tetszett neki a vég­leges elmúlás, az örök megsemmisülés tudata. Olyan érzése volt, mint aki élni akar, nem is. Annyira nem utálta meg az életet, hogy eldobta volna magától, de nem is szerette annyira, hogy valami nagyon kí­vánta volna. Mindössze harminckétéves volt, bő erő­ben, a kisember apró gondjainak nyomasztó terhe nélkül. Nem nősült meg, annál az igen közönséges oknál fogva, mert nem akarta föláldozni az élet gyönyörűségeit, kedves meglepetéseit, finom kalandjait és főleg a kényelem szeretetét, egyetlen asz­szonyért, aki bizonyára zsarnoki igába alázta volna. A nőknek lovagias barátja és támasza volt. Vonzalmával egyidőben többeket is kitüntetett. S ugy hitte, hogy ezek meg­ható gyöngédséggel ragaszkodnak hozzá. Barátjait nem nagyon válogatta meg. Tárva-nyitva volt a háza mindenkinek, aki valami jogcímen a barátságába jutott, vagy közelébe férkőzött. Rokonait szerette, tisztelte s gyakran emlegette, hogy nem fog róluk megfeledkezni. Mikor az • inasa asztalára tette a reggeli teát, Kriston Mátyás igy szólt: bén s a mindinkább fokozódó külpolitikai bonyodalmak mellett oly iminens veszélyt rejt magában, melyet megelőzni, megszüntetni a reálisan gondolkodó politikusoknak immár el" odázhatlan feladatává vált. Az úgynevezett sovének elvileg ellenségei minden tranzakciónak ; azt tartják, hogy a kor­mány nem is tárgyalhat a nemzetiségekkel, az államhatalom saját alattvalóival, mert az csor­bítaná az állam tekintélyét. A tétel helytelen alakban van felállítva; minden kormánynak föl­adata — az alkotmányos tényezőkkel — meg­állapítani, rendezni a polgárság bármily osztá­lyának vagy csoportjának jogviszonyait ugy egymással, mint magával az állammal szemben­Senki sem várja, ami különben is lehetetlen: hogy a kormány vagy parlament a honpolgárok valamely csoportjával tárgyalva, az alkotmányos tényezők megkerülésével nyíltan vagy titokban megállapodásokat — paktumokat — létesítsen; hiszen ily módon Magyarországon mint alkotmá­nyos államban közkötelezö jogszabály egyáltalán nem is jöhet létre, törvénynyel ellenkező ren­delet pedig ki sem bocsátható. A kormánynak azonban joga s föladata a reábízott végrehajtó hatalmat a törvények értelmében gyakorolni, a törvénynek érvényt szerezni, sőt — ha szükségét látja — uj tör­vényeket k«Kzdeményezni s ilyenek módosítása iránt javaslatokat terjeszteni elő; ily kezde­ményezés a kormánynak — jogi és politikai felelősségéből folyó — egyenes kötelessége ott, hol az ország érdeke azt követeli. Minthogy továbbá a kormány sem mindentudó: mielőtt uj tervezettel előállana, kénytelen magát tájé­koztatni s e végből ínformációt szerezni. Nemzetiségi viszonyok rendezéséről lévén — Pali, vigyázzon jól mindenre. A cselé­dek tisztogassanak ki, rakják a helyére a holmikat, aztán várják meg, amíg haza­jövök. Akkor bezárjuk a lakást és maguk hazamehetnek. Pali. az inas, tágranyilt szemekkel meredt urára: — És a tekintetes ur? — Én el fogok utazni. Maga velem jön. A cselédeknek mondja meg, hogy dupla bért kapnak egy évig, aztán visszaléphetnek a szolgálatba. Senkinek se szabad tudni, hogy hova utazom. Pali nem szólt semmit. Kriston folytatta: — Most elmegyek. Dolgom van. Egy óra múlva visszajövök. Addig minden rendben legyen. II. Kriston Mátyás vidáman, sugárzó arccal lépett ki az utcára és kedves nótáit halkan dúdolva, ballagott a járókelők között. A város nagyutcáján befordult és egy sirkő­kereskedő hatalmas kirakata előtt megállt. Sokáig nézte az aranybetűs, faragott már­ványokat. Egyszerre csak önkéntelenül a homloká­hoz kapott és elhatározóan lépte át az üzlet küszöbét. — Megrendelést akarok tenni — mon­dotta a kereskedőnek. — Szolgálatjára, uram, — volt a hajlon­gások közt adott válasz. — Egy nagybátyám halt meg, annak a sirjára akarok emlékkövet készíttetni. Fi­nomat, szépet, a legszebbet, karraraiból, gazdag ékitéssel. Nem bánom, akármilyen drága lesz. — Parancsárai szó, a kormány nem is járhat el helyesen a nélkül, hogy ne tanulmányozná a nemzetiségi viszonyokat s e végből meg ne hallgassa az egyes nemzetiségek mérvadó tényezőit; ha ezt teszi, senki sem vádolhatja őt azzal, hogy a nemzetiségekkel „paktál", velük, mint önálló csoporttal, tárgyal. „Gouverner c'est prevoir" bonyodalmak el­kerülése, országos bajok elhárítása minden kormány legfőbb föladata. Ez elemi dologg.il minden államférfiú tisztában lévén: a magyar intranzigensek tévtana nem lehet a megol­dás véghezvitelének komoly akadálya, annál kevésbé, mert amidőn fönnálló törvények végrehajtása és annak elmulasztásából eredő sérelmek orvoslása forog szóban: a kormány­nak a törvényes jogrend restituálását célzó rendelkezései törvényesség szempontjából ki­fogás alá nem is eshetnek. A másaiknak leg­flagránsabb sérelmei pedig épen az 1868. évi törvények nem respektálásából és illetve a másajkuakra nézve sérelmes végrehajtásából . erednek. Komolyabbnak látszik ama ellenvetés, (melyet, annakidején Andrássy Gyula gróf is egyik fel­szólalásában hangoztatott), mely szerint a kor­mány nem tárgyalhat törvényellenes alapon, nem kereshet „modus vivendit", söt a nemzeti­ségi párttal nem is állhat szóba mindaddig, mig az negálja a magyar államiságot, vagyis tör­vényellenes közjogi alapon áll. Ez a tétel meg­érdemli, hogy vele foglalkozzunk. Tény ugyanis, hogy a nemzetiségi „párt" — in thesi — nem áll az 1868 : 44. törvénycikk alapján, mely csak az egy politikai egységes és osztliatlan magyar nemzetet ismeri, a nemzeti­ségeket pedig a nemzet egyenjogú részeinek — A fölirása ez legyen: „Itt nyugszik Kriston Mátyás. Élt 32 évet. Siratják ro­konai és barátjai." Azt hiszem, egy hónap alatt megcsinálják. — Akár egy hét alatt is. — Mihelyest meglesz, tegye a kirakatába köröskörül fekete posztóval. Itt van az ára Ezer pengő elég lesz? — Oh kérem ! ... És hova szállítsuk ? — Majd el fogok jönni újra és akkor meg­mondom. Egyébként pedig titoktartást kérek. Azután eltávozott és inasával fölült a gyorsvonatra. Valahová a Keletre utaztak. III. A nagyutcai sirkőkereskedő kirakata valóságos bucsujáró-helylyé lett. Akik a dolgukat sietősen akarták elvégezni és arra felé vezetett az utjuk, két könyökkel tudtak csak áthatolni az embertömegen. A kapitányi hivatal külön rendőrt állított a sirkőkeres­kedés elé. Egy fiatal hölgy, fején rengeteg tollas­kalappal, sírógörcsöket kapott. Csak annyit tudtak meg az emberek, hogy Adél a ke­resztneve. Egy másik, ugyancsak fiatal hölgy idegrohamba esett. Egy ismeretlen gavallér karján támolygott ki a tömegből. A diszkrét úriember csak annyit közölt másnap, hogy ennivalóan bájos leánynyal ismerkedett meg. Gizellának hivják. A kirakat előtt megállt néhány gyászba­borult nő is. Ezek Kriston Mátyás rokonai lehetlek. Igen szomorú tekintetet vetettek a sírkőre, aztán megszólalt az idősebbik : — Vájjon végrendelkezett-e? — Azt hiszem és biztosan nem volt olyan sinucig. hogy kifelejtett volna bennünket %

Next

/
Oldalképek
Tartalom