Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-20 / 76. szám

1910 augusztus 20 délmaqyarorszAg 17 Az angol események." Irta Schwimmer Rózsa. Az angol nők negyvenéves háborúja befejezéséhez közeledik. Asquith beadta a derekát. Az angol nők választójogának t örvénybeik tatása már csak hetek kérdése. Az utolsó válasz" tások után a suffragettek bejelentették, hogy juniusig fegyverszünetet kötnek a parlamenttel. Megvárják, a kormány nem oldja-e meg az uj Házzal a nő választójogának a kérdését. Május végére hatalmas demonstrációt terveztek, amely az ujabb harcot indította volna meg. A király közbejött halálára való tekintettel és az Angliában uralkodó békés hangulathoz alkalmazkodva, ezt a méreteiben minden eddigi demonstrációt fölülmúló fölvonulást junius 18-ára halasztották. Közben azonban a legnagyobb csendben fontos dolgok történtek. A angol parlament suffragist tagjai fürgén kihasználták a politikai szélcsendet: megalakították a Conciliation Committee-t, a békéltető, egyeztető bizottságot, amely titokban előkészített tervével junius elején lépett a nyilvánosság elé. Törvényjavaslatot dolgoztak ki a nők választójoga érdekében, amelyhez az összes pártok előzetesen hozzájárultak. Megegyeztek benne. A javaslat az angol képviselőházba eddig benyújtott javaslatoknál kevesebbet indítványoz: ezzel egyezteti össze a különböző pártok kivánságait. A niai angol parlamentnek 400 tagja hive a nők választójogának, csupán 70 tag ellenzi. Azonban ez a hatalmas többség eddig maga som egyezett meg a kiterjesztés méreteiben. A liberális és a munkáspárt az összes választójogi egyesületek követelését, a nő teljes egyenjogusitását tette ugyan magáévá, de e pártokon belül voltak, akik sokalták első lépésnek a férfiéval teljesen egyenlő választójogot. Az Unionista-párt meg egészében sokalta az „as it js or may be for men" mértékét. A Conciliation Committee valamennyi párt tagjaiból alakult. Javaslatához a pártok vezetőemberei és a kormány legtöbb tagja hozzájárult. A bizottság elnöke Lord Lytton, titkára a nagynevű liberális ujságiró Brailsford, a javaslatot aláirt tagok közt van Sir Charles Mac Laren, Sir John Randles Kettle, Lardner, Keir Hardie, Philip Snowden, D. J. Shackleton és a különböző pártok sok más jelentékeny tagja. Sir Edward Grey, Lord Alfréd Lyttelton, Mr. Barnes a munkapárt elnöke és más vezető politikus pedig vállalta, hogy Asquith-t rábirja a hozzájárulásra. A törvényjavaslat lényege az, hogy az angol cenzus négy fajtája közül csak egyet alkalmaz a nőkre, ez az egy azonban a választók kilencven százalékát foglalja magában. E javaslat alapján a nők csak mint occiipier-ek kapják meg a választójogot. Ez a kvalifikáció magába foglalja a householdereket, mindazokat, akik saját vagy bármilyen csekély házbér mellett bérelt házban élnek. Egyetlen egy szoba bérlése már jogcim a választójogra. Sőt választó ezen az alapon az is, aki munkaadójától ingyen lakást — akár csak egy szobát is — kap. Ugyancsak occupier cimen választp az, aki évi tiz font bérösszegért bérel földet, üzletet, irodahelyiséget vagy más, nem lakásra szánt helyiséget. Községekben annyi társbirtokos szavaz, hat egy bérlet alapján, ahányszor évi tiz font a bérlet összege, a grófságokban azonban ket. *A Nő és a Társadalom-ból. tőnél többen nem szavazhatnak ilyen társbérlet alapján. A férfiak számára érvényben lévő három más választási jogcímet nem terjesztik ki a nőkre. Minthogy azonban occupier cimen kilencven százalékjuk választójogot kap, a választójogi egyesületek méltán kérdezik, a tiz százalék jogának megtagadásáért érdemes-e az egyenlősítés nagy elvét meghamisítani. A nők teljes egyenjogúsításának hivei, akik az egyeztető-bizottságban többségben vannak, azzal nyugtatják nieg a nőket, hogy csak ennek az engedékenységnek az árán tudják az összes pártok hozzájárulását biztosítani. Ők maguk restellik a dolgqt, de első lépésnek azért fogadják el ezt a megszorítást, mert ezl gyorsan tudják keresztülvinni. A parlament az őszig elhalasztotta a vitás politikai kérdések tárgyalását, alig van dolga, Asquith tehát most nem élhet azzal a kifogással, hogy függőben lévő kérdések miatt nem adhat időt a nők választójogának tárgyalására. Az angol közvélemény nagy helyesléssel fogadta a bizottság terveit. Az összes hírlapok, a legkülönbözőbb testületek, a közvéleménynek minden orgánuma kifejezi ezt a helyeslést. Néhány nap alatt a különböző foglalkozások legtekintélyesebb képviselői — férfiak és nők — számos petícióban fordultak Asquith-hez hozzájárulásaért. Nagy súlyt kölcsönöz az akciónak az a tény, hogy csak nagyon fontos események idején egyeztek meg előre a pártok egységes eljárásra. Ilyen eset volt 1828-ban a katolikusok emancipációja, 1846-ban a Corn-Law megsemmisítése, 1867-ben a választójog reformja stb. A Concilitation Committee javaslatát Shackleton képviselő junius tizennegyedikén nyújtotta be. A Ház első olvasásban elfogadta a javaslatot. Azóta Asquith — miniszterelnöksége óta először — fogadta a választójogi szövetség küldöttségét és kijelentette, hogy megengedi a törvényjavaslat második olvasását. Ezen az olvasáson is föltétlenül elfogadja a parlament a javaslatot s azután néhány nap alatt törvénynyé válhat. Az angol felsőházban ugyancsak többségben vannak a suffragistek. Az uj király politikai nézetei közül pedig csak azt az egyetlen egyet ismeri az angol közvélemény, hogy határozott hive a nők választójogának, miképpen a felesége, Maud királyné is. Ennyi barát közt Asquith tovább nem is ellenkezhetett már, annál kevésbbé, mert nagy érdeke, hogy szépszerivel kimásszék abból a hínárból, amelybe a nők választójoga elleni makacskodása révén jutott. Most megvan az arany híd: a suffragettek fegyverszünetet tartanait, az indítványt pedig a politikailag nagysúlyú bizottság készítette elő. A gyász és béke idejének hangulata átsegíti majd Asquith-t azon a kényes helyzeten, hogy mégis csak az ő nevéhez fűződjék a nagy reform. OGAK Lukács Imre fogmüterme a berlini fogtechnikán oki. képesítve Síéchenyi-lér sorok. Prosnilt-hói. „Együtt a halálba." Irta Szász Zoltán. „Mire vonatkozólag számomra mellesleg megmagyarázhatatlan, hogy azok, kik kölcsönös szerelmük tudatában, ennek élvezésétől a legtöbb üdvösséget várhatják, nem vonják ki maglikat inkább a legvégsőbb lépések által az összes ellenséges körülményekből s nem tűrnek el inkább minden viszontagságot, mint hogy az életükkel együtt egy oly boldogságról mondjanak le, melynél nagyobb számukra el nem gondolható." így ir Schopenhauer „A szerelem metafizikája" cimü tanulmányában, a rendőri krónika egyik leggyakoribb, de gyakorisága dacára mégis mindig megdöbbentő esetéről, két szerelmes kölcsönös elhatározásából folyó és együttes halálba-meneteléről. Nos, ha egy bölcsész valamit megmagyarázhatatlannak tart, ez már a legsúlyosabb állapot; ha pedig pláne Schopenhauer, aki a nagy elmeerőt ehez méltó önérzettel, sőt hiúsággal egyesitette, egy ilyen szerény nyilatkozatot tesz, akkor az imigyen kiemelt probléma megoldhatatlansága valóban aggasztó rémként lép az emberi elme elé.. De valóban, alig is van társadalmi jelenség, mely annyira próbára tenné a mindent megmagyarázni és megérteni igyekvő modern krónikást, mint egy ilyen kettős öngyilkosság. Már maga az a tett, melylyel az ember ennen életét kioltja, szinte félelmes titokzatossággal mered az olcsó szólamokkal, könnyed elintézésekkel meg nem elégedő elmék elé. A lét és nemlét problémája lép itt fel: minden bölcsészet kezdete és vége. Kétségtelen persze, hogy az öngyilkosság rejtelmét eléggé meg lehet világítani az öngyilkosok élettani és társadalmi tanulmányozásával s az ebből levezethető elmélet, hogy ez a gyászos embertípus az elfajultak dánteszk csoportjának egyik különösen megbélyegzett tagja, szerintem nagyjában helyes is. Ha azonban az okoskodó ész meg is hajlik a tények eme felfogás felé hajtó magyarázata előtt, a bennünk levő élni akaró s a haláltól irtózó érzés mindig bizonyos borzongó idegenkedéssel fog az öngyilkossággal szemben állani. Kinos és nehezen felfejthető gomolyaga az okok és okozatok láncolatának szüli az öngyilkosság szörnyű tettét. Még bonyolódottabb s ezért még nehezebben megérthető a páros öngyilkosság, két szerelmes emberegyüttes önkivégzése. Itt ugyanis olyasvalami idézi elő, vagy legalább is kiséri a keresett és előidézett halált, mi lényegénél fogva az élet erősítője és teremtője. Az egész szerelem, helyesebben szólván: a nemi élet, nem egyéb, mint sürüsitett, tömöritett élet, mint életkivonat. Ha talán az átöröklés jelenségeinek megmagyarázására nem is alkalmas Darvin pángénézise, amely szerint a csiraanyagok a szervezet minden részének elemeiből körülbelül ugy rakódnak össze, ahogy egy parlament az ország különböző részeinek követeiből jön létre, képletes, a szerelmet jelképező értéke van ennek az elméletnek. Egy ilyen, az egész élet összes értékeit, összes hajlamait, összes erőit magában siirüsitő érzés a szerelem. Nos. épp ezért csodálatos, hogy mikor egy élő lényben jelentkezik az élethatványozódás e nagyszerű formája, a lelki kovász e fölpezsdítő malasztja, ez maga ellen az élet ellen forduljon s a gazdagodás hatása alatt sóvárogja az elképzelhető legnagyobb szegénységet, magát a halált. Bármily csodálatos azonban ez, még sem