Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-19 / 75. szám

12 oélmagyarorszag 1910 augusztus 19 arra robogó droschkét füttyentett magához. Tizkoronáat adott a kocsisnak, azzal az utasí­tással, hogy hajtson a Tivoliba és onnan annyi rózsát hozzon, amennyit kaphat. Negyedóra múlva a kocsis visszajött. Ko­csija tele volt rózsával. Hamsum fölnyalábolta a rengeteg virágot ós a bámuló büffékisasz­szony elé rakta le. — Magának hozattam, — mondta egysze­rűen — mert ugy vettem észre, mintha nem (enne jó kedve. Erre kalapját megemelte, sarkon fordult és elment. £5 A tevék kázusa. Az orosz állami ellen­őrzés illusztrálásául irja Miller G. P., volt ellen­őrző-hivatalnok a következő jóizü történetkét: Miller abban az időben Turkesztánban hiva­talnokoskodott, ahol akkoriban a hirhedt An­nenkov tábornok grasszált. Egy napon közvet­len feljebbvalója azzal bizta meg, hogy utaz­zék Kiril-Arvalba és vegyen át ötven tevét, melyeket az orosz kormány darabonként het­venöt rubelért vásárolt. Az ellenőrnek sehogy se tetszett, hogy főnöke nevetve adta meg az utasításait, de azért kötelességszerűen szót fo­gadott. Miller, amint a vonat Kiril-Arvalba érkezett, rögtön a tábor parancsnokához, Sultanov ezre­deshez ment. Az ezredes nagyon kedvesen fo­gadta s egy kis itókával és valami „harapni­valóval" kínálta meg. De látogatója köszönet­tel kosarat adott neki s mindenekelőtt a tevé­ket akarta látni. — Az nehéz lesz, barátocskám! — mondta kedélyesen az ezredes. — Hogy-hogy, ezredes ur? Hiszen azért jöt­tem ide! — Jó, jó . . . de mikor a tevék . . . — Nos, mi van velük? Hiszen megvásároltuk t — Hát persze, persze. Ötven tevét, hetvenöt rubelével. Itt van a nyugtatvány. Ezzel egy összegyürött papirost vett elö, amelyen valami tatárfirkálás állt, amit az ellenőr nem tudott elolvasni. — Most hát mutassa meg a tevéket. — A tevéket? Hjah, azokkal egy különös kázus esett meg! — Miféle kázus V — Ide hallgasson. A mult csütörtökön meg­vettem egy tatártól a tevéket, kiűzettem az árukat, ő pedig ezt a nyugtatványt állította ki. Szombatig minden jól ment, de szombat reggel megbetegedett az egyik teve, majd a második, a harmadik és csakhamar valamennyi. De nem­csak megbetegedtek, hanem meg is döglöttek Egytől-egyig megdöglöttek. Nem hiszi? Isten engem ugy segéljen ! Éjjelre egy rakásra ösz­szehordtuk, a tatár is segített a munkánál. — És mi történt a bőrükkel ? — A bőrükkel . . . Hja, az is egy olyan kázus. — Hogy-hogy? — Éjjelre erős szél kerekedett ós a tevéket egészen elborította a sós por. Igazán nem volt érdemes lenyúzni őket. Elástuk valamennyit... amott a dombon tul. A tatár is segített. — De ássunk ki legalább egy dögöt . . . Meg kell győződnöm. — Mire való az, atyuskám. Hadd pihenjenek. Itt a nyugtatvány. Nem elég ez? Mi fütyülünk az efféle potomságokra! — De hiszen tudja talán, hogy jegyzőköny­vet kell fölvennünk? — Jegyzőkönyvet? . . . Hogyne! Persze, hogy fölvesszük a jegyzőkönyvecskét. Ez az irás el­megy Pétervárra . . . Hosszú ut, nagyon hosszú ut! Ki tudja, hol leszünk, atyuskám, mire ismét visszakerül! De jöjjön atyuskám, jöjjön . . . Igyék egy kortyot és egyék egy harapást, A jegyzőkönyvet fölvették, elküldték Péter­várra és Miller G. P. sohse hallott többé egy kukkot se a tevékről. A hindu-veszély. A Békés-tenger part­vidékének ázsiellenes hangulata évről-évre fo­kozódik. Táplálja a gyűlöletet a hinduk folyto­nos beözönlése. Ezek Kanadában akarnának letelepedni, de a zord klima arra kényszeríti őket,, hogy folytassák utjokat Washington, Oregon és Kalifornia felé. Magában Kaliforniá­ban tízezer hindu lakik. A japán és kínai „ve­szély" már régóta tartozik a nyugati államok legkomolyabb politikai kérdései közé és Kali­fornia állam San-Franciskoval leginkább szen­ved az ázsiai beözönléstől. A legnagyobb nyug­talanságot az okozza, hogy ezek a bevándorlók sokkal olcsóbban ajánlják föl munkájukat a vasutaknál, gyárakban, gyarmatokban, mint a fehér ember, hogy sokkal kevesebb kell nekik a megélhetésükre és hogy megtakarított pén­züket hazaküldik. A hindu naponkint átlag hét koronát szerez és olyan szerényen él, hogy ebből az összegből öt koronát küldhet a hazá­jába, Általában föltűnt a többek közt, midőn a vasutaknál alkalmazott hindu munkások egyet­len napon ötezer korona értékű postautalványt küldtek el. TÖRVÉNYKEZÉS § A nagymező-utcai gyújtogatás. A buda­pesti büntetőtörvényszék vádtanácsa ma tár­gyalta Hammer Samunak, a nagymező-utcai üvegraktárak letartóztatott raktárosának föl­folyamodását, amelyet szabadlábrahelyezése ér­dekében adott be, a vizsgálóbiró előzetes le­tartóztatását elrendelő végzése ellen. A vád­tanács Hammer Samu előzetes letartóztatását helybenhagyta, § A szekuuda miatt. Láda Sándorné ta­nítónő, az egyik hódmezővásárhelyi református iskolában. Á presbitérium határozatával az egyik iskolából a másikba helyezték át,_ ami Láda Sándornénak sehogysem tetszett. Ő sé­relmet látott ebben az áthelyezésben, szabad­ságot kért hát és fölebbezett ellene. A fölebbe­zésében elmondta, hoj>y őt azért helyezték át, mert Szappanos Mihály dr orvos és presbiter fiának négyest adott számtanból. Amikor fölebbe­zését tárgyalták, Szappanos dr fölszólalt ellene és olyanokat mondott, hogy Láda Sándorné be­teg, de nem a lába fáj, hanem a feje, sza­badságra szorul, amelyet nem a fürdőben, ha­nem egyik gyulai „nagyházban" kellene eltöl­tenie. Láda Sándorné tudomást szerzett a he­ves filippikáról, aminek következtében becsü­letsértés miatt följelentette Szappanos dr-t. A hódmezővásárhelyi járásbíróság fölmentő Íté­letet hozott, amely ellen azonban a panaszos fölebbezett. Ma tárgyalta a szegedi törvény­szék egyik szüneti tanácsa a fölebbezést és Szappanos dr-t becsületsértésben vétkesnek mondta ki, amiért száz korona pénzbirságra itélte. § A házigazda, a lakó és a lakás. Gold­mann Jenönó hódmezővásárhelyi lakos augusz­tus tizenhatodikán kiköltözött Kovács Sándor házából, holott szeptember elsejéig az övé volt a lakás. így tehát Kovács Sándor se várt el­sejéig azzal, hogy az üresen hagyott lakásba költözködjék, ami szörnyen fájt Goldmann Je­nőnének. Amikor tehát Kovácsék kutyája lá­togatást tett náluk, cédulát akasztott a nya­kába, amelyen ilyen és még ilyenebb üzenetet közvetített: „Te nagyon részeg disznó, bemen­tél ugy-e a kifizetett lakásba, de ugy hozzanak ki onnan." Kovács az üzenetet tudomásul vette, a cédulát a kutya nyakáról leakasztotta és egy aktához csatolva, följelentést tett Gold­manné ellen a hódmezővásárhelyi járásbíróság­nál. A tárgyaláson a vádlott azzal védekezett, hogy az üzenetet nem Kovácsnak, hanem a feleségének küldte, mert az a részeges. A já­rásbíróság ezen az alapon föl is mentette Goldmannét. A szegedi törvényszék máskép gondolkodott, Goldmannét elitélte kétszáz ko­ronára, noha pikáns védekezését itt is elő­adta. § Pómljárt házmester. Vicla Lajos minisz­terelnökségi fogalmazó és nagybirtokos a mult év május 9-én kérdőre vonta a Sándor-utca 6. számú ház házmesterét, Szarka Mihályt, mert ez az előttevaló napon tiszteletlenül viselke­dett feleségével szemben. A házmester Vida fogalmazóval is hepcíáskodni kezdett, amire a fogalmazó, aki automobiljában ült, fölugrott és arculütötte Szarkát. Ez viszonozni akarta az ütést, de megcsúszott és oly szerencsétlenül esett, hogy ballábát eltörte. A budapesti királyi ügyészség a szerencsétlenség ügyében, súlyos testisértés miatt vizsgálatot indított Vida La­jos fogalmazó ellen és a vizsgá'at befejezése után vádiratot is adott be ellene. Ma tárgyalta a büntetőtörvényszók vádtanácsa a vádirat ellen beadott kifogásokat és helytadott a fo­galmazó ama védekezésének, hogy a bekövet­kezett szerencsétlenséget a házmester önma­gának tulajdonithatja, mert amikor vissza akarta ütni Vidát, aközben csúszott meg és esett ily szerencsétlenül. KÖZGAZDASÁG (—) Török ifjak magyar gyárakban. Az­zal a kirándulással kapcsolatban, amelyet a ma­gyar iparosok és kereskedők a török gazdasági viszonyok tanulmányozása céljából a tavasz­szal Konstantinápolyba rendeztek, fölmerült az az eszme is, hogy néhány, középiskolát végzett, török fiatalember a nevesebb budapesti gyá­rakban kiképeztetést nyerjen, hogy igy ezen a réven a magyar ipar és a török fogyasztás kö­zött közvetlen kapocs is létesíttessék. A kezdő lépéseket az eszme megvalósítására nézve Gel­léri Mór, az Országos Iparegyesület igazgatója tette meg, akinek személyes utánjárására a mai napig tizenkét előkelő fővárosi ipartelep vállalkozott egy-egy török ifjú kiképzésére. Á Ganz-féle waggongyár Ibrahim Ferid, a Pod­vinecz és Heisler-gyár Ali Said, a Nicholson­gyár Hussein Selim nevü ifjút szerződtette, mig a többi kilenc, más fővárosi előkelő ipartelepen fog alkalmazást kapni. Az intelligens és szor­galmas török ifjak, akiket mindenütt nagy szimpátiával fogadtak, figyelemreméltó haladást mutatnak a magyar nyelv elsajátításában. Re­mélhető, hogy ezeknek az első próbáknak nyo­mán egész rendszerré növi ki magát a török ifjaknak iparosokká való kiképzése és hogy ennek praktikus hatásai is már nemsokára jelentkezni fognak. (—) A newyorki vas- és acélpiac. Nem­yorkból jelentik: Az Irón Age szaklap jelentése szerint, a vas- ós acélpiacokon az üzlet állan­dóan stagnált, ami erős ellentétben áll a tovább­árusitókhoz és a fogyasztókhoz küldött terje­delmes szállítmányokkal. A fogyasztás és ter­melés közti, lassankénti kiegyenlítésre mutat azonban, hogy az acéltrőszt most negyvenegy nagyolvasztót pihentet, mig junius elsején harmincegy nagyolvasztó pihent. A sinrendelések a legutóbbi héten tizenkilencezer tonnát tet­tek ki, melyek közül tízezer a National Pailroad of Mexico rendelése. Szeptemberre huszonegy­ezer tonna öntött vascső szállítására kértek ajánlatokat. A nyersvas-vásárlások ismét szű­kebb körre szorultak. A mostani alacsony árak melletti jelentékeny ajánlatokat a nagyolvasz­tók visszautasitották. Azt hiszik, hogy a pro­dukció további korlátozása a további árcsök­kenéseket pillanatnyilag meg fogja akadályozni. (—) A lisztkivitelünk Dalmáciába. A ma­gyar szent korona országai és a birodalmi ta­nácsban képviselt királyságok és országok kö­zött a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi vi­szonyok szabályozása tárgyában 1907-ben kötött szerződós értelmében az osztrák császári kirá­lyi kormány kötelezettséget vállalt az irán', hogy a Dalmáciának daziv-consumoköteles he­lyiségeibe bevitt liszt után szedett fogyasztási adót 1910. év végével meg fogja szüntetni, vagy pedig e kérdést ugy fogja szabályozni, hogy e fogyasztási adó ugy az oda bevitt lisztek után, mint a Dalmáciában előállított liszt után is ugyanolyan összegben szedessék be. Ezek előre­bocsátásával az aradi kereskedelmi és ipar­kamara fölhívja az érdekeltek figyelmét az osztrák kormánynak ama határozatára, hogy a fogyasztási adó, amely az érvényben álló tör­vényes rendelkezések szerint Dalmácia említett helyiségeibe szállított lisztnek bevitele alkal­mával fizetendő, 1911. évi január hó 1-től kez­dödőleg minden liszt után a származási helyre való tekintet nélkül, tehát a Dalmáciában elő­állított liszt után is be fog szedetni. (—) A gazdák az osztrák állatkivitel be­tiltásáról. A gazdák hivatalos lapja a követ­kezőket irja: „Á bécsi mészárosok nem kisebb kívánsággal lepték meg a világot, mint hogy az osztrák kormány tiltsa be a vámterület állat­kivitelét. Csak naiv tudatlanság szülhet ilyen ideát, mert aki tudja, hogy a kereskedelmi szerződések mindennemű kiviteli, vagy átviteli tilalom, vagy vám életbeléptetését gátolják, az ilyen kívánság hangoztatása fölött csak mosolyoghat. A nemzetközi szerződések össz­hangját pedig ily fontos kérdésben megbontani képtelenség, mert egy oly veszedelmes prece­denst teremtene, amely a későbbi időkben, különösen háborús bonyodalmak idején, köny­nyen ürügyül, illetve alapul szolgálhatna hasonló tilalmak életbeléptetésére. Egyébként is a tilalom csakis a mi kormányunk hozzá­járulásával léptethető életbe s teljes biztonság­gal mondhatjuk, hogy a magyar kormány az állatkiviteli tilalom életbeléptetéséhez hozzá­járulni nem fog". (—) Még egy uj cukorgyár. Hir szerint a nagybecskereki, tőketerebesi és aradi uj cukor­gyárakon kívül Ercsiben is terveznek egy uj cukorgyárat. Az uj gyár finanszírozását egy fővárosi pénzintézet vállalta magára

Next

/
Oldalképek
Tartalom