Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-17 / 73. szám

212 DELMAGYARORSZAO 1910 augusztus 18 azonban hivatkozva beteg férjére és zárkózott életmódjukra, nem fogadhatta munkatársunkat. De kijelentette, hogy amint férje egészségi állapota helyre áll, szívesen áll rendelkezésünkre e élete legutóbbi időszakából elmond egyet­mást a Délmagyarország olvasói számára. A szép Róza Szegeden egyáltalában nem vi­selkedik olyan érdekesen, mint néhány nappal ezelőtt Herkulesfürdön. Ott valósággal szórták a pénzt. Ha a kurszalon terraszán, vagy a sétá­nyon megjelentek, minden szem feléjük fordult. Különösen a nő volt az, aki az érdeklődést föl­keltette. Elegáns párisi toalettjei, malomkerék­nagyságú, struetollakkal dúsan megrakott ka­lapjai és főleg mesés diadémjai élénk feltűnést, keltettek. Toalettek dolgában senki a verseny* föl nem vehette vele. Pedig Herkulesfürdő híres arról az elegánciáról, amelyet itt főleg a nők kifejtenek. A román arisztokrácia kedvenc fürdő­helyén valósággal tobzódnak a legdivatosabb toalettek, a legújabb kalapformák. De az idegen nő mindenkit levert. Naponta ötször-hatszor öltözködött és pár nap alatt tizennyolc kalapot számoltak meg rajta. Természetesen napokig másról se beszéltek a fürdőben, csak a rejtélyes párról. Ezek azonban nem törődtek az érdek­lődéssel. Egyedül jártak-keltek, senkivel nem ismerkedtek és nyugodtan végezték kurájukat. • Később azonban eloszlott a nő körül a titok­zatosság köde. Herkulesfürdőn időzik többek között egy szegedi ítélőtáblai biró. A táblabíró beteg volt, midőn Hohenauék a fürdőbe érkez­tek és igy csak a napokban látta meg őket. Két barátjával sétált, mikor szembejött vele az érdekes pár. Mikor elhaladtak, a táblai biró meglepetve kiáltott fel: — Ezt a nőt ismerem. Hiszen ez Wallen­stein Róza ! Az unszolgatásokra azután elmondta, hogy a tévedés kizárt dolog. Huszonöt év óta ismeri a nőt, aki Szabadkán kezdte meg pályafutását, mint kávéházi felirónő, azután Szegedre került, ahol szintén évekig tartózkodott. — Nem téved ? — kérdezte a táblabirótól az egyik fiatalember. — Ki van zárva, — felelte a táblabíró. — Hiszen én vettem védelmembe, amikor a volt szegedi rendőrkapitány el akarta toloncoltatni Szegedről. Akkor nagyon hálás is volt irántam így azután megszűnt Hohenau grófné in­kognitója. Pár óra múlva tudta az egész fürdő és mikor este a kurszalonban megjelentek^ mindenfelől hangzott a suttogás : — Schönberger báróné. A „szép Róza", Wal­lenstein Róza ... A grófi pár is hamar észrevette, hogy föl­ismerték őket. Ugylátszik, ez kellemetlen volt nekik, mert kétnapra rá, anélkül, hogy kurá­jukat befejezték volna, bucsut mondottak a fürdőnek. Innen kerültek Szegedré. És ki tud;a, még hova kerül a nagy Róza, a mi hires kalaudornőnk, elmúlt politikai életünk okos, nagyratörő Rózája. Talán Hohenau gróf ur jóvoltából nemsokára felséges rokona, Vil­mos császár udvari bálján fogja szürcsölni a teát és némi megvetéssel gondol vissza a há­látlan magyar politikusokra, koalíciós bará­taira, akik kitilttatták Budapestről, de nagyon csalódtak, mert a koalíció száműzött rózsája halad a maga kalandos utján a koalíció nél­kül is. A miniszterelnök Budapesten. Héder­váry Károly gróf miniszterelnök holnap reg­gel visszaérkezik birtokáról a fővárosba. A miniszterelnök augusztus 18-án, a király születése napján, díszebédet ad a miniszter­elnöki palotában. Tanácskozás a héinnkX. Zágrábból jelentik: Tegnap délután Tomasich bánnál konferencia volt, amelyen Pinterovich, Neumann (Eszékről) és Bauer Antal vett részt. A konferencia két óra hosszat tartott. A brüsszeli világkiállítás. * A nemrég megkoronázott Albertnak első, vi. lágraszóló tette a brüsszeli világkiállítás meg­valósítása volt, amelyet Erzsébet királynéval együtt személyesen nyitott meg április har­mincadikán. Belgium a kiállítások rendezésében eddig úgyszólván az első helyen áll. Ezt a készségét leginkább a kiállításokat rendező emberek ügyességének, meg az ország viszo­nyainak köszönheti. A kis ország lakosai a legtevékenyebb emberek egész Európában, amit gazdagságuknak és életrevalóságuknak kö­szönhetnek. Belgium vasúthálózata páratlanul áll. Már az is nagyban hozzájárul ahoz, hogy a kiállítások országa legyen, mert a szállítá­sokat olcsón, könnyen és gyorsan lebolonyit­hatja, ami pedig kiállítások rendezésénél fő­fontosságu. A mostani kiállítás abban különbözik a töb­bitől, hogy ez az első igazi és minden ízében nemzetközi világkiállítása Belgiumnak. Az előb­biek jogtalanul viselték a világkiállítás nevet. Az 1905. évi világkiállítás, ámbár nagyszerűen rendezett volt, messze mögötte áll a mostani­nak, amely minden tekintetben művésziesen ren­dezett és épen ezért igen látogatott volt. Hogy tiszta képet nyerhessünk a kiállítás nagyságá­ról, fölsoroljuk a közelmúlt kiállítások terüle­teinek a nagyságát. Belgium hetvenötezer, Né­metország negyvenezer, Franciaország harminc­ezer, Anglia húszezer, Hollandia tizenötezer, Olaszország nyolcezer négyzetméter területen rendezte a kiállításait. A nagyobb európai ál­lamok közül csupán Ausztria-Magyarország ós Oroszország világkiállításai foglaltak ezer négyzetméternél kisebb területet el. Ezekkel szemben a mostani brüsszeli világkiállítás több mint egymillió négyzetméter területet foglalt el, azonban nemcsak ezzel, hanem látogatott­ságával is az összes világkiállítások leg­nagyobbikja volt. Egy világkiállítás sem dicsekedhetett még olyan szépséggel, mint ez a mostani. Már maga a hely, ahol rendezték, Belgium legnagyszerűbb látványosságai közé tartozik. A hires Bois de la Cambre-n terült el, a belga főváros romantikus és páratlan szépségű diszén. Körülbelül egy mértföldnyire van a főváros szivétől ez a mesés erdő, amelyet II. József adományozott egy­kor Brüsszel városának. Természeti szép­ségekben felülmúlja a párisi Bois de Bou­logne-t is. Az erdőt gyönyörű villák és köz­épületek övezik, amelyek oly mesés keretet alkotnak, hogy szebbet nem is kívánhatni. A kiállítás pavillonjainak csillogó kupolái és apró. fehér tornyocskái kiemelkedtek a sötétzöld lombok közül. Este kigyuladtak a villamos­lámpák és valóságos nappali fényt terjesztettek. Aki ilyenkor látta a világkiállítást, sohasem felejti el ezt a nagyszerű képet. Maga a kiállítás tartalom és változatosság tekintetében az első helyen állt. Az országok valósággal versenyeztek, hogy melyikük tud szebbet és nagyszerűbbet kiállítani. A remek­nél-remekebb dolgok folytonosan ébrentartotr ták az érdeklődést. Különösen Franciaország, Németország és Belgium tettek ki magukért. A kiállítás nevezetességei közé tartozott a gyarmatosok kiállítása. Különösen a Kongó-kiál­litás vonta magára a figyelmet, mert ez nagy­szerűségén kivül az újdonságával is hatott. A francia gyarmatosok közül algíri, tu­niszi, indóchinai és nyugatamerikai, gyar­matosok állítottak ki. . Németország egy páratlan gyémántgyüjteménnyel vonta magára a figyelmet. Nagy érdeklődést tanúsítottak a különböző kézimunkák iránt is, amely téren Francia-, Német-, Angol- ós Spanyolország meg Belgium mutattak be művészi remekeket. Végül meg kell emlékeznünk a nemzetközi léghajózásról, amely bizonyára sokakat vonzott Brüsszelbe. Erre a célra a brüsszeli nagy gyakorlóteret használták fel, amely közvetlenül a kiállítás területe mellett fekszik. Ehrlich-olíások Szegeden. — Az állami gyermekmenhelyen. — (Saját tudósítónktól.) Több magyar város után úgyszólván minden vonalon megkezdik Szegeden a lueses betegeknek az Ehrlich­szérummal való gyógykezelését. Az állami gyermekmenhelyen már vasárnap be is ol­tottak három csecsemőt, akik Turcsányi Imre dr-nak, a gyermekmenhely igazgató­jának a véleménye szerint teljesen jól van­nak, rajtuk eddig is a javulás sok jele ész­lelhető. Turcsányi Imre dr a nyáron járt Frank­furtban és meglátogatta Ehrlich dr-t, aki­nek szérumából husz adagot kapott. Ez a mennyiség nyolcvan-kilencven csecsemő beoltására elég, igy az Ehrlich-szérummal való beoitások tulajdonképen csak ezután lesznek a gyermekmenhelyen. Vasárnap két fiút és egy leányt oltottak be, akik közül az egyik háromhónapos, a máso­dik hat-, a harmadik pedig héthetes. Mind­háromnak persze veleszületett betegsége a lues. A szérumot hátul, a lapocka alatt fecs­kendezték be, a csecsemőkön föltűnő külső el­változás eddig nem igen volt észlelhető. A városi közkórházban ós a honvédcsapat­kórházban legközelebb megkezdik az Ehrlich­szérummal való kezelést. Boross József dr, a közkórház igazgató-főorvosa és Berger Mór dr főorvos szombaton mennek Németországba, hogy az Ehrlich-szérummal való kezelést tanul­mányozzák. Forbáth Leó dr már járt Berlinben és Frankfurtban, ahol hosszabb ideig tanulmá­nyozta az uj gyógyítási módot és szert kapott Ehrlich tanártól. Forbáth dr hétfőn érkezett haza és kísérleteit még ezen a héten megkezdi a honvédcsapatkórházban. A köszönés áldozata. — A »Deutsche Gruss« és a hesseni_ pénzügy­miniszter. — (Saját tudósítónktól.) A legkülönösebb és tá­ján legáltalánosabb európai szokás, a kalap­leemeléssel való köszönés ellen indított irtó háborút Németországban egy egyesület, a „Deutsche Gruss." A speciálisan német és for­radalmi célt szolgáló egyesületnek egyedüli célja az, hogy az Európában ma divatos köszön­tés helyett ujat hozzon be, olyat, amely gaz­dasági és higiénikus szempontból egyaránt jobb a réginél. Ez a köszöntésí mód a tisztelgés. A „Deutsche Gruss"-nak sok tagja vau egész Németországban. A tagok egy korona, tagsági dijat fizetnek egész évre és amikor az egyesületbe lépnek, becsületszóra megfogadják, hogy az utcán a tagoknak előirt katonás mó­don köszöntik ismerőseiket. Aki fogadalmát megszegi és az utcán kalapleemeléssel köszön, tiz márka büntetést fizet. A „Deutsche Gruss" tagjai külső jelül a kalapjukon kis fehér kereszt­alakú tűt viselnek. A hesseni Darmstadtból most érdekes tudó­sítást kapott a Délmagyarország arról, hogy az újítást szolgáló egyesület egyik tagja, Wal­ter erdőmérnök a köszönés, illetőleg nem kö­szönés miatt milyen kellemetlen konfliktusokba keveredett Braun Erneszt dr pénzügyminisz­terrel. Walter mérnök ugyanis az uj köszönési módnak egyik leglelkesebb agitátora, a terjesz­tésére alakult egyesületnek pedig vezérembere Ezzel szemben Braun pénzügyminiszter nem valami lelkes barátja seta az egyre jobban ter­jedő egyesületnek, sem annak a társadalmi ujitásnak, amelyet az szolgál. Megkövetelte bát hivatalnokaitól, köztük persze Walter mérnöktől is, hogy őt a régi, szerinte talán több tiszteletet és udvariasságot kifejező mó­don üdvözöljék. Csakhogy Walter fogadalmat tett arra, hogy kalapleemeléssel az utcán többé nem köszönti ismerőseit. Különben is tiz korona bírságot kellett volna fizetnie minden egyes esetben, amikor a fogadalmat megszegi. Minthogy pedig Walter lelkes hive volt az

Next

/
Oldalképek
Tartalom