Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-17 / 73. szám

1910 augusztus 17 DÉL MAGYARORSZÁG újításnak, amellett fölébbvalóivál is kerülni akarta az összeütközést, ugy segített a bajon, hogy egy év óta sem Braun pénzügyminiszternek, sem elődjének nem köszönt az utcán. Emiatt a mult évben már bajai voltak Walternek, rendbüntetéssel fenyegették meg ugyanis arra az esetre, ha fölebbvalóit nem üdvözli az általános módon. Walter ekkor ugy gondolta, hogy legokosabb lesz, ha ö és a miniszter kölcsönösen nem fogják egymást látni az utcán. Az előbbi és a mostani pénzügyminiszter mellett ennek következtében tizennyolcszor ment el Walter anélkül, hogy nekik köszönt volna, A kilátásba helyezett rendbüntetés most aztán megérkezett. Braun pénzügyminiszter ugyanis húszmárkával büntette meg a „Deutsche Gruss" főagitátorát nem köszönése miatt. A dologban az az érdékes, hogy ez a büntetés kijárt volna Walternek akkor is; ha tisztelgéssel üdvözli hivatala legfőbb főnökét. Ép ezért érdeklődéssel várják az egészen újszerű ügy fejleményeit, amelyben egy társadalmi reformátor és egy hatalmas bürokrata küzdenek meg egymással. Revolver és méreg. — öngyilkos szegedi asszony. — (Saját tudósítónktól.) Ma este hót és nyolc óra között a Szentgyörgy-utca 13-ik számú ház csendjét egymásután két revolverlövés zavarta meg. A ház hátulsó kis részében történtek a lövések, ahol Horváth Ernőné tartózkodott egyedül. A házbeliek rendó'rért szaladtak, aki bement a nyitott ajtón és a második szobában, az ágyon fekve találta Horváth Ernőnét. Fel volt öltözve,, csak a blúza volt kinyitva, A szemei még nyitva voltak, hörgött és a jobbkezében görcsösen szorongatta a revolvert, A ház előtt már nagy volt a csődület, amely még csak fokozódott, amikor a rendőrség részéről Szakáll József dr és Bex Izsó dr megérkeztek. Az orvos megvizsgálta és azonnal észrevette, hogy az asszony nemcsak meglőtte magát, hanem mérget is vett be. Csak. az egyik golyó talált. Az is a jobbkarja felső részébe fúródott. A másik golyó a párnába repült és ott meg is találták. Az öngyilkos asszony nem egyedül lakott a lakásban, hanem legjobb barátnőjével, Balogh Károlynéval. Horváthné férje most nem volt állásban, miután Jedlicska közjegyző irodájából, ahol utoljára mint dijnok volt alkalmazva, elküldötték. Baloghné férje pedig, aki cipész, szintén nem keresett egy jó idő óta. A két ember végre elhatározta, hogy kivándorol Amerikába. Két héttel ezelőtt útnak is indultak azzal, hogy majd az asszonyoknak fognak pénzt küldeni. Balogh Károlyné, miután a férje elutazott, elment egy Harkányban lakó rokonához. A szerencsétlen asszony igy egyedül maradt, de nem árult el semmit sem sötét tervéről. Az idejét azzal töltötte el, hogy varrt, Varrt még akkor is, amikor az öngyilkossági kísérletet végrehajtotta. A varrógépben egy félig kész bluz volt. Az első szobában össze-visszaságban volt minden. A földön széttépett levek hevertek, mig az asztalon egy rossz, kopott revolver feküdt. Nem az, amelyikkel magára lőtt. Ugyancsak az asztalon kusza betűkkel irott levelek bevertek. Egyet Balogh Károlynénak irt. Arról panaszkodik, hogy a rágalmakkal, amelyekkel öt illetik, nem tud megbirkózni. Ez a levél nyilt volt, a többi le volt ragasztva. Az anyjának irott levél igy volt megcímezve: Az én drága jó anyámnak. A rendőrségtől azt kérte, hogy ne boncolják föl. Egy előre megszövegezett távirat is hevert az asztalon: Balogh Károlyné Harkány 113. Gyere azonnal, nincs semmi baj. A pénztárcájában mindössze három forint és harminchárom krajcár volt. A mentők beszállították a kórházba, ahol azonban még mindig nem tért eszméletre és igy nem tudták megállapítani, mivel mérgezte meg magát. * Megégett asszony. (Saját tudósítónktól.) Tegnap a budapesti ötödik kerületi rendőrség fogházában rejtélyes szerencsétlenség történt. Az egyik cellából az éjszakai órákban nagy jajveszékelés hallatszott. A foglár kinyitotta az ajtót és rémes látvány tárult a szeme elé. A cellában fojtó, bűzös volt a levegő. A padozaton pedig ott fetrengett összeégve egy öreg asszony, akit a megelőző napon csavargás miatt csuktak be. Az asszony Reich Antalné hatvankétéves mosónő volt. A ruhája teljesen megégett, testéről cafatokban lógott a pörkölt, megégett bus. A foglár föllármázta az egész rendőrséget. A kapitányság tüstént jelentést tett a főkapitányság bűnügyi osztályának, amely rendőrorvost küldött ki a helyszínére. Az összeégett asszony ezalatt jajgatott, átkozódott s kínjában a húsát harapdálta. A rendőrorvos konstatálta, hogy súlyos, életveszélyes sérülésekről van szó s azt ajánlotta, hogy az összeégett öreg asszonyt szállitsák a Rókus-kórházba. Ezt a rendelkezést nem lehetett rögtön végrehajtani. Előbb jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, azután betegszállitó-kocsiról is kellett gondoskodni. Igy történt, hogy délután öt óra lett, mire a haldoklót beszállították a Rókus-' kórházba. Reich Antalné, akit a Il-ik sebészeti osztály 18. számú kórtermében helyeztek el, már. ekkor delíriumban volt. Egy-egy pillanatra nyerte csak vissza emlékezetét. Ilyenkor velőtrázó sikoltásba tört: — Meggyújtottak! — kiáltotta. Haldoklása éjfélig tartott. Akkor halt meg iszonyatos kínok között. * Egy újságíró előtt Schönberger dr és Pick dr kórházi orvosok ugy nyilatkoztak, hogy a beteg beszállításától egész haláláig delíriumban volt. Egy pillanatig sem volt beszámítható állapotban. Szeszler Hugó rendőrkapitány, az ötödik kerületi kapitányság vezetője, a következőket mondotta ebben a rejtélyes ügyben: — Ma reggel jöttem haza nyári szabadságomról. Amikor a sajnálatos eset megtörtént, nem voltam otthon. A dologról én is csak ma szereztem tudomást, aktákat nem láttam, mert azokat a főkapitányság büriügyi osztályához küldték át. Egy újságíró fölkereste Tdífe János kapitányt, a bűnügyi osztály helyettes vezetőjét, aki a következőket mondotta: — A haldokló asszony vádja, hogy a rendőrségen gyújtották meg, természetesen mese. Az azonban bizonyos, hogy vétkes mulasztás történt. Általános szabály ugyanis, hogy a kerületi fogdák női foglyait egy szerződtetett női mötozónő kutatja ki. Még pedig alaposan. Tegnapelőtt azonban egy fatális eset történt. A motozónőnk gyermeket szült és a gyermekágyból nem kelhetett föl, hogy átkutassa a fogolyasszonyokat, A szolgálatot teljesítő rendőr-ellenőrnek persze, ha egy kis esze van, ilyenkor áz a kötelességé, hogy egy szomszéd kerületből kér kölcsön motozónőt. Vagy ha ez nem lehetséges, ugy a kapitányság rendelkezési alapja terhére, egy kisegítő motozónőt kellett volna alkalmaznia. A renclőr-ellenőrt föltétlen mulasztás terheli azért, hogy Reichnét nem motoztatta meg. A kapitány azzal fejezte be, hogy az ügyben megindította a hivatalos eljárást, sőt a fegyelmi vizsgálatot is. A fegyelmi iratok már a főkapitány-helyettesnél vannak, aki a legnagyobb szigorúsággal kezeli az ügyet. A rendőrség kérelmére egyébként Reichné holttestét kiszállították a bonctani intézetbe, ahol föl fogják boncolni. Megvan a kéjgyOkos. — Bécs bünügyi szenzációja. — (Saját tudósítónktól,) A bécsi kéjgyilkost tegnap délután letartóztatta a rendőrség: A neve: Voigt Keresztély, harminckétéves, tetaui születésű ács-segéd. A borzalmas bűntett áldozatát nem tudta eddig agnőszkálni a bécsi rendőrség. A törvényszéki orvostani intézet jégpincéjében fekszik a holttest, amely a felismerhetetlenségig össze van vagdosva, Mellette vasszéken egy rózsaszínű bluz, fekete cipő és fekete-szürke karton-szoknya. A fehérneműjében — egy hosszú, igen szennyes ing — nincs monogram, amelyről kilétére következtetni lehetne. Az ismeretlen nő nagyon kövér, kivált alsótestében nem is normális a puffadtsága. A holttesten lelt sebekből minden kétséget kizáró módon megállapította a bécsi rendőrség, hogy kéjgyilkosság történt. Az ács-segéd szerelmeskedés közben mérte az első szúrást a nőre, ez a nyak jobboldali részétől a •mellig húzódik. Tiz centiméter hosszú, föltétlenül halálos seb. A többi szúrást már nem érezte. Az első ölte meg. (A rendőr és az áldozat./ Egy újságíró fölkereste Klimesch Rudolf 1071. számú közrendőrt, aki a kéjgyilkosságról először tett jelentést. Klimesch ma a rendőrigazgatóság Schottenring 11. számú épülete előtt volt szolgálatban. — Szombat délután a Práter mögött teljesítettem szolgálatot, — mondta a rendőr. — Mikor a járatban Binderauhoz értem, egy nő szólított meg és a Reichsbrücke iránya: felől kérdezősködött. Elbeszélgettem vele, mert utánam jött, szinte nyomon követett. Kövér, esinosarcu nő volt. Biztosra vettem, hogy azok közül a facér cselédek közül való, akik néhány hatost jönnek keresni ide a hidak alá, vagy bokrok tövében. Minden átmenet nélkül egyszerre előadta, hogy a szeretője — nem emlékszem, hajófütőt vagy kovácsot mondott — megfenyegette és ő nagyon fél, mert az embere igen durva és erőszakos. Mondtam, hogy ha megtámadják, fusson rendőrért. A nevét is megmondta; cseh hangzású volt, Katovina vagy Kahovina. Hogy Micerl, arra biztosan emlékszem. Még az este láttam, hogy a binderaui „Aspásia-Hof" nevű korcsmában mulatott matrózokkal. Az egész társaság tökrészeg volt, az asszony a férfiak ölében feküdt, leszorították a földre, gyomrozták, mindenféle durvaságot csináltak vele. Ezt bejelentettem a K. k. Polizei-Direktion Erkennungs-Amtjában, itt a szomszédban, Elisabethpromenade 5. szám alatt és nyomban utasítást kaptam, menjek ki a morgueba. Rövid agnoszkálás után felismertem a kéjgyilkosság áldozatát abban a nőben, akivel szombaton este Binderauban találkoztam. Először a ruháját ismertem fel, a különös, kopott, feketén-szürkés szoknyát, az arca el van torzulva és a teste szinte felszeletelve. Sokat láttam, de bizony siettem ki a szabadba. Ennyit mondott a rendőr, aki felismerte a szerencsétlen asszonyt, de hogy kicsoda, honnan való, azt nem tudták megállapítani. ( Jó nyomon.) A Polizei Direktion Agenten-Abteilung-osztályában is eljárt egy újságíró. Itt futnak- össze a rejtélyes ügy nyomozásának szálai. A vizsgálatot referáló kapitány a következőket tette hozzá Klimesch rendőr előadásához. — A kéjgyilkosság áldozatát eddig nem agnoszkáltuk. Valószínűleg egy facér cselédleány az illető, aki hetek óta csavarog lakás nélkül a Práterben, azért nem tűnhetett fel senkinek az eltűnése. Ma négy bejelentés érkezett, hasonló eltűnteket keresnek, kivittük őket a halottas házba, de eredménytelenül. A fontos a gyilkos személye. És ez már a rendőrség kezében van. Este hét óra lehetett. Akkor már a kéjgyiU kos, Voigt Keresztély a rendőrségi fogházban volt. (Hét éviy a tébolydában.) A bécsi rendőrség a nyomozás során előállította mindazokat, akiket kéjgyilkosság bünteti miatt elitélték és a büntetés kiállása óta Bécsben