Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-17 / 73. szám

1910 augusztus 14 DÉLMAŰYARORSZÁÖ 211 Milánó, augusjtus 16. . Róma és Cívita-Vecchia között nagy vasúti szex-encsétlenség történt. Egy személyvonat kisiklott és hir szerint tizennyolc ember meghalt és sokan súlyosan megsebesültek. Részletek még nem érkeztek. A makós botrány. — Súlyos párbaj. — (Saját tudósítónktól.) Hirill adtuk, hogy Makón sajnálatos, skandalum történt szombat délután. Dózsa Ferenc dr ügyvéd nyílt utcán inzultálta Espersit Jánost, a Makói Független Újság cimü lap felelős szerkesztőjét, amiért ez mese alakjában a közbecsülésben álló ügyvéd családi életét mélyen sértő cikket közölt. A botrányról egyetlen újság sem irt (a makói lapok is elhallgatták), csupán a Bélmagyar ország hozta nyilvánosságra. És pedig azért, mert hiszen olyan ügyről van szó. amely alkalmas arra, llögy a komoly ¡-ajtóra árnyékot vessen. Ügy gondoljuk tehát, a nagy nyilvánosság ellenőrzése mellett csoportosítani kell az affér körülményeit, hogy a közönség ítélhessen. Természetesen a legszigorúbb tárgyilagossággal teszszük ezt. Hiríil adjuk különben, hogy az ügyet lovagias lltra terelték. Espersit fegyveres elégtételt kért Dózsától. A megbízottak rendkívül súlyos párbajban állapodtak meg. Először pisztolypárbaj lesz többszöri golyóváltással, azután kardpárbaj végkimerülésig. Makón óriási az izgalom, de bizonyos és kétségtelenül megállapítható, hogy a közhangulat Dózsa pártján van. Itt említjük meg, hogy az ügyvédet és Hervay István alispánt. régi baráti kötelék fűzi össze, de a gyanúsításnak alapja nincs, mert mindenki tudja Makón, hogy Hervay a legritkább esetben beszélt Dózsánéval, még akkor is, ha barátját a lakásán fölkereste. Puritán életű, közszeretetben álló, szimpátikus család a Dózsáéké és az alispánt is korrekt úriembernek ismerik. Espersit Jánosnak különben az az egyetlen, gyönge mentsége, hogy a „Pók meg a szipoly" cimü mese általánosságban tartolt közlemény. Ami annak a kijelentése, hogy Espersit a cikket nem Dózsára és Hervayra vonatkoztatta. A Makói Független Újságban egyébként az afférról a következő harcias hir jelent meg : — Tettleycsséjj. Dózsa Ferenc dr ügyvéd ma este lapunk felelős szerkesztőjót, Espersit Jánost, a főtéren hátulról megtámadta és tettleg inzultálta. Az inzultus állítólag „A pók meg a szipoly" cimü morális mése miatt történt, amelyet nevezett, ugy látszik, magára vett. Ha általánosságban tartott ilyen közlemények miatt újságírót meg lehet támadni, akkor igazán revolver nélkül nem lehet járni az utcán, mert minden harmadik ember neki eshetik egy-egy hírlapírónak. Inzultált szerkesztőnk gondoskodik megfelelő elégtételről. A Makói Hírlap a következőképen emlékezik meg a skandalumról: „Az a cél, hogy a sajtó tapintatból ne vegyen valamely érdekes eseményről tudomást, — meghiusul mindig. Mert vannak élelmes laptudósitók, akik a lapoknak leadják a szenzációt és igy süriin előáll az a kacagtató helyzet, hogy míg a helyi újságok szemérmetesen elhallgatják az ügyet, addig az ilyen lapok bő részletességgel közlik a szenzációs eseményt ós ezt Makón kézről-kézre adva olvassák. így történt most is. A Szegeden megjelenő Délmagyar' ország vasárnap reggeli számában több mint két laphasábon keresztül foglalkozik az esettel. A hatalmas cikk, amely sajátságos hangjánál fogva élénk feltűnést keltett, alcímekkel ellátott bő tudósításban számol be a botrány előzményeiről és az utcai afférról. Ismerteti a „Makói Független Ujság"-ban megjelent hírhedt állatmese tartalmát a pókról meg a szipolyról és megállapítja, hogy az állatmcse, vonatkozásban Hervay István alispán személyével, Dózsa Ferenc dr családi életét érintő súlyos gyanúsításokat tartalmaz, amiért aztán Dózsa Ferenc utcai inzultálás utján vett magának elégtételt," Az úgynevezett „morális mese", amely miatt a kinos incidens keletkezett, a következő : A pók meg a szipoly. • Mese. A mesét tegyük egy felvidéki nagy városba, de épen ugy tehetnénk egy alföldi kisebb városba is. A pók nem annyira pók, mint inkább nagyhasu; a szipoly, — az igazán szipoly. Hogyan kerültek ök ketten egymáshoz ? Sehogysem. A másodiknak volt egy harmadikja, az első megkívánta a harmadikat, pedig nagyhasu is volt, póklábu is volt és sok kis pókja is volt, Az elsőnek volt egy negyedikje, aki türelmesen, lemondóan, de leginkább megvetéssel nézte, mint szövi-fouja viseltes, rozzant, nagyon is átlátszó hálóját a nagyhasu pók. Látta a foszlányos szövedéket az egész város is, bele is látott a játékba; megvetette szintén a másodikat, de csak befelé. A második — a szipoly — az büszke volt ós örült. Hogy is ne! Pók ur neki fogdosta a legyecskéket, amelyeket ő szipolyoz ki ós mit bánja igy szipoly ur, liogy mit csinál a harmadik, no meg — a pók. Hát mit is csinálnának egyebet a jónál V! Régi mese ez, mely mindig ismétlődik. Az „ón, te, ő" históriája. Uj benne az, hogy a „te" nem volt mindig olyan büszke, nem látta mindig olyan tisztán, hogy mi történik a háló mögött és egy kicsit jobban takargatta a — harmadikat. De ha ennek igy is jó ós mindnyájuknak jó és főként kiadós, ki mit törődik vele? A társadalmi morál? Oh, az megvetéssel bár, de pikáns élvezettel sok szerencsét kiván mind a háromnak. Hadd legyen boldog az „én, te, ő". E kis mesében van ám sok mesésen igaz, ne vegye magára, kinek nem inge, gallérja. Látogatás Dózsánál. A Délmagyarország makói tudósítója fölkereste Dózsa Ferenc dr ügyvédet és beszélgetett vele. Tudósítónkat először Dózsáné fogadta, aki egyike a vármegye legszebb asszonyainak és dúsgazdag bácskai ügyvéd leánya. Elgondolható, hogy a sajnálatos dolog milyen kellemetlenül érintette. Dózsa az ügyre vonatkozólag igy nyilatkozott: — Engem nagyon fölizgatott ez az ügy, ugy, hogy még most is az izgalom hatása alatt állok. Engedjen meg, uram, de az affér lényegébe vágó dolgokat nem mondhatok, mert most lovagias elintézés stádiumában van. Hogy lesz-e párbaj, vagy sem, még azt sem mondhatom. Arra kérem, tolmácsolja üdvözletemet és köszönetemet lapjának, a Délmagyarország-nnk, azért, mert tárgyilagosan és igazságosan Írták meg az esetet. Engem nem érintett kellemetlenül, hogy a Délmagyarország-han a nagy nyilvánosság elé került az ügy, mert mi olyan tisztán állunk, hogy ránk kellemetlenség nem hárulhat. . Ennyit mondott Dózsa, aki magas, erőteljes és intelligens arcú ember. Tartalékos huszárhadnagy. Makón arra gondolnak, hogy a párba; nagyon súlyos kimenetelű lesz. Hir szerint a pisztolypárbaj háromszoros golyóváltással történik, a kardpárbajnál nehéz lovassági kardokat használnak és bandázs nélkül, végkimerülésig verekszenek. Az érdeklődós a városban rendkívüli. Sokan ugyanis még azt hiszik, hogy ujabb botrányok és becsületbirósági ítélkezések következnek. A verseci választás. Ma volt a képviselőválasztás Versecen, ahol Karátson Lajos honvédelmi államtitkárral szemben Heegn Reinhold pángermán nemzetiségi jelölt állott. A rendkívül heves választás délután négy órakor ért véget. Leadtak összesen: Karátson Lajosra 1115, Heegn Reinholdra 765 szavazatot. Karátson Lajos államtitkárt tehát háromszázötven szavazattöbbséggel Ver sec országgyűlési képviselőjévé választották. A választás ideje alatt Karátson Lajos Dániel Tibor báró közeli birtokán tartózkodott. A választás befejeztével választói küldöttséget menesztettek érte s nagy diadallal vitték be a városba, -ahol lakoma volt a megválasztott képviselő tiszteletére. A koalíció Rózája Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Innen, Szegedről indult kalandos útjára az egykori szép Róza, Wallenstein Róza kisasszony — és ma, sok év multán, ellátogatott ide ugyanaz a szép Róza, akit már kézcsók és hódolat illet meg... ... Gräfin Hugo von Hohenau. Az egykori Wallenstein Rózából, a ml nagy és talán világhírű kalandornőnkből Hohenau grófné lett. Ha ugyan hinni lehet azoknak a szállodai vendégkönyveknek, amelyekbe a gróf ur és neje útközben a neveiket beírták. Mert sokfelé jártak és mindenütt fölismerték az egykori Schönberger bárónét, a koalíciós korszak hires politikai kulisszahősnőjét, a szép diplomáciai cselszövőt, akinek legutóbbi szereplése sok szenzációs botrányra szolgáltatott okot. Nem szabad gúnyolódni a nagy Rózán, aki valamelyik szabadkai és szegedi kávéház pincérnői pulpitusáról kiemelkedve, végigjárta a miniszterek előszobáit, dolgozószobáit és egy megvásárolt bárónői címmel jutott följebb, följebb, titkos, puha szobákba, ahol kis kezeivel rejtett politikai okmányok között babrált, Nagyon sokan valami megkülönböztetett tisztelettel néznek föl a szép Rózára, mint mindenkire, aki végigjárja a nagy kalandorok érdekes, izgalmas iskoláját. Tegnap este Szegedre érkezett a koalíció barátnője, akiből most már Hohenau grófné lett. Néhány nappal ezelőtt Herkulesfürdőn jártak, de itt felismerték őket, állandóan kerülgették, zaklatták, ami fájt a szemérmes, fiatal házaspárnak. Innen állítólag Palicsra utaztak s egy napra látogattak át Szegedre, ahol tegnap este a Tisza-szállodában szálltak meg. — A magas, szőkehaju ur, aki az elegáns és még mindig szép asszonyt kísérte, igy töltötte ki az eléje tett bejelentő lapot.: i Szobaszám : 4. Név: Graf W. Hohenau und Frau. Állás; Gidsbezitzer. Legutóbbi lakóhely: Herkulesfürdö. Ma délelőtt tíz óráig a szállodában tartózkodtak. Azután egy előkelő kávéházban megreggeliztek, majd újra fölmentek a szállodába, ahol meg is ebédeltek. A ragyogóan elegáns, szép asszonyt, akinek nagy kalapja alól föltűnően kivilágít a hires vörösés-szőke hajkorona, azonnal fölismerték a városban. Hiszen régente itt is lakott egy ideig Wallenstein Róza és szövögette fölfelétörő ábrándjait arról a karriérről, amelynek immár a grófi polcáig ért el. Hogy miképen találkozott Hohenau gróffal a mi nagy Rózánk,az egyelőretalány.Külföldön járt, titokzatosan ólt és egyszerre fölbukkant Herkulesfürdőn egy szőke, előkelő úrral, aki Hohenau Hugó grófnak mondja magát és távoli rokonságban van a német császári családdal. Szegeden is nagyon titokzatosan él a fiatal pár. A szálloda alkalmazottai szerint a négyes számú szobába még senki be nem tette a lábát. Az uj grófné nem engedte meg, hogy az ebédet pincér vigye a szobába. Ő maga vette át az ajtóban az étellel megrakott tálakat s ebéd végeztével ő maga tette ki a tálakat az ajtó elé. Alkalmazottnak a szobába lépni tilos. De a szállodában mégis tudják, hogy a gróf ur beteg. A szoba közepén ül egy karosszékben s a lába vánkosokkal van bepólyázva. Állítólag köszvénye van. Ezért nem mehet be sem a pincér, sem a szobaleány. Vagy talán szégyenlős a gróf ur és félti inkognitóját. Talán már 6 is járt Szegeden és nem szeretné, ha fölismernék. Sokat suttognak most ott a szállodai folyosón. Mert voltaképen rejtély, nagy rejtély a Schönberger báróné Wallenstein Róza grófi házassága. És nagyon furcsa ez a féltve őrzött, fejedelmekhez illő zárkózottság. A Délmagyar ország egyik munkatársa ma délután látogatást akart tenni a grófnénfi, aki