Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-17 / 73. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 14 Erősdy afférja. (Saját tudósítónktól.) Erősdy Sándor ma: rostordamegyei főispán ma reggel Marosvásárhelyről Budapestre érkezett. Tegnap délután, nyomban a becsületbíróság ítéletének kihirdetése után, Fejérváry Imre báró és Teleky Samu gróf becsületbirák, valamint több hívének társaságában vonatra ült ós ma reggel fél nyolc órakor megérkezett a fővárosba. A Royal-fogadóban szállt meg, azonban szállását, amint átöltözködött, azonnal elhagyta. A szenzációs becsületbirósági döntésnek következménye az lesz, hogy Erősdy Sándor beadja főispáni állásáról való lemondását. Ma azonban ez még nem történhetett meg, mert sem Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, sem Jakabffy Imre belügyi államtitkár nincsenek Budapesten. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Jakabffy államtitkár krassószörénymegyei birtokán időzik. Erősdy megérkezése után azonnal Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkárnak jelentette be lemondási szándékát, aki nyomban értesítette ugy a miniszterelnököt, mint a belügyi államtitkárt. Khuen-Héderváry gróf a jelentós vétele után azonnal ugy határozott, hogy Budapestre jön és kérte, hogy Jakabffyt is hívják azonnal a fővárosba. A miniszterelnök előreláthatólag holnap reggel érkezik mag s akkor Jakabffy is Budapesten lesz. A miniszterelnök holnap délelőtt fogadja Erősdy főispánt, aki ekkor átadja lemondási kérvényét. Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják a miniszterelnök döntését. Erdősdy ellenfelei részéről igen sürün hallani azt a véleményt, hogy a segédek, amikor a becsületbiróságot fölkérték, írásban kötelezték magukat arra, hogy a,z ítéletet megdönthetetlennek fogadják el, mert hiszen máskülönben senki se vállalkozott volna a becsületbirósági tisztség elvállalására. Ez, persze, csak egyoldalú vélemény, ebben a tisztán politikai afférben. (A vádak.) A becsületbíróság ezeket a vádpontokat tárgyalta: I. A Székely Napló augusztus 8-iki számában Dósy interpellációjával kapcsolatosan személyi természetű sértések foglaltattak Dósyók ellen és ezzel kapcsolatban sérelmesnek tekintetik az, hogy hivatalos lapban történt támadás akkor, mikor egy elintézetlen affér folyamatban volt. II. Erősdy junius hatodikán a közgyűlésen Körösi főszolgabíró fölfüggesztésére vonatkozólag adott válaszában azt a valótlan választ adta, mintha a fölfüggesztő rendeletet a csendőrségi jelentés alapján adta volna ki, holott a jelentós sokkal későbbi keletű, mint a fölfüggesztő intézkedés. III. Kelemen Ernő táblabiróval szemben elintézetlen ügye volna, illetőleg a saját segédeit hamis adatokkal informálva, tévútra vezette, tudniillik azzal, hogy ő nem bántalmazta és együttlétük éjjeli időben borozás közben történt. IV. 1902. november havában a báró Bánffy család tulajdonát képező vadászterületen engedély nélkül vadászott. V. Erősdy mint elfogadó szerepelt egy 1899. juliua 26-án kelt 150 forintról szóló váltón, amely Sebestyén Miklós dr által hamisítottnak lett kijelentve. Ezt a vádat a birói eljárás is igazolta, amiből nagyon könnyen az a gyanú háramolhatik Erősdyre, hogy a váltót ő hamisította. VI. Erősdy a „Szabadság" 1906. május 23-án „Áruló a vármegyeházán" cimü cikkben foglalt sértS támadásokért elégtételt nem kért. VII. Erősdy Sándor folyó évi május hónapban néhány postatisztet a távirda-titok megsértésének elkövetésére akart rábírni azzal, hogy azok a hivatalban az érkező és feladott sürgönyöket vele előzetesen közöljék. VIII. Erősdy Sándor 1905. június 30-án az úgynevezett vérszerződésben adott becsületszavát megszegte, amennyiben Vozáry királyi biztostól helyettesítést fogadott el és magának alispáni fizetést utaltatott ki, Vozáryval pedig állandóan értekezett. (Erősdy cáfolata.) A vádakat ma délelőtt Erősdy a következőkben cáfolja meg: 1. Az első váddal szemben segédeim bebizonyították, hogy a cikk megjelenéséről előzetesen semmit sem tudtak. Sőt, mikor elolvastam, azonnal felkérettem magamhoz Fekete Andor dr-t és Szász Ödönt, a lap szerkesztőit ós mint pártom hivatalos orgánumának szerkesztőit, megkértem őket, hogy miután nekem Désy Zoltánnal és Bethlen István gróf urakka^ lovagias ügyem van, a nevezett két úrról lap. jukban még csak említést se tegyenek. Segédeim viszont bebizonyították, hogy a két ur által azoknak saját pénzéből fentartott lapban, az Ellenőr-ben a lovagias ügy ideje alatt is állandóan a legkvalifikálhatatlanabb módon támadták személyemet. 2. Körösi József főszolgabírónak ezévl május 24-én eszközölt felfüggesztését a csendörségi nyomozat alapján foganatosítottam. Ezt a esendői-parancsnokságtól beszerzett hiteles bizonylattal igazoltam. Tehát az az állítás, hogy én a csendőrségi nyomozat eredményét a felfüggesztés utjin kaptam kézhez, valótlannak bizonyult. 3. A Kelemen-féle, állítólag elintézetlen affér dolgában segédeim bemutatták a köztük és Kelemen segédei közt történt megállapodást magukban foglaló jegyzökönyvet. 4. A jelzett időben, 1902. év november első napján tényleg vadásztam barátommal a gédmesterl erdőben, azonban ott nekem saját vadászterületem volt. Ettől eltekintve, az uradalom erdőmesterétől Schmidt úrtól és Mojszer főerdésztől engedélyt kértem arra, hogy az uradalom területén is vadászhassak. Az engedélyt táviratban meg is adták, azonkívül ugyancsak táviratban utasítást adatott Udvardy Ferenc erdöőrnek, aki ezt szabályszerű nyilatkozatban is igazolta. Úgyszintén igazolta ezt a vadászaton résztvett másik két barátom is. 5. 1899-ben Schwarcz Lajos kereskedösegéd az én nevemet — akkor vármegyei aljegyző voltam — és Sébestyén Miklós dr nevét egy százötven forintos váltóra hamisította és a pénzt fölvette. Az illető prolongálta és törlesztette a váltót a mi tudtunk nélkül. 1900-ban nemfizetés miatt peresítették a váltót. Sebestyén azonnal kifogást emelt és esküt tett, hogy a váltót nem irta alá. Én ilyen kifogással nem éltem, mert a hamisítást elkövető egyén testvére: Schwarcz Márton dr orvos barátom és tanulótársam volt és arra kért, hogy ne tegyem testvérét szerencsétlenné, majd rendezi ő a dolgot. Ezt a váltót perlő takarékpénztár akkori vezérigazgatójától beszerzett nyilatkozattal is igazoltam az eljárás során. Hogy törvényszerű kifogással annak idején nem éltem, ebből legföljebb az háramolhatik rám, hogy a tartozás összegét meg kell fizetnem, de az, hogy valakivel szemben könyörületes voltam, az én mígánbecsületemet nem érintheti. 6. 1906 március 23-án megjelent a marosvá" sárhelyi „Szabadság" cimü lapban „Árulók a vármegyén" cimü cikkért a lap szerkesztőjét megbizottaim utján felelősségre vonattam. Brada Sándor dr és Bodola Ferenc dr utján, akik e megbízatásukból kifolyólag levelet intéztek hozzám és ebben az ügy szabályszerű elintézéséről értesítettek. A bírósági eljárás folyamán ezt a levelet előmutattam. 7. Hogy május hónapban a távirda-hivatalban az alkalmazottakat az odaérkezett és választási szempontból a főispánt érdekelhető táviratok szövegének velem való közlésére nem utasítottam, igazoltam a hivatal főnökével és azt az állítást, hogy egyik-másik távirókezelőnek ilyen utasítást telefonon adtam volna, nevetséges együgyüségnek minősítettem. 8. Hogy én a nemzeti ellenállás idején a vármegyei tisztviselőkkel kötött úgynevezett vérszerződést meg nem szegtem, azt okmányokkal szabályszerűen beigazoltam. A vérszerződés három föltételt foglal magában: 1. Önkéntes adót nem hajtunk be. 2. Újoncot nem állítunk. 3. Helyettesítés utján egyik se vállalkozik a másik állására. Egyik pontot sem szegtem meg és ezt a legmegfelelőbb bizonyítékokkal igazoltam. A három pontnál se több, se kevesebb nem foglaltatott a vérszerződésben. (A diszkvalifikálás oka.} Marosvásárhelyről jelentik: Ujabb magánértesülés szerint a becsületbíróság titkolózásával szemben sikerült megtudni, hogy a diszkvalifikáló ítélet azért hozatott, mert a bíróság inkorrektnek tartotta Erősdy Sándornak a nemzeti ellenállás idejében tanúsított maga" tartását. Az egyik becsületbiró, Teleky Samu gróf a döntés után, nyilvánosság előtt hangosan kijelentette, hogy Erősdyt mindezek után is jellemes férfinek tartja. A közhangulat Erősdy mellett nyilvánul meg. Vasárnapra Marosvásárhelyen népgyűlést terveznek Erősdy érdekében. (Fejérváry Erősdy mellett.) Fejérváry Géza báró ma reggel értesült a marostordai becsületbíróság határozatáról. Még a délelőtt folyamán levelet irt Erősdy Sándor" nak s ebben igen meleg hangon fejezi ki bizal" mát Erősdyvel szemben. Egyben megkéri Erősdyt, hogy látogassa meg még a mai nap folyamán. Fejérváry azt állítja, hogy a nemzeti ellenállás idején Désyék fölkinálkoztak s hogy épen nincs joguk arra, hogy Erősdyt a vele való összeköttetése miatt üldözzék. Vasúti katasztrófák. — Franciaországban és Itáliában. — (Saját tudósítónktól.) A saojoni lukszusvonat katasztrófájának száz áldozata van. Negyvenhárom utas már meghalt, hatvanan pedig összezúzott tagokkal kínlódnak a kórházban. Megállapították már azt is, hogy az összeütközésnek egyedül a saojoni állomásfőnök az oka. Az összeroncsolt francia vonat maradványait még el sem takarították és máris egy ujabb eset történt Olaszországban. A két katasztrófáról a következő távirataink számolnak be: Páris, augusztus 16. A tegnapi rettenetes vasúti katasztrófa ima is a legnagyobb izgalomban tartja egész Franciaországot. Rengeteg utasa volt a saojoni lukszusvonatnak s még nincs meg a pontos vnévsora a szerencsétlenül járt utasoknak. A katasztrófa után néhány perccel egy gyorsvonat robogott be a saojoni állomásra, amelynek mozdonyvezetője igy beszéli el a szerencsétlenséget: — Az én vonatom pár perccel a katasztrófa után ért a helyszínére. Észrevettük a vészjelet és gyorsan fékeztünk. Száz meg száz ember szaladt a vonat elé, zsebkendőkkel integettek, hogy álljunk meg. Kiszálltunk és a szerencsétlenség színhelyére mentünk, ahol az összezúzott kocsik közt nyöszörögtek a sebesültek. Pár perc alatt kétszáz személyt húztak ki a romok alól. A kiránduló-vonatnak ezerkétszáz utasa volt. Akik nem sebesültek meg, kiugrottak a kocsikból és eszeveszetten futottak a mezőre. A mentés nagyon nehezen ment, órákig tartott, mig a halottakat és sebesülteket kivonszolták a kocsironcsok közül. A sebesültek nagy részének reménytelen az állapota. A katasztrófa oka az volt, hogy a saojoni állomásnak egy sínpárja van, egy mellékvágánynyal, amelyre a lukszusvonatnak rá kellett volna menni, de a lukszusvonat a fővágányon maradt. A fővágányon egy tehervonat állt s a lukszusvonat nyolcvan kilométeres sebességgel belerohant. Az első két kocsi teljesen összezuzódott, a harmadik és negyedik kocsi utasai is mind megsérültek. A szerencsétlen kiránduló leánycsapat a második kocsin utazott. A szerencsétlenségért állítólag a saojoni állomásfőnök fele. lős, mert nem vigyázott, hogy a lukszusvonat a mellékvágányra menjen. Páris, augusztus 16. Ma délig hivatalosan megállapították, hogy a vasúti szerencsétlenség alkalmával negyvenhárom emberélet veszett el ós a sebesültek száma hatvan. A különvonat mozdonyvezetője nem hibás. Egyedül a saojoni állomásfőnök okozta a katasztrófát, aki szabadra állíttatta a jelzést