Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-14 / 72. szám

t¿ D ÉL MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 10 kéjének ünnepi kelyhébe, nem ele­gendő arra, hogy a népek és országok egészséges barátkozását megfertőzze. Attól ugyan senki meg nem kótyago­sodik. Attól ugyan senkisem kezd ká­romkodni és az asztalt föl nem borítja. Ellenben: ha a román fejedelem a nem­zetiségi kérdés éhenkórászaitól mégis terrorizálni hagyja magát, maga is oda juthat, hogy szomorú, egyedüivaló napjai lesznek messze "Szinajában. Ma­gyarország, hála a sorsnak, elég erősnek érzi már magát a gyűlölködés meg­torlására és államférfiaink bizonyára megmagyarázzák Európa képviselőinek a bárdolatlan esemény igazi okát. A bukaresti magyarfalők hiába renitens­kednek. A béke még Károly király nélkül is erős marad, mert Ferenc József ugy vigyáz rája, mint az ősz apa a későn érkezett, de legkedvesebb, legszebben mosolygó gyermekére. TÁVIRATOK A bécsi husdrágaság. Bécs, augusztus 13. A földmivelési minisztériumban ma délelőtt értekezletet tartottak, melyen fontolóra vették azt az eshetőséget, hogy az állatkivitelt Ausz­triából egyidőre fölfüggesztik. Az erre vonat­kozó határozatot előreláthatólag az e hó tizen­hetedikén tartandó minisztertanácsban fogják meghozni. A császár születésnapját megelőző napon az összes osztrák miniszterek Bécsbe érkeznek. A magyar kormánynyal egyelőre még nem léptek érintkezésbe arra nézve, hogy a magyar kormány a marhakiviteli tilalommal szemben milyen álláspontra helyezkedik Megtámadott hercegek. Rónia, augusztus 13. Tegnap á genuai és udinei herceget, akik automobilon Tresaba mentek, hogy beteg nagy­anyjukat meglátogassák, suhancok az ország­úton kövekkel megdobálták. Egy kő az udinei herceg arcát érte és jobbszeme fölött könnyen megsébesilette. A tettesek egy parasztházba me­a kártalanítás; nekem valami egyéb kell­Önök elkergetnek engem; tudni akarom, hogy miért kergetnek el V ! A megokolást követelem! A báró. Csak kártalanítás van; megokolás nincs. Lenormand. Ön parancsra jár el s nem tudja, hogy miért küld el a színháztól V A báró. Nem tudom. Lenormand. Ez ugyan nem valószínű, de segíthetünk a bajon. Mert én tudom, hogy miért küldenek el és elmondom önnek. A báró. Nem akarom tudni. Lenormand. Elhiszem, hanem azért mégis elmondom. Azért küldenek el, kedvesem ... most már bátran bizalmaskodhatom önnel, most már semmi esetre se föijebbvalóm ... tehát azért dobnak ki ebrudon, mert a leg­utolsó udvari estén valamelyik nagyherceg­nek a kellemetlen kis csemetéjét pofon­ütöttem: A báró. A nagyhercegi sarjakat nem szokás bántalmazni, akármilyen fiatalok. Lenormand. Csakhogy ez á kellemetlen kamasz, visszaélve azzal, hogy nem látott senkit kettőnk közelében, anélkül, hogy a viseletemmel erre följogosítottam volna, olyan szabadságot engedett meg magának velem szemben, amely szabadságba nem volt kedvem beleegyezni. A személyem az enyém; azzal én rendelkezem; arra vonatkozólag nem kötöttünk semmiféle szerződést. A báró. A fiatalember tévedése menthető. Akármilyen kevés élettapasztalata van, tudja azt, hogy e tekintetben nem mindenki olyan érzékeny, amilyennek ön mutatkozik és tudja azt is, hogy a színésznők az efélét, ha egyáltalán megharagusznak érte, nem nekültek, amelynek lakói elrejtették őket. A herceg az esetet följelentette a csendőrségnek­Orosz szociálisták a rendőrkémek ellen. Lemberg, augusztus 13. A krakói politikai gyilkosság csak az előzménye volt annak a mozgalomnak, ame­lyet az orosz-lengyel munkások már régóta tervbe vettek. Varsóból Lembergbe érkezett jelentések szerint Orosz-Lengyelország ösz­szes szocialista és nemzeti titkos szövetségei legközelebb közös értekezletet tartanak avég­ből, hogy az orosz rendőrkémek és agent provocateurök ellen együttes eljárást hatá­rozzanak el. A newyorki polgármester állapota, Páris, augusztus 13. Gaynor newyorki polgármester egészségi álla­potáról a következőket jelentik Nemyorkból: A polgármester állapota az utóbbi huszonnégy órában meglehetősen javult. A kezelőorvosok kijelentik, hogy a polgármester három-négy nap alatt föl fog épülni. A polgármester az éjszakát jól töltötte és tegnap első izben csa­ládjának a tagjait fogadta. London, augusztus 13. A súlyosan sebesült polgármester — mint mai táviratok jelentik Newyorkból — tul van minden veszedelmen. A golyó könnyen eltávo­lítható, Gaynor jókedvű, erőteljes, de hetekig kell a kórházban maradnia. A Nikaragua-kérdés. Washington, augusztus 13. A Madrig-párt két hivatalos képviselője beszélgetést folytatott a külügyi hivatalban. A külügyi hivatal kijelentette, hogy a bonyolult Nikaragua-kérdés megoldásánál az Estrada. párt álláspontját is tekintetbe kell venni. Utcai rabló Rómában. Róma, augusztus 13, Tegnap délutaa a husfogyasztási hivata, pénzbeszedője egy alkalmazott kíséretében a kincstári hivatalba hajtatott, hogy a három kis zsákban foglalt napi bevételt átadja. Amint a kocsi a Piazza Boccá de la Verita felé vezető ut emelkedése miatt lépésben ment, egy em­szokták ennyire szigorúan megtorolni. És bocsássa meg . . . semmi jogom bizaimu kérdéseket intézni önhöz ... a legkészs<í gesebben elhiszem, hogy az ön magánélete kizárja azt, hogy szívesen fogadta volna a fiatalember közeledését ... a mai világban már mindent megér az ember . . . minden társadalmi osztályban olyan alakokat lát, aminőket régente soha . . . Lenormand. Mindezzel azt akarja mon­dani, hoTy: talán nem vagyok mindig eny­nyire éi íékeny ?! Nem hát! Nem akarom én, babám, aNebántsvirágot játszani; montmartrei leány vagyok én, apám! . . . voltak kedve­seim, ha épen tudni akarja. A báró. De hát akkor'? . . . Lenormand. Csakhogy azokat választom, akiket akarok, mert ez emberi jogom. Persze, többnyire olyanokat választok, akik nem igy kezdik, hanem okosabban. És ha épen ki akarja csikarni tőlem ezt a vallomást, azt se titkolom el, hogy meglehet, másvalakinek, aki nekem is tetszik ... nemcsak én neki... megbocsátottam volna még ezt a közeledést is. De megtámadómat, ezt a satnya és csúnya kamaszt visszataszítónak találtam és föl­háboritott az a föltevése, hogy nekem az ő kis utálatosságát a kedvem ellenére is el kell viselnem, csak azért, mert ő egy nagy­hercegnek a csemetéje. Értse meg. lelkem, nem a nő háborodott föl bennem, még csak nem is a művésznő, hanem az ember! Azt mondhatnám, akárminek tart is a fiu, már csak a művészetem is megkövetelte volna, hogy előbb érdeklődjék egy kicsit, vájjon tetszik-e nekem az ilyen közlekedés V! — de nem ezt mondom. Hanem azt, hogy: csak a szavalatomat adtam el nekik, magamat ber a kocsira ugrott, öklével a husfogyasztási hivatal alkalmazottjának az arcába csapott, az egyik zsákot elragadta és egy, a közelben várakozó automobilba ugrott, mely őrölt gyorsasággal elrohant. A tettesnek még nem tudtak nyomára akadni. A spanyol klerikálisok forrongása. Madrid, augusztus 13. A geronai klerikálisok elhatározták, hogy augusztusban nagy tiltakozó-gyűlést tarta­nak a kormány eljárása ellen. A biscayai klerikálisok fölhívást tesznek közzé, mely­ben késhegyig menő harcra hivják föl baszk honfitársaikat. A manifesztum e szavakkal végződik: — A győzelem mindenesetre a miénk lesz. Éljen a szabadság ! Védelmezzétek a pápát és a vallási társulatokat! A szocialista pártválság. — Nyilatkozik Tarczai Lajos. — (Saját tudósítónktól.) Bőven foglalkoztunk & magyarországi szociáldemokrata párt válságával, amely Tarczai Lajos párttitkár és pártvezető­ségi tag lemondásával kapcsolatosan került nyilvánosságra. A válság, ugylátszik, mégsem olyan súlyos, amint az kezdetben látszott. Leg­alább ez tűnik ki Tarczai Lajos mai nyilatko­zatából, amelyet a szociáldemokrata párt hiva­talos orgánumában tesz közzé. Tarczai nyilat­kozatában ezeket Írja : Lemondásom oka ismeretes már az elvtársak előtt, nem akarom újra megismételni. De azt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy min­denkitől megköveteltem a pártfegyelmet ós legelőször önönmagamtól. Nem támogathatom nemcsak Alpáriékat, hanem semmiféle olyan irányt és törekvést sem, amely akár a szak­szervezetekben, akár a pártban a fegyelmet rombolni, avagy csak lazítani akarja. Harcol­tam a fegyelmezetlenség ellen és harcolni is fogok, mert ismereteim és a gyakorlati ta­pasztalatok belém forrasztották azt a meg­győződést, hogy pártunkat akcióképessé, nagy­gyá, hatalmassá csakis a fegyelmezettség te­heti. A fegyelemsértések csak azoknál talál­nak visszhangra, akiket nem pártérdek, ha­nem egyéni célok vezérelnek. És mindenki alárendeli magát a pártfegyelemnek, — még ha egyéni sérelem is érte — aki munkájával hozzá akar járulni a párt küzdelmeinek sike­reihez. A pártfegyelem nem teher, nem elvisel­nem! Persze, ők azt képzelik, hogy mert a trón közelében születtek, minden az övék; ugy a dolgok, mint a személyek. A dolgok — ez az ő tulajdonuk s a személyek — ezek az ő szolgáik. Nos hát, én ezt nem is­merem el! Mert én nerr vagyok cseléd; én a magam ura vagyok. És ha ön azt mondja, hogy szociálista érzelmű vagyok, vagy plána apacs vagyok, mihelyt valaki a személyem­mel akar rendelkezni, hát azt se bánom, mert igaz! A báró. Beláthatja, hogy ha valakiben ilyen túláradó a függetlenség érzése, annak a helyzete egy udvari szinháznál előbb vagy utóbb lehetetlenné válik. Lenormand. Hogyan ? Hát ön a színházak tagjaitól is megköveteli a lojalitást és mind­járt ilyen messzemenő lojalitást követel tőlük?! Hja, öregem, azt meg kell mondani! Sőt előre kellett volna megmondani! De jól van, azt se bánom, hogy csak most állanak vele elő; hanem azt már megkövetelem, hogy álljanak elő vele nyíltan! Elkergetnek, mint egy hűtlen cselédet? Jól van; de ne titkol­ják el, hogy miért ? Nekem nem kell ezt szégyenlenem; ne szégyeljék ők se, hogy ha megteszik! S azért: követelem a megokolást! A báró. Szóval, botrányt akar? Lenormand. Nem, csak nem akarok más helyett szégyenkezni. Nekem nincs titkolni valóm. Hazautazom Parisba és mindenkinek elmondom, hogy mi történt velem Orosz­országban. Ennyi az egész. De mert beszélni akarok, nem kérek a kártalanításból. Külön­ben sincs rá szükségem. Megtalálom a he­lyemet Parisban. A báró. Haragszik rám? Lenormand. Miért haragudnám önre? Ön

Next

/
Oldalképek
Tartalom