Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-01 / 34. szám

1910 junlus 29 DÉLMAGYARORSZÁG 11 tust létesít. Fialka főispán, mint kormánybiz­tos ezt a határozatot jóváhagyta, de külön kikötéssel- Elrendelte, hogy az előintézkedések akként eszkozlendök, hogy a konviktus Szege­den legyen fölállítható. A vagyónközség vá­I isiitmánya az intézkedések megtételére Somogyi Gyulát,.Temesvármegyeközponti járá­snak föszolgabiráját kérte föl, aki már ma érintkezésbe lépett Szeged város tanácsával, érdeklődve a konviktus építése és egyéb fölté­telek felöl. A vagyónközség főnöke Litkics Szi­lárd szokolováci lakos, Krassószöréuymegyében. Jf A cisztercita-rendház köréből. Vajda Ödön zirci apát Grész Leó főgimnáziumi tanárt Székesfehérvárról Bajára helyezte át. Egy tenár —tanitványatiiak. A napok­ban megemlékeztek a lapok arról a megindítóan szép ünneplésről, amelyben a budapesti, Bar­csay-utcai gimnázium VIII. osztályt végző nö­vendékei szeretett tanárukat, Héber Bernátot részesítették és, hogy ez alkalommal profesz­szoruk nevére 500 koronás alapítványt tettek jótékony célra, amely összeget a nyolc év folya­mán gyűjtötték össze. Héber Bernát azzal há­lálta meg tanítványai ragaszkodásának meg­nyilatkozását, hogy 16 jeles tanítványa között ?4 darab tíz-koronás aranyat osztott ki, ezen felül pedig valamennyi VIII. osztályt végzett növendékének emlékül szép könyvet aján­dékozott. -f- Tanítók gyűlése. A csanádmegyei tanító, testület központi választmánya julius hó 1-éu, pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart Makón Strausz Gyula elnöklésével. •v} Frey André Be la Eoche bárónőről, Nagyváradról terjedt el a hír az egész országban, hogy Be la Roche bárónő, az általánosan ismert DOÍ aviatikus, nagyváradi leány és valaha a Rosenberg névre hallgatott. Egy kolozsvári új­ságíró Frey Andrét ott tartózkodása alkalmából meginterjúvolta a bárónővel való kapcsolatos szenzációs híresztelésekkel kapcsolatban. Az érdekes beszélgetés; itt következik: — Hallott-e uram arról, amit a lapok madame De la Rocheről írtak ? — Nem. — Arról volt szó, hogy madame De la Roche csak Magyarországon viseli a bárónői címet, sőt azt is írták, hogy De la Roche nagy­váradi származású zsidóleány és onnét került Franciaországba. — Nevetséges dolgok. Olyan francia, akárcsak én. Tudnék mutatni lapokat egy és két évvel ezelöttről, amelyekben De la Roche mint bárónő szerepel Franciaországban, is. i— Mit tud arról, hogy De la Rochet és Lathamot — hogy is mondjam — együtt em­legetik ? — Azt is mondhatnám, hogy tudok, azt is, hogy nem. Inkább nem mondok semmit. --.Tehát nem állapitható meg, hogy csak az aviatika, köti. őket össze, vagy más is. — Erről sem szólhatok, — jelentette ki Frey, de — jelentősen hunyorított hozzá. ^ Amerikából kiutasított dán poéta. A newyorkibevándorlási hatóság azt a •bölcs hatá­rozatot hozta, hogy az írói és költői tehetség nem szolgál biztos alapul a megélhetésre és deportálásra. ítéltek egy öreg dán poétát, Wil­liam Pet.ersont.' Már ezelőtt tizenkét éven át lakott Amerikában, de persze elmulasztotta megszerezni a polgárlevelet. Az idén látogatóba visszautazott Dániába, . ahonnan a napokban tért vissza. Költő volt és mindössze huszon­négy dollár volt a zsebében. Az orvos, aki megvizsgálta az öreg irót, munkára képtelen­nek találta, A bevándorlási hatóság emberei FSgtöh elővették azt a paragrafust,- amely inti fiket. a bevándorlók partrabocsátásától, akik "setleg a közjótékonyságnak terhére válhatná­nak: S Petersont, aki hiába bizonyítgatta, hogy * nem a karjával, hanem a tollával akarja a kenyerét' megkeresni, Európába való vissza­küldésre Ítélték. Peterson honfitársai az ember­telen ítélet megsemmisítése érdekében a kor­mányhoz fordultak. Az öreg poétánál alig volt Amerikában ékesebbszavu dicsérője. Legtöbb Versében az amerikai nemzetet magasztalja, sőt ®ost visszafelé való útjában is egy fölolvasást tartott .Washington hazájáról útitársai előtt, amelyben a lehető. legnagyobb lelkesedéssel emlékezett meg Amerikáról. Kérdés, hogy költői ereje ujabb lendületet kap-e ettől a kiutasí­tástól. Fedák Sári milliója. Egy újságíró be­szélgetett a megtért primadonnával, Fedák Sárival, aki a következőket mondotta: — Sok tervem van, nagy terveim vannak, amíg csak meg nem lesz az első millióm. Lássa, én aka­rom és módokat is találok rá, hogy valóra váltsam az akaratom. Most az őszszel Bécsben játszom, aztán Hamburgban. Két év alatt per­fekt megtanultam németül s most angolul tanulok és ez a tervem föeszköze. Igaz, hogy egyelőre a jövő tél folyamán Budapesteu a Király Színházban játszom, de erről nem mond­hatok semmit, mert Beöthy nem szereti, ha a terveit előre kipletykázom. Tudja, ez is szín­házi politika, de lehet pletykával is sikereket csinálni, ez az én véleményem. — Nos és mért tanul angolul ? kérdezte az újságíró. — Mert Amerikába akarok menni. Ne mosolyogjon. Ez nem tréfa és nem ócska trükk. Ez alaposan meggondolt és előkészített manő­ver. Külön darabot iratok, mert én tudom, hogy meddig terjed a tehetségem, tudom mit és hogyan produkálhatok. Én csak azzal hat­hatok, ami az enyém, én nem tudok máshoz igazodni. Nekem eredeti ötletek, szenzációk kellenek s akkor már vár az amerikai vállalat, amely az egész Egyesült-Államokat bejárja ve­lem. Egy éves turnót tervezek s mire haza­jövök, meg lesz a millióm. így beszélt Fedák Sári jövő terveiről, ragyogó szemekkel és aki az energiáját ismeri, az már előre hitelezhet a millióra. Roosevelt mint munkatárs. Roosevelt, a világkörüli diadalútja után és miután a new­yorki ünuepélyes fogadtatáson is szerencsésen átesett, elfoglalta helyét az „Oidlock" cimü lap szerkesztőségében, ahol bár egyszerű munka­társi minőségben van alkalmazva, mégis évi harmincezer dollár, százötvenezer korona fize­tés üti a markát. A lap számára azonban kifi­zetődő az áldozat, mert mióta Roosevelt az ö napi cikkét odaírja, az előfizetők száma meg­háromszorozódott. Azonban ez a személyi si­ker se teszi büszkévé Rooseveltet, aki látott már különb, ragyogóbb sikereket is, ugy-e? Mesék járnak róla, hogy Roosevelt szerkesz­tőségi szobája milyen egyszerű berendezésű. Nincsen benne más, mint egy íróasztal és egyetlen szék. Amikor Rooseveltet megkérdez­ték, miért nem állíttat be legalább még egy széket, röviden azt felelte: — Minek? Ha több szék van a szobában, vendégek szoknak oda. így, ha vendégem van, aki nem érdekel, magam ülök a széken és a vendég gyorsan odébb áll, ha pedig érdekes dolgokat mond, átengedem neki a széket, le­ültetem én pedig föl-alá járkálok. A júliusi tárgyalások. Az 1910. évi julius havi fő- és felebbviteli tárgyalások sorrendjét Hevessy Kálmán, a szegedi királyi törvényszék helyettes elnöke a következőképen állapította meg: Főtárgy old sok, Juliv.shó 2-ikán (II. tanács): Kasza­vitzki István vétkes bukás, Pászti Imre zsarolás, Tóth Imre lopás, Szabó Imre lopás. Ötóchkén (II. tanács): Maróti Ferenc és társa zsarolás. Vas Gergelyné és társa súlyos testi sértés, Miszájlovits Tódor lopás, Halász Lajosné lopás, Kollár Péter súlyos testi sértés. Hetedikén (II. tanács): Deutsch Simon sikkasztás, Barna Lajos és két társa zsarolás, Földesi Mária és két társa kerítés, Iiunter János rágalmazás, Sípos Imre lopás, Papcsik Imre hatóság elleni erőszak. Kilencedikén (II. tanács): Kiss István és társa lopás, Kiss Sándor súlyos testi sértés, Szűcs László sikkasz­tás, Major György lopás, özvegy Pap Mátyásné gyermekülés. Tizenkettedikén (II. tanács): Balog Gyuláné sikkasztás, Goszmann Lőrinc sikkasztás, Kiss János és társa súlyos testi sértés, Garai Zsuzsanna lopás, Barna Mihály magánokirathamisitás. Tizen­negyedikén (II. tanács): László-Kiss István és társa pénzhamisítás, Sutya Szvetozár és társa közokirat­hamisítás stb., Rosenthal Márkus csalás. Tizen­hatodikán (II. tanács): Ábrahám Balázs súlyos testi sértés. Balog Imre és négy társa lopás, Puskás Sándor ha­mis vád. Tóth Imre lopás, Bakonyi Lajosné zsarolás. Tizenkilencedikén (II. tanács): Rácz Mária lopás, Ku­ruc József és társa lopás. Huszonegyedikén (II. ta­nács): ifjabb Dsák István és társa lopás. Módos István erős fölindulásban elkövetett emberölés kísér­lete, Irha Anna csalás, Turi Imre hamis pénz csalárd használata, Bozó Sándorné súlyos testi sértés, Vásár­helyi Mihály és társa zsarolás. Huszonharmadikán (II."tanács): Klein Endre csalás. Huszonhatodikán (II. tanács): Szabó Pál rágalmazás, Gulyás László sik­kasztás, Vig István súlyos testi sértés, Jankó Rozál csalás, Pap Jánosné hamis pénz csalárd használata. Huszonnyolcadikán (II. tanács): Berényi Károly csa­lás, Vas Géza rágalmazás, NégyökrU Antal sikkasz­tás, Kélics Miladin királysértés, Csányi János lopás. Fölebhviteli tárgyalások. Julius negyedikén (III. ta­nács): Égető Imre sikkasztás, Vőneki Rozál és Vasas Ödön közcsend elleni kihágás, Berlényi Sándor, Turi Jözsefné, Bugyi István, Zsuffa Dezsőné és Vetró János István becsületsértés. Tizenegyedikén (III. tanács): Imre Jenőné és Tóth Lajos lopás. Németh József sú­lyos testi sértés, Aczél Károly, Pap József, Hadabár Mátyásné, Kriszta Antal és Cseh Jánosné becsület­sértés. Tizennyolcadikán (III. tanács): Fejés Jenő sik­kasztás, Gyuris Mihály közcsend elleni kihágás, Szécsi Jánosné rágalmazás, id. Banán János és. társa, Tasch Ferenc, Szente Pál, Rácz lmréné és Borbola Istvánné becsületsértés. Huszonötödikén (III. tanács): Csala Er­zsébet jogtalan elsajátítás, Simándi János könnyű testi sértés. Kiss Simonné és Molnár Ferencné rágal­mazás, Szalai Ferencné és Nacsa Imre ingó rongálás, Szabó János és Degi Ferenc becsületsértés. § „A grófok üzentek". Amikor a gróf Khuen­Héderváry-kormány bemutatkozott a főrendi­házban, Tisza István gróf hosszabb beszédet mondott és ebben az általános és titkos vá­lasztói jog megvalósítása ellen nyilatkozott. Tisza István grófnak ezt a beszédét . éles kri­tika tárgyává tette Christea Aurél nyomdász és egy röpiratot adott ki ez alatt a cim alatt: „A grófok üzentek'1. Ebben a röpiratban erősen támadta a grófokat és különösen Tisza Istvánt, mert ez az általános és titkos választói jog ellen nyilatkozott. A budapesti királyi ügyész­ség a röpirat miatt izgatás sajtóvétségéért fogta pörbe Christea Aurélt. Ez az első izga­tási pör, amelyet Székely Ferenc igazságügy­minisztersége alatt tettek folyamatba és az annyival is inkább meglepő, mert Székely Fe­renc, alighogy elfoglalta miniszteri állását, nyomban egész sereg szociálísta izgatási pőré­ben szüntette be az eljárást. A budapésti ki­rályi ügyészség a lefolytatott sajtóügyi vizsgá­lat során izgatás sajtóvétsége címen vádiratot adott be Christea Aurél ellen, mert röpiratában a grófok, tehát a vagyonososztály ellen izgatta a munkásosztályt. A vádirat ellen a vádlott védője, Ladányi Ármin dr kifogásokat adott be, amelyeket ma tárgyalt a büntetőtörvény­szék vádtanácsa és a tárgyalás után Christea Aurélt izgatás sajtóvétségéért vád alá her lyezte. § Egy nyakkendőtűért — két évi bortön. Szigorú büntetést mért a szegedi királyi tör­vényszék ma egy Romániából ide származott zsebmetsző pincérre. Idelreisz, máskép Gavri­leszku Vaszilie-a neve~ arpincérnek, aki május­ban Romániából átrándult Magyarországba. Már a konzulátus értesítette éz alkalommal az államrendőrséget, hogy veszedelmes zsebmetsző jött át az országba. Á facér pincér állandóan zsebmetszéssel foglalkozott régi hazájában s Románia minden nagyobb városában volt már becsukva. Amint átjött Magyarországba, rögtön életjelt adott magáról. A gyorsvonaton, ame­lyen jött — állandóan gyorsvonaton utazott az elegánsan öltözködő szélhámos — egy May Samu nevű utazónak a nyakkendőtűjét kilopta. Az utazó észrevette a lopást, a tolvajt lefülel­ték s átadták a rendőrségnek. Mielőtt azonban elfogták, az értékes nyakkendőtűt eldobta. Égy pincér azonban megtalálta a tüt s átadta az utazónak. A bíróság a szélhámost két évi bör­tönre ítélte, mert súlyosbító körülménynek vette, hogy már nagyon sokszor volt hasonló cselekményekért büntetve. Alig hirdették ki az Ítéletet, táviratot kézbesítettek a királyi ügyészség vezetőjének, Szapár József dr-nak. A romániai kormány táviratilag kérte az imént elitélt Gavrileszku Vaszilie kiadatását. Az ügyészség ezt természetesen megtagadta, mert a zsebmetszőnek előbb itt kell leülni a rárótt két évi börtönt. § Csaló biztosítási ügynök. Simon Ignác alsótanvai biztosítási ügynök tizenegy hamis biztosítási ajánlatot nyújtott be Csikós Nagy Józsefnek, a Hazai Biztosító-Társaság szegedi titkárának. Amikor a titkár észrevette, hogy az ajánlatok hamisak, Simon már szökésben volt Amerika felé. Fiúméban fogták el, amikor épen tengerre akart szállani. Ma tárgyalták a szegedi királyi törvényszéken ezt az ügyet. Az ügynök beismerte a hamisítást. Az enyhítő körülmények figyelembevételével egy havi és tizenöt napi fogházra itélte a bíróság. § Heten egy ablak miatt. Szegedről Rösz­keszentmihálytelekre utazott a vonaton Börcsók János és még hét társa. Útközben duhajkodni kezdtek és beütötték a vonat egyik ablakát. Tóth Béla állomásfelvigyázó meg akarta tudni a tettes nevét és a nyolc duhajkodót maga elé idéztette. Ezek azonban nemcsak hogy a nevü­ket nem akarták megmondani, hanem ökölbe szorított kézzel megfenyegették az állomásifel­vigyázót s egymást buzdítgatva: „Szúrd agyon, üsd agyon, vágd pofon, vágd szájon, hogy ne !

Next

/
Oldalképek
Tartalom