Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-27 / 56. szám

7910. I, évfolyam, 56. szám Szerda, julius 27 I? sssagos RSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, e=j Korona-utca IS. szám cra Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal c=3 Városház-utca 3. szám IV., ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24-— félévre . . . R negyedévre. K 6'— egy hónapra H Egyes szám ára 10 fillér 12-— 2 — ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évre . R 28— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 7— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 i—n Kiadóhivatal 83« interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 12S—12 A szociáldemokraták. Tagadhatatlan, hogy meglehetősen üldözött párt a szociáldemokratáké. Harcot hirdetnek ők a gazdasági és társadalmi uralmon lévő osztályok ellen, természetes hát, ha ezek a rétegek védekeznek, sőt gyakran visszaütnek. Az elmúlt években a magyarországi szociáldemokraták nem egyszer dühösen följajdultak, mert olyan megtámadtatások érték őket, amik túlzottak, talán jogtalanok is voltak és bizony nem vallottak politikai mérsékletre. A koalíciós szellem primitívsége és boszuálló hangulata a szociáldemokratákkal szemben kétszeresen megnyilvánult. Majdnem az volt a jelszó, hogy ki kell irtani a hazátlan bitangokat, holott minden modern állam férfiúnak tudnia kell, hogy ezek a hazátlan bitangok számottevő és becsületes tagjai a haza keretében élőknek és milliónyi tömegük lassankint fejlődik, művelődik és mindinkább a békés gazdasági fejlődés terére lép. Szervezeteik és intézményeik, ha olykor alkalmat is adnak meggondolatlan vezetőknek a visszaélésre, sok tekintetben szükségesek, mert pótolnak bizonyos hiányokat. A koalíciós korszak tulment azon a programon, hogy a szociáldemokrata szervezeteket meg fogja tisztítani. Virágzó, ezer meg ezer tagot számláló egyesületeket egyszerűen A detektív. Irta Krúdy Gyula. Sarló Endre dr, a filozófia tudora és több akadémiai kiadvány szerzője, miután hosszú Ideig várta, hogy tanári diplomája révén kenyérhez jut, egy napon a Német és Kordovai privátdetektiv cég szolgálatába állott. Sarló Endre dr nem egészen a mindennapi gondok veszedelme elől menekült el addigi pályájáról, mert hiszen nevelősködésből és öreg akadémikusok müveinek megírásából kényelmesen föntarthatta volna igénytelen ekszisztenciáját. Sarlót benső hajlandóságok, lelki vágyak, régen táplált ösztönök vezették a detektiv-pályára. Fürkésző, megfigyelő elme volt, sőt bizonyos leskelődési hajlandóság is mutatkozott lényében. S miután a holt tudományokat mivelő pályáján valami kevés alkalma nyilott a leskelődésre, szívesen hajlott a modern, valóságos élet felé, mert különben is vágya volt az életet tökéletesen ós a maga valóságában megismerni. A Német és Kordovai cég, amely ebben az időben a newyorki Pinkertonnak volt ausztria-magyarországi képviselője, a főváros legelső detektiv-irodája volt. Kordovai ur, a cég látható főnöke eleinte csupán irodai munkák végzésére használta a tanár urat, megtanultatta vele a könyvelést és levelezést és Sarló dr-nak meglehetősen keserves napjai voltak ebben az időben, midőn a legkisebb nyomozással sem bizták meg. A cég két tucat alkalmazottja, midőn a kora reggeli órákban, valamint késő este a jelentések megtétele végett ellepte az iroda helyiségeit, bizonyos jóakaratú lenézéssel tekintett a főkönyvek fölött görnyedő tanárra. Akárhány volt közöttük, aki a helyesírás becsukatott, lepecsételtetett és a gyülekezési szabadságot sem túlságosan respektálta. Most természetszerűleg rendkívül aktuális az a kérdés, hogy a nemzeti munka korszaka milyen magatartást fog tanúsítani a szociáldemokratákkal szemben ? Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök megadta erre a kérdésre a feleletet. A liberálizinus fog vezetni, mondta Khuen-Héderváry és kijelentette, hogy a gyülekezési, szervezkedési és egyesülési jogot megbénítani nem akarja, csupán azt kívánja, hogy a munkásmozgalmak kihívást ne tartalmazzanak. Helyes, ha a munkásság a maga jogát védi, de nem helyes, hogy egyszersmind háborút hirdet mások ellen. így a miniszterelnök. Ebből a megnyilatkozásból kiviláglik, hogy Khuen-Héderváry a szociáldemokratákkal szemben a bölcs mérséklet álláspontjára helyezkedett, sőt a bölcs mérsékletet tőlük is megkívánja. A miniszterelnök ismeri a történelmi fejlődés törvényeit, számol avval, hogy az előrehaladás eredménye a szociáldemokrata mozgalom, nem is akarja hát azt megfojtani. Szavaiból kiderül, hogy elismeri a munkásságnak a maga iránt való jogait és helytelennek itéli azok megnyirbálását. Ez az igazi, az őszinte, a hamisítatlan íiberálizmus. Ez az a gazdasági politika, amely Angliában a speciálisan érdekes, tartalmas, tehetős és hogy igy fejezzük ki: elpolgáriasodott munkásosztály kifejlődését lehetővé tette. A szociálizmus, bár nem egyéb materiális hitvallásnál és bár az alkalmazkodás elve benne van az alaptételeiben, gyakran ragadtatja arra a híveit, hogy a keretekből kitörni igyekezzenek. Szóval rombolásra és erőszakolt, sokszor visszafelé elsülő agresszivitásra. Az angol szociáldemokraták, ha egyáltalán lehet őket ilyennek nevezni, egészen mások. A politikai érettség legfelsőbb fokára jutottak, akárcsak az angol burzsoázia politikusai. Az asszimilálódásuk pedig kizárólag annak a rendszernek a révén vált lehetségessé, amit most magáévá tett a mi miniszterelnökünk s amit, túlzás nélkül állítjuk : klasszikus tömörséggel mondott el a szociáldemokraták nála tisztelgő küldöttségének Most már csak az a fontos, hogy a munkások pártja megértse és tiszteletben tartsa az ő intencióit. Némi reménység van is erre. Az utóbbi időben bizonyos nagyobb eseményeknél, igy az elmúlt hetekben a vas- és fémmunkások ismeretes mozgalma alkalmával is a szociálisták higgadtan viselkedtek és hozzájárultak a bérharc békés elintézéséhez. Szimptómájaez annak az örvendetes körülménynek, hogy most az egész ország hangulata a higgadt átalakulás alapelemeivel sem volt tisztában, de még Kapornak, a cég bérkocsisának sem imponált Sarló dr. Gubányi, az a kis f ekete, egérszemii emberke, aki a cég úgynevezett „diszkrét" ügyeit kezelte, — a házasságtörő asszonyokat és férjeket — gyakran veregette meg Sarló dr vállát: — Csak szorgalmasan, tanár ur, idővel talán szabad lesz egyszer magának is a megfigyelés alatt levő kocsi után szaladni. Sarló dr türelmesen viselte sorsát. A filozopterpályán megtanulta, hogy kitartással és szorgalommal a legnehezebb akadályokat is le lehet győzni és lankadatlan buzgalommal vezette a könyveket. Rezsin kisasszony (a masamód- és toalettosztályon) szép barna szemével olykor loppal elnézte a tanár rokonszenves szőke fejét és egyszer titkon megkérdezte, hogy versírással nem foglalkozott-e? — Nem, — felelt Sarló dr, — de diplomám révén természetesen a versíráshoz is kell értenem. — Ugy kérek holnapra egy szerelmi verset bizonyos Ferdinándhoz, — felelt Rezsin kisasszony. — A név betűi legyenek a sorok kezdőbetűi. Értett engem ? A selyemlopási ügyből kifolyólag van reá szükségem. • Máskor Sipolyai Demeter, a vadászkalapos és lovaglócsizmás „földesúr", aki a cég földbirtokos-klienseit látta el, azzal a megtisztelő ajánlattal lepte meg Sarló doktort, hogy vidékre indulván, néhány állatbetegségnek a receptjét közölje vele . . . Egy napon a délutáni órákban, midőn a detektíviroda csöndjét csupán a falióra ketyegése verte föl és Sarló dr álmodozva olvasgatta egy londoni rendőrtiszt emlékiratait, a pápaszemes Kordovai urat láthatatlan főnöktársa Berlinből siii-gősen a telefonhoz szólította. Kordovai ur a főpostára hajtatott : — Mindjárt visszajövök! — kiáltással. Sarló dr egyedül maradt az irodában. Lapot fordított az emlékiratban ésuj fejezet olvasásába fogott. De nem juthatott tovább az első soroknál, mert felpattant az ajtó és egy magastermetü, gyászruhás asszony izgatottan és egyben remegve lépett az irodába. Sarló dr megszokta már az eféle látogatásokat, közömbösen bólintott: — Tessék helyet foglalni, Kordovai ur nyomban itt lesz. A gyászruhás nő sietve lépett a tanár íróasztalához. — Uram, én nem várhatok, az eset sürgős . . . Remélem, jó helyen járok'? A detektiv-irodában ? — Parancsára — felelt a tanár és felemelkedett. — Német és Kordovai. — Engem egy barátnőm küldött ide — folytatta szenvedélyes, de nagyon kellemesen csengő hangon a fátyolos hölgy. — Barátnőm nagyon meg volt elégedve önökkel. Kérem, jöjjön velem, az eset sürgős, mert néhány perc múlva indul Marchegg felé a bécsi •gyorsvonat. A tanár a faliórára pillantott. — Tizenöt perc múlva. — Tehát jöjjön. Kocsim odalent vár. Mindenáron el kell érnünk a vonatot. Az atyám most kel útra egy nővel. Nyomában kell lennünk ... A tanár habozva nézett körül. Az ördögbe is, nem tréfa a dolog! -r Be kell várnunk Kordovai urat — felelte ingadozva. A gyászruhás nő felelet helyett néhánv nagyobb bankjegyet dobott az asztalra.