Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-27 / 56. szám

•1022 DÉLMAGYARORSZAÖ 1910 július 24 stádiumába jutott. Vége a túlzásoknak, a rágalmazásoknak, az egymás lebecsülésének és máglyára rakásának. A béke gyönyörű tüzei égnek. Mindenkép helyeselni lehet, hogy a miniszterelnök nyíltan megismertette a szociáldemokratákat a maga álláspontjával. Legalább tudják magukat mihez tartani. Lehetetlennek is tartjuk, hogy Khuen-Héderváry fölfogása ellen kifogást emelhessenek és hogy avval szembehelyezkedni igyekezzenek. A nyilt liberálizmust, a tisztességes szabadelvüséget respektálniuk kell, mert ha nem is kívánhatjuk, hogy az kielégítse őket, a jóakaratot föl kell tételezniök- A miniszterelnök az állam rendjének érdekében nem nézheti el, hogy a szociáldemokraták szervezetei a gyűlölet melegágyaivá sülyedjenek. Ez bizonyos. Másrészt azonban nem elfogult részese, hanem úgyszólván piedésztálon figyelő őre és bírája a magyar társadalom osztályharcainak. Igazságosan, modernül, makulányi elfogultság nélkül Ítélkezik ő. Méltán kívánhatja és elvárhatja, hogy meghajoljanak az ítélete előtt. A szociáldemokraták is aligha látnak KhuenHéderváry Károly grófban ellenséget. Aligha látják benne a velük szemben álló társadalmi osztályok ekszponensét. Mert, ha ezt teszik, tudatosan, vagy öntudatlanul, de tévednek. A nemzeti munka az egész nemzet egyetemére hárul. És legyen az egész nemzeté az a béke is, amely a munka alapja és megszentelője. Törökország háborúra készül. Konstantinápolyból • jelevük: Törökország- ismét szembekerült Görögországgal és Bulgáriával. Nádin bey görög kövét Konstahtinápolyba érkezett és jelentést tett a nagyvezirnek a görög hadsereg harci készülődéseiről. E jelentésre Konstantinápolyban nyomban összeült a minisztertanács s elhatározta, — Bőkezűen fizetek, nem lesz rám panaszuk. De jöjjön már kérem. A tanár azon vette magát észre, hogy a hölgy fejébe nyomott egy kalapot, vállára adott egy kabátot, amit a fogason talált. Megragadta a karját és ellenállhatatlan erővel vitte magával. Majd vágtató bérkocsiban találta magát. Egy-két perc és már a nyugati pályaudvar zsibongó perronján vitte magával a nő. — Most szálltak a vonatra — lihegte egy hang a tanár fülébe és könyök-lökést érzett oldalán. A jelzett irányba nézett és hátulról látott egy szürkekabátos, kistermetű, őszhaju öreg urat, akinek kemény kalapja alól terjedelmes kopaszság fénylett. Épen hódolatteljesen segédkezett egy vörösselyem-köpöjiyeges, szőke, bodorított hajú és porceilánarcu hölgynek a felszállásnál. — Kedves atyja'? — kérdezte a gyászruhás hölgytől. — Az — felelte elfojtott hangon. A következő másodpercben már elhelyezkedett' Sarló dr gyászruhás hölgyével egy elsőösztályu fülkében és a vonat prüszkölve nyargalt ki a pályaudvar csarnokából. — Tehát kedves atyja megszökteti a szőke hölgyet? — kezdte a tanár azon a hivatalos hangon, amelyet Kordovai úrtól sokszor hallott .•••.•' ' — Ellenkezőleg. A szőke hölgy szökteti meg atyámat. Majd hirtelen elhatározással igy folytatta: — Különben minek titkolózom ön előtt, detektív ur? A szóban forgó ur nem atyám, hanem férjem, Garda bankár . . . — És a hölgy? — Az a perszóna egy táncosnő. A többit most már tudja. Tudomásomra jutott a hogy felhívja a védőhatalmak figyelmét Görögország készülődéseire és ezzel igazolja magát, ha a török hadügyi kormány ujabb hadtesteket koncentrál a görög határon. A macedónbandák is annyira elszaporodtak, hogy a török hadügyi kormány behivta a harmadik hadtest redifjeit és egyidejűleg a bolgár határon is nagy csapatokat von össze. Tegnap a Kruppés Armstrong-gyárakban ágyukat és muníciókat rendeltek záros határidőre, legkésőbb október elsejéig. Megszavazták az indemnitást. — fi képviselőház üléss. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén véget ért a már-már hosszura nyúló indemnitási vita. Az utolsó szónok MádiKovács János volt s beszéde végeztével a Ház a javaslatot általánosságban, majd többek fölszólalása után részleteiben is elfogadta. A mai ülés legszenzációsabb beszédét Hieronymi Károly mondotta, aki hivatkozva a fönnálló precedensekre, hatásos beszédben kérte az indemnitás megszavazását, annál is inkább, mert a kormánynak amúgy sincs e javaslattal egyéb célja, minthogy az államháztartás menetét legalább 1911-ig biztosítsa. A Ház a királyhoz intézendő föliratot is ma fogadta el harmadik olvasásban. A föliratot ünnepélyesen lepecsételték s fölküldik a királynak. Az ülés meglepetést is hozott. Székely Ferenc igazságügyminiszter a mai ülés elején nyújtotta be a polgári perrendtartásról szóló nagyfontosságú törvényjavaslatot. A mai ülésről szóló részletes tudósításunkat itt adjuk : Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Szász Károly, Nyegre László, Beszkid Antal. Hitelesitik a mult ülés jegyzökönyvét, mire Darvay Fülöp, a VIII. biráló-bizottság elnöke jelentést tesz Eitner Zsigmond és Pékár Gyula mandátumainak megvizsgálásáról. A két képviselőt végleg igazolják. Székely Ferenc igazságügyminiszter benyújtja a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatot. (Éljenzés.) A javaslatot kinyomatják és szétosztják a Ház tagjai közt. dolog, hogy férjem nem egyedül utazik Bécsbe, hová állítólag hivatalos ügyei szólítják. És semmi kedvem nincs megengedni azt, hogy férjem ennek a teremtésnek a társaságában mulasson... — Nagyságos asszony tehát féltékeny? — Ahoz önnek semmi köze. — Mi tehát az én megbízatásom? — Hódítsa el férjemtől azt a nőszemélyt! Sarló dr furcsa mozdulatot tett, majd szerényen igy felelt: — Nagyságos asszonyom tán nem tudja azt, hogj az ilyen hölgyek egyáltalában nem hódithatók? Az öreg királyt többre becsülik az ifjú pásztornál. — Azt én nem bánom. Meg kell próbálni. — Meg aztán hiába próbálnánk meg akármit. Kedves férje ismét megtalálná hölgyét. Ha ezt nem, egy másikat. — Másikkal nem törődöm. Én ezen a bizonyos Mimi kisasszonyon kívánok boszut állani. Férjem ugyanis legutóbb összes ékszereim kövét kicseréltette hamis kövekkel. És az igazi kövek Mimi kisasszony birtokában vannak. — Állami rendőrségünk kitűnő szolgálatot tesz az eféle ügyek elintézésénél. — Nekem többé nem kellenek már azok a kövek. Én nem viselem Mimiké után. — Mit tegyünk tehát, nagyságos asszonyom ? — Boszut akarok állni ! Sarió dr elgondolkozott. Igen fiatal detektív volt még, nem találta meg mindjárt a helyes utat. Az asszony mozdulatlanul ült a fülke sarkában és látszólag elmerült a Duna völgyének szemlélésébe. Egyszerre, mintha önkéntelenül tenné, balkezével föltolta sürü (A fölirat megpecsételése.) Nyegre László jegyző olvassa a királyhoz intézendő fölirat szövegét. Berzeviczy Albert elnök: A fölirat szövegét hitelesítettnek jelentem ki és azt az ország szine előtt ezennel aláírom. Az elnök és Szász Károly aláírják a fölira. tot, melyet az elnök ünnepiesen lepecsétel. (Az indemnitási vita.) Mádi-Kovács János (Justh-párti) igéri, hogy nagyon röviden fog beszélni, a szünetre való tekintettel. Az ellenzéknek — bármily türelmetlen is a kormánypárt ——' kötelessége szavát a kormány ellen fölemelni. A kormány erőszakos eszközökkel csikarta ki többségét . , (Derültség a jobboldalon.) Eitner Zsigmond : Hiába nevetnek ! Mádi-Kovács János : . . . de épen ezért nem képviseli a nemzet akaratát. Közjogi szempontból törvénytelennek jelenti ki a költségvetésen kivüli állapotot, amelylyel — a mostani precedens után — mindig visszaélhetnek a kormányok. A jobboldalon észreveszik, hogy a szónok olvassa beszédét. — Ohó, ohó — kiáltják feléje. Néhány percig tartó zaj után az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ne olvassa beszédét. Mádi-Kovács János : A választási visszaélésekről szól és Deák Ferenc idézeteit olvassa a kormány fejére. Bizalmatlan a kormány iránt és nem fogadja el az indemnitási javaslatot. Elnök : Több szónok nem lévén föliratkozva, a vitát bezárom. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter ur kiván szólani. (Hieronymi beszéde.) Hieronymi Károly az indemniti védelmében szólal föl, reflektálván a legutóbb elhangzott ellenzéki beszédekre. Az 1897 : XX. törvénycikk ellen a kormány nem vétett, sőt szigorúan annak értelmében járt el. Azokat a szakaszokat, melyek ellen kifogása van az ellenzéknek, kinek lett volna kötelessége megtartani? A mostani vagy előbbi kormánynak ? Csakis az előbbinek (Zaj) és hogy nem tartotta be, törvénytelenséget követett él. (Nagy zaj a baloldaIon. A kormánypárton helyeslés. Elnök csönget.) Bakonyi Samu: A mult kormány hibája nem mentség önöknek. (Zaj.) Hieronymi Károly : A képviselőház naplójából igazolja, hogy a régi többség a házszabályok eklatáns megsértésével utasította vissza a jelenlegi kormány költségvetési javaslatát. Az ellenzék két-három hónapos indemnitást követelt. Ezt nem lehetett volna megtenni, mert 1911-re se lett volna rendes költségvetés. Aki ismeri ennek a Háznak a munkabírását, tudni fátyolát. Sarló dr kerekre nyitotta a szemét. A legszebb asszonyarcot látta maga előtt. A nagy élveteg szemek, kicsattanó ajkak és gömbölyű áll a legszebb formájúak voltak, amelyek harminc éves asszonyé voltak valaha. Sarló dr fölsóhajtott magában és arra gondolt, hogy az élet csupa komédia: a világszép asszony fut öreg férje után, míg az egy festettképüvel mulat. Az asszony végignézett Sarló tanáron. — Kérem a legteljesebb kíméletlenséggel eljárni. Meg kell mutatni annak a perszónának, hogy nem az övék még az egész világ. Sarló hajlongott, de valójában nem tudta még, hogy mit fog csinálni. A hotelben a bankár és a táncosnő az első emeleten szállott meg, a detektív megbízójával a másodikon. — Gyászruhámban nem ismer fel férjem, mert gyászruhát sohasem szoktam viselni. Hirtelen csináltattam — monda a detektív megbízója, midőn este a vacsorázóhelyre nyomon követték a bankárt a táncosnővel. Sarló doktornak csakhamar sikerült a táncosnő figyelmét fölébreszteni és megbízásához híven, égő, sőt villogó tekinteteket vetett a festett hajú szépségre. Az eleinte kellő ridegséggel utasította vissza a szemtelenkedő pillantásokat, de aztán kezdett neki tetszeni a dolog és kacérkodva hajtotta, félbldalra a fejét. — Csak bátran Sarló ur! — hallotta a . detektív megbízója hangját a fátyol alatt. Sarló doktor ugy játszott a szemével, mint egy zsonglőr. A vacsorázóhelyről (az ajtóból a táncosnő félig gúnyosan, félig érdeklődve visszanézett) egy orfeum télikertjébe követték a