Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-12 / 43. szám

1910 jullua 12 DÉLMAGYAROR5ZAQ 13 is zug a metán, azonban ennél tovább nem terjed a u\iz kitörése. Nevezetes továbbá, hogy a Bánffy báróféle fürdőben semini nyoma sincs a visszafojtott gáz hatásának, mert itt ép oly gyengén bugyborékol a sósviz, mint akárcsak három évvel ezelőtt. Egy órai elzárás után Fuchs igazgató a gázcsapot kinyitja, nrrure ismét teljes erővel megharsan a csőben a nietán. A bug-yborékolás a réten még néhány percig tart, majd megszűnik ez is s csak a vékony repedések és nedves foltok mutatják a nagyszerű tünemény nyomát. A vázolt jelenségből következik, hogy a gázelzáró készülék műszakilag tökéletes alkotmány, mert a kúttól csak távol tör ki a gáz s igy a szóban forgó tünemény a geológiai jelenségek körébe tartozik. A százhúszezer lőerőnek megfelelő gázt a pompás készülék le tudja ugyan fojtani, de az atechtonikai vonalakon, a homokos márgák hasadékain ismét csak a főlszinre tör. A kísérletből az is kitűnik, hogy a báró Bánffy-réle mocsárgázas tócsák egy másik törési vonulattal kapcsolatosak, ami gyakorlatilag igen fontos, mert itt hatalmas tartalékgázzal rendelkezünk a jövőben. A Bolygórét biztosítása céliából, végzi jelentését papp Károly geológus, a mai gázkuttól keletre háromszáz méter távolságban biztosító fúrást ajánlok huszonöt centiméter átmérőjű csővel, százötven méter mélységre. Ezt annyival inkább javasolom, mert körülbelül három évig még a gázkitörés növekedését várhatjuk. Csak ezután fog a gázmennyiség állandósulni, miglen becslésem szerint tizenöt év múlva a rohamos apadás következik be. A gázkut elapadása után azonban a Bolygórét sósvizii, mocsárgázas tócsáira kerülhet a sor, amelyek megfúrva, bizonyára szintén kiadós gázmennyiséget fognak szolgáltatni. Az ipari értékesítéshez tehát nyugodtan hozzákezdhetnek a vállalatok, mert a gázmennyiséget ez a vidék évtizedekre biztosítja. (—) Az aradi cukorgyár ügye. Megírtuk már, hogy Aradon ötmillió korona alaptőkével nagyobbszabásu cukorgyárat akarnak létesíteni. Az alapítandó cukorgyár kartellen kivül fog állani, ami a nagyközönség szempontjából különösen fontos, de ami miatt a hazai és külföldi cukorgyárak küzdelmet indítanak a gyár fölállítása ellen. Aradon azonban ugy a város, mint a nagyközönség támogatni fogja az eszmét, sőt a cukorgyár ügyében az Aradmegyei Gazdasági Egyesület már népes értekezletet is tartott. Az értekezleten résztvettek a csanádés aradmegyei birtokosok, akik lelkesedéssel járultak hozzá a cukorgyár fölállításához, sőt a mihamarabbi megvalósítás céljából már szerződéseket is kötöttek. Az értekezleten beszámoltak arról ís, hogy a szükséges termőterület már megvan és a gazdaközönség is küzd a gyár [étesítése érdekében. (—) Kiállítás a tanyán. A szeged-alsótanyai közigazgatási központon nagv ünnep volt vasárnap. Kint volt Lázár György dr polgármester is, aki megtekintette a kiállítást. Az ünnep misével kezdődött, azután Nagypál Kilit plébános megszentelte a búzát. A nagyközönség ekkor a gépkiállítást, majd a csipkekiállitást szemlélte meg. Az ünnepi beszédet Becsey Károly dr ügyvéd, a szegedi második kerület volt országgyűlési képviselője tartotta, a polgárság tetszése mellett. Délben társasebéd, azután aratóünnep volt, mely tánccal egybekötve estig tartott. , (--) Harc a trösztök ellen. Az EgyesültÁllamokban a trösztök ellen megindított elkeseredett küzdelem nem ért véget a petróleumtröszt megrendszabályozásával. Ujabban a huströsztön és az acéltrösztön van a sor. Egy iiewyorki távirat szerint Elliott L. Major államügyész tegnap megindította a törvényes eljárást öt nagy husvágócég ellen a Supreme Court előtt, amelynek az a célja, hogy ezeket a cégeket kiszorítsa Missouri állam területéről. A megtámadott társaságok az Armour Packing Company, Morris & Co., Swift & C., Hammond Packing Company és a St. Louis Dressed Beef and Provision Company. Az államügyész azzal vádolja az Armour, Swift ós Morris társaságokat, hogy megsértették a trösztellenes törvényt és a Hammond és St. Louis társasággal, amelyek a National Packing Co. altársaságai, összejátszottak arra nézve, hogy Missouriban uralják a húspiacot. Az államügyész kéri a bíróságot, hogy e korporációkat fossza meg korporációs jogaiktól, engedélyeiket semmisítse meg és birtokaik egy részét konfiskálja vagy ahelyett, pénzbirsággal sújtsa azokat. Az államügyész információja szorint a National Packing Companyt 1902-ben inkorporáltúk Now-.íersúyboii tizenötmillió dollár a'aptőkével. A korporáció azonban nemcsak az*ct létesült, hogy az engedélylevélben foglalkozzon, hanem hogy törvényellenesen magához ragadja azt és uralja a piacot. Ugyancsak vizsgálatot indit a kormány az acéltröszt ellen is, annak a megállapítására, hogy ennek a trösztnek az üzleti eljárása nem ütközik-e a trösztellenes törvénybe. (—) Elvi döntések tisztviselői ügyekben. A Kúria ujabban a következő elvi jelentőségű döntéseket hozta: Az, hogy az ügyvezető-igazgató együttes cégjegyzői jogosultsággal bir, az ügyvezető-igazgatónak kereskedelmi meghatalmazotti minőségét nem érinti, mert érvényes cégjegyzés csak azon fontosabb ügyletekhez kívántatik, amelyek az ő hatáskörén tulmennek és igy az együttes cégjegyzés nem kötelező, hanem hatáskörét kiterjesztő erővel bir. A pénzintézet tisztviselője, aki aláveti magát a szolgálati rendtartásnak, ennek szabályait és intézkedéseit magára nézve kötelezőnek tartozik elismerni. Az ügyvezető-igazgató jogköre kiterjed az üzlet folytatásával rendszerint járó ügyletekre még akkor is, ha együttes cégjegyzés esete forog fönn. Vállalat alapítása előtt fölfogadott alkalmazottat az üzlet létre nem jötte okából elbocsátani nem lehet. (—) A szegedi vágóhíd Jéggyára. A szegedi vágóhíd jéggyárának kibővítési munkái folyamatban vannak. A munka azonban oly lassan halad, hogy a tanács felhívta a mérnökséget, utasítsa a vállalkozót a gyors kivitelre, mert különben bírságot vet ki rá. (—) Lő- és csikódijjazás Vásárhelyen. A szomszédos Hódmezővásárhelyen e hónap elején tartotta meg a Gazdasági Egyesület a lóés csikódijazást. Körülbelül száznyolcvan darab lovat és csikót vezettek föl. Az egyesület tizenhét pénzbeli dijat tűzött ki, amelyhez a földmivelésügyi miniszter ezer koronával járult hozzá, mig az egyesület pénztárából négyszázötven koronát utaltak ki. Az egyesület azonkívül még öt arany és öt ezüst állami oklevelet adott ki. A díjazásokat végignézte Cicatricis Lajos dr főispán és a város polgármestere is. A főispán dicsérettel nyilatkozott a díjazásról s a megjelentekhez buzdító beszédet intézett. Beszélt még Spilka Antal ós Lázár Lajos egyesületi elnök, akik további kitartásra buzdították a tenyésztőket. (—) A bolgárrendszerü kertészet Szegeden. Szeged város juniusi közgyűlése a bol. gárrendszerü kertészet meghonosítása céljából a bodomi réten harminckét hold területet jelölt ki. A bolgárrendszerü kertészetet az állam fogja a réten megkezdeni ós bevezetni. . A csatornázás előmunkálatainak megkezdéséhez már augusztus elsejére másfél hold területre van szükség, a tanács mai üléséből elhatározta, hogy ezt a másfél hold földet az illető bérlőtől már most átveszi. Intézkedett a tanács egyben aziránt is, hogy a gazdák kára az elveszett termésért megállapittassék s hogy a kártalanítás mielőbb eszközöltessék. Árjetjyzélt iiajnyejj és bérmentve Elörs ! Vigyázz ! Előre! mm ÉS rénsfl a legolcsóbban beszerezheti mindenki kedvező részletre a legjobb varrógépet, kerékpárt és beszélőgépeket. 25 cm nagy hanglemez 2-50 K. A legújabb felvételek: 113 ligete! Weisz Adél, síb. KupIéK. Telefon 51. \lw niBchoniKaí javító-müíiely. §peÉI ifóg épjaviü-üÉiöiy KOfön vezefósse! Árjeíjyzék iiijjyen és bérmentve REGÉNYCSARNOK. Luzsányi, Mária Terézia királynő ő felsége gárdistahadnagyának egy karácsonya. Irta Krúdy Gyula. Mindenkinek van karácsonyi története; akinek nincs, az álmodik.Nekem is van karácsonyi mesém, lehet, hogy ón is csak álmodtam. A gárdista a faluvégén lakott, régi nemesi udvarházában. Gárdistának hivta az egész világ az öreget, mi sem fogjuk másképp nevezni. A legenda szerint az öreg hajdanában, a szép időkben, testőrző hadnagya volt Mária Teréziának. Tömérdek idő előtt volt ez. Az öregnek volt egy akkora medáliája, mint egy tányér. A medáliát ünnepnap a mellére akasztotta, kétköznap az asztalfiókba csukta, — ennek az érdemrendnek a társaságában töltötte egész életét. Ha láttátok volna a házát és a házatáját, mosolyogtatok volna, Mostanában minden faluvégén, minden falu közepén van amolyan elhagyatott, kidölt-bedőlt nemesi kúria, amelyiknek száraz időben is könnyezik mohos zsindelyfedele a nedvességtől, amit az év többi szakaiban magába felszív. A kerítésen borzas komondor jár ki-be ós a fák is elszáradnak az ilyen porta körül: megfeketednek és csupán a varjaknak adnak szállást. Manapság, mondom, nem ritkák az ilyen házak és nem ritkák a házak megvénült, itten felejtett remetelakói; de akkoriban a kúriákon névnapot ós keresztelőt tartottak télen-nyáron és éppen ezért volt csodálni való a gárdista, hogy ő semmiféle tort nem tartott. De ha láttátok volna a gárdista házának belsejét, szánakoztatok volna. Csupán egy szobát lakott a nagy házból, abban a szobában se volt más bútor, mint egy medvebőrös ágy, egy vékonylábu rokokó-íróasztal és két_ merevhátu szék. A falon női arckép függött. És az arckép allatt a gárdista görbe kardja. Ki tudná megmondani, hogy ki volt az arckép eredetije? A nótárius vagy a kálvinista pap, akik emberszeretetből olykor felkeresték a gárdistát, tán még azt sem tudták volna megmondani pontosan, hogy szép volt-e a képre festett nőalak, avagy csúnya? Azonkívül abban az időben, midőn az arckép készült, másféle divat járta. Pásztorlánynak öltözködtek a legmagasabb születésű hölgyek, ha a piktor megörökíteni akarta bájaikat. A gárdista sohasem beszólt a képről, sohasem nézegette; ha túlságosan elmerengett a mult időkön, lehozta a padlásról azt az embernyi olajfestményt, amit Martín Blazek, akkoriban divatos festőművész festett róla. A jólelkű kálvinista pap hazáig csóválta a fejét, valahányszor azt a marcona, copfos óriást látta színes öltözetében. A képen már megfakult a paszomántok és zsinórok aranyszine, ám a gárdista a poros, fakó öltözetben is olyan volt, — hogy csöppet sem hasonlított a mai gárdistához. A képen balját a kardon tartja, mig a jobbjában kapcsos könyvet fog. Az a könyv is megvolt az íróasztalban. Bessenyei irta. A pap gyakran kérte a könyvet, ám a gárdista semmi kincsért nem vált volna meg tőle, bár ő maga azóta sem olvasta, mióta Blazek a képet megfestette. Ott élt az öreg a falu végén, és mert télennyáron egészséges volt, egyforma tempóban éldegélt, haja se nem szürkült jobban, se nem ződült a feketeségtől, magányosan töltvén napjait, amely magányosságot a vasárnapi templomjárás szakított meg, — falusi szokás szerint, csendes bolondnak tartották. Későnjáró vásárosok éjjeli időben világosságot láttak járni az elhagyott házban, és hogy végezetül a ház egészen kísérteties hírbe keveredett, annak maga a gárdista volt az oka. De ő sem akkor, sem korábban nem sokat törődött az emberekkel, — vasárnaponkint szentelt igékkel szívta teli a lelkét, ós hogy nevezetesebb jótéteményt nem gyakorolt, annak bizonyosan nem fukarsága volt az oka, — nyugodtan élhetett tehát. De ha a ház mégis boszorkányos hirbe jutott: arról valóban a gárdista tehetett. Ennek a történetét mondom el. Havas karácsony este volt és a gárdista egyedül volt odahaza, Még vén szolgálója is, akit éppen olyan rövid katonai vezényszavakkai szokott kormányozni, mint egykor katonainasát,, elkéredzkedett erre az estére. Elment a szomszéd faluba, ahol valami ágról-hegyről való rokonai laktak. A vén gárdista besötétedéskor meggyújtotta a lámpást és tüzet akart rakni a kályhában. Igen ám, de a haszontalan szolgáló siettében elfelejtett tüzelőt készíteni a szobába. A gárdista azt gondolta, hogy a konyhában bizonyosan talál száraz fát, ezért vette a konyhakulcsot ós kilépett a szobából. Amint a tornácra lépett, a szél egy marók havat doi