Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-06 / 38. szám

jgiO juliusö D ELM AGYAR OR SZAG 11 (A fogorvos előszobájában.) Tegnap reggel feje volt jajgató betegekkel Lukács Imre fogtechnikus váróterme. Minden sarokban egy-egy bekötözött álla, fogfájós beteg várta a pillanatot hogy kinyíljék a fogorvos ur rendelőszobájának ajta. Délelőtt tíz órakor már nagyon türelmetlenek voltak a betegek. Folyton érkeztek ujak és ujak, végignézték egymást és megállapították a sorrendet, hogy ki kerül előbb a doktor ur színe elé. A fogtechnikus szobaleánya csöndben, szótlanul ott járkált a betegek között, helylyel kinálta őket, de senkihez egy szót sem szóit, fagyon csöndes, zárkózott leány lehet. A betegek végre türelmetlenkedni kezdtek. Déli tizenkét órára járt az idő, a váróteremben egyetlenegy üres szék sem volt s a rendelőszoba ajtaja mégsem nyílt ki. A különböző karosszékekből fájdalmas, türelmetlen nyögések hallatszottak. Végre az egyik beteg odament a sarokban csendben álló szobaleányhoz s elkeseredésében ordítva kérdezte meg tőle: — Miért nem kezdi meg már a doktor ur a rendelést ? A leány nagyot nézett. — A doktor ur nincs itthon, — mondta. — Hát mikor jön vissza ? — Nem tudom, mert elutazott. Az összes betegek állatias kiáltásokkal ugrottak föl e szóra, — Hát miért nem mondta ezt nekünk előbb ? — kérdezték kórusban. Mire a leány nyugodtan válaszolta: — Hát nem kérdezték. * (A fölirati bizottság.) Egy társaságban politikáról beszélgettek. Szó esett a királyhoz intézendő föliratról is. A föliratot tudvalevően most készíti egy huszonegy tagból álló r bizottság. ... .. ..... — A íölirati bizottság tagjait épen huszonegyben állapították meg. — mondja az egyik ur — Igazán mindegy, — feleli a másik, — akármennyiben állapították is meg, mert most megesik az a csoda, hogy a huszonegyes bizottság dacára a függetlenségi pártnak mégis fucscs. # (A tékozló flu.) Egy ur megfog egy másik urat az utcán. — Mondja kérem, — kezdi az első, — milyen ember az Ön öcscse? — Az én szegény öcsém, — feleli a másik — nagyon szerencsétlen természetű, tékozló ember. Ha van egy forintja, nem bírja megtartani. — Csodálom, — mondja erre az első ur — mert épen az ellenkezőjét tapasztalom. Nekem már két hónap óta tartja meg a negyven forintomat, amit kölcsön adtam neki. * Pályadíjnyertes vásárhelyi EeneszerEO, A debreceni Kövesdi-féle alapitvány második diját, száz koronát aranyban, mely eredeti magyar népdalra volt kitűzve, a vásárhelyi dalárda kitűnő karnagya, Arany János nyerte meg, akinek néhány sikerült népdal-szerzeménye már országszerte népszerűvé vált. S • A Nyugat, Ignotus, Osvát Ernő és Fenyő Miksa egyetlen modern magyar szépirodalmi és kritikai szemléjének julíus 1-én megjelent száma feltűnést keltő kiállításban és igen érdekes tartalommal jelent meg. Itt említjük meg, hogy Ady Endre, Babits Mihály és Mó ricz Zsigmond főmunkatársak mellett ujabban Ambrus Zoltán is a Nyugat főmunkatársa lett. A Nyugat julius 1-én megjelent számának tartalma; "*<}k Artúr; Ilaria. (Novella). Ambrus Zoltán: Ehrlich Pál. Szomory Dezső: Ünnep a „Dühöngő"-n. (Novella). Lengyel Géza: Régi házak és uj házak. Hatvany Lajos: A kis város. Ady Endre: Versek. Laczkó Géza: William Blackbirth lelke (Elbeszélés I.). Ignotus: Jegyzetek: (A politika mögül: Khuen gróf. Hatvany Lajos: Nyílt levél Ignotushoz). Figyelő: Veigelsberg Leó (Halász Imre). Greco Velasquez ellen (Feleki Géza). Apasági kereset (Szomory Dezső). A vérbaj (Szomory Dezső). Gyökössy Endre: Magyar muzsika (Karinthy Frigyes). A Nyugat előfizetési ára egész évre husz korona, félévre 10 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Mérleg-utca 9. Taniiókongresszus Szegeden. A „Békésbánáti Református Egyházmegyei Tanítóegyesület" kedden délelőtt kilenc órakor Szegeden, a városháza nagytermében tartotta nyolcadik évi rendes közgyűlését. Czirbus István elnök nyitotta meg a közgyűlést. A csongrádi tanitótestület nevében Nemecskay István üdvözölte a békési tanit'ókat. A titkári jelentés egyhangú tudomásvétele után Scossa Dezső kerületi királyi tanfelügyelő szép beszédben üdvözölte az összesereglett tanítókat, majd indítványozta, hogy Halász Ferenc miniszteri tanácsos, a tanügy lelkes előharcosa elhalálozása felett fejezze ki mély részvétét. A közgyűlés az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg és Halász Ferenc özvegyéhez részvéttáviratot intézett. Az elnök ezután tiz percre felfüggesztette az ülést. Szünet után Sík Ilona szegedi tanítónő tartott eszmékben gazdag előadást „A gyermek észjárásáról", Szeghalmi Gyula pedig „A szemléltető oktatás reformjáról" tartott élvezetes előadást. A magyar tanítók országos szövetségének ügyét Császár Péter ismertette. Lázár István füzesgyarmati tanitó „egy református iskolaközség" fölállítását sürgette. Kiss Sándor kőrösladányi tanitó pedig Békés vármegye földrajzáról tartott előadást. Ezután az indítványokat és interpellációkat tárgyalta le a közgyűlés. Czirbus István elnök végül meleg köszönetet mondott Lázár György dr polgármesternek a vendéglátásért. Délben a Prófétában lakoma volt. Délután a tanítók Szeged nevezetességeit tekintették meg és az ötórai vonattal Fiaméba utaztak, ahol folytatólagos vándorgyűlést tartanak. A fiumei vándorgyűlést julíus 7-én délelőtt nyolc órakor az állami iskola tornatermében fogják megtartani. Tárgyai: 1. „A tanítói kirándulások fontossága, tekintettel a földrajz sikeres tanítására." Előadó: Irlanda Dezső makói tanitó. 2. „A tanitó földrajzi tapasztalatai." Előadó: Kovács Zoltán makói tanitó. Gyűlés után az Aquarium megtekintése. Séta a tengerparton. Vásárcsarnok, Halcsarnok, Városi Színház, Via Fiumara, Vágóhíd, Kormányzói palota, József főherceg kertja, Temető és Tersatto megtekintése. Ebéd. Délután : Kirándulás hajón Abbáziába. Visszajövet séta a Korzón és az Óvárosban. 3. Julius 8-án Punto Franco és egy nagyobb hajó megtekintése. Kereskedelmi Részvénytársaság raktárai (kávé feldolgozása), Petróleumgyár, Danubius hajógyár. Ebéd. Délután : Dohánygyár, Giardino Pubblico megtekintése. Vásárlásokra szánt szabad idő. 4. Julius 9-éna Rizshántoló-,Keményítő-, Vegyészeti-,Torpedó* és Papírgyárak megtekintése. Este nyolc óra huszonöt perckor visszautazás.' Megérkezés Szegedre 10-én éjjeli tizenkét óra tizenhárom perckor. + A clélinacjyarorsseá'ffí t anitő egyesület jiafjyjjytilése. A Délmagyarországi Tanítóegyesület elnöksége a következő hivatalos értesítést közli: A Délmagyarországi Tanítóegyesület alólirott elnöksége ezúton értesíti az érdekelt tanítókat és tanügybarátokat, hogy a folyó évi julius hó 12. és 13-án megtartandó deltái tanitógyülés alkalmára Erdélybe tervezett tanulmányi kirándulás közbejött akadályok miatt elmarad. Fehértemplom, 1910 julius hó 1-én. — Schenk Jakab elnök, Zstdty Béla titkár. + A tankerületi főijjazífatőság. Szele Róbert dr tankerületi főigazgató szabadságra ment. Távolléte alatt a főigazgatóság ügyeit Homor István főreáliskolai igazgató intézi. A hivatalos helyiség az állami főgimnáziumban van. + Alapítványi helyek. A honvédelmi miniszter értesítette a polgármestert, hogy a József-fiuárvaházban négy alapítványi hely megüresedett. A négy helyre pályázatot hirdetnek. A pályázati föltételek a polgármesternél megtekinthetők, e\jM»>vsm« S ai A # jÓSág; ár 0 0 Î 0 fi * « # 0 * % S s e é « w # é s » í » 0 íí í l 9 S « ! « súlyra fedi a szappan összehasonlításánál és bevásárlásánál ügyelni. A világ egj szappana sem éri el a minden jó tulajdonságában, tiszta* ságában, mosóképességében, lágyságá' ban és olcsóságában. y 0 * » « í % ? f í 0 0 > Paul Scarron. Tegnap, julius 4-én volt háromszázadik évfordulója, hogy Párisban 1610-ben megszületett Paul Scarron, minden idők legburleszkebb és taSán legszerencsétlenebb poétája. Mostoha volt hozzá az élet és a közömbösen tovább haladó, fejlődő világ is az maradt iránta, mentől messzebbre jutott el a költő halála idejétől. Hiába akadt hébe-hóba egy-egy életrajzíró, akinek a mult felé forduló tekintete épen ennek az emberroncsnak alakján akadt meg s hiába próbálta megállapítani, hogy Scarronban fényes szellem, ragyogó zseni lakozott: ez az igazságtevés a világ Ítéletét már se meg nem állíthatta, se meg nem változtathatta. Van ma már Scarron-irodalom tekintélyes, vannak életrajzírói kitűnőek, akiknek értékes voltát a hivatalos pontifekszek is elismerik és mégis-mégis az irodalomtörténetnek és a közönségnek Scarronról, a poétáról megalkotott Ítélete nem változott egy jottányit se. Még jó, ha azt tudják róla, hogy csúfolódó természet volt, aki pellengérre állitott mindenkit és ha kellett, önmagát is, föltéve, hogy ez a gúnyolódás kacagtató volt, vagy legalább egy kevéskét pénzthajtó. Ami egyéb érték volt benne: a szatírájának ereje, csodás ötletessége, verseinek akárhányszor finoman lirai hangulatossága, mindez ma már alig számit. Scarron, a Roman Comique groteszkkedvű irója, egyik távoli elődje és megalapítója volt az irodalmi reálizmusnak. Szeme megakadt a kisvároson, akárcsak utóbb Flaubertó és fölfedezte, megírta mindazt, ami a kisvárosra jellemző. Igazi karaktereket látott meg és azokat ki is tudta faragni, elibénk tudta hozni valamennyi tulajdonságukkal. Scarron 1610-ben született és atyjának harmadik gyermeke volt. Fiatalon a papi pályára lépett, de mikor feleségül vette a gyönyörű Françoise d' Aubignét, megvált a papi rendtől. Párisba költözött és mint iró, költő próbálta életét tengetni. A sokféle nyomorúság, amely lesújtott rá és mindannyi közül a legtitkosabb, a legnagyobb, a legkeserűbb, hogy őrületes módon beleszeretett az ő csodaszép feleségébe, — életének egyéb átka, a szegénység, a koldusnyomoruság nagyon elkeserítették. Később a királyné kegyeibe került s kegydijat is kapott, Ez is nagyon elkeserítette a büszke költőt. Az elkeseredéséből fakadt a humorának az a fajtája, amelynek egyben a halhatatlanja: Scarron burleszk költő. A burleszksége különben elég egyszerű dolog: Vergiliust travesztálta és ha egyrészt azt, ami Vergilíusban fenséges, komikussá tette, viszont a közönséges, az útszéli, a goromba dolgokat lehetőleg magas piedesztálra emelte. Humornak fc*i»n