Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-06 / 38. szám

iylU JUllUS n L. - L ¡VIA C3 Y A R O K 5 £. A KJ 0 kik szintén amellett tanúskodnak, hogy az ? ^ kalap tényleg Csonkáé, aki a rablás után hn/afutott és másik kalapot tett a fejére. Ma ..,.'.vel aztán töredelmesen beismerte, hogy a Lbfást ö követte el — egyedül. \ dologban ezek után csak az az érdekes, ho;y petrovics, a magtámadott is olyan részeg v0ft hogy mindegyik szemével két-két embert fedezett föl Csonka személyében. Vasárnap éjjel joyanis Petrovics szintén több korcsmában mul'itott és épen oda is betért, ahol Csonka borozgatott. Nagy piros bugyellárisból fizetett és virtuskodé módon mutogatta fünek-fának a tele erszényt- Ezt aztán megfigyelte Csonka is és amikor Petrovics elment, utána lopódzott, megí imadta és megrabolta. A rablás után rögtön hazafutatt, hogy a bugyellárist a kertjükben, aZ istálló tövében elássa. Ez sikerült is és ezután már megkezdődhetett a mulatozás. A detektívek a bugyellárist a megjelölt helyen meg is találták, de már csak száz korona volt benne. — Mért loptál, akasztófáravaló?! — kérdezték tőle barátságosan a rendőrségen. — Hát mer hogy októberbe be kő rukkóni és köll a píz. lia a zernbör katona . . . polgármeslerválság fíagykikindán. — Bondén Zsivkó lemondása. — (Saját tudósítónktól.) A torontálmegyei virágzó Nagykikinda város vezetőségében rövidesen jelentékeny változás áll be. Nem kisebb ember távozik a tornyos városházáról, mint maga a polgármester, Bogdán Zsivkó dr, akit tudvalevőleg a törökbecsei kerület avval tisztelt meg, hogy országgyűlési képviselőjévé választotta s a parlamentbe küldvén ót, eltávolította Nagykikinda város vezetőségének az éléről. Sokat jelent Nagykikindára Bogdán Zsivkó dr-nak a polgármesteri székből való távozása. Másfél évtizeden át ez a derék szerb vezérpolitikus, aki lelkileg kiváló magyar ember, vezette Nagykikinda város ügyeit és pártatlanságával, a közigazgatás minden terén való jártasságával, vagyoni függetlenségével, szeretetreméltó modorával olyan tulajdonosa volt a nagykikindai polgármesteri széknek, hogy az utód nehéz terhek viselését vállalja magára, amikor majd ebbe a székbe beleül. A nagykikindai polgármesterválság most már befejezett dolog. Bogdán Zsivkó dr megválik a polgármesteri széktől s ezt ma a Délmagyarország munkatársa előtt is kijelentette. A törvény a képviselői mandátum végleges igazolása napjától harminc napot enged a közigazgatási tisztviselőnek, hogy magát elhatározza. Erre nézve Bogdán Zsivkó dr ezt mondta munkatársunknak: — A törvény által előirt határidőn belül megválók polgármesteri állásomtól. Utódját illetőleg nem nyilatkozott, de nyilt titok, liogy maga Bogdán Zsivkó dr is a nagykikindai városi magisztrátus egyik fiatal tagját: Majinszky Lukács városi tanácsost látná legszívesebben a polgármesteri székben. Az már aztán egyáltalán nem titok, hogy Nagykikinda polgármestere tényleg Majinszky Lukács mostani tanácsos lesz, aki a pécsi jogakadémián épen most tette le a rendezett tanácsú város polgármesteri állásához megkívántató államtudományi államvizsgát. A kikindai városházán a polgármesteri állásra kívüle senkinek sincs kvalifikációja s mivel a státuson kívül álló kikindai jogászok közül az állásra nem pályázik senki, bizonyos, hogy Majinszky Lukács egyhangú választással lesz Bogdán Zsivkó utóda, Nagykikinda rendezett tanácsú város polgármestere. ^Szalválta ezt a kikindai helyiérdekű jelentős kérdést Torontál vármegye vezetősége is, amennyiben a szokásjogot, hogy Nagykikinda város polgármesteré szerb ember 'egyen, a vármegye most is honorálja és a maga részéről szintén rokonszenvez Majinszky Lukács polgármesterségével. Az így megüresedő adóügyi tanácsosi állásnak is lesz, illetve van már gazdája Udetzky István mostani városi jegyző személyében. Udetzky szintén szerb ember s mivel a régi szokásjog az adóügyi tanácsosi állásba mindig szerb embert helyezett, Udotzky István szintén kardcsapás nélkül Wogy előre a ranglétrán. A nagykikindai városházán teljes csendben készülnek a részleges restaurációra, amit Jankó Ágoston alispán fog vezetni. A választásokat meg a nyár folyamán megtartják. Az uj Hofrichtar Adolf. — Arzén-merénylet kutyák ellen. — (Bécsi tudósítónktól.) Régi tétel, hogy minden bűn ujabb bűnöket teremt. Egy ember elkövetett biine szuggesztív erővel hat a hasonló lelkű emberekre és fölkelti bennük is a bűnözés ösztönét. Az utolsó évtizedek egyik legszenzációsabb bűnesetének, a Hofríchter-esetnek már több pendantja akadt. A ciankálimérgezés után néhány héttel egy párisi fiatal leány és egy franciaországi katona követtek el társaik ellen hasonló merényletedet, mindketten Hofrichter Adolf főhadnagy tettének hatása alatt. Föltűnő eset hire érkezett ma Bécsből. Egy Hofrichter Adolf nevű iskolaszolga, a ciankálimerénylo névrokona, arzénmerényleteket követett el ós el akarta pusztítani Bécs összes kutyáit. Rövid idő óta a legdrágább kutyák pusztultak el az utcán, valamennyit arzénikummal mérgezték meg, míg végre a rendőrség is közbelépett és kinyomozta a merénylőt, Hofrichter Adolf megháborodott elmójii utódát. A Délmagyar ország bécsi munkatársa érdeklődött a szenzációs eset részletei iránt s a következőkben számol be az uj Hofrichter-merényletről: A bécsi kilencedik kerületet „Alsergrundnak" nevezi az ottani nép. Ennek az Alsergrundnak egyelőre még csak titkolt szenzációja van. Néhány nap óta egyre-másra találnak az emberek az utcákon kutyahullákat. Az életükben gyönyörű és drága ujfundlandiak, bernáthegyiek hirtelen Összerogynak az utcán, vonaglik szép testük és szájukból véres hab tajtékzik. Az utcagyerekek összecsoport osulnak, ijedten kiabálnak, majd egy utolsót vonit a haldokló állat ós — vége! Megdöglött! Ez a jelenség az utóbbi napokban föltűnően sokszor ismétlődik meg. „Schon wieder ein Hund krepiert!" mondják az emberek és közönyösen odébb mennek. De a beavatott szemeknek a fetrengő szép állat sokat, rémeset beszél. Hiába terem ott a helyszínen a gyorsan előhívott állatorvos. Az sem tud már segíteni és minden egyes esetben csak azt konstatálhatja, hogy a kutyát arzénikum' mai megmérgezték. A drága pénzen vásárolt állatok gazdái kezöket tördelik a nagy veszteség miatt, mert sokak számára vagyonukat jelentette a kutya. A Glasergasse egyik tejes-asszonya például most nem képes a tejet házhoz szállítani, mert nincs kutyája, amely a kis kocsit húzná háztólházig. A Nuszdorferstrassen tegnap ismét egy megmérgezett kutya hulláját takarította el a pecér. Az egyik varieté szerződtetett Münchenből egy kutyaidomitót. Ennek a kis ölebe mesés ügyességgel produkálta magát a színpadon. De alig voltak három napja Bécsben, a kis kutyus szájából véres hab tört elő és néhány perc múlva megdöglött. A művész kétségbeesetten szaladt a rendőrséghez, de itt vállvonogatva fogadták. Csak nem nyomozhatnak egy kutyagyilkos után, akad elég úgyis, aki embereket tesz el láb alól és még sem fogják el . . . Ismét másik eset: az Alserbachstrassenak közismert alakja az a jól megtermett, pocakos öreg ur, aki mindennap sétára "viszi a büszkeségét, egy hatalmas ujfundlandi kutyát. Sétaközben az állat néhány pillanatra elszaladt, valamit felkapott a földről, majd hirtelen kínos vonitásba tört ki és végül összeesett. Egy darab mérgezett hu3, amelyetjminden esetben a kutyák részere dobtak oda, megtette kötelességét. A kutya tulajdonosa gazdag ember. Amikor látta, hogy a rendőrség tehetetlen az ismeretlen, de SZÍVÓS kitartásu állatgyilkossal szemben, a saját szakállára nyomoztatott. A nyomok egy bizonyos irányban futottak össze. A mindinkább erősödő gyanú a Glasergasseban levő állami reálgimnázium első pedellusára esett. Tetten azonban sohasem lehetett érni. Végre mégis csak sikerült a gyanúsítottat munkája közbea megcsípni. A kutyaölő neve: Hofrichter Adolf. Épen ugy hívják, mint névrokonát, aki most kezdte meg a reá mért husz esztendei szigorú fegyházbüntetés elszenvedését. Már maga a név is ominózus, de a titokban lefolytatott nyomozás érdekes kapcsolatot állapított meg a két névrokon között. A két Hofrichter nem áll egymással rokonságban. Nem is ismerik egymást. És mégis. Amikor már majdnem bizonyossá lőn, hogy a pedellus Hofrichter az Alsergvund kutyáinak bősz ellensége és az állatok gazdáinak réme, ekkor az immár szövetkezett kutyatulajdonosoknak sikerült érdekes megokolással a rendőrséget is belevonni a a misztikus ügybe. A panaszosok ugyanis ama komoly aggodalmuknak adtak a hatóság előtt kifejezést, hogy az eldobott és megmérgezett húsdarabokat épen ugy felszedhetik az utcaporban játszadozó apró gyermekek is, amint azt a kutyák tették a saját vesztökre. Ez az érv hatott. A rendőrség beleszólt a dologba és a gyanúsított Hofrichtert kihallgatta. Ez pedig psichológiailag nagyon érdekes vallomást tett. Elmondotta, hogy már régóta leküzdhetetlen ellenszenvet érez a világ összes kutyái iránt. Amikor a vezérkari tisztek gyilkos merénylőjéről kitudódott, hogy azt is Hofric.htemek hívják, épen miként őt, megérett benne a terv, hogy most ö fogja elpusztítani mindazt, amit a világon legjobban és szívből utál: a kerület összes kutyáit. A névrokon is mérget használt. Óriási adag arzénikumot szerzett be. Naponta több mint öt kiló hust vásárolt össze. A hust földarabolta ós megáztatta a gyorsanölő méregben és minden nap több száz darab mérgezett húscafatot ejtett el az ^utcákon, hogy azokat a kutyák megegyék. Azzal épensóggel nem törődött, hogy a méreg az utcán játszadozó apró gyerekek szájába is kerülhet ós megölheti őket. A szeme előtt csak egy cél lebegett, amiért még a lelke üdvösségét is odaadta volna : vesszen minden kutya-állat! . . . A kutyaölő Hofrichtert még ma szabadlábon láttam, de nagyon valószínű, hogy holnap, amikor a nyomozást a rendőrség befejezte, letartóztatják és testi épség elleni merénylet címén beszállítják a Landesgerichtbe, hacsak — és ez még valószínűbb, — ki nem viszik abba az aranytornyos, nagy intézetbe, amelynek a neve „Steiuhof" — országos tébolyda . . . Lázár Antal. Unger-Sternberg ártatlan? — Fordulat a kémkedési ügyben. — (Saját tudósítónktól.) Szentpétervárról érdekes hír érkezik Unger-Sternberg gróf szenzációs ügyével kapcsolatosan. Tegnap kiderült, hogy a gróf távolról sem olyan veszedelmes ember, mint hitték és igy letartóztatásának nincs sok alapja. Ilyen körülmények között a kémkedés és hazaárulás vádját alighanem elejtik és csupán „indiszkréció" miatt kerül a vádlottak padjára a sokat emlegetett gróf. Az érdekes fordulatról az alábbi szentpétervári jelentés szól : Unger-Sternberg bárónak a letartóztatása szerencsétlen tévedések láncolatának a következménye. A most letartóztatott báró sem a Brüsszelben fegyházra itélt Unger-Sternberggel, sem azzal a Münchenben fölbukkant hasonnevű orosz pénzügyi tanácsossal nem azonos, kit honfitársai kémkedéssel gyanúsítottak. Valótlan az is, hogy Unger-Sternberg annak az ezrednek a pénztárát, amelynél, szolgált, meglopta. Unger-Sternberg a katonaságnál mint zászlós szolgált és az ezredpénztárral sohasem volt dolga. Az ellene fölhozott vádak egyáltalán nagyon összezsugorodnak. A kémkedés és hazaárulást vádat előreláthatólag cl ejtik és csak állami titkokkal elkövetett indiszkréció miatt fogják Unger-Sternberg bárét vád alá helyezni.