Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-06 / 38. szám

D£L(VÍ AG YA RORSZ AQ Boksz-verseny Amerikában. — A fehér faj „veresége". — (Scvját tudósítónktól.) Amerikában tegnap szenzációs boksz-verseny volt a világbajnoki cimért. Az izgató mérkőzés, miután SanFranciskóban betiltották, Nevada állam fővárosában, Renóban folyt le, ahová valóságos népvándorlás volt, mert nagy kérdés forgott kockán, az, hogy a fehérbőrű Jeffries, vagy a néger Johnson k«riil-e ki győztesen a mérkőzésből. A yankeek faji kérdést csináltak a dologból és igy érthető háborgást keltett az, hogy a néger legyőzte Jeffriest. A mérkőzés előtt a bajnokok megmérették magukat. Johnson alatt száznégy kilót mutatott a mérleg. Jeffries nyolc kilóval nehezebbnek mutatkozott. A verseny! éren — nem túlzás — kerek háromszázezer ember volt künn. Az arénát megostromolták. Csak 15—16,000 ember számára van benne hely, de legalább kétszerannyian tolongtak odabenn. Az izgatottság leírhatatlan volt. Az éjszakát a száz- meg százezer ember szabad ég alatt töltötte. Kosarakban, kis tolókocsikban hozták el eledelüket messze vidékekről, mert elgondolni is képtelenség, hogy milyen árakat követeltek az élelmes bódétulajdonosok a kis Laci-korcsmákban. Egy szerény ebéd olyan drága volt, akárcsak a newyorki Splendid-hotel Szmiramis-kertjében. Nevada kormányzója az első sorban ült s körülötte a legmagasabb állami hivatalnokok. Érdekes, hogy a néger Johnson felesége, a szép szerecsen Hetty, közel a kormányzóhoz kapott helyet. Meg is botránkoztak ezen a fehér asszonyok. Az amerikai sportegyletek vezetői közül senki sem hiányzott. Erre a napra széles Amerikában sehol sem rendeztek semminő versenyt, hiába is rendeztek volna, Tegnap Reno volt Amerika közepe. Még ott a helyszinén is rengeteg fogadásokat kötöttek. Ringek képződtek, amelyeket megostromoltak. Jeffries volt a favorit. Három millió dollárt tettek rá a fehérek, a feketék ellenben annál lelkesebben tüntettek Johnson mellett, valahányszor a könyvfogadók magas póznákon hirdették, hogy a tétek elérték a három milliót. A verseny megkezdése előtt Biccard, a bokszmérkőzés rendezője, harsonás hírnököket szalajtott ki a mezőre, tudatni a rengeteg sokasággal, hogy a dijakat fölemelte minden öszszecsapás nyertese számára 10—10.000 dollárral, tehát a díj 121.000 dollár volt, amelyből a győztes hatvan százalékot kapott, a legyőzött pedig negyven százalékot. Délután egy órakor ezer meg ezer trombita recsegett és kerékpárosok száguldoztak a beláthatatlan mező szélén köröskörül: odabenn az arénában kezdődött a match. Kiállottak az ellenfelek. Dörgő hurráh fogadta Jeffriest. Az ő hivei — mert gazdagok, megfizethették a horribilis beléptidijakat — többen vannak. A feketék az állóhelyekre szorultak. Jeffries pompás kondícióban volt. A versenybíróság elfoglalta helyét. Egy póznára fölröppent a csillagos lobogó. Első összecsapás: Jeffries elszántan támad. Johnson ideges, kapkod. Jeffries hatalmas bokszolással szorítja ellenfelét a kötélhez. Nagy a megdöbbenés a „feketék" közt. A fehérek tombolnak, ujjongnak. Johnson föltápászkodik és kiáll. Második összecsapás: Az ellenfelek erősen tartják magukat. Johnson vigyáz. A néger bámulatosan paríroz. A forduló eldöntetlen. A hetedik összecsapásig egyenlők a chanceok, de azontúl meglátszik a fekete kiválóbb volta. Egymásután adja a megsemmisítő csapásokat, mintha eddig csak ki akarta volna kémlelni ellenfelének gyöngéit. Már a nyolcadik fordulóban el van döntve a match. A tizenötödik fordulónál Jeffris megkísérelte, hogy a négert egy egyenesen arcába mért ökölcsapással leterítse. A négrer azonban ügvesen kitért és a következő percben Ö maga támadott. A néger villámgyorsan rettenetes csapást mért Jeffris arcára, ugy, hogy a fehér atléta a földre esett. Jeffris még tiz másodpercnek a letelte előtt fölemelkedett, de ellenfelének egy uj csapása ismét leterítette. Jeffris még térdelt, amikor második leesése után eltelt a tiz másodperc és a zsűri a fehérek viharos tiltakozásai ellenére a négert győztesnek kiáltotta ki. A fehér bokszolónak a veresége egész Amerikában óriási felháborodást keltett, Szemére hányják Jeffriesnek, hogy készületlenségével szégyent és gyalázatot hozott az egész fehér fajra. Már ezért is kötelessége lett volna, hogy jobban előkészüljön és csak akkor kellett volna elfogadni a kihívást, amikor már győzelme egészen biztosnak látszott. A tríenti bankrablás. — Colpi tagad. — A mai tárgyalás. — (Saját tudósítónktól.) A trienti bankrabló, a fiatal Giuseppe Colpi bünperének a tárgyalását tegnap kezdte meg a bécsi esküdtbíróság. A vád szerint Colpi augusztus huszonharmadikán 342,365 koronát lopott a trienti Banka Cooperativa pénztárából. Az akkori vizsgálat megállapította, hogy csakis a takarékpénztár belügyeiben ismerős ember lehet a tettes, amiért is három tisztviselőjét letartóztatta, közte Giuseppe Colpit. A többi alibivel tisztázta magát, de Colpi, mivel letartóztatása alkalmával több bűnjelet találtak nála, fogva maradt. Szeptember harmadikán Morizzo trienti ferencrendi szerzetes tizenötezer korona híján visszaküldte a károsult banknak az öszszes értékeket, azt állitva, hogy az értéktárgyakat egy külföldi szerzetestől kapta a gyónási titoktartás kötelezettségévél, azon célból, hogy a bankhoz juttassa. Colpi és hozzátartozói azt állítják, hogy a lopást irredentista összeesküvők követték el nacionalista célokból, hazájuk megváltására, hogy Colpi pénztárkulcsait megszerezték és lenyomatokat készítettek róla és hogy az ő házuk padlására csempészték a lopott értékeket. A tegnapi tárgyalásnak a vádirat felolvasásán kívül semmi érdekessége nem volt. Ennek a felolvasása után a védő azt a javaslatot terjesztette elő, hogy napolják el a tárgyalást és kapcsolják össze ezzel az ügygyei a hazaárulási ügyet. Colpi ugyanis azon gyanú alatt is áll, hogy egy idegen hatalom részére kémkedést űzött. Az elnapolási indítványt elutasította a törvényszék. A vádlott kijelenti, hogy ártatlan. A folytatólagos tárgyalás folyamán a vádlott tagadja az irredentizmus létezését és azt mondja, hogy az csak a rendőrség fejében van jelen. A kétfejű sas bemocskolása csak a rendőrség elleni tüntetés volt. A vádlott azt mondja, hogy semmiféle bűnös szándéka nem volt azzal, hogy a déli szünet alatt a bankban tartózkodott. A vádlottat előadása folyamán az elnök ismételten figyelmezteti egyes ellentmondásokra, melyekbe bonyolódik. A déli szünet után Colpi előadja, hogyan került a bankba, hol egy lakatos épen azon dolgozott, hogy a főpénztárt kinyissa. Elnök megjegyzi, hogy a főpénztárból nem hiányzott semmi, ellenben abban a pénztárban, amelyet Colpi kezelt, fedeztek fel hiányt. Colpi különben letartóztatásakor eldugott valamit. Vádlott erre megjegyzi, hogy ezek a kémkedésre vonatkozó iratok voltak. Az értékpapírok rejtekhelyérő1 ugy értesült, hogy egy őrtálló katona cédulát dobott cellájába. A cédulát visszaküldte. Curriculum vitaeje politikai magatartását rossznak bélyegzi meg. A mai tárgyalásról a következő jelentés érkezett : A tárgyalás elején az elnök a vádlotthoz az előéletére vonatkozólag intézett kérdéseket. Mikor ezt befejezték, magára a tárgyra tértek rá. Először is az álkulcsokra vonatkozólag hallgatták ki Colpit. Colpi elmondja ekkor, hogy egi- alkalommal éjjel, mivel szemben lakott a 1910 Július 6 bankkal, világosságot látott a helyiségben azt gondolva, hogy az egyik barátja "dowtt még a bankban, átment oda. Azonban sentsem volt ott, Ellenben észrevette, ho¡rv pénzszekrényben bennmaradtak akuícsok Er a kivette azokat és átadta Pedrottincik, de ne™ készített róluk lenyomatot. Közben 'az elnök megjegyezte, hogy milyen ügyes kulcsokat ké szitett, akárcsak egy lakatos ' munkája lenne" Colpi erre elmondja, hogy egyszer ma<*a a bank igazgatósága kívánságára a pénzszek rény eltörött kulcsát is ő csinálta me» Ezek után az irredentizmus kerül szóba Colpi tagadja, hogy irredentista lenne. Magát az irredentizmust egy ellendemonstrációnak mondja és emiatt rövid vita keletkezik az elnök és a vádlott között, de ez csakhamar megszakad, mert az elnök a vádlottnak a rablás napján való viselkedése megvilágítására tér át. Különösnek találja, ho»y aznap elfelejtette a hivatalának a kulcsait ugy hogy azt a két vele levő kollégájának kellett bezárni. Azután a letartóztatása került szóba Az elnök: Ön volt az első, akit letartóztattak, mivel a leggyanúsabb volt, amennyiben aznap jelen kellett volna hogy legyen a hivatalában és ön nem volt ott. Történt valami különös a letartóztatásakor? A vádlott: Az elvezetésemkor két papirost nyeltem le. Mindjárt utána eszembe jutott, hogy ezzel butaságot követtem el. Ezt a kihallgatásomkor a vizsgálóbírónak is megmondtam, egyszersmind azt is tudattam vele, hogy ezek a kémkedési ügyre vonatkoztak. Az ügyész: Mért követett el butaságot? A vádlott: Mert könnyen azt gondolhatják hogy azok a lopásra vonatkoztak. Az elnök: Ez volt az összes papiros, amit őn a hivatalában a kémkedésre vonatkozólag tartott? A vádlott: Azok jegyzetek voltak, amikre folytonosan szükségem volt, mert azokat a nevezetesebb politikai és katonai személyeket, akik Trientben megfordultak, mindig számon tartottam és ilyen papirosokra jegyezve a neveiket, mindig magamnál hordottam. Az elnök: Beszéljen csak arról a céduláról, amit a cellájában talált. A vádlott: Egy nap követ dobtak be a cellámba, amely egy cédulába volt csomagolva. Valószínűleg egy őrtálló katona dobta be. Az elnök: Egy őrtálló katona? Lehetetlen! A vádlott: De lehetséges ! A trienti fogház cellái nem olyan magasak, mint az itteniek. Ott, ha egy székre áll az ember, könnyen- leláthat az udvarra. A cédulára éz volt írva:. „Bocsáss meg. En elkövettem a rablást és te ülsz börtönben helyettem. Tudósíts, hogy mikép. használjam föl a pénzt a te megmentésedre ?! Én". Az elnök: Tudta ön, hogy ki irta ezt? A vádlott: Természetesen. Az „Én" volt a titkos neve az én kémtársamnak, akivel naponta összejöttem. Az elnök:Nem mondaná mega társának a nevét? A vádlott: De igen. Grecs clr. Az elnök (nevetve): Ez az, akire az ártatlan sága hangoztatása mellett mindeddig hivatkozott. De ez csak költött név, mert még a kis Trientben, ahol úgyszólván mindnyájan ismerik egymást, sem akadt ember, aki emlékezett volna ilyen névre. Akkor arra kérte a vizsgálóbírót, hogy bocsássa szabadon és majd előkeríti Grecs dr-t. A vádlott: Igen. Az elnök: Megmondta önnek az „Én", hogy hol a pénz? A vádlott: Igaz. A házamban a tető alatt. Ez volt rendesen a rejtekhely. Az elnök: Hogy lehetett a barátja olyan ügyetlen, hogy az ön házában rejtette el a pénzt, mikor tudhatta volna, hogy önt fogják gyanúsítani a rablással és ha megtalálják a házában a pénzt, ez csak sulyosbitó ok lehet az ön bűnössége mellett ?! A vádlott: A barátom tettéért nem felelhetek. Azonban azt hiszem, hogy ő azért rejtette nálam el a pénzt, mert nem tudta, hogy én visszatértem Trientbe. Azután több tanú kihallgatása következett, akik mind Colpi előéletére vonatkozólag nyilatkoztak. Ezzel a tárgyalást az elnök holnapig fölfüggesztette. Elnapolták a, fleiclisrathot. A nemzetiségi torzsalkodás, a • csatornázás, az egyetem kérdése és más egyebek, teljes anarchia elé elé juttatták az osztrák politikai életet. Az általános zűrzavarhoz elnökválság is járult, ugy, hogy a parlament teljesen munkaképtelen. A Bienerth-kormány attól fél, hogy a bizottságokban folytatott tárgyalások szelleme a parlament ülésén obstrukcíóvá fajul. Ép ezért a Reichrath üléseit ma este elnapolta a kormány.