Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-30 / 59. szám

•1072 DÉLMAGYARORSZAÖ 1910 július 24 Elmaradnak a hadgyakorlatok? — Betegek a hadsereg lovai. — (Saját tudósítónktól.) Napok óta hire jár már, hogy a közös hadsereg lovai közt járvány tört ki és emiatt még az sem bizonyos, hogy megtartják-e a szeptemberre tervezett királygyakorlatokat. Most a föltétlenül kompetens Fremdenblatt, a külügyminisztérium s a hadügyminisztérium félhivatalos lapja megerősíti ezeket a hireket, mert a következőket irja: A tizedik hadtest területén a takonykór fenyegetőleg fellépett. Kummer Henrik lovas- I ságitábornok, a tizedik hadtest parancsnoka tegnap Bécsben járt és azok a jelentések, melyeket illetékes helyeken tett, ugylátszik, hogy messzebbmenő elhatározásokra adtak okot, sem mint eddig lehetett volna mondani. A tizedik hadtest legtöbb gyalogsági csapatánál, az osztrák landwehr csapatokkal együtt jelenleg valamennyi ló vesztegzár alatt van, ugy, hogy valamennyi lovasitott tiszt kénytelen a gyakorlatokat gyalog megtenni. Nagyobb gyakorlatok, amelyeknek az aratási szabadságok lezárása után, e hó végén kellene megkezdődniük, nagyon meg vannak nehezítve a vesztegzár következtében és ezeknek a csapatoknak a bevonása kisebb gyakorlatokba a legnagyobb nehézségekbe ütközik. E csapatok gépfegyverosztályainak lovai is vesztegzár alatt vannak és igy ezekre a nagygyakorlatoknál nem lehet számítani. A lap értesülése szerint a fenyegetett vidék a tizedik hadtest területén tul is terjed, mert a komáromi ötödik nehéz taracküteg-osztálynál szintén fordultak elő takonykór-esetek. Ennek következtében nemcsak a manőverterületnek elhelyezése lesz szükséges, hanem igen lényeges módosítások a gyakorlatban résztvevő csapatok összeállításában is. Egyidejűleg a Fremdenblatt jelentésével, Berlinen keresztül érkezik az a hir, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös ellenzi a hadgyakorlatok területének elhelyezését ós tekintettel arra, hogy a takonykór nagyon el van terjedve, föltétlen szükségesnek tartja, hogy az idén egyáltalán ne tartsák meg a hadgyakorlatokat. A hadvezetőség egyébként folytatja a nagygyakorlatokról való tanácskozásait. Ischlbó'l táviratozzák, hogy Hötzendorfi Konrád vezér" kari főnök reggel a katonai irodafőnök helyettesének, Marterer ezredesnek a látogatását fogadta, mire sétát tett a telepen. A szállodába visszatérve, a vezérkari főnök Kutschera tábornokot fogadta, akivel a hadgyakorlatokon végzendő müveletekről tanácskozott. Féltizenkettőkor a vezérkari főnök a királyi villájába ment kihallgatásra. TAVI RÁTOK A krétai kérdés. Konstantinápoly, julius 29. Egy konstantinápolyi újságírónak alkalma volt a jelenleg ott időző Naby bey-el, Törökország athéni követével hosszabb beszélgetést folytatni. Az athéni követ a krétai kérdésről a következő érdekes információt adta : — A krétai kérdést illetőleg Görögországban most nyugalom uralkodik. E nyugalom azonban előreláthatóan csak a hellén nemzetgyűlés megnyitásáig fog tartani. Ami ezután következik, az lesz Görögország legizgalmasabb politikai időszaka. Ahogy a dolgok eddig fejlődtek s amennyire a krétaiak meggondolatlan vakmerőségét ismerjük, el lehetünk készülve, hogy mihelyt az athéni nemzetgyűlés összeült, ők is képviselőket akarnak oda küldeni. Ha Görögország elfogadná ezeket, vagyis e ténynyel az Uniót proklamálná, mi kénytelenek volnánk nyomban hadat üzenni Görögországnak, amint ezt több izben kijelentettem az athéni kormánynak. Reménylem azonban, hogy a nemzetgyűlés semmit sem fog végezhetni, mert hamarosan szétoszlatják. Mily kihatása lesz ennek a dinasztia helyzetére, azt nehéz volna előre megjósolni. Az ország hangulata a királyt illetőleg megoszlik. A gazdagok és a felsőbb osztályhoz tartozók szeretik és erősen ragaszkodnak hozzá, a demokraták pedig ellene vannak. Nem tudhatni, melyik áramlat az erősebb, melyik részen van a hatalom és hogy válság esetén kié lesz a győzelem. A döntő •IÓ a hadsereget ós a flottát illeti, melynek tagjai közt, azt hiszem, többségben vannak a király hivei. A trónörököst azonban senki se szereti Görögországban. A király lemondása veszedelmes helyzetbe juttatná az országot. A krétai vezér utazása. , Athén, julius 29. Venizelosz ma vagy holnap, orvosi tanácsra, űdiilőutat tesz, valószínűleg Triesztbe. A krétai vezér hosszabb ideig lesz uton és mindenesetre csak a választások után fog ide visszatérni. Az angol király koronázása. London, julius 29. Az alsóház tegnap Asquith miniszterelnök által a király trónralépése alkalmával teendő nyilatkozat dolgában beterjesztett uj szövege- i zésü javaslatot 244 szavazattal 54 ellenében elfogadta. Spanyolország és a pápa Iiarca. Madrid, julius 29. A minisztertanács tegnap foglalkozott a Vatikán legutóbbi jegyzékével. Canalejas miniszterelnök, aki ma este San-Sebastianba utazik, e jegyzéket a külügyminiszterrel együtt vizsgálatnak veti alá. A miniszterelnök visszatérése után a minisztertanács foglalkozni fog a jegyzékkel. A pénzügyminiszter a minisztertanácsban foglalkozott az 1500 millió pezetás kölcsön ügyével. A nyolcvanegy milliónyi kincstári bon kibocsájtása, amire a kormány már fölhatalmazást kapott, a szükség szerint fog megtörténni. A minisztertanács elhatározna, hogy a corteznek összeülése után egyesületi törvényt terjeszt elő. Végül a minisztertanács a bilbaói sztrájkkal foglalkozott és megállapította, hogy a bányatulajdonosok ép ugy, mint a bányamunkások, a differenciák választott bírósági elintézését nem kívánják. Augusztus nyolcadikán soroznak (Saját tudósítónktól.) A magyar-osztrák monarchia hadereje megkönnyebbülten sóhajt föl : kezdődik a sorozás, nemsokára jönnek az uj katonák, leváltani az öreg bakákat, akiknek most októberben telik ki az idejük. Szegedre ma érkezett m§g a honvédelmi minisztérium rendelete, amely fölhívja az illetékes hatóságokat, hogy teljes készséggel fogjanak munkába, hogy a sorozás mihamar véget érhessen. A honvédelmi miniszter pénteken táviratilag értesítette a szegedi honvédkerületi parancsnokságot, hogy a szegedi fősorozást augusztus nyolcadikára rendelte el. Ugy a honvédkerület, mint a császári és királyi hadkiegészítő parancsnokság, valamint Szeged város tanácsának katonai ügyosztálya teljesen fölkészült már az augusztus nyolcadikán kezdődő idei fősorozásra, melynek programját az alábbiakban közölték velünk : Augusztus nyolcadikán kezdik meg a sor alá kerülő állitáskötelesek első korosztályának, az 1889. évben született hadköteleseknek a sorozását. Összesen ezerhét első korosztályú újonc kerül sorozásra és pedig augusztus 8-án 200 augusztus 9-én 200 augusztus 10-én 200 augusztus 11-én 200 augusztus 12-én 207. Augusztus tizenharmadikán a második korosztályuakra, az 1888-ban született hadkötelesek kerülnek a mérték alá, akiket ezen a napon és augusztus tizenötödikén állítanak a sorozó-bizottság elé. Augusztus tizenhatodikán és tizenhetedikén a harmadik korosztályúakat, az 1887-ben született állításköteleseket sorozzák. Végül augusztus tizennyolcadikán a Szegeden tartózkodó, de idegen illetőségű hadkötelesek kerülnek sor alá s ezzel a szegedi fősorozást be is fejezik. A sorozó-bizottság a belvárosi régi gimnázium első emeleti helyiségében fog működni, Lázár György dr polgármester elnöklete alatt. A polgármestert akadályoztatása esetén a városi tanács egy tagja fogja helyettesíteni. Katonai részről két elnöke lesz a sorozó-bizottságnak: Németh őrnagy a honvédség, Knesel őrnagy a császári és királyi hadsereg részéről. A város törvényhatósága képviseletében Csáky Vencel és Kiss Gyula bizottsági tagok lesznek jelen a sorozáson és Andrássy Ferenc dr helyettes tiszti főorvos. A sorozást egy honvédés egy közös ezredorvos végzi. A város katonai ügyosztálya már ma megkezdte a sorozásra szóló behívók szétküldését. Prokop Endre állapota. — A mostohaanya és a fia. — Egyik aradi lap a Délmagyarország nyomán leközölte a szerencsétlen Prokop Endre levelét, amelyre ma Prokop Jenő dr ügyvéd, a szegedi hivatalnok mostohabátyja, a következő levelet intézte az aradi laphoz: „Szerencsétlen testvérem levelének ama kitétele, hogy apám az anyagi segítséget más befolyása következtében megvonta volna tőle, a való tényállásnak meg nem felel; apám állandóan a legutóbbi időkig áldozatokat hozott érte; legutóbb is, folyó évi junius hó tizenkettedikén fizetett ki a szegedi kereskedelmi banknál egy 2000 koronás váltótartozását. A valóság az, hogy testvéremet túlköltekező életmódja a legvégső anyagi romlásba döntötte s állását elvesztve, a legutolsó megoldáshoz volt kénytelen folyamodni. Az „első magyar általános biztosító-intézet" rendes tisztviselője volt s kezdetben csekély fizetéséhez apám a legutóbbi évekig rendes havi segélylyel járult. Nagykorúságának elérésével 8—10000 koronát kitevő anyai örökségét kézhez kapta és fizetése is emelkedőben volt, mindennek dacára igényei mellett jövedelme elégtelen volt és tetemes összegeket kitevő adósságot csinált. Emiatt hivatalában is kellemetlenségei voltak s hogy állását megmentse, apám, az utóbbi években, több izben vagyont kitevő összegeket fizetett tartozásaiért. A múlt évben megnősült s ezen tette munkaadójának törvénye szerint alkalmas volt arra, hogy most, — mert már családja is van — minden nélkül elbocsássa. A katasztrófának közvetlen oka ez volt s minden más irányú föltevéssel vagy váddal szemben a leghatározottabban tiltakoznom kell. A szánalom érzése erősebb bennem, hogysem kritikát gyakoroljak testvéremnek azon tette fölött, hogy egy kötelességét a végletekig teljesítő apát ilyen módon a nyilvánosság elé állított, — ennyit azonban az igazság érdekében kötelességemnek tartottam közölni." Ezzel szemben Prokop Endre felesége a következőképen nyilatkozott a Délmagyarország munkatársa előtt: — Nem állítjuk, hogy hosszú évek folyamán a férjemet édesatyja szükség szerint támogatásban nem részesítette volna. Hiszen, amint közzé is tették, férjem szomorú sorsáért nem okolja az édesatyját, ő mindig jó akart lenni hozzá, segítette is többször, később azonban a férjem mostohaanyja ez ellen olyan erélyesen tiltakozott a mostohafia iránt táplált gyűlöleténél fogva, hogy az apósom kénytelen volt a fiától megtagadni minden támogatást, bár, amint ő maga is mondta nekem, vérzik a szive emiatt. Csak néhány hónappal ezelőtt, tavaszkor jártam a férjem családjánál Battonyán. Az apósom felesége nem volt odahaza s ekkor kiöntötte előttem minden fájdalmát és keserűségét. Könnyek közt mondta el, hogy álmatlanul, sirva tölti az éjszakáit, mert az édesfiát a felesége miatt nem részesítheti olyan támogatásban, mint a két mostohafiát. Elmondta azt is, hogy a mostohaanya Endrét már kora gyermekségtől kezdve gyűlöli. A szegény apa panaszkodott, hogy azért nem akar a feleségével ezekután örökös veszekedésben állani, mert még hátralevő éveit nyugodtan szeretné tölteni. Az apósom kisebbik mostohafia, aki huszonnyolc esztendős, semmit nem keres. Fogatokon jár, látogatásokat tesz, ez az egész dolga. Nem őt vádolom ezért, hanem csak a férjem mostohaanyját, aki nem bánta volna, ha el is pusztul a férjem. Ő küzdött, dolgozott, verejtékezett a hivatalában, mig a mostohatestvérei gondtalanul töltik az életüket . . . . Eddig terjed Prokop Endrénó nyilatkozata. A férje még mindig súlyos betegen fekszik a lakásán. Ma délelőtt látogatta meg a kezelőorvosa, Takács József dr, aki azt mondja, hogy a mérgezés könnyen ujabb betegséggel, vese-