Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-29 / 58. szám

1910 Julius 28 DÉL MAGYARORSZÁG 1063 Automobil-kalandok. — Bárczy az orosz határon. — (Saját tudósítónktól.) Bárczy István, Budapest székesfőváros polgármestere hétfőn kezdte meg nyári szabadságát. Még aznap automobiljába ült, magához vette útlevelét és régi terve, vágya szerint automobilon elutazott Oroszország felé. Ezeknek a nagy nyári automobil-turáknak megvan a maga gyönyörűsége, amelyet semmiféle utazás nem kárpótolhat. A legcsodásább vidéken, messzefekvő kis falvakon, csodás tájakon kanyarodik el az országút, amelyen az automobil a gazdája legnagyobb kényelmével és a gyorsvonat sebességével robog el. De a gyorsvonatot nem lehet sehol megállítani, ahol erre különös kedve volna az utasnak. Kis és nagyobb állomások a megszokott lármával, tülekedéssel, százszor és százszor látott épületekkel ékelődnek közbe, de a legszebb tájrészek épen az állomások között rohannak tovaA? automobilban utazó megállítja gépét, kiszáll, megebédel, leheveredik, fotografál, fest, szóval minden kényelmével bárhol, idegen országban» jdegen népek között egész otthonosan berendezkedik. Ha megunja, beszáll a gépébe és gyorsvonati sebességgel folytatja útját ; falvak, népek, nemzeti szokások, az egész ország belseje csak ugy nyilik szét előtte, ezért hódit ugy az automobil-tura a nyári utazók között a legnépszerűbben. Beöthy Lászlónak, a Magyar Színház igazgatójának túrájáról részletesen megemlékezett nemrégiben a Délmagyarország, Molnár Ferenc már legközelebb indul a saját automobilján és csak néhány napja történt, hogy az egyik Hatvany bárót egy ilyen tura közben állították meg az orosz határon, mert nem volt rendben az útlevele. Most ugyanez történt meg Budapest polgármesterével. Bárczy István elfelejtette az budapesti orosz konzulátuson láttamoztatni a útlevelét és ezért az orosz határon megállították. Bárczy visszafordult és a legközelebbi táviróállomásról, Galíciából táviratozott haza, hogy rögtön küldjék utána az orosz konzul igazolását. A városházán nagy lett a sürgés-forgás. Az elnöki osztályon még tegnap megszerezték az igazolást és azonnal Bárczy után küldték, aki két napi megszakítással fogja most folytatni útját Varsó felé. Barátai pedig kedves tréfával várják idehaza. Ha letelik a szabadsága, küldöttségileg elébe mennek és üdvözölni fogják, mint — orosz forradalmárt. VDÁM KRÓNIKA (Az iró és a nábob.) Ennek a történetnek két hőse van. Az egyik Dungyerszky, a bácskai nábob, a másik egy nagy magyar iró, akinek nem illik elárulni a nevét. A budapesti borozóban történt, a hajnali lumpok kedvelt tanyáján. A hajnali zsongásban ketten ültek egy asztalnál: Dungyerszky és a magyar iró. A nábob, a bácskai nábob egymás után rendelte a pezsgőket. Nagy kedve telt benne, hogy a hallgatag magyar iró méltó vetélytársa volt az ivásban : hihetetlen gyorsasággal apadt ki a karcsú üvegekből a finom francia pezsgő. A nábob elővigyázatosságból külön fizetett minden üveget. Tele volt pénzzel a pénztárcája : csupa ötvenkoronás hemzsegett benne. A főpincér hűségesen visszaadta az aprópénzeket. A magyar iró pedig minden egyes váltásnál hűségesen megszólalt: — Barátom, add kölcsön azt a kis aprópénzt. Dungyerszky, a bohémek kitűnő barátja előzékenyen szólt: — Kérlek, parancsolj velem. fíyorsan tünedeztek a pezsgősüvegek az »est álról, gyorsan tünedeztek az ötvenkoron ások a nábob tárcájából, gyorsan vándoroltak át a magyar iró zsebébe a megmaradt papírpénz-hulladékok. Elfogyott már vagy tiz-tizenöt pezsgősüveg. A reggeli nap aranysugarai omlottak már az ébredő utcára, bus mámor epekedett a mulató nábob és a mulató iró lelkében, mikor Dungyerszky csöndesen megszólalt: — Menjünk? — Menjünk, — mondta a magyar iró. Kint, az utcán fiákkerre akartak ülni. A nábob előveszi a pénztárcáját: — eltűnt belőle az utolsó ötvenkoronás is. Átkutatta minden zsebét, — egy fillért sem talált. — Kérlek, légy szives, adj kölcsön husz koronát, — szólt a nábob. Mire az iró fölháborodva zudult föl: — Én adjak neked kölcsön? Én, egy szegény magyar iró kölcsönözzek pénzt a dúsgazdag nábobnak? Nem szégyelled magad? És otthagyta a nábobot az utcán. * • (Az eJcsz-leltszcs gyerek.) Az árvaszék megkeresésére egy munkásnőt idéztek be a rendőrséghez. A nő egy gyerekkel a karján jelent meg. — A magáé ez a gyerek? — kérdi a fogalmazó. — Igenis! — Törvényes ? , A leányasszony habozik egy ideig, maid nekibátorodva megszólal: — Biz az csak olyan eksz-lekszes a lelkem. — Hiszen magának férje van, azt jelentették be. Megint pironkodik a leány. Aztán megmagyarázza az ügyet. — Hiszen lenni volna kérem alássan, de még nem vagyunk megesküdve, mert nem jött meg hozzá az — ispendáció . . . A feleleti indispozicióval küzdő dispenzáció nélkül anyává lett leányt elbocsájtotta a fogalmazó eksz-leksz-gyermekével együtt. * (A leejtett óra.) Az óráshoz beállít a minap egy tanyai atyafi. — Mögállt az órám, kérömalássan. Az órás átveszi a kérdéses órát, ráteszi a félszemére a nagyitót, fölnyitja és belenéz a szerkezetbe. — Baj van, — szólalt meg hosszas vizsgálódás után az iparos. — Ezt az órát maga leejtette. Az atyafi csak csóválja fejét a nagy tudományon, hogy igy eltalálta a mester a bibit, de azért szeretne valami enyhítő körülményt fölhozni a mentségére, hogy minél kevesebbet számítson érte az órás. — Nem lehet kérőm annak olyan nagy baja, mer' igaz, hogy leejtöttem, de — azonnal föl is kaptam. Az enyhítő körülmények figyelembevételével az órás mindössze egy koronával számított többet a javításért. ifin.) Szeged, Horváth Mihály-utca 8. Igazgató: Krémer Jenö. & Távbeszélő-szám: 759. Pénteken attrakciók bokózat majfánszámck. átváltozó erőművészek. Petry Károly, a bpesti „M. A. C." v. birok-tanára, PÁRISI HÁZASSÁGOK, bohozat. — „6 Rastelbíiuler". — Ella Gesrbany. — Árnyay Károly. Az összes művészszemélyzet fellépte. Előadás kezdete este 9 órakor pontosan. Helyárak rendesek. — Esti pénztárnyitás 8 órakor. SZÍNHÁZ,_MŰUÉSZET * A színészek pótfillérei. Az Országos Szinészegyesület a színészek nyugdijalapjának gyarapítása céljából arra kérte Szeged város tanácsát, engedje meg, hogy jegypótlékot szedjenek a színházban. A tanácsnak az volt a terve s erre van is már egy korábbi határozat, hogy bizonyos összeget ad évenként a szinészegyesület nyugdíjintézetének, mert azt praktikusabbnak is tartja,, meg Szeged város tekinsólyéhez is méltóbbnak. Mivel .azonban az egyesület megújította kérelmét, a,tanács mai ülésé" bői megkeresést intézett a nagyobb városokhoz, irják meg, hogy a pótfillerek évenként, mekkora összeget tettek ki. * A szolgabíró színháza. Tövisen eddig nem volt magyar szinház. Most Teleky Dezső szolgabíró egy állandó műkedvelő-társulatot szervezett és oly színpadot létesitett, mely egyszerű technikájánál fogva könnyen fölállítható, szétszedhető és tengelyen tovább szállítható. A fuvarozás közmunka kirendelése mellett ingyen történik. Ez a színtársulat legutóbb Az ördög mátkáját adta elő a környék magyarságának nagy érdeklődése mellett. * Müvészházasság. Bécsből jelentik: HMberman Bonisziáv, a híres lengyel hegedűművész eljegyezte Galafres Elzát, a bécsi Deutsches Volkstheater tagját. KÖZIGAZGATÁS x A szorgalmas hivatalnokok. Korb Flóris műépítész a neki a várostól járó négyszáz korona honoráriumot Lázár György dr polgármester rendelkezésére bocsátotta, hogy azt oszsza ki a szorgalmas hivatalnokok között. A polgármester az összeg odaajándékozásáról evvel á végzéssel rendelkezett: Korb Flóris műépítész ur által adományozott s a szorgalmas és törekvő segéd- és kezelőszemélyzet tagjai közt fölosztandó négyszáz koronából Kaszó Elek pénztártisztnek száz koronát, Gácser György kórházgondnoknak száz koronát, Csányi János könyvvivőnek hetvenöt koronát, Barna György. írnoknak hetvenöt koronát és Szendrey , Jenő napidijasnak ötven koronát adományozok. Utasítom a tanácsi letétet is kezelő főpénztári, illetve könyvvivői tisztséget, hogy az adományból a 145,713. számú Szeged-csongrádi takarékpénztári betétkönyvön kezelt négyszáz koronát őfelsége nyolcvanéves születési évfordulóját megelőző napon, folyó évi augusztus hó 17-én váltsa be s a nyert összeget kamatokkal együtt a fenti arányban nevezettek szabályszerűen bélyegeit nyugtájára fizesse ki s letéti számadásánál tegye kiadásba. Szeged, 1910 évi julius hó 28-án. Lázár 8. k., polgármester x Közigazgatási bejárás. A szegedi Milkóféle fatelep a Kertész-utcán át iparvágányt építtet. A cég megkapta már a köztérhasználati engedélyt, a közigazgatási bejárást pedig csütörtökön tartották meg Simkó Elemér dr városi alügyész elnöklésével. A bejárásról fölvett jegyzőkönyv alapján fog a közigazgatási bizottság az iparvágány fektetésére engedélyt adni. x A szegedi külterületi csendőrség. Szeged város tanácsa csütörtöki üléséből föliratot intézett a belügyminiszterhez és megsürgette a külterületi csendőrség szervezését. A tanács a föliratot a polgármester ajánlata folytán küldte a belügyminiszterhez. A polgármester ugyanis átirt a tanácshoz, jelezve, hogy alkalmasnak véli az időt a külterületi csendőrség szervezésének megsürgetésére. x Forgalmi akadály. Szegeden, a Deák Ferenc- és Vörösmarty-utcák szögletén forr galmi akadályt okoz az utca rendetlensége. A tanács mai üléséből intézkedett, hogy a forgalmi akadály huszonnégy óra alatt megszűnjön. x Nagykőrös város kölcsöne. Ugylátszik, hogy az idők haladásával Nagykőrös, ez az eredeti magyar város sem irtózik a hitel igénybevételétől. Nagykőrös ugyanis, utánozva a mi példánkat, nagyobb összeget akar fölvenni kölcsön gyanánt, melyen beruházásokat óhajt teljesíteni. A felveendő kölcsön összege készpénzben vagy záloglevelekben két millió korona lenne, melyet ötven év alatt törlesztene le Nagykőrös város, míg jelzálogul hat millió ko-