Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-01 / 34. szám

1910 junlus 29 DÉLMAGYARORSZÁG 5 időn belül meg kell dögleni, ha az életembe kerül is. Mit csináljunk? — kérdé Varga csendőr. — Vagy elvinni, vagy lelőni!' — felelte Kis, de végre mégis engedett Hornné könyörgésére és megengedte, hogy Horn adja becsületszavát, hogy zárás után, tiz órakor magától fölmegy a csendörségre. Horn megtette, a csendőrök elmentek. (A megostromolt mészárszék.) Alig öt perc múlva azonban újra beállított az üzletbe most már öt csendőr szuronyszegezve, három hajdú és két esküdt ós elállva minden kijáratot, fölszólították Hornt, hogy nyomban jöjjön, különben leszúrják. Horn ismét telefonhoz ugorva, fölhívta a miskolci csendőrszárnyparancsnokságot és Lipcsey András csendörszázados segítségét kérte. Mikor ezt Miklós csendörörsvezető meghallotta, Hornt eldobta a teleíontól, ö beszélt a századossal, Horn felesége azonban bekiáltott a kagylóba: — Ne higyje százados ur, aljas hazugság, amit beszél — mire az örsvezető az asszonyt is eldobta a telefontól. Minthogy most már nem kaptak sehonnan segítséget, a csendőrök körülfogták Hornt és a feleségét és bekísérték a városházára, egy hajduszobába. A következő percben azonban Hornnét kidobták a szobából és Horn magára maradt. Hogy mi történt a szobában, Horn nem utdja elmondani, mert nem tud rá visszaemlékezni. De a hatalmasan megtermett fiatal ember teljesen meg volt törve, alig bírt a lábán állani. Végül Varga csendőrtizedes megírta jelentését és kiengedte Hornt. A meggyötört házaspár erre az egész lakosság kíséretében hazament. Horn ma megtette a följelentést a csendőrök ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt, egyben panaszt tett a honvédelmi miniszternél. Az eset nemcsak Diósgyőrben, hanem még Miskolcon is óriási izgalmat keltett, mert épen tegnap határozták el, hogy január 1-től rendörök helyett száztizenöt csendőr fog Miskolcon szolgálatot tenni. Tegnap Horn atyját a csendőrségre kérették és könyörögtek neki, hogy ne tegyenek följelentést és ne szóljanak senkinek. Oroszország egy kép ellen. — Művészeti botrány Münchenben. — (Saját tudósítónktól.) Föltűnést keltő, meg. botránkoztató művészeti botrány híre érkezett Krakkón keresztül. Jelentik, hogy Fabianski lengyel festőnek tegnap a müncheni üvegpalotából orosz tiltakozás hatása alatt „A cár birodalmából" című képét eltávolították, mert állítólag a képnek politikai vonatkozásai vannak. Fabianski festménye az 1905-ben történt kievi pogromot ábrázolja, illetve a pogrom áldozatainak az utcán heverő eltorzított holttes" teit. Egyik nőkórliáz előtt feküsznek az iszonyú sebekkel eléktelenített tetemek, férfiak, gyermekek vegyesen. A kórház falán a cár akkor kibocsátott manifesztuma látszik, amelynek tartalma ismeretes. A festményt, mint abszolút művészi értékűt, nagy örömmel fogadta el a zsűri. A kép eredeti felfogásával művészi körökben általános föltűnést keltett és többen gratuláltak a művésznek e sikerült munkájáért. Egy hónappal ezelőtt nyilt meg a kiállítás^ amelyen Fabianski müvének számos csodálója akadt. Annál nagyobb feltűnést keltett, hogy a napokban levél érkezett a tárlat igazgatóságához s a levélben a kép rögtöni eltávolítását rendelik el. Az igazgatóság értesítette Fabianskit, aki kénytelen volt a festményt hazavitetni. De egyszersmind óvást is emelt a művész az igazgatóság művészietlen szelleme miatt, illetve az íllen, hogy az igazgatóság befolyásoltatni eníedte magát. Fabianski különben egy évnél tovább dolgozott ezen a munkáján és az utóbbi napokban számos ajánlatot kapott a kép megvételére vonatkozóan. A szécsénus tragédia. — Szőke Jenő uallomása. — (Saját tudósítónktól.) A szécsényí tragédia egy fölvonása befejeződött. Reök István, a szerencsétlen végű szegedi gavallér, a temető csendes lakója. Szőke Jenő dr előzetes letartóztatásban várja, hogy miként rendelkeznek sorsa fölött, akik a földi igazságszolgáltatás intézői. A szép és sokszorosan hiu és hűtlen Griin Aranka pedig szüleinek balassagyarmati lakásán tökéletesedik az angol, a francia nyelvben, a zongorázásban és küldi gyermekeit sétálni — a nevelőnővel. A nagy tragédia szálait egyre bogozzák, indító okainak megállapítása és tisztázása azonban aligha sikerül könnyen és rövidesen. A kis Szécsénynek az emberöléstől felizgatott lakói egyelőre hangulatoknak a rabjai és így jó időbe kerül, amíg tanúskodásukra az egész közvélemény a tárgyilagosság pecsétjét ütheti. Az asszony huszonnégy éves volt. Besztercebányán előkelő gyáros volt az atyja. Több leány volt, Aranka a legfiatalabb és mint a későn született gyermekeknél lenni szokott: elkényeztették. Atyját korán vesztette el, anyja most néhány éve, ötvenöt éves korában tanult meg festeni, A piktúra vonzotta, Aranka pedig mindent megtanult, amit egy uri kisasszony az átlagban meg szokott tanulni: magyar irodalmat, németet, franciát, angolt, zongorát, éneket, táncot, mindezt kitűnően. És vagyonos leány is volt. Tízennyolc éves korában — tehát hat évvel ezelőtt — lement Nagyszécsénybe egy ottlakó rokonához látogatóba. Reggel érkezett, délután uzsonna volt a vendég tiszteletére. Meghívták a fiatalságot, akkor negyednapja telepedett le egy odavaló születésű, de tanulmányai miatt Budapesten élt fiatal, szegény ügyvéd : Szőke Jenő dr. Őt is meghívták. Másnap, a rekoneszánsz-viziten Szőke dr és Griin Aranka jegyesek voltak. A vagyonos család nem akarta a szegény, kezdő ügyvédhez adni a leányt, de a magas, fekete szépség, nagy bársonyos szemeivel csak Szőkét akarta. A házasság eleinte boldog volt. Szőke a feleségét ós gyermekeit imádta. Az irodája kitűnően jövedelmezett. Két évvel ezelőtt volt a feleség és férj között az első cscda. Közel van Nagyszécsényhez valami kis fürdőhely: RárósMulyad, Oda kirándultak gyakran, ott lakik egy Hoffmann Sándor nevű gazdag földbirtokos. Szőke dr ugy találta, hogy a felesége jobban vonzódik a földbirtokoshoz. Mint most derült ki: kinosincidensekután Szőke fölkeresteHoffmannt: én elválok a feleségemtől, de neked el kell venned. Meg is egyeztek. A válópör folyt egy ideig, míg végre a meleg tekintetű, szuggerálható és szuggeráló erejű Griin Aranka, ez a fekete Gretchen, elhitette az urával: csak őt szereti, az egész Hoffmann-ügy csak flirt volt, nem komoly. És Szőke hitt, a válópert visszavonta s megint boldogság volt egyelőre. Hogy hogy pergett le a dráma ilyen véresen, azt Szőke Jenő dr így mondja el: — Valami végtelen nyugtalanság volt rajtam, de abban az egyben biztos voltam, hogy kireparálom a gyalázatot. Fölhoztam magamban a mellette és ellene szóló érveket, hogy elfogjci-e venni Arankát ? És közbe eszembe jutott mindig: mit vétett ez az ember ellenem. — Hogy tudott ilyen borzalmasan kegyetlen lenni hiúságból, szeszélyből? Mert ő csábította el gyermekeim anyját. Ebben a pillanatban a posta előtt megláttam a túlsó oldalon szembe, a hivatalba menni. — Átfordultam a kocsiutra és arra gondoltam: nyugalomra van szükségem. Amint közeledtem, Reök fehér keztyüjét húzva a kezére, megállt s kalapját megemelve, szólt: — Szervusz Jenő — és a szemében, az ajkán egy finom, vékony, gúnyos mosoly jelent meg. — Ez a rettenetes mosoly, ez a lenézés, ez minden fájdalmat kihozott belőlem. Nem voltam többé ura magamnak, előrántottam a revolveremet s futottam. Merre, mit csináltam, csak félálomszerűen emlékezem. Az a pont világos előttem ismét, mikor a cukrászda kapuja alatt eltűnt s én karomat emelve még tartom a pisztolyt. Akkor leeresztettem. Azt hittem, hogy nem történt baj. Hallottam a kiabálását, hogy meglőttem. Azt hittem, könnyebben sérült. Borzasztóan fáj az eset, nem tudom, melyikünk vétett nagyobbat a másik ellen, Azt tudom, hogy ő ellenem a legnagyobbat vétette, amit ember ellen véteni lehet. Ezek Szőke dr szavai a tragédia lefolyásáról. Most egész nap a bibliát forgatja és közben az irodája átadásáról intézkedik a fogházban. Eladja az irodáját. Nővérének pedig irt; ne okolják a feleségét. Reök Istvánról, mint az első gavallérról beszélnek Szécsényben, aki sok jót tett a járásbíróságon ügyes-bajos dolgok miatt megforduló emberekkel. Gazdag volt és képviselő fia, ami különös előkelőséget biztosított neki a kis városban. Jellemző, hogy egy intelligens, müveit ember ezt a megjegyzést tette az esetről: — Ha Reöknek golyó járt ki a sorstól egy kalandért, cikkor ugyan sortüzet kaphatott volna itt. Kezdetben Szőke mellett volt a szimpátia Szécsényben, azóta azonban a tömeghaugulat megváltozott és most már felekezeti szempontok is beleszólnak az eset megítélésébe. Az egész nagy tragédiából pedig egy momentum emelkedik ki vigasztalóan, Reök István anyjának, Reök Ivánnénak alakja. Ez az asszony csöndes némaságban viselte a gyászát és fájdalmának nívójáról az a kitörés beszél, az egyetlen kitörés, mikor a lezárt koporsóra reáborult és zokogva mondta: — Fiam, nemcsak miattad imádkozom, a másikért is. Hárman is egybehangzóan így mondták ezt. Szécsényben különben még mindig izgalmakkal és nagy érdeklődéssel tárgyalják a nagy dráma részleteit és eshetőségeit. Nagy az ellenszenv különösen Griin Aranka ellen, akinek — saját szavai szerint — olyan természete van, hogyha meg nem szólnák, az aszfalton is mindig táncolna. Rejtélyes biztosítás. (Saját tudósítónktól.) Három nappal ezelőtt Bndapesten a Bank-utcában Fleischmann Gusztáv közöshadseregbeli százados összeesett és meghalt. A százados halála anyagilag súlyosan érintett több biztosító-társaságot, amelyek között a legérzékenyebben szerepel a „Duna" életbiztositó-társaság. Fleischmann holttestét a XVI. számú helyőrségi kórházba vitték, ahonnan tegnap kellett volna eltemetni. A temetés azonban rendőri beavatkozásra elmaradt. A főkapitányságon ugyanis megjelent tegnap Justus Zsigmond dr fővárosi ügyvéd, a ,Duna" életbiztosító-társaság ügyésze és előadta, hogy a társaságnak igen gyanús a százados hirtelen halála. A százados ugyanis nyolc hónapja életbiztosítást kötött a „Duná"-nál 650,000 koronára, ezenkívül más társaságoknál is biztosította az életét további 250,000 koronára, ugy, hogy halála a biztosító-társaságoknak 900,000 korona veszteséget jelent. A társaság — mondotta Justus dr — azt hiszi, hogy Fleischmannak valami eltitkolt szervi baja volt, amely váratlanul megölte. Ezért szükségesnek mutatkozott, hogy a százados holttestét felboncolják. A temetést lefújták és Fleischmann holttestét ma délelőtt féltizenegy órakor a XVI. helyőrségi kórház orvosai rendőri asszisztenciával felboncolták. Fleischmann százados elszegényedett, eladósodott ember volt és ami különös szint kölcsönöz az esetnek, az: hogy a százados életét nem ő maga, hanem hitelezői biztosították. Fleischmann tüzérszázados ugyanis, aki nemrég dúsgazdag volt, költekezett nyakra-főre, el is szegényedett, de bizakodott abban, hogy dúsgazdag nagynénjétől milliókat fog örökölni. Az örökség azonban egyre késett, mire a lii-