Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-23 / 53. szám

1910 Julius 21 DÉLMAGYARORSZAQ la Slezák Lajos : Tettetett őszinteséggel. (Zaj.) Batthyány Tivadar : Ez felfogás dolga, Slezák Lajos : Nem felfogás, hanem sokaknak meggyőződése. Kelemen Samu : Nem is a nulláké ! A nullák beszélnek. (Zaj. Elnök csönget.) Slezák Lajos : Maga a nulla! Elnök: Figyelmezteti Slezákot, hogy ne foly­tasson párbeszédeket. Batthyány Tivadar : Nemzeti engedményeket csak ugy adna, ha biztos lenne abban, hogy azt kölcsönösen megtartják. Nem ért egyet Tisza grófnak a románokkal szemben tanúsított fel­fogásával. (Ellentmondások a jobbközépen.) Elnök (csönget.) Láng Lajos (az előadói emelvényen) : Hall­juk ! Hiszen annál tovább tart! Batthyány Tivadar : Végezetül rátér a bos­nyák kérdésre és örvendve tapasztalja, hogy Bosznia népe olyan egyhangúan mondott vétót a trialisztikus törekvéseknek. Befejezi beszédét a baipárt tapsai közben. Ezzel a fölirati vita véget ért. A iöürat elfogadása. Elnök: Következik a szavazás arra a kér­désre, hogy elfogadja-e a Ház a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfölirati javas­latát általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. Igen, vagy nem? A képviselők felállással szavaznak és a föl­irati javaslatot a túlnyomó nagy többség álta­lánosságban elfogadja. A részletek megszavazása — minthogy a föl­irati javaslat szakaszokra . felosztva nincs — bekezdésenkint történik. Mihályi Péter jegyző olvassa a fölirati javas­lat szövegét, harmincegy bekezdésre osztva, melyet a többség óriási majoritással, egyszerű felállás utján elfogad. Az indemnitás. A szavazás befejeztével — amelyet a munka­párt nagy éljenzéssel, az ellenzék pedig tüntető kivonulással fogad — következik az indemnitás tárgyalása, amelyet Hegedűs Lóránt előadó terjeszt a Ház elé. Technikai okok folytán kellett a régi költség­vetési mintát beterjeszteni. A javaslatnak csak egy szakasza — az ötödik — az, amely bővebb magyarázatra szorul. Ebben a ház- és földadó­reformnak két évvel való elhalasztását java­solja a kormány. Ez a két esztendő azért kell, mert adótörvények életbeléptéhez nyugodt po­litikai és pénzügyi helyzet szükséges, hosszú előkészületek, amelyekre nem volt idő a most elrnult hónapokban. Osztrák példával igazolja, Ds ez a parasztszépség mégis egészen más volt. Olyan öntudatlan. Olyan ingerlő. A kebléhez piros pruszlik feszült és szines szoknyája ingerlő ráncokat vetett ringó já­rásától. A fejét ártatlan kacérsággal fogta ke­retbe egy kék kendő, mely alul villanó te­kintetet vetett felé egy fekete szempár. Beszédbe elegyedett vele. A falusi szépség nem volt rátartó. De azért minden szavára elpirult. Pedig csak a patakról beszélt vele, meg a szamócáról. Mikor azonban a derekához akart nyúlni, olyan ügyesen siklott el mel­lőle, hogy a pétervári Opera prima balleri­nája is megirigyelhette volna. És elszökött mellőle és tovaillant az erdő sűrűjében. Bükköny Alfréd most már aztán fogoly­nak érezte magát. A kis falu foglyának. Egy szép parasztleány foglyának. Dehogy távozott volna el innen ! Még a szemeki vízimalomért sem, mely itt kelepelt egész nap a patak partján ! Nap-nap mellett leste ennek a kis falunak a Júliáját, akinek ő Rómeója szeretett volna fenni. A leány minden nap megjelent estalko­nyatkor az ő szamócájával. Alfréd megvette télé minden nap és elenyelgett vele. Milyen más leány ez, mint azok a cifra hölgyek, akiknek hamis mosolyába veszett bele az ő ifjúságának szende ártatlansága! Mennyi őszinteség, mennyi ártatlanság, mennyi naiv tudatlanság, melyben azonban egy királykisasszony bája tündökölt. Mennyire más ez a nő, mint Nina... az ő émelygős parfümjével, a Fleurs de Nessa­rival! hogy mennyire szükséges uj adótörvények életbeléptetéséhez hosszabb határidő. Adótör­vények végrehajtása nem történhetik felülete­sen és teljesen érthető, ha a kormány alapos megfontolási időt akar magának biztosítani. Főleg pedig helyes, hogy ezzel alkalmat ad arra is, hogy az adóreform hibáit kijavíthassuk. Hogy a kormány fog-e változásokat tenni, az a végre­hajtási utasítás kidolgozásánál fog eldőlni. Ajánlja az indemnitási törvényjavaslat elfoga­dását. (Helyeslés.) Elnök jelenti a Háznak, hogy a pénzügymi­niszter Teleszky János államtitkárt bizta meg a törvényjavaslatra vonatkozó fölvilágositások megadásával. Az ülést öt percre fölfüggeszti. Szünet után. Az elnöki széket Kabos Ferenc foglalja el. Az indemnitáshoz elsőnek Tüdős János (Justh-párti) szólal föl, aki pártja nevében nem fogadja el a javaslatot, mert bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt. Erre politikai indokokon kivül tárgyi okai is vannak. Visszautasítja azt a vádat, mintha az eksz-lekszért a felelősség a függetlenségi pártot illetné. Ennek ódiumát visszahárítja a munkapártra. (Zaj.) Hosszasan fejtegeti az eksz­lekszben való házföloszlatás törvénytelenségét. C erny Károly (munkapárti) volt a következő szónok. Elfogadja a javaslatot. Bésy Zoltán szólalt föl s védelmébe vette a koalíciós kormányt azokkal a vádakkal szem­ben, mintha tönkretette volna az ország pénz­ügyi helyzetét. A holnapi ülés napirendjének megállapítása után az elnök az ülést egynegyed három óra­kor berekesztette. Megszűnt román lapok. — A koalíciós kormány paktuma. — (Saját tudósítónktól.) Szenzációsnak mond­ható, diszkrét hátterű határozatot hozott néhány nap előtt a román nemzetiségi párt. Az egész ország románságát s a magyar politikai világot is kétségkivül érdeklő ha­tározat szerint a Lupta és a Poporul Román, a román nemzetiségi párt eddigi hivatalos lapjait beszüntették. A szenzációs eset indokait még maguk a román vezérférfiak sem ismerik, amit bizonyít az is, hogy az Aradon megjelenő Tribuna egyik legutóbbi számában nyilt kérdésben tudakolja a be­szüntetés okát. A leány is szívesen elbeszélgetett vele és napról-napra több bizalmat mutatott iránta, ámbár sohasem engedte, hogy a fejéről le­oldja a kacér kendőt, mely az arcát be­árnyalta. De azért megtiltotta neki, hogy az erdőbe kövesse. Mert ha az apja meglátná, hát ak­kor .,. akkor nem engedné őt többé az ide­gen úrral beszélni. És mikor erre a bizalmas közlésre Alfréd a derekához nyúlt, nem ugrott el többé olyan ügyesen, hogy azt a pétervári nagy Opera prima ballerínája megirigyelte volna . . . Alfrédnek meg volt tiltva, hogy a leányt kövesse . . . tehát utána ment nagy titok­zatosan. Ugy vigyázott, hogy lépéseinek neszét a leány meg ne hallja. És kileste, hogy hová ment a leány. A szemeki vízimalomba. Most már tehát tudta, hogy a molnár leányával flirtöl. IV. Az egyszerű molnáiieányt végre mégis csak elkápráztatta a nagyvilági férfiú, aki a hódítás minden furfangját ismerte, Valami csillogó ékszerrel kábította el a szép leányt. Egyszer aztán elárulta neki nagy lelki küzdelmek között, hogy holnap este egye­dül lesz a malomban. Az apjának a havason lesz dolga az éjjel. Ugy súgta ezt, hogy Alfréd egy pilla­natra meg volt döbbenve. Ezt a szerelemtől remegő suttogást mintha már hajlotta volna valaha! Megint csak a Nina jutott eszébe önkény­telenül. A feltűnést keltő politikai eseményről alábbi tudósításunkban számolunk be : A román nemzetiségi pártnak eddig tudvale­vőleg a Lupta ós a Poporul Román voltak a hivatalos lapjai. A két lapot eddig BiraucM Döme nyomdatulajdonosnál csinálták Budapes­ten. Biraucz szintén egyik buzgó agitátora volt a román nemzetiségi pártnak. Még a koalíciós uralom idejében paktumot kötött a kormány Biraucz-cal, aki kötelezte magát, hogy a neve­zett lapokat, amelyek az ő tulajdonában vol­tak, mérsékelt szellemben vezeti tovább. Ezért állítólag kilencvenezer koronát kapott a koalíciós kormánytól. A titkos egyezség azonban kipat­tant és a román nemzetiségi párt Vlád Auréllal megvétette Biraucztól a két újságot, hogy azo­kat ismét a régi irányban vezesse. Biraucz ez­zel kitűnő üzletet csinált; a már egyszer a kor* mánynak eladott lapot most a nemzetiségi párt­nak adta el s amellett továbbra is megmaradt a lapok kiadójának. Ezek után annál meglepőbb, hogy a román nemzetiségi párt beszüntette a két lapját. A „Lupta" a végrehajtó-bizottság sajtó-bizottsá­gának vezetése alatt állott s a lap irányát Lukáciu László volt országgyűlési képviselő szabta meg, aki azonban a lap kiadójával, ugy látszik, a lapnak követendő magatartására nézve ellentétbe jutott s emiatt a lap meg­szüntetését határozta el. Ugyanez a sors érte a „Poporul Román" cimü hetilapot, amely szin­tén a párt hivatalos lapja volt, Hír szerint e két lap néhány hét múlva újjászervezett szer­kesztőséggel fog megjelenni. A két lap beszüntetésével foglalkozik az aradi „Tribuna" is, amely szintén a túlzó ro" mánok orgánuma. A „Tribuna" legutóbbi szá' mában azt irja, hogy Biraucz valószínűleg Burdia Szilárddal és Mangra Vazullal, a ro­mán nemzetiségi munkapárti képviselővel szö­vetkezik, a román nemzetiségi pártot pedig újból cserbenhagyja. Végül nyilt kérdést in­téz a „Tribuna" az illetékes körökhöz, hogy miért szüntették be a két hivatalos lapot és megkérdi, hogy nincs-e valami diszkrét hát­tere az ügynek. De, amint körültekintett, a leány már nem volt mellette. Ugy elillant, mint a szöcske. Bükköny Alfréd még talán sohasem várta olyan türelmetlenül, hogy a nap leáldozzék, mint másnap. A szépséges molnárleányra gondolt egyre. A tüzes tekintetére. A pruszlikra, mely telve volt édes ígéretekkel. És annak a leánynak a ringó járására. Ezüstös félhomály váltotta föl az al­konyatot, mikor a malomhoz ért. Csönd volt köröskörül. Csak a patak csobogását lehetett hallani, amint a víz a maiom kerekeiről alácsurgott. És egyszerre csak megnyílt a malom ajtaja. Bükköny Alfréd dobogó szívvel surrant be rajta. És aztán, amint körültekintett, még egy ajtót pillantott meg, mely félig nyitva volt. A molnárleány kamarája. Halkan, nesztelenül lépett be. A leány ott várt már rá. Az arcát a két kezébe temette. De Bükköny Alfrédet az ajtóban szörnyű érzés fogta el. A kis kamarában egy édeskés, émelygős, lélekbeható illat fogadta . . . Annak a parfümnek az illata, mely elől megszökött. Fleurs de Nessari. És egyszerre megvillant az agyában a nagy csalás, melynek áldozatul esett. — Nina! . . . — kiáltott föl. — Te vagy ? A molnárleány most levette arcáról a két kezét és tárt karokkal rohant Alfréd felé. — Utánad jöttem. Mert hallottam, hogy falusi idillre kívánkoztál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom