Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-21 / 51. szám

1910 julius 21 DÉLMAGYARORSZ ÁG 5 A családirtó posiaszolga. — Fölboncolták az öt áldozatot. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti rendőrség befejezte teljesen a nyomozást Molnár József postaszolgának, a kőbányai családirtónak ügyébea és az iratokat áttette az ügyészségre. Az öt Molnár-gyermek holttestének fölboncolása ma délelőtt történt a törvényszéki orvostani 1boncolóintézetben. A boncolást, amelyről jegyjegyzőkönyvet vettek föl. Gyulai• tanársegéd végezte. A boldogtalan áldozatokat a morgue" épüiet udvarából csütörtökön délután liárom órakor fogják eltemetni. Molnár József négy évvel ezelőtt levélhordó volt Kispesten. Ot.t havonkint hatvan korona fizetése volt. továbbá lakbére, de mégis eladósodott. Egymásután születtek a gyermekei, nőtt a család, de a jövedelem csak nem szaporodott. Mikor a?tán bejutott a íöpostdra, Budapesten évenkínt ezernégyszágiiegyven korona volt az összes jövedelme. Ebből fizetett lakbért egy nyomorúságos pici konyháért és egyablakos szobáért kettőszázhetven koronát, hozzáadva viszont az újévi borravalókat, makszimális százötven koronát, marad 1320 korona. Egy hónapra átlagosan száztíz korona. K.bből az asszonynak és a gyerekeknek ruházkodni, iskoláztatni, mosni önmaguknak, hét embernek enni, fűteni, világítani: nem egészen négy korona esik egy napra. Amikor a krumpli kilója nyolc fillér, a liszté 38, a zsiré 180 fillér, a legrosszabb tejnek literje 24 fillér. Egy kis cipő négy-öt korona. És ehez, hogy már az adósság nyomja. A legutóbbi pótlékot: 60 koronát, amint megkapta, azonmód vitte részlettörlesztésül a fűszereshez. A postaszoiga adósságai most, mint egy hirlapiró kinyomozta, a következők: Krausz Henrik fűszeresnek Gyömröi-ut 130 korona. Főműinek István fűszeresnek 120 korona 08 fillér. Gyó'ry Zoltán mészárosnak 100 korona. Kovács Józseí kispesti fűszeresnek 34 korona. Kalmár Térkának a piacon A korona. Svtarcsiknéuek a tejért erről a hónapról. Ezenkívül rengeteg összeget emésztett föl a zálogházban elhelyezett holmik után fizetendő kamat, a különböző meghosszabbítások. Nem csoda, hogy Molnár feje fölött összecsapott az ár és hogy a nyomor elvette az eszét. A hamis nyugták, — Kugler Albert hagyatékának megkárosítói. — (Saját tudósítónktól.) Irtunk már arról a fölJelentésről, amelyet Kugler Albert, a SzegedAlföldi Takarékpénztár vezérigazgatója tett a nagyváradi rendőrségen egy ottani fakereskeclöcég ellen. A följelentés dolgában most folyik a nyomozás. Az érdekes ügyről teljesen autentikus forrásból ma ezt a részletes tudósítást kaptuk : Kugler Albert bankigazgató atyjának halála után nyomban átvizsgálta az egész hagyatékot. A jelzálogilag nem biztosított követelések között talált egy hetvenötezer koronás tételt, ameiylyei atyjának az egyik nagyváradi fakereskedő volt adósa. Hogy végkép rendezze ezzel a fakereskedövel szemben követelését, bekérte tőle azokat a nyugtákat, amelyeket az atyjától kapott az eddigi törlesztések ellenében. A nyugták között Kugler négy hamisitotted talált, amiről nyomban értesítette a fakereskedőt, aki azonban tagadta, hogy a nyugták hamisak. Kugler bankigazgató ekkor átvizsgálta a fakereskedő könyveit is ós épen a hamisított tételekről azt tapasztalta, hogy azok ü legrendetlenebbül és teljesen törvény ellenére vannak bevezetve. A különös dolgot akkor sem sikerült békés uton rendezni, amikor már Kugler előtt teljesen tisztán állt, hogy huszonötezer koronáról szóló hamis nyugtát állított ki atyjának adósa, Kénytelen volt hát Kugler Eleméry nagyváradi kapitánynál csalás és okirathamisitás címén a bűnvádi följelentést megtenni, nemcsak a fakereskedő, hanem két fia ellen is. A följelentés napján este nyolc órakor Eleméry kapitány Medvigg Gábor dr-ral, Kugler Albert ügyvédjével megjelent a fakereskedőnél, anyug. tákat lefoglalta és azokat a följelentő kérésére a nagyváradi közjegyzőül elhelyezte. Másnap reggelre már meg is idézték a nagyváradi rendőrségre terheltként a fakereskedöt, aki be is vallott mindent Kuglernek, azonban azzal védekezett, hogy a hamisítást nem ő, hanem a fiai követték el, A hamis nyugták visszafizetését tízezer koronával nyomban megkezdte, a többi pénzről pedig váltót adott. Kugler ennek következtében a fakereskedő ellen visszavonta följelentését, a fiai ellen azonban fenntartotta. A nyomozást most ebben az irányban folytatják. Maróczy nem sakkozik. — A mellőzött mester. — Tegnapelőtt kezdődött Hamburgban a nemzetközi sakkverseny, amelyen résztvesznek a föld leghíresebb, legkiválóbb bajnokai majdnem kivétel nélkül. A versenyzők között azonban Maróczy Gézát, a szegedi származású bajnokot hiába keressük. Nem vesz részt a hamburgi küzdelemben, sőt saját kijelentése szerint végleg lemond, a sakkozásról. A sajnálatos ügynek mély és kellemetlen háttere van, olyan, amely majdnem kulturbotránynyal fölér. Maga Matóczy a következőkben mondja el visszavonulásának előzményeit : — 1895 óta küzdök a világ különféle nemzeteinek legkiválóbbiaival a hatvannégy kockás mezőn. Eredményeim, győzelmeim ismeretesek a világ minden újságolvasó népe előtt. Szereplésemmel — mint boldogult Tóth Béla megírta — sokat használtam hazámnak s a magyarságnak; s az elismerés V . . . Nohát, ez is megvolt: egyik-másik mindenható miniszterünk kegyes vállverögetés kíséretében jelentette ki: „Nagyon szép volt, meg vagyok elégedve" ... és pont. Nem, ez a szerenissziada nem elismerés annak, aki vagyonát, egészségét áldozza, aki az utolsó napig robotolva, túlórákkal keresi meg a kiutazáshoz szükséges költséget. Ez csak azokat a kapaszkodó, hiu embereket elégitlietí ki, kik boldogok a mindenkori kegyelmes vagy méltóságos miniszter kezét áhítattal érinthetni. — Mintegy öt évvel ezelőtt hosszabb amerikai útra. indultam s ez alkaiómmal csekély szolgálatot tettem a nemzeti ellenállás szervezőinek; a clevelandi Kossuth-szobor leleplezéséhez elvittem Kossuth Ferenc lelkesítő szavakkal beirt nemzetiszínű szalagját. Künntartózkodásom alatt súlyos anyagi áldozatokkal megszereztem egy nálunk ismeretlen, de ott künn nagyon elterjedt s elsőrangú óceánjáró hajóstársaságok s nagy vasúti vállalatok által használt s a kazánkölerakodást megakadályozó szer vegyi összetételét. — Még künnlétem alatt uralomra jutottak a nemzeti ellenállás vezérei, küldetésem eredményéről tehát már Kossuth Ferencnek számoltam be. Referádám végeztével kértem — viszontszivességül — a föntebb említett szernek költségem és veszélyemre való hivatalos kipróbálását. A miniszter megígérte, de a mindenható „jobbkéz" (Szterényi) a kérelem teljesítését megtagadta. Ez a visszautasítás, —• tudva azt, hogy az államvasutaknak évente sok ezresbe kerülnek a hasonló kísérletek — nagyon elkeserített, ehez jött, hogy egyetlen pártfogóm s emberiesen gondolkodó jóakaróm a fővárosi tanácsosi székből a polgármesteribe került s utóda hivatalnokószszel intézkedve, a fővárosnál való maradásomat lehetetlenné tette. — Tizenegy évi eredményes szereplés után jutalmam semmibevevés, mellőzés volt. Csoda-e, ha beteltem a játékkal s szabadon csapongó alkotóképességem a hivatalos sablonos munka szekere elé fogtam. — Tizennégy évet törültem életemből s uj munkakör után néztem; ebben, mondhatom, szerencsém volt. A koalíció által agyontámogatott munkáltatók, továbbá a szólá^i és gyülelkezési szabadságukban korlátozott „hazátlanok", a vörösek honorálták a magyarságnak tett szolgálataimat, hazafiasabbnak bizonyultak a nemzeti színű mázzal cifrálkodó letűnt hatalomnál. Nekik köszönhetem megélhetésem, csak nekik tartozom hálával. Teljes erőmből, kedvvel, sziv és lélekkel abban fáradozom, hogy a nemzet Ítéletével elsöpört kormány akadékoskodó gyámkodása alul fölszabadult intézményünk rohamosan erősödve oly hatalommá fejlődjék, hogy az esetleges későbbi támadásokat sikerrel visszaverhesse. Sakkozom is majd évek múlva, de csak a saját szórakoztatásomra. Nem lesz kizárás. — A békéitető tárgyalás. — (Serját tudósítónktól.) Ma délelőtt nevezetes s valószínűleg- döntő fordulatot hozott a munkások és munkáltatók harcába az a békéltető tárgyalás, amely az ipari felügyelőség- Szilágyi Dezső-téri hivatalos helyiségében folyt le a sangerliauseni gépgyár igazgatósága és munkásainak képviselői között Magyaríts Ágoston műszaki főtanácsos, ipari főfelügyelő elnöklésével. Az értekezleten olyan megállapodást sikerült létrehozni, hogy most már csaknem teljesen biztosra vehető, hogy augusztus elsején nem kerül a sor az általános kizárásra s helyre fog állani a béke a küzdő felek között és pedig azért, mert a kölcsönös engedékenység alapjára helyezkedtek. Az értekezleten Erb, a sangerhauseni gép. gyár igazgatója, a gyár rézműves munkásainak hat képviselője s a kisrézmüvesek képviselője vett részt. A tanácskozást, mely reggeli kilenc órától délután egy és fél óráig tartott, rendkívül körültekintéssel Magyaríts Ágoston műszaki főtanácsos és ipari főfelügyelő vezette. Ismeretes dolog, hogy az egész mozgalom a sangerhauseni gépgyárban támadt, ahol huszonegy rézműves sztrájkba lépett. Ennek következménye volt, hogy a gyár mind a kétszáz munkást kizárta. A földoigozatlanul maradt anyagot és félbemaradt munkát a sangerhauseni gyár más gyárakba küldötte, ott azonban a munkások nem voltak hajlandók földolgozni, mire aztán ezek a gyárak is bajba jutottak rézműves munkásaikkal. A mai békéltető tárgyaláson tehát elsősorban arra kellett törekedni, hogy a sangerhauseni gyár vezetői és munkásai között megteremtsék a békiilés alapföltételeit. Ez sikerült is és pedig elsősorban azért, mert mind a két félben hajlandóság mutatkozott a hatalmi kérdések kikapcsolására. A munkások azután több irányban számottevő eredményt értek el. így elérték azt, hogy minimális bérüket a sangerhauseni gyár 10—18 százalékkal emelte. Ez a minimális bér vonatkozik olyan munkára, amelyet nem lehet akkordban végezni, például a szerelésre. Kérték a rézmüvesmunkások, hogy ne vegyen föl a gyár túlságos mértékben inasokat. Kérésüket azzal iparkodtak megokolni, hogy a mesterséget egészen kitanulni nehéz, sokan nem is tanulhatják meg s így a rézmüyea munkára nem alkalmasak. A másik baj, hogy az ilyenfajta emberek aztán mint napszámosok állnak munkába és 7—8 korona helyett 2 korona 40 fillérért dolgoznak. A munkások az igazgatóság részéről megkapták azt az elvi kijelentést, hogy a sangerhauseni gyár inasokat cscdc a szükséghez mérten fog fölvenni. A munkások el akarták még érni azt is, hogy szombaton egyhuzamban legyen a munkaidő s ilyenképen délután három órára legyen vége Erre nézve az igazgatóság megigérte, hogy délután öt órakor véget ér a munkaidő es megkezdődik a kifizetés. Ha azonban a munkások előterjesztett óhajtásuk dolgában a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez beadványt intéznek, a sangerhauseni gyár a maga részéről támogatni fogja a kérést, hogy szombaton az összes gyárakban három órára legyen vége a munkaidőnek. Kifogásolták a munkások azt is, hogy a sangerhauseni gyárban nincsen munkás-ruhaszekrény. Erre nézve azt a megnyugtató választ kapták, hogy addig is, míg a gyár öszszel uj telepére költözik, megkapják a szükséges szekrényeket. Végeredményben még azt a kívánságot nyilvánították a rézművesek képviselői, hogy a sztrájk miatt senkinek bántódása ne essék és senkit el ne bocsássanak. Erre nézve is teljesen kedvező választ kaptak illetékes helyről. A munkások teljesen megnyugodva távoztak s nagy elismeréssel nyilatkoztak Magyaríts Ágoston műszaki főtanácsos közbenjárásáról, valamint általában az ipari főfelügyelő^1'":: ''I