Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-21 / 51. szám

« DÉLMAGYARQRSZAQ 1910 julius -1 mint olyap fórumról, amely dolgaikkal mindig a legnagyobb megértéssel és méltányossággal foglalkozik. A munkások az értekezlet eredmé­nyét közölni fogják a többi gyárakban dolgozó társaikkal is. A kérdés még ilyenképen bonyolult egy kissé, mert bár a fődolog az volt, hogy a sanger­hauseni gépgyár rézműveseivel rendbe jöjjenek, mégis valószínű, hogy a többi gyárak munkásai is hasonló engedményeket fognak óhajtani. Ezért a mai tárgyalást még két napig tartó tárgyalás fogja követni a többi gyárak mun­kásaival! Mivel azonban most már a munká­sok és munkáltatók között közvetlenül min. den beavatkozás nélkül indult meg az egyez­kedés,: valószínű, hogy az ujabb tárgyalás is sikerrel-jár és az egész iparban békét teremt. A Berilczky-pár ékszerei. (Saját, fitdosifónktól.j Még emlékezetben él az a borzalmas hajókatasztrófa, amely a mult év november 14-én történt a singa­porei tengerszorosban. Az „Onda" nevü angol gőzös összeütközött a „La Seyne" postagőzössel s a postagőzös két perc alatt elsüivedt. A postagőzösön százötven ember volt, ezek közül hatvanat megmentettek, a többi azonban menthetetlenül ott pusztult a tenger hullámaiban. Az áldozatok közt volt Beniczky István ma­gyar földbirtokos, aki fiatal feleségével, Waldeck Valéria grófnövel nászuton volt s már épen hazafelé tartottak. Az elsülyedt hajó tulajdonosa nem tett semmiféle lépést aziránt, hogy a hajót kiemel­tesse, pedig a hajóval sok kincs veszett a hullámokba. Nem számítva azt, hogy Beniczky­nének vagyontérö ékszerei voltak, utazott a hajón egy Habib nevü párisi ékszerkereskedő, aki Jávából tartott hazafelé és nagy értékű j drágaköveket vitt magával; Habib unokaöcscse most engedelmet kért a hollandi kormánytól, hogy búvárokat küldhes*­sen a tenger fenekére, keresni az elsülyedt kincseket. Mikor az engedelmet megka,pta, két búvár szállott le a tenger fenekére s már az is nagy fáradságukba került, mig megtalálták az elsülyedt gőzös roncsait, A tenger fenekén a legerősebb az áramlás és a viz tovább vitte az elsülyedt hajót, de még így is megtalálták s legelsősorban a hajó kasszáját kutatták át. De nagy volt a meg­lepetésük, amikor csak nyol cezer korona kész­pénzt találtak benne, ellenben ékszert semmit. Ezek után Habib kabinját keresték meg s né­hány napi eredménytelen munka után csak­ugyan találtak benne egy egészen közönséges utazóbőröndöt, amely az ágy alá volt eldugva. Ebben voltak a drágakövek, amelyeket Habib Jáva szigetén vásárolt, körülbelül százharminc­szer korona értékben, azonkívül régi ékszerek, aéhány száz korona készpénz s a megboldogult írásai és jegyzetei. Ugyanakkor, amikor Habib bőröndjét megtalálták, rábukkantak a mellette levő kabinban a Beniczkyék kofferjére is. Eb­aen egy kétezer gyöngyből álló nyaklánc volt, azonkívül brilliáns fülbevalók, gyűrűk és egy Fagyont érő' szafir-ékszer. A kincseket átadták a holiandi helyhatóság­iak, amely az ékszerek értéke hat százaléká­nak lefizetése után visszaadta azokat jogos tulajdonosaiknak. A katasztrófa áldozatairól a búvárok nem hoztak föl semmi hirt a tenger fenekéről; A holttesteket minden valószínűség szerint a cápák falták föl, mert a körüllakó malájok ázt beszélik, hogy még soha annyi jápát nem láttak a tengerszorosban, mint a Katasztrófát követő napon. A hajó maga már rettenetes állapotban van, a kabinok teljesen összetörtek, a kéményeket már elvitte az Áramlás s nem telik bele néhány hónap, az pgész hajót darabonkint fogja elvinni a. viz. Tehát épen ideje volt fölhozni a kincseket. Öngyilkos állomásfőnök. — Royancsolás elöl a halálba. — (Saját tudósítónktól.) Egy talpig becsületes ember fordította maga ellen a revolvert nagy anyagi romlása után s élete utolsó pillanatá­ban is csak arról gondoskodott, hogy adós­ságait megtérítse. Nagy Zoltán tápiógyörgyei állomásfőnök tizennegyedikén délután gazda­sági udvarában halántékon lőtte magát. A Brow­ning-golyó nyomban végzett vele, a felesége meg a házbeliek már csak vérbeborult holttesténél találgatták kétségbeesetten: mi lehetett oka a szerencsétlen ember tragédiájának. A borzasztó kérdésre a választ egy levél adta meg, amelyet az állomásfőnök Íróasztalának fiókjában találtak. Amit életében nem mert be­vallani, a végzetes titkot elárulta az irás. Rovancsoláskor — mondja a levél — hiányt fognak találni, a pénztárban. Ezt a hiányt fe­dezi a birtokom, s jövedelme, privátadósságai­mat pedig életbiztosítási kötvényem. Fizesse­tek ki mindent! Maradjon meg a becsületem! Az aradi üzletvezetöség kiküldöttei megtar­tották a rovanssolást s vizsgálatot indítottak. Még nem fejeződött be a vizsgálat, de annyi már bizonyos, hogy 12.000—15.000 korona hiány van a pénztárban. Nagy Zoltán állomás­főnök igen jómódú ember volt. Jászberény ha­tárában hatvan holdas birtokot bérelt s nagy­tejgazdaságot rendezett be. Igen pontos hiva­talnok, derék ember és jó családapa volt. Pár évvel ezelőtt azonban börzespekulációba kez­dett, egyideig szerencsével játszott, de legutóbb nagy veszteségei voltak. Ez kergette öngyil­kosságba. SzaSay Smre a szegedi muzeumrói. — fi második kultúrpalota. — (Saját tudósítónktól.) A legilletékesebb té­nyező ajkáról hangzott el ma a szeged­városi muzeuin és a szegedi Somogyi-könyvtár dicsérete. Szalay Imre miniszteri tanácsos, a Nemzeti Muzeum tuuós igazgatója járt ma Szegeden és tartott vizsgálatot a muzeum­ban. Már a vizsgálat alatt legmesszebbmenő megelégedésének adott kifejezést a tapasz­talt rend fölött, azután pedig Lázár György dr polgármesterrel való magánbeszélgetése alatt valóságos elragadtatással beszélt arról, amit Tömörkény István igazgató és Móra Ferenc könyvtáros produkálnak az intézet vezetése körül. Szalay Imre a déli gyorsvonattal érkezett meg, Horváth, Géza dr muzeumi aligazgató társaságában, Lázár György dr polgármes­terrel és Gaál Endre dr közművelődési ta­nácsossal egyenesen a közművelődési palo­tába hajtattak, ahol vizsgálatot tartottak. Tömörkény István igazgató távollétében Móra Ferenc könyvtáros kalauzolta a vendégeket. Szalay Imre nagy örömmel hangoztatta, hogy nagyon meg van. elégedve a szegedi muzeummal, de különösen a néprajzi muzeum nyerte meg tetszésüket, melyről nemcsak el­ragadtatással nyilatkoztak, de kijelentették, hogy a szegedi néprajzi muzeumnak nincs párja az országban. A polgármester folyton a második kultúr­palota fölépítésének a szükségességét ma­gyarázta, amit Szalay , és Horváth igazgatók nemcsak elismertek, de kijelentették, hogy azonnal fölírnak a kultuszminiszterhez a sze­gedi második közművelődési palota megépí­tése érdekében. A Vendégek tiszteletére a polgármester a Gedó­ban ebédet adott, melyre hivatalosak voltak: Gaál Endre dr, Szinger Kornél dr igazgató, Boros József dr főorvos, Móra Ferenc könyvtáros, Tray­ber Vince főügyész, Eisenstadter Róbert, Homor István igazgató, Ujj József dr ügyvéd, Fcijka János főszámvevő és Faragó Ödön dr tiszti főorvos. Szalay Imre és Horváth Géza, dr a délutáni gyorsvonattal visszautaztak a fővárosba, Követelik a háborút. Athén, julius 20. Mintegy száz rezervista az itteni kaszár­nyában lázongásban tört ki és követelte, hogy vagy szabadságolják őket, vagy vigyék a háborúba. A tüntetőket nagynehezen si­került lecsillapítani. Nagy vasuti szerencsétlenség. • London, julius 20. Roserea (Irland) környékén egy turista­vonat szerencsétlenül járt. A vaggonok le-, csatolódtak a mozdonyról és mire a vesze­delmet észrevették, az elszabadult kocsik a nagyon meredek lejtőn visszafelé rohantak. Bírr állomásra futott vissza a turistákkal zsúfolt vonat és ott beleütközött egy vesz­teglő személyvonatba. Száznál több ember megsebesült, köztük tizenheten nagyon sú­lyosan. Dublinból mentővonatot küldtek. Angol vasutasok sztrájkja. London, julius 20. Az északkeleti vasutakon állítólag a rossz bánásmód miatt háromezer vasuti munkás sztrájkba állott. Gateshea,dban sztrájkolnak a mozdonyvezetők és fűtők. Sunderlandban, Hart­lepoolban és-Blythban szintén proklamálták a sztrájkot. Nerj-Castléből táviratozzák, hogy ott is kitörőben van a sztrájk és előreláthatólag 25—30.000 vasutas fogja beszüntetni a munkát. A !ondoos feSeséggyilkos. (Saját tudósítónktól.) A rendőrség teljes igye­kezettel keresi a feleséggyilkos JCrippen dr-t­Fényképét és személyléirását megküldötték az összes európai nagyvárosok rendőrségeinek* melyek szintén résztvesznek a nyomozás mun­kájában. A londoni rendőrség gyanítja, hogy Crippen dr női, ruhában szökött meg. Megerő­síti ezt a föltevést az orvos egy nőisjnerősének vallomása is, amely szerint Crippen dr egy ízben egy társaságban női ruhába öltözött és csodálatos hűséggel tudta utánozni a nők viselkedését. A szomszédok mondják, hogy Crippen dr eltűnése napján egy sűrűn lefátyo­lozott nőt láttak kocsiba szállni a fiuruhábá öltözött Le Neve kisasszony társaságában. Va­lószínű, hogy ez a sürün lefátyozott nő az or­vos volt. Most ezirányban folytatják a nyo­mozást. A gyilkosság dolga a nyomozás éddigi adatai szerint igy áll: Crippen doktor felesége egy Amerikába be­vándorolt Martinger vagy Machamoteky nevű lengyel embernek a leánya, aki la belle Elmore névvel varieté-énekesnő volt. A doktor két esztendővel ezelőtt ismerkedett meg vele s mindjárt el is vette. Az asszony ezután nem­sokára visszavonult a színpadtól, de azért összeköttetésben maradt régi társaival és az artistanők egyesületében is megtartotta pénz­tárosnöi állását. Hogy házaséletük milyen volt, azt nem tudja még a világ, de nem lehetett boldog, mert a doktor odavett magához egy Neve Klára Etel nevü leányt gyorsirónőnek s viszonyt kezdett vele. Crippenné február else­jén nagyobb összeg hivatalos pénzt kapott a kezéhez ; az ura, aki tudott róla, valószínűleg ekkor határozta el a gyilkosságot, a rendőrség legalább azt gyanítja, hogy a bűntett a feb­ruár 1-étől 2-ára virradó éjjelen történt. Ennek a gyanúnak az az alapja, hogy 2-án Crippenék több ismerőse levelet kapott az asszony aláírá­sával, aki arról értesítette őkét, hogy eluta­zott Amerikába, Ezek a levelek azonban.hami­sítványok; Crippen irta vagy Íratta őket s már azzal is fölkeltették a címzettek gyanúját, hogy az asszony nevét Elímore-nak írták, holott az asszony Elmore-nak irta, A va­rieté - énekesnők egyesületében, ahová szin­tén érkezett ilyen, hasonlóképen kételke­déssel fogadták a levélben foglalt értesítés hitelességét. Egyelőre azonban senkinek sem támadt határozott, gyanúja. Április elsején gyászjelentés jelent meg az artisták lon­doni szaklapjában: Crippen dr jelentette, hogy a felesége egy kaliforniai fürdőhelyen meghalt. Ez a jelentós már határozottan gyanús volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom