Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-15 / 46. szám

1910 julius 15 DÉL-MAGYARORSZÁG 13 es becslés azonban kissé pesszimista, mert a tényleges jövedelem több lesz harmincezer koronánál. (—) Árverés a pályaudvaron. A szegedi Kereskedelmi és iparkamara közli velünk, hogy a magyar királyi államvasutak különböző vonalain föladott és ki nem váltott különböző nemű áruk folyó hó 19-én a szegedi Tisza-páiyauóváron a legtöbbet Ígérőnek nyilvános árverés utján eladatni fognak. Az áruk kimutatásai a kamara hivatalos helyiségében megtekinthetők. (—) A sáskajárás iitóbajai. Hivatalos helyről értesítés jött ma Szeged városához, hogy Jablonszky Sándor miniszteri kiküldött legközelebb Szegedre érkezik és vizsgálatot fog tartani az egész külterületen, hogy megállapítsa, nem maradtak-e utóbajok a valamikori szegedi sáskajárás nyomán. A tudós bogarászt szegedi kutatásaiban a város támogatni fogja. (—) Uj szállítási céjj Nagybecskereken. Perl Mór és Fia szegedi jóhirii szállitó-cég Nagybecskereken, a szerb hitközségi palotában (Szerbtemplom-utca) szállítási, bizományi, inkasszó-fióküzletet nyitott. (—) Az állattenyésztés fejlesztése. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter eztanagyhasznu rendeletet intézte az összes törvényhatóságokhoz és gazdasági egyesületekhez: Mint már több intézkedésemmel jeleztem, ez évben különös súlyt kívánok fektetni arra, hogy hazánk állatállománya lehetőleg és rövid idő alatt fölszaporittassék és hogy e cél elérésére a vezetésem alatt álló tárca hatáskörébe eső minden eszköz fölhasználtassék. Különösen megokolja és a gazdaközönség szempontjából meg is könnyíti a mondott cél elérését az a körülmény, hogy az idén az országnak jó takarmánytermése van és az aratási kilátások is kedvezők. Az ország fontos anyagi érdekei szempontjából szinte helyrehozhatatlan mulasztás volna, ha az idei bővebb takarmányés szemtermés-készleteket a gazdaközönség föl nem használná arra, hogy állatállományát lehetőleg szaporítsa és ezzel állattenyésztésének bővebb jövedelmezőségét a közeljövő esztendőkre fokozatosan biztosítsa. Fölkérem ennélfogva az ország összes törvényhatóságait és gazdasági egyesületeit, szíveskedjenek saját hatáskörükben oda hatni, hogy a gazdák ez idén nemcsak a kiválóbb bikaborjuk továbbnevelésére fektessenek súlyt, hanem főleg az üszőborjukból is lehető nagy számot igyekezzenek tovább nevelni és ezzel az ország tenyészanyagállományát megszaporítani. Részemről több intézkedést szándékozom foganatosítani, hogy a gazdaközönséget a kitűzött fontos cél elérésében támogassam. így már most jelezhetem, hogy az állami támogatást és közvetítést jövőre az anyagállományok tekintetében is kiterjeszteni szándékozom oly irányban, hogy az országnak szegényebb szarvasmarhaállományu vidékei fokozatosan a kellő mennyiségű anyaállattal is elláttassanak. Támogatni szándékozom továbbá azt, hogy az üszőborjuk a legelőben szegényebb vidékekről bővebb és olcsóbb legelőt szolgáló vidékekre legeltetésre elszállíthatok legyenek. E célt részint vasiüi szállítási kedvezmények kieszközlésével, részint a bővebb legelőkkel rendelkező vidéken megfelelő legelőgazdasági berendezésekkel kívánom egyelőre támogatni. Felkérem a törvényhaáóságot, hogy leiratomat érdemleges tárgyalás alá venni és gyakorlati foganatosítása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék. Megjegyzem, hogy az összes gazdasági felügyelőségeket megfelelőleg utasítottam. Kívánatos, hogy a nagyobb gazdaságok az üszőszaporulatról az illetékes gazdasági felügyelőségeket tájékoztassák és azt, hogy egyes községekből a gazdák hajlandók távolabb vidékekre üszőket legeltetésre szállítani, a gazdasági felügyelőségeknek bejelentsék, hogy a télen a jövő legeltetési évadban szükséges legelőgazdasági berendezések foganatosíthatók legyenek." HA ŐSZÜL A HAJA használja a FRANKL-féle HAÜIFJITOT Ara 1 és 2 kor. a hajat nem iasli, hanem annak eredeti fiatal színét ail Kapható FRANKL ANTAL Pl'fSierFelsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. REGÉNYCSflRMOK. Karácsonyi utazás. Irta Bíró Lajos. Délelőtt még jókedve volt a fiatal Bothnak. Szeretettel kötekedett a feleségével, kicsúfolta, mert elsőrangú céllövő létére nem akart résztvenni a galamblövósben. De ebéd után idegesen tépte a bajuszát és ráncok verődtek a homlokára, A szőke amerikai asszony dédelgetve kérdezte: — Mi baj? No, mi a baj? — Ki fog nevetni, Harriet. Holnap van karácsony este és ez lesz az első karácsony, amelyet én az édesanyámtól távol töltök el. — Hát utazzunk haza. Both ránézett a feleségére. — Eljönne? — De örömmel. — Tudja, hogy otthon most kemény tél van és Bothkő kis falu ? — Tudom. Both föllelkesedve csókolta meg a felesége kezét. Sietve keresett elő egy vasúti menetrendet és lázasan lapozgatta, Az ajkába harapott. — Nos? — kérdezte az asszony. — Ha két óra múlva indulunk, holnap reggel Budapestre érünk. Azt a vonatot azonban, amelylyel délben Bothkőn lehetnénk, már nem érjük el. — No? — De volna egy mód, — szólt Both kissé fanyarul, — csakhogy alig merem ajánlani. — Mi az? — Reggel Budapestre érünk. Délután két órakor megy Bihar-Abony felé egy vonat. Abonyról Bothkő öt óra kocsin. Ha magunkkal viszszük az autót, rajta megteszszük harmadfél óra alatt az utat és féltízkor otthon lehetünk. — De hisz ez pompás, — ujjongott az asszony. — Hát csakugyan jönne ? — Boldog vagyok, hogy mehetek. Both vidáman csókolta meg a fiatal asszonyt. Két óra múlva robogott velük a vonat a napfényben ragyogó, nyári Riviéráról a hideg észak felé. A tavaszi tájat nemsokára elhagyták és a vonat nagy, havas mezőkön dübörgött végig. Budapesten Both a régi legénylakására hajtatott. Az inasa álmélkodva csapta össze a kezét: — A méltóságos ur . . . — Gyuri, akarsz-e hazajönni Bothkőre? — Akarok bizony, méltóságos ur. — Akkor szedd elő a régi angol puskát meg az uj expresszt ós gondoskodj töltésről. Délután megyünk Abony felé. A feleségének angolul mondta Both: — Magammal viszem a fiut. Otthon mindig vele szoktam vadászni. Délután két órakor vasútra ültek ós hétkor az abonyi állomáson szálltak ki. Both Gyurira bizta, hogy az automobilt, amelyet feladtak, kiváltsa és befütse. Maga a feleségével az étkezőterembe ment. Mikor beléptek, nagy robajjal emelkedett fel az első asztal mellől egy kövér alak: — Alázatos szolgája, méltóságos uram. — Jó napot, kasznár ur. Mit csinál itt? — Haza igyekeztem Bothkőre, de már itt maradok. — Miért? — Nem lehet éjszaka menni a farkasoktól, méltóságos uram. — Ejha, — mondta boszusan Both, — pedig mi még otthon akarunk lenni az este. — Jaj, méltóságos uram, az lehetetlen. Teljesen lehetetlen. Ne is tessék rá gondolni. A Rézalja tele van farkassal. Az uton egész csordák járnak éjszakánként. — Már pedig én otthon leszek az este. Az asszony figyelemmel hallgatta az idegen beszédet, amelyből semmit sem értett és megkérdezte a férjét: — Mi az? Both bemutatta a kasznárt a feleségének és csak azután válaszolt angolul a kérdésre: — Azt mondja, hogy rossz az ut és ki talál szakadni a pneumatik. — Oh, — nevetett büszkén az asszony, — az nem szakad ki. Amerikai gyártmány, kettős bőrvédővel: tűkön is szaladhatnánk vele. — Ezt mondom én is, — válaszolta Both. Azután a kasznárhoz fordult: — Nem kocsin megyünk, hanem automobilon. Tartson velünk. A kasznár idegesen rángatta a szemöldökét, vakargatta a fejét és végre azt mondta: — Már ha a méltóságos asszony megy, hát csak ón is megyek. Both megmondta a feleségének, hogy a kasznár velük tart, Azután kifelé indultak. Teljes sötétség volt künn, de a hold felkelőben volt már. A nagy vörös gépkocsi ott állott a pályaudvar előtt. — Vacsoráltál, Gyuri? — Igen. — Akkor indulhatunk. Both maga előlre ült, hogy vezesse a gépet. Az asszony mellette akart ülni. A hátsó ülésre igy a kasznár került az inassal ... A gép pöfögve indult meg. Gyorsan haladtak át a kis község utcáin és öt perc múlva künn voltak a széles országúton. Holdtölte volt. Az ut szélén fehéren ragyogott a messzeségbe nyúlva a hóval borított mező; néhol kékes zománcot vetett a hold fénye, amint a talajnak egy-egy hóval borított hullámán megtörött. Messze, balra elől, sötéten magaslott fel a Kékeshegy. Az országúton sárgás-barnán kanyargott végig a járt kocsinyom. A széles ut többi részét mély, fagyott hó födte. Both letért a kocsinyomról és a nehéz gép csattogva verte magát a mély havon át. — Miért hajt erre? •— kérdezte az asszony. — Mert a pneumatik kitűnő gyártmány ugyan, de csak amerikai utakhoz van szokva. Tűkön lehetne vele hajtani, de éles kardpengéken nem. Pedig mikor a sáros magyar föld egyszer ilyen keményre fagy, minden göröngy olyan éles, mint a kardpenge. A gép sustorogva szelte a havat és gyilkos hidegséggel csapódott rájuk a jeges téli éjszaka levegője. Az asszony toporzékolt a lábával. Az útszélen gyorsan repültek mellettük a jelzőkövek. Mindnyájan hallgattak. Az asszony egészen belebújt a bundába. Both a szemét törölgette. A védőszemüvegen át nem látott tisztán, a hideg pedig ugy vágta a szemét, mint a kés, és egyszer-egyszer azt hitte, nem tudja tovább vezetni a röpülő, nehéz gépet. A háta mögött beszélgetést hallott. — Te Gyuri, ezek ugy-e a puskák? — Azok, kasznár ur. — Hát töltést hoztatok-e ? — Hoztunk bizony. De még milyent. Robbanó golyót is. Hátha megint megyünk medvére, a Kékesre, mint harmadéve. — Itt vannak azok a golyók, Gyuri? — Itt bizony, kasznár ur. — Hát szedd csak őket élő, fiam, Gyuri, mert lehet, hogy már az uton szükségünk lesz rá. — Hogy tetszik ezt gondolni? — Hát látod ott azt az erdőszögletet, amelyik lenyúlik egészen az utig? Hát az a Nyires. Hát ott farkas van, fiam, Csak azt adja az Isten, hogy sok ne legyen. A gép zakatolva rohant előre a csendes, havas éjszakában. Both egyre törülgette a szemét és végre ugy segített magán, hogy hol az egyik, hol a másik szemét hunyta be. Az asszony egészen eltűnt a bundában és odabujt a férjéhez. A kocsi a Nyireserdő kiszögellése mellett rohant el. Be lehetett látni messze a fák közé. A csendbe egyszerre furcsa hang szólt bele. Valami különös, idegenszerű kutyacsaholás. A Nyires szélső fái között egy fekete árnyék jelent meg. Nem messze tőle még egy. A két bestia a csaholásból pokoli vonitásra zenditett rá. Az ut szélén ügettek egy darabig, azután elmaradtak a kocsi mögött, de a levegőben egyre ott sírt még undoritó hangjuk. Az asszony kibujt a bundából. Nagyra nyilt szemekkel nézett körül és még szorosabban az urához simulva suttogta: — Wolves . . . Farkasok, Both nekieresztette a gépet. A kerekek csattogva, sziporkázva vágták szét a fagyott havat. A Nyirest elhagyták és kétoldalt újra csillogva terült el a havas mező. Az asszony ránevetett az urára: — Elhagytuk őket . . . Both aggódva nézett előre. Az orditás messze kisérte a kocsit és a széles országút egy óriási félkörben hajlott balfelé, vissza a Nyiresnek. Kimeresztette a szemét és erőlködve nézett előre a csillogó homályba. Ugy tetszett neki, hogy előttük, jóval előttük, mozgó, fekete pontokat lát a havon. Hátraszólt: — Megtölteni a puskát. Gyuri lázasan szedte elő a golyókat, kiszedte a két puskát a tokjából és gondosan megtöltötte. Az asszony dideregve húzódott be újra a bundájába és nem vett észre semmit. Az országút egyre erősebben hajlott balfelé és most már tisztán lehetett látni, hogy előttük a havon farkasok mozognak. A Nyiresből lefelé ügetnek, végig a fagyott havon, megelőzve a kocsit, egyenes vonaíban az országuthoz. Both hátraszólt: — Ha közel jönnek, lőni. Figyelmeztette az asszonyt: — Vigyázzon, drágám. Mindjárt lövést hall. Semmi az egész. Egy kis sport