Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-14 / 45. szám

10 DÉL MAGYARORSZÁG 1910 julius 14 VD.A7" (A rovat por.) Egy Öreg ember járt évekig a családokhoz rovarporral házalni. A kis öreg finoman őrölt téglaport árusított rovarpor cí­mén, de a nép vásárolta ezt is, sőt akadtak, akik nagyon meg voltak a „rovarporral" elé­gedve. Egyszer aztán megfogta egy ur a kis ereget: — Öregem, — mondta neki — nem jó ám a maga rovarpora, — Ugyan miért? — Mert nem döglik tőle a rovar. Hiába használom, a rovarok vigan tenyésznek a kamrában, Az öreg sunyi arcot vág: — Talán nem tetszik jól alkalmazni a port. Hogyan tetszik alkalmazni a port? — Ugy alkalmazom, hogy belehintem azokba a sarkokba, ahol a rovarok meghúzódnak. Beleszórom minden lyukba, minden hasadékba! Az öreg rázza a fejét: — Nem jó. Nem jó. — Hát hogyan csináljam? — Meg keil fogni a rovarokat, aztán rájuk kell hinteni a port. Ez a jó. A vevő dühbe jön: — Ez a jó? — Ez. — De hiszen, ha már össze vannak fog­dosva, akkor agyonüthetem őket! Az öreg kicsit gondolkozik. Aztán bölcsen szól: — Agyonütni ? Az is jó . . . * (A fiam.) A Royal-kávéházba ma félénken beállít egy öreg ur. Körülnéz, tele van a kávé­ház. Egyik asztaltól a másikhoz megy, de nem ül le, hanem mindenkit megnéz. A főpincér végre észreveszi az öreg bácsit, aki tanácstalanul botorkál ide-oda az asztalok között. — Na. bácsi, kit keres ? — siet a segítségére a pincér. Az öreg ur kissé félénken felel: — A fiamat keresem . . . Ide szokott járni... De nem látom. Épen most jöttem vidékről, ke­restem a lakásán, de ott azt mondták, hogy itt a kávéházban . . . — Hát hogy hívják a kedves fiát? —kérdi a pincér. Mire az öreg megvakarta a fejét. — Hogy hogy hívják ? Gondolkozik, aztán ijedt arccal feleli: — Na tessék, most elfelejtettem. Valamikor Goldsteinnak hivták, ugy, mint engem ... De megmagyarositotta a nevét és most elfelejtet­tem, hogy mire. * (A templom.) Templom javára gyűjtöttek a tanyák közt. A missziót teljesítő urak betér­tek Balázs gazduram tanyájára is és szép, szivreható beszédet mondtak a gazdasszonynak, ki két tojást adományozott nekik. — Az uram a semlyékben van, ö, tudom, nem annyit adna, nagyon szenthitü ember, — mentegetőzött Sára asszony. A templomi gyűj­tök ezután eltávoztak. Nemsok idő múlva a szénagyüjtésből bejött Balázs gazda. Felesége elmondta neki az ese­tet, hogy templomra gyűjtök jártak náluk és két tojást ő is adott nekik, továbbá meg­mondta az uraknak, ha a gazda bent volna, az bizonyosan nem ennyit adna, hogy Balázs aram nagyon széntlelkü ember. A gazda erre kiment az istállóba s a béres­gyereket az „urak" után szalasztotta, kik ek­kor már a másik dűlőn jártak. A derék férfiak, kik a béres szavaiból kiér­tették, hogy a vallásos Balázs gazda nem elé­gedett meg felesége ajándékával, jónak látták visszatérni; Balázs uram előtt aztán újra szép dikclőt mondottak s a végén köszönettel em­lékeztek meg Sára asszony két tojásnyi, ado­mányáról is. Balázs uram szent áhítattal hallgatta végig a szép beszédet és magasztos érzelmektől át­hatva, lehajolt, az ágy alatti vékából kiemelt egy tojást s nagylelkűségének tudatában nyújtja az uraknak e szavakkal: „Ha mán templom, hát hadd lögyön templom." # (A diszkrét honatya.) Az egyik politikai pártkörben egy olyan vakmerő frázis dördült el az este, hogy fel kell jegyezni, ha nem is az örökkévalóság, de legalább a mai nap számára. Egy öreg képviselő a sarokban egy fiatal hon­atyával csevegett s csevegés közben valami súlyos politikai titkot árulhatott el neki, mert utóbb kétségbeesetten kötögette a lelkére, hogy egy szót ne meséljen el senkinek abbób amit hallott. A fiatal honatya az öreget a leg­nagyobb önérzet hangján igy nyugtatta meg: — Kérlek, én olyan diszkrét vagyok, hogy a kerepest temető — egy plakát hozzám képest! « ! '•(6 ® © ra 08 19 K I Árjegyzék ingyen és bérmentve Előre! Vigyázz! Előre ! a legolcsóbban beszerezheti min­denki kedvező' részletre a leg­jobb varrógépet, kerékpárt és beszélőgépeket. 25 cm nagy hanglemez 2*S0 K. A legújabb felvételek: Lijjé o üpfai WBÍSZ Adéí, stb. taplók. Telefon 58. Nssy ífiecliBÉei jovffő-snöltely. Specií! iréeépjovjia-fflieiy Külön vezetéssel n Árjegyzék Ingyen és bérmentve Szeged, Horváth Mihály-uica 8. Igazgató: Krémsr Jenő. a Távfceszélö-szám: 759. j Julius 1Ü iutius 1Í a wüághsrü bilincs­és lánckitörő-király. Mindenkinek joga van magával hozni láncokat és azzal Tom Jackot megkötözni. Árnyajf Károly komikus és cabarett-müvész vendég­szereplése. — Szinrekerülnek: ízinánjorszá g, operett és Három az igazság, bohózat — Az összes attrakciók fellépte. — Uj magánszámok. Eloaiiás kezdete este 9 órakor pontosan. Helyárak rendesek. — Esti pénztárnyitás 8 órakor. * Az aradi színtársulat Hódmezővásár­helyen. Szendrey Mihály, az aradi Nemzet; Szinház igazgatója, most bocsátotta ki előleges jelentését, amelyben jelzi, hogy két hónapos vásárhelyi szezonját e hó 28-án megkezdi az ottani színkörben. A jelentés közli a társulat névsorát is. Egyik vásárhelyi lap erős kritiká­ban részesiti a társulat személyzetét, amelyet hiányosnak és helyenkint gyengének talált. * A bajai színház. A bajai színházban két kedves zenéjü operettet mutattak be. Az egyik az Erdészleány, a másik a Gül-Baba. Mind a két operettben a szegediek előtt is előnyösen ismert Sugár Jolán aratott nagy sikert. Szer­dán az Obsitos-1 játszották. Csütörtökön Hoff­mann meséi, pénteken Luxemburg grófja, szom­baton Sötét pont, vasárnap délután Tatárjárás, vasárnap este János vitéz van műsoron. * Makóiak a krassészői'éuyiekért. A makói polgári leányiskola végzett növendékei julius hó huszonnegyedikén este, Glatz Béla dr szoln.a bíró védnöksége mellett a krassószörényi viV" károsultak javára műkedvelői előadást rend»-" nek. Szinre kei ül a Tót leány népszínmű, aiseiv nek előrelátható sikerét, biztosítja az. ho^v"" darabot Békéssy Gyula ismert kiváló színmüvét tanitja be. Egy készülő íelekuásár. — A terjeszkedő Szeged. — Fontos ügy kerül döntésre Szeged város szombati közgyűlésén : fontos és nevezetes a város fejlesztése és terjeszkedése szem­pontjából Arról van ugyanis szó, hogy egy derék polgár lojális áldozatkészségéből mód­jában van a városnak méltányos áron, a város belterületén, pompás helyen egy ha­talmas, összefüggő telektömbhöz jutni. A szóbanforgó objektum megszerzése által a város biztositana magának egy területet, amely bármely felmar ülő közcélra kitűnően megfelelne. Akár uj kórház, kaszárnya, vagy bármely más középület emelése kerülne napi­rendre, valósággal ideálisan alkalmas volna a kérdéses telektömb e célok mindegyi­kére ; sőt ha a szegedi egyetem kérdése ak­tuálissá válik, akkor sem lehetne keresve sem jobb területet az építkezésre kapni, mint ezt a több mint tizenkilenc katasztrá­lis holdat kitevő komplekszumot. Lázár György dr polgármesternek mindenre kiterjedő figyelme és éles szeme akadt meg ezen a kérdésen legelőbb. Bach Jenő szegedi fakereskedőnek ugyanis a felsővároson, a Tisza partján, csaknem szemben a Maros torkolatá­val, tizenkilenc katasztrális holdat kitevő, ösz­szefüggő, hatalmas darabból álló telke van. Bachnak az volt a szándéka, hogy ezt a tel­ket parcelláztatja és ezirányban kérvénynyel is fordult a városhoz. Az ügy tárgyalása folya­mán kiderült, hogy a parcellázás csak akkép eszközölhető, ha Bach a városrendezési terv követelményeinek megfelelve, egy hosszú föld­csíkot telkéhez hozzávásárol. Ez a tárgya­lás ázonban fölkeltette Lázár polgármester figyelmét, aki rögtön tisztába jött vele, hogy a városnak eminens érdeke, hogy ezt a telket magához váltsa. A fentebb fölsorolt okokhoz hozzájárul, hogy a városnak ez egyik leg­egészségesebb pontja belterület, sinek vezet­nek hozzá s igy a villamosközlekedés szá­mára is könnyűszerrel megnyitható, víz mentén van, továbbá mint legfontosabb, hogy a ter­mészetes terjeszkedés folytán erre a területre a városnak előbb-utóbb úgyis kétségtelenül szüksége lesz; akkorra itt épületek emelked­nek és a város kényszerítve lesz, hogy külön­böző tulajdonosokkal alkudva, a kisajátítást drága pénzen vigye keresztül. E fölismerés alapján ily irányban megindultak a bizalmas tárgyalások a telek gazdájával s annyiban eredményre is vezettek, hogy a város érdekét tekintetbe véve, lemondott a kétségtelenül fé­nyes eredménynyel kecsegtető spekulációról és fölöttébb méltányos árban késznek nyilatko­zott reá, hogy a területet szülővárosának át­engedje. Pár nap előtt azután bizottság tekin­tette meg a telket s annak tagjai: Végman Ferenc dr, a város ügyeit annyira szivén vi­selő Wimmer Fülöp gyárigazgató, de a város más érdemes polgárai is ugy nyilatkoztak, hogy „valóságos vétek lenne", ha a város a ked­vező alkalommal nem élne és terjeszkedéss érdekében a kínálkozó vásárt meg nem csi­nálná. Igy áll az ügy a jelen percben. Lázár pol­gármester és Koczor tanácsos, akinek ügy­körébe a dolog tartozik, értesülésünk sze­rint melegen a telekvásárlás mellett van­nak és igy kétségtelennek látszik, hogy a tanács ilyértelmü előterjesztéssel járul a közgyűlés elé. S remélhető, hogy a közgyű­lés is fel fogja ismerni az ügy fontosságát és kicsinyes szempontok mellőzésével a köz érdekében a telekvásár megkötése mellé­fog dönteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom