Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-10 / 42. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁGi 1910 július 10 A fakószekértői a gummirádlisig. * Rövid időn belül már vígan gördülnek tova Szeged aszfaltozott utcáin a gummirádlisokValamikor, amikor még a fakószekér járta, dehogy is hitték volna, hogy drága, zajtalan fogaton lehet majd sétakocsikázni a hepe-hupás utakon. Csakhogy azóta az utak is más képet öltöttek. Eltekintve több külvárosi utcától, ma már van Szegeden elég olyan utca, ahol kényelmesen hátradőlve a kocsipárnán, simán, zökkenés nélkül vitethetjük magunkat, ha paszsziózni akarunk. A régi Szeged efféle lukszusokra nem volt berendezve. Pedig egyike volt azoknak a városoknak, ahol a legélénkebb fuvarosélet uralkodott. A fuvarososztály tekintélyes része volt a város lakosságának. Igaz, hogy abban az időben ez a foglalkozás nagy jelentőséggel birt, mert a fuvarosok kocsijai bonyolították le a város forgalmának legnagyobb részét. De a fuvarososztály is íöloszlott egyes alosztályokra, aszerint, hogy milyen kocsit vallott, magáénak a fuvarosgazda. Legtöbb tekintélyük a nagyfuvarosoknak volt, akik szegedi holmikat szállítottak az ország minden részébe, sőt még Ausztriába is. A tekintély mindig attól függött, hogy mit szállít a fuvaros a kocsiján. Legkevesebbre becsülték a fakószekeret. A fakószekér a legegyszerűbb magyar kocsi. Hozzá kell még tennünk, hogy a legrozogább is. Akinek tehát ezen kivül egyéb kocsija nem volt, az a fuvarosok között rangban legalul állott. A nagyfuvarosoknak igás kocsijai voltak, amelyekbe, ha hosszú útra készülődtek, hat-hat lovat fogtak be. Hármat a kocsi elé, hármat pedig a rud végében megerősitett hámfá" hoz kötöttek. A nagyfuvarosgazdákat' ismerték mindenütt az egész országban. Mulatós, vig emberek voltak, sűrű vendégei az útszéli csárdáknak. Búzavirágszínű nadrágot, búzavirágszínű zsinóros mentét és kordován-csizmát viseltek. Már erről az egyenruháról is megismerték őket. A fakószekerek fuvarosai pedig ép olyan szürke, kopott szegény emberek voltak, mint ma a koplalósok. Hja, a szegénységnek nincsenek változatai. A szegény ember gúnyája egyformán fakó volt, mindig és marad továbbra is. Azért vannak még meg ma is a fakósze" kerek. Érdekes párhuzamot lehet vonni, ha már kocsikról van szó, a szegedi és debreceni magyarság között. A debreceni magyar tanyai nép egy és ugyanazon a kocsin hordja a trágyát, amelyen például lakodalom alkalmával menyasszonyt és vőlegényt visznek. A szegedi magyar már sokkal ízlésesebb ennél. Külön kocsija van ünnepélyes alkalmakra és külön a munkára. Az előbbi szép sárgára van festve, oldalt festett pléhdiszek vannak rajta. A második pedig egyszerű fakószekér. 1846-ban történt, amint meg van irva, hogy Rurger szegedi bognármester két fiakkert csinált, abban a hiszemben, hogy aki rugókon akarja hintáztatni testét, beleül és talán még jó jövedelmi forrást is lehet nyitni ezzel. A két szép politúrozott fiakkert — az első két fiakkert Szegeden — kiállította a régi városháza előtti „platzra", gondolván, hogy bukik majd rá, akinek köll. Csakhogy a vállalkozás csődöt mondott. Nem igen mert abba beleülni senki, mert aki mégis megtette, az többé ezt a „csúfságot" le nem moshatta magáról. Szégyen volt fiakkerbe ülni. Hogy-hogynem, a fiakkerek mégis megszaporodtak. Különösen akkor, amidőn a, vasutat megépítették. Akinek tellett, aztán már nem találta olyan megszégyenítő dolognak, ha fiakkerben hajtatott a vasúti állomásra. Csakhogy ekkor még egy másik nagy baj is volt ám. Nem volt az utcákon kőburkolat. Ha eső esett, derékig süppedtek a kocsik a kátyúba. A furarosok mindig vittek magukkal hévért, hogy a kocsikerekek kiszabadulhassanak a kátyúból. A fiakkernél ez már nem volt meg. A fiakker tehát, ha nyakig ért a sár, egyszerűen a „platzon" vesztegelt. Kövezett ut nem vezetett az állomáshoz (a mostani rendező-pályaudvar), világitásnak hire-hamva se volt, aki tehát utazni akart, nagy dilemmába került ilyen alkalmakkor. Lassan aztán megszaporodtak a fiakkerek is. Természetesen leginkább akkor, amikor lassankint kövezet burkolta az utcákat. Mert valamikor, Gamperl polgármester idejében, még a korzó, vagy ahogyan a nép nevezte : „a porzó" járóját is négy fenyőpalló alkotta. Most már mindegy. A kövezet (ez az az ut, amely a fejlődéshez vezet) behálózza már lassankint az egész várost és megadja az utcák stíljét. Ehhez alkalmazkodik a kocsiközlekedés is és igy kezdettek sorakozni a fakó szekér mellé a tóbbi kocsinemek is. Ma már a gummirádlisnál tartunk. Vállalkozó szellemű emberek kezdeményezték a dolgot s nemsokára már meg is fog valósulni. Elismerés és dicséret illeti ezért a két vállalkozót, Berkes Imrét és Mandel Zsigmond kocsigyárost, akik ezzel is hozzájárulnak Szeged nagyvárosias jellegének emeléséhez. Valószinü, hogy a gummirádlisok megszaporodásával Újszegeden a budapesti Stefánia-uthoz hasonló kocsikorzót is csinálnak. A passzióért óránkint három koronát kell fizetni. Akkor aztán vigan száguldhatunk gummikerekün, ha tetszik. Mert még a fakószekér is él ám. Az akár egy napig hordoz három koronáért. De tudom^ nem köszöni meg, aki ráül. A gummirádlis-forgalom augusztus első felében indul meg és bizonyára nem lesz rossz vállalkozás. BT. Gy. Cofps öngyilkos-kísérlete. — fi tárgyalást folytatják. — (Saját tudósítónktól.) A trienti bankrablás hírhedt vádlottja, Colpi Guiseppe nem akarja bevárni az Ítélethozatalt. Tegnap éjszaka öngyilkos-kísérletet követett el. A seb, amit magán ejtett, nem súlyos természetű és épen ezért a tárgyalást folytatják is. Az öngyilkosságról és a tegnapi tárgyalásról a következő tudósításunk számol be : (A tárgyalás.) A tegnapi napnak legnagyobb eseménye Berté kihallgatása volt. Mielőtt Bertét bevezették volna a terembe, azt indítványozta az ügyész, hogy amig őt kihallgatják, Colpit távolítsák el, mert a levelekből nyilvánvaló, hogy majd jeleket váltanak egymással és igy Colpi befolyásolhatja Berté vallomását. Ezt az indítványt elfogadják és Berté megjelent a teremben. Teljesen nyugodtan viselkedett és az elnök kérdéseire határozottan és kimérten válaszolt. Vallomásában elmondja, hogy Colpit csak látásból ismeri és ennélfogva sohasem volt vele jóbarátságban. Mikor megmutatták neki a hozzáintézett leveleket, csodálkozó hangon mondta, hogy ő erről semmit sem tud és megfoghatatlan előtte a bizalmas hang. Az elnök figyelmezteti, hogy a mostani viselkedése igen gyanús, mert a levélben ezt írja Colpi: „Tégy ugy, mintha nem is ismernél, sohasem láttál volna!" Berté megjegyzi, hogy ő nem a levél hatása alatt beszél, hanem a tiszta igazságot mondja. Berté kihallgatása után Stenico dr trienti pszichológus és törvényszéki orvos tanúkihallgatása kerül sorra. Stenico dr önként jelentkezett vallomásra, mert a törvényszék a leánya súlyos betegségére való tekintettel fölmentette ez alól. Stenico dr elmondja, hogy Colpit onnan ismeri, hogy egyszer nála kezeltette magát. Rendkívül könnyelmű embernek tartja, aki nagyon közel áll a lelki abnormitáshoz. Ennek a bizonyítására több esetet hoz föl, amelyeket azonban csak másoktól hallott és igy nem abszolút értékűek. Azután rátér az elnök arra az esetre, amikor Colpi a vizsgálóbíró jelenlétében egy cédulát csempészett Türkéi dr zsebébe és az azt rögtön eltépte. Most összeállítja a papírdarabokat és fölolvassák a levelet. Közben szó esik egy ujabb levélről, amelyet Colpi tintával irt, dacára annak, hogy az ajtaja előtt örökösen őr járkál. Megkérdezték Colpit, hogy mikóp csinálja ezt, de ő ezt általános derültség közben ravaszul eltitkolta. Ezek után számos trienti tanút hallgattak ki, akik azonban semmi jelentőset nem tudtak a dologról. Az utolsó tan Schaupp dr, a bécsi vizsgálóbíró volt, aki a kémkedési ügyben hallgatta ki a vádlottat Schaupp dr azt állítja, hogy az akkori vallomásában Bertéről, mint egy csak névleg ismert egyénről nyilatkozott és igy semmi bizonyos^ nem mondott az ő életkörülményeiről. Colpi öngyilkossága. TrientbolJelentik: Colpi Guiseppe, a bankrablási ügy vádlottja ma éjjel öngyilkosságot követett el, azáltal, hogy egyik karját hosszú tüvei két helyen fölhasította. Az őrök reggel Colpit vérrel elborítva találták meg fekhelyén. Az azonnal előhívott orvos konstatálta, hogy a sebek, melyeket Colpi magán ejtett, nem suly0; természetűek. Colpi, mikor kérdőre vonták, kijelentette, hogy afölötti kétségbeesésében akarta magát megölni, hogy Greccot, az igazi tettest nem találják és emiatt neki ártatlanul más helyett kell bűnhődnie. Colpi egyedül volt a cellában és a takaró alatt sebesítette meg magát amit, minthogy nyugodtan viselte magát, a fölügyelő-személyzet nem vett észre. Colpit ma a fogházból átvitték az esküdtszék épületébe, hol a törvényszéki orvosok megvizsgálják abból a szempontból, hogy meg lehet-e vele^tartani a tárgyalást. Colpi egy hosszú tűvel sebesítette meg magát, melyet a börtönigazgatóság engedelmével azért adtak be neki a cellába, hogy gipszből pipákat készíthessen. A mai tárgyalás megkezdése a vádlott öngyilkossági kísérlete miatt megkésett. Kolischer khán Rakouszky Béla ellen. — Kérvény a magyar képviselőházhoz. — (Bécsi munkatársunktól.) Az elmúlt tavaszszal a bécsi esküdtbíróság egyik legszenzációsabb ügye volt Kolischer khán pőrének izgalmas jelenetekben bővelkedő tárgyalása. Kolischer khán, a gazdag perzsa tábornok és osztályfőnök, lapjában sorra támadott előkelő állású embereket, aminek az eredménye egész csomó sajtópör lett. Ugylátszik, a bonyodalmas ügy még most sem fejeződött be, sőt az is lehet, hogy botrányos folytatása lesz. Kolischer khán most például nyílt levélben fordul a magyar képviselőház elnökéhez és a pőrében tanuként szereplő Bakovszky Béla képviselő kiadatását kéri, hogy a rágalmazás és hamis eskü vádját rábizonyíthassa. Az érdekes ügyről ez a bécsi tudósítás számol be : Bécs, julius 9. KoliscKer khánnak feltűnést keltő sajtópöre Freidler tábornoknadbiró, Schleyer vezérőrnagy) Kandelsdorfer, a hadügyminisztériumba beosztott ezredes, Éhemen báró képviselő, Berger udvari tanácsos és Waldenegg külügyminiszteri tisztviselő ellen, fölujitás előtt áll. A sajtópör befejezését márciusban Kolischer khánnak súlyos megbetegedése akadályozta meg, aki a tárgyalási teremben ájultan esett össze. Legalább teljes erővel fordulhat Kolischer khán Bakovszky Béla ellen, aki pőrének egyik legsúlyosabban terhelő tanuja és akkor Párisban követségi tanácsos volt, jelenleg pedig néppárti progi'ammal országgyűlési képviselő. Kolischer khán ugyanis nyilt levél formájában petíciót adott be a képviselőházhoz. A nyilt levélben hamis esküvél vádolja Rakovszkyt, a majdnem jogérvényesen négyezer korona pénzbüntetésre elitélt Kolischer khán és kéri a parlamentet, utasítsa Rakovszkyt, hogy őt súlyos vádjáért a bécsi esküdtbíróság elé állítsa, ahol a rágalmazás és hamis eskü bűnét nyilvánosan rábizonyíthassa. Bécs, julius 9. Ugylátszik, hogy Kolischer khán nem tudott megalkudni a bécsi esküdtbiróságnak jogérvényesen marasztaló Ítéletével. Még nagy botrány várható. Most derült ki, hogy a Kolischer khán ellen indított pört márciusban nem egy jogérvényes itélet meghozatala miatt fejezték.