Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-10 / 42. szám

1910 julius 10 DELMAGYARORSZAO be, hanem egy kiegyezés miatt, amelyet a panaszosok a perzsa osztályfőnöknek sokszoro6an fölajánltak és aki azt mindannyiszor arra való tekintettel utasította vissza, hogy bizonyítékait még nem terjeszthette elő és csak 5Ulyos ájulása után fogadta el. Esküvel megerősített irásos bizonyítékok szerint nem tartották be az egyezségnek azt a részét, amely ft perköltségek fizetésére vonatkozik. Meg volt például állapítva, hogy a betegsége miatt távollevő Kolischer érdekében nem lesz védőbepséd, ami azonban mégis megtörtént. Steger jr kormánytanácsos, a katonai panaszosok képviselője később mentegetődzött is amiatt. b legsúlyosabbnak azonban az látszik, hogy az őt magánpanaszos Pressburger dr utján azt a Kötelezettséget vállalta el, ha a pénzbüntetés ¡zer koronánál több lesz, a fölösleget KolischerneJc visszatérítik. De Kolischert négyezer koronára Ítélték el, a háromezer koronát azonban még nem fizették meg neki. Amint hirlik, Kolischer ezért port, indít. A pörre állítólag nem annyira a pénz, mint rehabilitálása miatt van szüksége. # A nyilt levél, amelyet Kolischer khán Berzeviczy Albert képviselőházi elnök utján a magyar parlamenthez intézett, ez: Petíció Í magyar országgyűlés mélyen tisztélt képviselőházához. sfétyen tisztelt Képviselőház! A legmélyebb tisztelettel alólirott Kolischer Clemens khán, perzsa császári tábornok és rendelkezési állományban levő osztályfőnök, Wienben, III., Beatrixgasse 11.'alatt lakó osztrák állampolgár B körülmények által kényszeritetten bátorkodik < magyar országgyűlés mélyen tisztelt Képviselőháza elé a következő legalázatosabb Kéréssel járulni: Egy sajtóperben, amelyet a megbetegedésem Folytán előidézett megszakításokkal folyó évi február 14-étől március kilencedikéig a wieni esküdtbíróság tárgyalt és amely azután az ismételt megbetegedésem következtében idő előtt véget ért, a párisi császári és királyi követségnek 1902. szeptember huszonhetedikéről keltezett, előttem mindaddig ismeretlen és rólam FZCIÓ jelentése olvastatott fel, melynek szerzőjeként az akkori császári és királyi követségi titkár, Rakovszky Béla állapíttatott meg, akit később mint tanút is kihallgattak. Ennek a jelentésnek következtében Rakovszky Béla ur által becsületemben mélyen sértve érzem magamat; úgyszintén a föntemlitett pörben eskü alatt tett ama vallomásai által is, amelyek az igazsággal ellentétben állanak. Ezért, amikor már — habár csak félig-meddig !s — egészséges voltam, junius ötödiki kelettel fölszólítást intéztem hozzá, hogy terjeszszük mind a ketten: ő a jelentését és emiitett tanúvallomását, én pedig a fönti állításaimat egy közösen megállapítandó és nyilvánosan tárgyaló becsületbíróság elé. Erre a fölhívásra Rakovszky Béla ur nem reagált. Minthogy Rakovszky Béla ur már emiitett jelentései és közleményei elévültek, ennek folytán nekem vele szemben semmi jogorvoslat nem áll rendelkezésemre és igy a becsületemnek védelmére nem marad más hátra, mint őt ezennel nyilvánosan megvádolnom, miszerint ő »z említett követségi jelentésben, amelynek ő • szerzője, a hivatalos titok védelme alatt igaztalanul engem a becsületemben súlyosan megbántott, megrágalmazott és ugyanezt tette a nevezett esküdtbirósági peremben tett tanúvallomásával is, amely az igazsággal ellentétben áll. Ezzel a nyilvánosan emelt vádammal kapcsolatban a legalázatosabb kérelemmel fordulok a Mélyen tisztelt Képviselőházhoz, miszerint az ezen országgyűlésnek tagját, Rakovszky Béla urat utasítsa, hogy engem az illetékes esküdtszék előtt törvénybe idézzen, hogy én ott a bíróság szine előtt vádjaim valódiságát rábizonyíthassam,. Maradtam a mélyen tisztelt Képviselőháznak legalázatosabb szolgája, mély tisztelettel Wien, 1910 julius hó 8-án Kolischer Clemens khán. A mandátumok ellen benyújtott petíciók tengerében kétségtelenül ez a legérdekesebb. Kíváncsian várjuk ugy a petíciónak az elintézését, mint az egész ügy fejleményeit. A gyanús oroszok. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk tegnap, hogy a fővárosi rendőrség, miközben a Budapestre került orosz származású embereket figyelte, rájött, hogy egy Berezner nevű orosz zsidó ember Vörösmarty-utcai lakásán többen összejöveteleket tartanak és ott anarchista és zionista tanokkal foglalkoznak. Az összejöveteleken Weinberger Ábrahám és Trojanska Anna olvasták föl a különböző orosz nyelvű könyveket, füzeteket, kéziratokat és jegyzeteket. A rendőrség Weinbergert és Trojanska Annát letartóztatta, a toloncügyosztály pedig öt évre kitiltotta őket a fővárosból s gondoskodott eltoloncolásukról is. Az érdekeltek megfölebbezték az Ítéletet, a főkapitány azonban fölülvizsgálás után jóváhagyta. Az ítélet megokolása szerint a rendőrség megállapította, hogy Weinberger Ábrahám és Trojanska Anna több oroszországi társukkal egyetemben egy ittlakó orosz ember lakásán állandó, rendes összejöveteleket tartanak, amelyeken anarchista és terrorista tanokat és elveket tárgyalnak s az anarchista-irodalom külföldi termékeiről eszmecseréket folytatnak. A lakásukon lefoglalt könyvek és iratok közt olyan jegyzeteket, kéziratokat és füzeteket találtak, amelyek a tett propagandáját, a forradalmat, az anarchiát dicsőitik. Találtak egy költeményt is. Ez Perenovskaja Zsófiát dicsőíti, aki annakidején részt vett II. Sándor cár meggyilkolásában. Akitiltott Weinberger Ábrahámot és Trojanska Annát még ma eltoloncolják a lengyel határra. Az anarchista-társaság harmadik szereplője Braginszky Misa volt tojáskereskedő, akit nem tiltott ki a rendőrség, de, mint jelentettük, azt a tanácsot adta neki, hogy jó lesz, ha minél hamarabb elhagyja a fővárost. Braginszky, akj egyik legkülönösebb tagja a gyanús társaság, nak, megfogadta a tanácsot és már feleségével együtt el is utazott a fővárosból. Erre, mint mondják, más oka is volt. Braginszkyról ugyanis azt beszélték az oroszok^ hogy ő árulta el társait. Braginszky a Concordiaétteremben szokott ebédelni és vacsorálni. Tegnap megjelent a főkapitányságon ennek az étteremnek az egyik pincére és elmesélte, hogy Braginszkyról ugy beszélnek, mint hitsorsosainak árulójáról és épen ezért nagyon föl vannak ellene háborodva, sőt meg akarják verni. A főkapitányságról elküldtek egy detektívet Braginszkynak, a Rákóczi-ut 55. számú házában levő lakására, hogy figyelmeztesse a veszedelemre. A titkosrendőr nem találta otthon, mire a házigazdájának adta át az üzenetet. Braginszky nagyon megijedt, délután revolvert vásárolt s csak este nyolc órakor tért haza lakására. Ott már várta a főkapitányságról egy másik üzenet, hogy tudniillik negyvennyolc óra alatt hagyja el a fővárost. Braginszky nem várta meg ezt az időt s már ma reggel feleségével együtt elutazott a fővárosból. A társaság tagjai közé tartozik még Guruinkéi Sámuel, máskép Grizsán, aki az oroszországi Malaty községben született lakatossegéd. Ő volt az az ember, aki az egész társaságot tulajdonképen összehozta. Valószínű, hogy ő foglalkozott a legkomolyabban terro. rista eszmékkel, a Vörösmarty-utcai konventikulumokat ő intézte s ott fölolvasott és magyarázott. Amikor a rendőrség rajtaütött a társaságon, Gurfinkel volt az első, aki sietett eltűnni a szemhatárról. Akkor egy kőbányai gyárban dolgozott. Amint megtudta, hogy Weinberger Ábrahámot és Trojaska Annát bekísérték a főkapitányságra, ő nyomban otthagyta a munkáját, lakására sem tért vissza, hanem elbujdosott s hogy rá ne ismerjenek, leborotváltatta a bajuszát. A detektívek hiába keresték. Közben aztán egy ügyvéddel tárgyalt. Ugylátszik azonban, hogy belátta, hogy úgyis rátalálnak majd s ezért ma délelőtt ügyvédjével megjelent a főkapitányságon. Ott Krecsdnyi Kálmán rendőrtanácsos hallgatta ki. Kiderült, hogy Gurftnkelnek nincs is engedelme letelepedésre s most foglalkozása sincs. Kiderült továbbá, hogy Gurfinkel irányította az egész anarchista-mozgalmat. A rendőrség megindította ellene az eljárást s egyelőre átkísértette a toloncházba. Ehrlich a szeréről. — A kémia diadala. — (Saját tudósítónktól.) A tudomány Napoleonja: Ehrlich Pál dr frankfurti tanár áll még mindig az érdeklődés középpontjában. A világ minden tájáról fölkeresik és már látogatást tettek nála, egy magyar vegyész és egy orvos i«. Mindketten érdekes részleteket mondtak el Ehrlich-hel való találkozásukról. Faragó Andor vegyésznek a következőket mondta Ehrlich tanár: yHogy készült a találmány.) — Az életem mottója pályám kezdetén az volt, hogy amit a kémia megértetett velem, értékesítsem. Ezzel a mottóval indultam el utamra, a kémiai ismeretekkel, a kémia áldásaival gyógyítani a beteg organizmust. A kísérleti terápiának már előttem is ismeretes két ága mellé, a szérumlerápia és az organoterápia mellé teli ít egy harmadik ágat sorakoztattam: akémoterápiát. Amig ugyanis az első kettő olyan anyagokkal gyógyít, melyeket az élő szervezetek állítanak elő csodálatos és titkos kémizmusukkal, addig a kémoterápia a retortában előállított vegyületekkel küzdjön az infekciós betegségek ellen. — Igen ám, csakhogy itt óriási nehézségekkel találtam szemközt magamat. Azt már régen felismertem s tudományos búvárkodásaim utjának kezdete volt ez az elméletem, hogy bármely anyag terápiai hatásának — akciójának — főfeltételé a tropia. Értem ezalatt valamely ágensnek azt a képességét, melylyel az valamely szervre, vagy alakelemre specifikusan tud hatni. így szerintem — az én elméletem, az én sejtésem szerint — csak az olyan anyag képes az agyvelöre hatni, amely neurotrop, vagy például parazitákra csak az olyan anyag hat, amely parazitotrop. Az én elméletem szerint tehát az infekciós betegségeknek gyógyítására olyan vegyületeket kell keresnem, amelyek parazitotrop-ok. Ám e vegyületeknek nem szabad olyanoknak lenniök, hogy egyúttal az ember vagy állat szervezetére is hatással legyenek, tehát nem szabad, hogy organotropok is legyenek. — És lássa, ezen a ponton összeütközésbe kerültem a természettel. Igen, a természettel. Mert a parazitákat csak a mérgek ölik meg, a mérgek pedig valamennyien organotropok. Sőt a természet még nehezebbé tette itt a műhelyébe való beavatkozást, mert mint ez Koch tanár híres kísérleteiből kitűnt, az annyira parazitotrop szublimát, a legerősebb sterilizáló vegyület, a parazitáknak legbiztosabb gyilkolója, valamely inficiált állat szervezetébe bevive, parazitotrop tulajdonságát teljesen elveszti, ellenben organotrop tulajdonságát megtartja. Ami azt jelenti, hogy az Inficiált állat szublimát-mérgezésben elhull, elleaben az infekciót okozó parazitáknak semmi bajok sem esik, azok tovább élnek, tovább virulnak és gyarapodnak. És ez itt a bökkenő ! A kemoterápiának tehát olyan mérges vegyületeket kell fölépíteni tudnia, melyek csak parazitatropok, de egyáltalában nem, vagy csak végtelen kicsi mértékben organotropok. Olyan vegyületeket kell előállítani — sajna, ilyeneket eiSdig nem ismert a tudomány, — melyek a parazitákat ölik, de a szervezetre egyáltalában nem hatnak károsan. Mintha az volna a föladat, hogy olyan bűvös gyilkoló golyót célozzunk bele a beteg, az inficiált szervezetbe, mely útjában csak az összes parazitákat találja halálosan, de minden egyébnek útjából gondosan, óvatosan kitér. — Igen — mondja Ehrlich lelkesülten — célozni kellett megtanulnom, kémiailag célozni! Ismereteink szerint a legerősebb mérgek az arzén-vegyületek. Ám ezek organotropok s hogy vájjon parazitotropok-e, azt kísérletileg kell eldöntenünk. Amint előre látható volt, az arzénvegyületek erősen parazitotropok is, csakhogy az olyan arzénvegyület-dozis, mely a parazitákat gyilkolja, a szervezetet is halálosan elmérgezi. Most már tehát oda módosult a feladat, hogy olyan arzén-vegyületet építsünk fel, melynél az organotropia a parazitotropia mellett teljesen háttérbe szoruljon. Ha ez sikerül, ngy a feladat teljesen meg van oldva.