Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-09 / 41. szám

13 DÉLMAGYAROFtSx 1910 Július 9 EGYESÜLETI ÉLET A Délvidéki Tüdó'vészellenes Egyesület julius 10-ón Buziásfürdőn, az ottani gyógyteremben tartja évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Az igazgatótanács évi jelentése. 2. A pénztárnok évi jelentése. 3. A zárószámadások tárgyalása és azok feletti határozathozatal. 4. Az évi költségelőirányzat megállapítása. 5. A szövetség tisztviselőinek, úgymint: egy elnöknek, három alelnöknek, egy főtitkárnak, egy titkárnak, egy pénztárnoknak, egy ellenőrnek és egy ügyésznek három évre való választása. 6. Az igazgatótanács és a felügyelő-bizottság rendes ós póttagjainak választása. 7. Az igazgatótanácshoz a közgyűlés előtt legalább öt nappal Írásban beterjesztett indítványok tárgyalása. 8. Két jegyzőkönyvhitelesitő kijelölése. — Vendégeket szívesen lát a szövetség. Tisza Lajos és Szeged. — Újlaki Antal könyve. — Nemrég hagyta el a sajtót Újlaki Antalnak, a jeles szegedi Írónak és újságírónak Tisza Lajos és Szeged című könyve. Ez a könyv már megjelenésekor általános érdeklődést keltett, nemcsak Szegeden, hanem mindazok között akik valamikor Szegeden éltek s tanúi voltak a rettentő árvízkatasztrófának, s kiket még most is a barátság, szeretet, vagy pedig a fájó és édes emlékek disszonáns kötelékei fűznek e sárból és romból föltámadt, megújhodott és virágzó anyavároshoz. S el lehet mondani nyugodt lelkiismerettel, hogy a könyv rászolgált erre az általános érdeklődésre. Újlaki Antal könyve, hogy egy közkeletű frázissal éljek, úgyszólván „hézagpótló" az árvízről szóló s ma már elég tekintélyes irodalomban. Újlaki Antal a ma krónikása. Dacára annak, hogy kortörténeti rajzok csoportosítása s rég letűnt idők megelevenitése s azok összeállítása képezik könyvének fő anyagát, mégis ugy tűnik föl előttünk az egész mű, mintha egy hosszabb és anyagra nézve kimerítő riportot olvasnánk valamely világlap öles hasáb>in, egy a napokban végbement árvizkatasztrófáról. Ez az egyik alap oka, hogy a könyv -érdeklődést kelt s ez a főérdeme az iró munkájának. Rég megtörtént s legnagyobbrészt közismert dolgokról írni s ugy irni, hog azt sokan és élvezettel olvassák: az írás és itt speciálisan a monográfia-írás művészete. Lehet bárki is bármily érdekes vagy érdektelen, bármily modern vagy százados történet vagy történelem megirója: intelligens, a művészet, vagy általá. ban az intellektuálizmus iránt fogékony ember előtt a munkája csak akkor lesz megbecsült, kedvelt s ami nem kevésbé fontos: olvasott, ha abban a munkában nemcsak az illető idők pontos rajzát, vagy a történet megírását adja a szerző, hanem beleviszi egyéniségét, modernizáló, megértő és megértető felfogását s a művészetek művészetét mindenek fölött. A Tisza Lajos cs Szeged című könyv oly történeti munka, sőt oly monográfia, amely hívatott arra, hogy a jövő történelem mindent analizáló, mindent kikutató, megokoló és megértő, emberöltöket túlélő és megalkotó lapjai belőle nyerjenek tápot ós utmutatást. Nem a száraz, monoton leírású források összeállítása e munka, hanem az élet, a lüktető, vad, bálványokat döntő és felemelő, embereket félreértő és azután tisztelő, mindent letaposó és keresztülgázoló, uj motívumokat felölelő, magához ragadó élethű képmása ez. Teljes objektivizmus minden oldalon ! Központjában Tisza Lajost látjuk, bíráljuk, elismerjük és megtagadjuk. Tiszteljük, becsüljük, szeretjük és kritizáljuk, anélkül mégis, hogy mi döntenénk el kritériumát. Széles, körültekintő, mindent magába olvasztó monográfia ez, művészies és úttörő. Látjuk benne a közvélemény háborgó tiltakozását eleinte az önkényeskedő, az egyéni abszolutizmust kierőszakoló nagy rekonstruktor iránt, de látjuk azután elismerését, hódolását és a munka elévülhetetlen becsülését, midőn meggyőződik a köz arról, hogy Tisza Lajos céltudatos, minden melléktekintetektöl ment, határozott törekvése csak a város ujjáalkotásának szentelt munkálkodás. Megtalálunk benne minden véleményt, minden mellékkörülményt, minden eszközt, mi célt szentesit s mi nem kevésbé csodálatos és elismerésre méltó, látjuk benne a sajtó kialakuló, bíráló és elismerő közleményeit a királyi biztos örökké emlékezetes működéséről. A vége felé azután kezd kibontakozni a zűrzavaros, különböző gondolatmenettől telített káosz és lassankint előtűnik a teljes objektivizmus mellett is a már egészen megállapodott, kialakult, asszonáns hangulat : a bálványozó, elismerő, a jól megérdemelt tisztelet, hódolat és rajongás gócpontjában álló rekonstruktor alakjában. De amíg kialakul ez az egyhangú bizalom, addig sok vád, sok rágalom, sok rosszakaratú előítélet teszi kétessé a jövőt; amikor már mindent megismertünk, mindent megláttunk és elbíráltunk, akkor teljes tárgyilagosággal, teljes udvariasággal és nagyrabecsüléssel emeljük meg a kalapunkat — a szerzővel együtt — a halhatatlan, emberfölötti munkát érdek nélkül kifejtett királyi biztos: Tisza Lajos előtt. És mindaz, amit eddig elmondtam, a szerző érdeme. Nem oktrojálja senkire sem a maga nézetét, mindent, amit tud, jót és rosszat, egyaránt elmond s mégis együtt gondolkodunk, együtt érezünk ós együtt ítélünk vele. Van aztán még valami, mindjárt a könyv elején, ami nekem nagyon tetszik. A szerző dedikációja ez: Lázár Györgynek — Szeged továbbépitőjének. Klasszikus volt ez a gondolat, ezt a könyvet Lázár Györgynek ajánlani. Újlaki Antal, az „öreg riporter", de mi mindnyájan, akik idegenből jött indigénák voltunk Szeged városában, nagyon jól tudjuk, hogy kit tisztel, becsül és szeret ez a város Lázár Györgyben. Az ő egyéniségében van az a varázs, ugy-e Újlaki Tóni barátom V — mely minket e város szerető fiaivá tett. Jle érj JPál. Mindennemű legolcsóbb beszerzési forrása Jutkcvics Géza ÜLÍLHÍ^ÜSÍ KIÜ UMU № • mm: ÍM. Janek sorsa. A bécsi törvényszék néhány hónappal ezelőtt fölmentett egy pénzhamisító orvost, azért, mert az orvosa tiltott módon készített pénzt a pestisbetegek gyógyítására fordította. Ez az ítélet világszenzációt keltett, mert hasonló indokolással még nem mentettek föl vádlottat. Annál érdekesebb volt a dolog, mert nem esküdtszék előtt tárgyalták az orvos ügyét, hanem szakbiróság előtt, amely pedig legtöbb esetben a rideg paragrafusokra támaszkodik. Mindezt pedig azért emiitjük föl, mert tegnap óta Janek, a magyar champion-zsoké, akinek a nevéhez annyi győzelem fűződik, a pestvidéki ügyészség fogházának a rabja ós ott a szomorú, nyirkos cellában gondolkozhatik azon, hogy mennyi első dijtól és mennyi pénztől esik el. Janek erősen bizik abban, hogy a vádtanács kellő kaució fejében szabadon fogja bocsátani. Többféle okból helyénvaló is volna ez. És pedig : Először: Janek Gézának rendes és állandó foglalkozása van. Évi fizetése hetvenezer korona. Jövedelme például az elmúlt évben négyszázezer kor volt. Azonkívül van egy kis birtoka is. Tehát nem igen hihető, hogy itthagvja mindezeket Sok mindenről le tud mondani az ember ([ arról a helyről, ahol a dicsőség koszorúja övezte ahol annyi taps és éljenzés volt az osztályrészé — nem. Ezért sem fog megszökni Janek. Másodszor: Janek ingósága ós készpénzvagyona nem sok Legalább is nem annyi, mint amennyivel Hirsdi özvegyét és árváit kártalanítani lehetne. Föl. tétlenül szükséges tehát, hogy még az idei versenyeken résztvegyen, hogy anyagiakban megerősödjék, mert a szerencsétlen Hirsch a biztosításait olyan súlyos föltételekkel kötötte, hogy azok révén egy fillért sem kapnak a hátramaradottjai. Az anyagi felelősség ilyenformán Janeket illeti. Az özvegynek is sokkal fontosabb ez, minthogy Ja_ neket lezárják bizonyos időre. Ez talán a le°-fontosabb érv amellett, hogy ez a letartóztatás nem igazságos, mert hi'zen nem az el;ő katasztrófa ez, amit automobil-vezető idézett elő és mindig futni engedték. Miért épen most akarnak példát statuálni ? Harmadszor: Ez egy kicsit furcsa indokolás, de mégis igaz. A harmadik szempont, amiért szabadon kell engedni Janeket, a magyarság szempontja Janek Gézára most a magyar-sportnak épen olyan szüksége van, mint a bécsi betegeknek a pénzhamisító orvo=ra. A lóverseny ugyan nem szimpátikus intézmény, mégis szabadlábra kell helyezni a vigyázatlan zsokét. (sxj.) * Budapestről telefonálják nekünk: A pestvidéki törvényszék vádtanácsa Sz. Kiss Gyula elnöklésével ma délután döntött a Janek szabadlábrahelyezése érdekében benyújtott fölfolyamodás felett. A vádtanács szenzációsan döntött,' amennyiben helybenhagyta az előzetes letartóztatást elrendelő végzést. A vádtanács határozatáról azonnal értesítették a vizsgálóbiróhelyettest, aki fölhozatta cellájából Janeket s kihirdette előtte a határozatot. Janek a döntést tudomásul vette s egyszersmind bejelentette, hogy most már óvadék ellenében fogja kérni szabadlábrahelyezését. A vádtanács elé ugyanis védője olyan kérelmet terjesztett, hogy szabadlábrahelyezés esetén hajlandó óvadékot letenni. Mintán azonban az óvadékot kellő' időben nem fizette be, a vádtanács ezt a bejelentést nem vette tudomásul. Janek balkeze, amely sérülést szenvedett, ma rohamosan dagad, ugy, hogy az orvosok súlyos komplikációktól tartanak. Janeket ma meglátogatta cellájában az édesanyja. Több újságot, folyóiratot és francia nyelvű könyvet vittek ma Janeknek, mert panaszkodott, hogy unatkozik. § Gyilkosság felindulásból. Régi haragosa volt Csura Ráda zsablyai napszámos Kzelácz Rádának. Valahányszor összejöttek, heves összeszólalkozás támadt köztük, szidták és gyalázták egymást. Egy ilyen alkalommal a korcsmában vesztek össze, mire Kzelácz az öklével ugy fejbevágta Csurát, hogy az elesett és a fején megsérült. Csura még ekkor elhatározta, hogy megboszulja magát. Szótlanul hazament, hatalmas konyhakést kerített elő ós meg akarta lesni Kzeláczot. Ez épen akkor egyik társavai beszélgetett az utcán. Amikor Csura meglatta az ellenfelét, rettenetes haragra lobbant, verbenforgó szemekkel odarohant hozzá és ezekkel a szavakkal: „Te sem fogsz bántani többe. ", a konyhakést markolatig beledöfte Csura mellebe és feldühödött vadállatként megforgatta benne a pengét. Kzelácz néhány pillanat múlva holtan esett a kövezetre. Az újvidéki királyi törvényszék előtt Csura erős felindulással ^vedékezeit. A tanúvallomások alapján a birosag ezt a védekezést el is fogadta és Csurát erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés büntette miatt kél évi börtönre Ítélte. Ma belelőtt tárgyalta ezt a bűnügyet a szegedi kirai^ ítélőtábla büntetőtanácsa, de az eisöbirös»-által kiszabott büntetést enyhének tajaiw. miért is Csura büntetését, két évi és hal hónap börtönre emelte fel. A vádlott és védője a/ itélet ellen semmiségi panaszszal éltek.