Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-09 / 41. szám

1910 julius 9 DÉLMAGYARORSZAG 13 fi balkán szerződések. Károlyi Mihály nyilatkozata. Az akcióképessé vált politikai életnek egyik legsürgősebb és legfontosabb feladata a balkán kereskedelmi szerződések törvénybe iktatása. A nagyjelentőségű gazdasági eseményt nagy érdeklődéssel várják. Károlyi Mihály gróf, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke igy nyilatkozott a balkán szerződésekről: — Álláspontom a román és egyáltalán a balkán szerződésekkel szemben változatlanul az, ami a gazdatársadalomnak e részben ismételten kinyilatkoztatott álláspontja volt és marad mindmáig is, hogy tudniillik a mezőgazdaság szempontjából csak abban az esetben járulhatok hozzá a román szerződés becikkelyezéséhez, ha vagy 1. egyidejűleg az összes balkán szerződéseket beterjesztik és ezekbei megítélhető lesz, vájjon a mezőgazdaságtól kivánt áldozatokat meghozhatjuk-e ? 2. vagy pedig, ha a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a szerződések egész komplekszumát egyidejűleg előterjeszthesse, ebben az esetben előzetes megnyugvást kívánunk szerezni az összes balkán államoknak engedédélyezendő husbehozatal mennyiségéről. A behozható hus makszimumát illetőleg ragaszkodunk a Wekerle—Bienerth-féle titkos pótegyezmény megállapodásához (melynek tartalmát Simitsch von Hohenblum, az osztrák Centralsteile elnöke hozta nyilvánosságra) ós amely szerint a balkán államokból behozható összes husmennyiség : ötvenezer darab szarvasmarha, százhúszezer darab sertés és százezer darab juh. Ez az összkontingens a most beterjesztett román szerződés által majdnem egészében ki van merítve, minélfogva indokolt abbeli aggodalmunk, hogy amennyiben a román szerződést minden további föltétel nélkül elfogadjuk, a fönnmaradt kontingensből a többi balkán államokat és igy jelesen Szerbiát ki nem elégíthetik és messze túlmenő áldozatok elé állítják a mezőgazdaságot. A megnyugtatásnak természetszerűleg legerősebb formája az összkontingens törvénybe iktatása volna, egyidejűleg a román szerződéssel, legenyhébb formája pedig megfelelő és határozott kormánynyilatkozat. Téves volna azt hinni, hogy az összkontingens ilyetén való megállapítása mezőgazdasági szempontból vivmányszámba menne, mert ellenkezőleg, már ilyen mértékű behozatal is jelentékenyen sújtani fogja állattenyésztésünket, miután nemcsak a behozott hus természetes versenye, de ennek spekulatív célokra való mesterséges kihasználása is kétségtelenül az állatárak csökkentéséhez vezet. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, hogy az osztrák kormány méltányolva azon áldozatokat, amelyeket a román állatbehozatal miatt a mezőgazdaság szenvedni fog, az osztrák gazdáknak törvényes alapon kilenc éven át évi hatmillió korona állami segélyt biztositott. Ezt a hatalmas anyagi segélyt az osztrákok általában mezőgazdasági termények, különösen pedig az állatok és állati termékek értékesítésének szervezésére használják, miáltal most már Ausztria versenyképessége velünk szemben rendkívül fokozódott, — ez kivitelünket Ausztriába csökkenteni fogja és szintén előidézi az állattenyésztésből várható jövedelem kisebbedését. Már pedig a modern mezőgazdaság főként az állattenyésztésre van alapítva; a nép millióinak legáltalánosabb jövedelmi forrása az állattartás és értékesítés, amelynek eredményei nemcsak a mezőgazdasági jólétet, de egyúttal az egész ország teherbíró képességót is jelentékenyen emelik. Egyáltalán nem vagyunk hajlandók hozzájárulni annak az állapotnak az államosításához, hogy az összmonarchia nagyhatalmi ábrándjainak és az osztrák ipar kiviteli aspirációinak terhes számláit a magyar mezőgazdaság fizesse. (—) Béke a kamarában. A budapesti kereskedelmi és iparkamara márciusi választásai után az úgynevezett reformpárt ellen tudvalevőleg fölebbezést adtak be a kereskedelemügyi miniszterhez. Ma délben érkezett le a kamarához a miniszter válasza, melyben a választásokat minden megjegyzés nélkül tudomásul veszi. (—) A szegedi vágóhíd kibővitése. Ismeretes, hogy a belügyminiszter engedélyezte a közgyűlés által a szegedi vágóhíd kibővítésére megszavazott összeget. Ebből a rendelkezésre álló pénzből az idén mintegy 80—90,000 koronát fognak fölhasználni a bővítés céljaira. A földolgozó-telep egy szalonnaföldolgozó-teleppel bővül és pár uj munkateremmel. A kidolgozott tervek már Bokor Pál helyettes-polgármester kezei között vannak, aki a vágóhíd kibővítésének ügyét beviszi a julius tizenhatodiki rendkívüli közgyűlésbe. A közgyűlés határozata most már csak formális lesz s annak kihirdetése után nyomban kezdetét veszi a vágóhídi ipartelep kibővítési munkája. (—) A gazdák és a katái-időüzlet. A gazdáid hivatalos lapjában olvassuk a következőket : „A7. olcsó búza már megvan, hála a reménytcsigázó jelentéseknek, mielőtt buza lenne, Ha a legkártékonyabb buzarovar : a börzei spekuláció a külföldi tex-méseredményekben is támasztékhoz jut, olyan olcsó vásárt rendez őszszel, hogy meg fogjuk siratni a jó termést. Erre a medve bőrére tehát nem lehet leszerződni. Ausztria könnyebben megteheti ezt, mert ott az áldozathozatalra felhívott mezőgazdaság félszázmillió korona állami segítséggel bebiztosította magát Aehrenthal nagybalkán politikája ellen. Nálunk ellenkezőleg : a pénzhiány miatt kesergő kormány biztosította be magát a mezőgazdaság hasonló igényei ellen. Államunk zsebe üres s ha még ugy tele volna is, Sándor Pálék egyenesen megköveznék azt a kormányt, mely ugyanakkor, mikor termésjelentéseivel a gazdákat részeg milliomosok hirébe keveri, okos befektetéssel a termény- ós az állatértékesités fellendítésére sietne. Hiszen még a tőzsdereformokig se jutottunk el. Kormányok változtak, pártok jöttek-mentek, buktak és születtek, csak a fedezetlen határidőüzlet őrzi épen és sértetlenül a jogait, elpusztithatlan életerővel ülvén trónusán, mint a mesebeli király." (—) Uj iparvállalat. Lúgoson „Majdani Kőbánya és Lugosi Cementgyár Részvénytársaság" cég alatt részvénytársaság alakult. Az uj vállalat átvette 514.442 koronáért a Kurt-íéle épitőanyagtermelö üzletet. (—) Diplomáciai tárgyalások a Vacuum ügyében. Bécsből táviratozzák: A bécsi amerikai nagykövet tegnap ujabb jegyzékkel fordult a közös külügyminisztériumhoz a Vacuum Oil Companie ügyében. A nagykövet azt a javaslatot teszi, hogy indítsanak az érdekelt kormányok között közvetlen tárgyalásokat a harc békés elintézésére. Az amerikai kormány, amely tudvalevőleg szintén harcban áll a Vacuum anyatársaságával, a Standard Oil Companieval, nagy figyelemmel kíséri az osztrák kormánynak a Vacuum ellen tett lépéseit. Külön megbízottat küldött Bécsbe, aki itt várja be a kormány intézkedéseit. A Standard Oil Companie különben erősen védekezik. Állítólag már megvásárolta a schaffhauseni bankegyesületnek harmincötmillió frank értékű nagy román petróíeumérdekeltségét, amely a legnagyobb romániai petróleumforrások birtokosa. Ezzel alighanem tartalékot akar magának szerezni arra az esetre, ha az osztrák petróleumfinomitókkal megindult harc teljesen kiélesednék. ••••••••••••••BBB if Biztos hatású szer a 1 Franki-féle HAJSZESZ Kitűnő szeplő stb ellen a 1 Franki-féle SEiUUL-CRÉME | | 1 HAJHULLÁS | fiRCZSZÉPSTÖ | | tó ellen. A hajkorpát elli távolitja. Iiis üveg 1 H kor., nagy üveg 2 kor. Ártalmatlan ! 1 tégely f ára 1K. Hozzávaló szap- | pan 70 fill. Pouder 1 kor. g 8 Kapható FRMlíi MIM gyógyszer- 1 | Felsöváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. I BBiiiiBiiiiiaiiii a A végrendelet. Irta Jessov Nikoláj. III. „És igy, kezüket a szivükre téve, feleljenek nekem, drága Vaszilyevics Fedor és mélyen tisztelt Konstantinovna Jelena ! Ugy fogom várni a levelüket, mint valami megváltó angyalt. És könyörgök még egyszer és utoljára, szánják meg kicsinyeimet, vegyék magukhoz és óvják meg őket minden rossztól. És ha beleegyeznek, akkor ön Vasilijevics Fedor, mint gyermekeim gyámja, ne engedje meg semmiféle rokonomnak se, hogy a nevelés ügyeibe beavatkozzék. Isten őrizzen, ha Glinszkája néni kívánná, hogy adja hozzá a gyerekeket: tagadja meg a leghatározottabban, sőt arra kérem, hogy egy hétre, egy napra, egy órára se engedje hozzá Petyát és Lizát. Erre fontos okaim vannak. Remélem, hogy ebben az esetben a haldokló apa akarata meg fog történni. Egyébiránt erről végrendeletemben is megemlékezem. De ez a levél, ez is végrendelet, a cimbora végrendelete. Vegye a szivére ós teljesítse, hiszen keservesen sirva és lábaihoz borulva kérem . . ." Makszimovics Sztepan kendőjével letörölte könyektől nedves arcát, hirtelen fölkelt és figyelni kezdett. Megint, mintha gyermekhangot hallott volna. Dacára az ezután következő teljes csendnek, lábujjhegyen oda ment a gyerekszobához és óvatosan benyitott. — A szobában világos volt: a hold sáppadt fénye bekandikált az ablak sarkán, melyet nem takart be a függöny, szerteáradt az egész szobában és lágyan, remegve ráesett az alvó gyermekek ágyára. — Petya ott feküdt mint egy kis gombóc, egyik kezét a párna alá, a másik bal orcácskája alá dugva. Csendesen, alig szuszogva aludt és nagyon halvány volt, még halványabb, mint a hold ezüstös sugára. Nyakig világoskék piquet paplannal volt letakarva, lábainak alsó részét pedig egy másik, sötét fahéjszinü takaró tartotta melegen. Liza pedig mindkét takaróját letolta a lábaira. Halvány pirosság ömlött el a kis leány gömbölyű orcácskáin, erősen és egyenletesen szuszogott, szokása szerint szopogatta rózsaszínű ajkait, olykor megszólalt, álmában maga előtt látva faállatkáit és babáit; a hold kóbor sugara pedig ott játszadozott szőke fürtéi közt és fényes aranyszínűre, a nyári nap forróságától megért buzakalászhoz hasonlóra varázsolta őket. Makszimovics Sztepan elmerült a nézésébe. Újra könyek futottak végig az arcán, leperegtek a szakállára, de ő nem vette észre őket. Térdre ereszkedett a kis ágyacska előtt s fejét odaszorította a vaslábhoz. Az ágy könnyedén megrezdült. Makszimovics Sztepan felemelte a fejét, visszafojtotta a lélekzetét, attól tartva, hogy Lizát fölébresztette, azután imádságra kulcsolva össze a kezeit, a mellét verte és suttogta : — Gyermekeim! Kedveseim! Én édes gyermekeim ! Ti nem tudjátok, nem értitek mit szenved a ti papátok ... Én kedveseim! Hogy szeretlek ón benneteket, de hogy! Hát igazság-e az, hogy nekem nemsokára meg kell halnom!? Oh micsoda kin ez! Feleségem, én édes Masenkám, szivem! Hol vagy! A mi kis gyermekeink egyedül maradnak, egyedül ezen a nagy világon ... Oh istenem! Oltalmazd meg őket, a boldogtalanokat . . . Gyermekeim, kedves angyalkáim . . . . A földre borulva zokogott, de még onnan is észbontóan szerelmes szemekkel gyermekeinek a holdsugárban uszó ágyacskáit nézte; azután felegyenesedett, majd a kis fiúra, majd Lizára vetett egy futó pillantást és újra sirt, újra a mellét verte, újra a kezeit tördelte s kérte az isten oltalmát; de nem talált könnyebbülést sem az imádságban, sem a könyekben, s amint fizikai fájdalmai nem enyhültek, ugy halálos kétségbeesése sem csillapult. Makszimovics Sztepan annyira meg volt győződve a katasztrófa közelségéről, hogy attól tartott, nem lesz ideje végrendeletet csinálni és Szolovjevvel végleg megegyezni. De azért nem sietett levelét befejezni. Ott állt a gyermekei mellett, hallgatta a lélekzetüket és mikor Liza valamit motyogott álmában, vagy halkan sikoltott, lehajolt hozzá és csitítgatta. — S—s, s—s, s—s . . . És mikor Liza elcsendesült, megnyugodott s egyenletesebben lélekzett, Makszimovics Sztepan is fellélekzett, keresztet vetett a leánykára, keresztet a szunnyadó kis fiúra, fehér ágyacskáikra és nézte-nézte az alvó kicsinyek arcát, nézte mindaddig, amig időnkint kitörő könyei ködbe burkolták a szemét W-\nt az alkalmatlan legye