Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-09 / 41. szám

1910 JULTUS 9 DELMAGYARORSZAQ ,.j9 módosítással. Amit ugyanis az előadó e'^indicativusban mondott, azt én optivusban Uf ndom- Rátér a trónbeszédre, amelylyel sti171 . szempontból meg- van elégedve. Birálja a 'arl_mány eddigi ténykedéseit. Az uj kabinet, helyett, hogy az ország pénzügyi viszonyaira ' 3i0* tekintettel a pénzügyi fölhatalmazásra jgrekédett volna, őfelsége előtt a Ház elnapolt hozta javaslatba. Az nem mentség, hogy , v sem kaphatott volna índemnitást. Hisz előre nem tudhatta. A kormány eddigi üködése pártérdekek istápolásában merül ki. Vem elégiti ki a felirati javaslat sem, amely a lemondást hirdeti. Fölolvassa a Kossuthot fölirati javaslatát. A Kossuíh-párti Söhrat. Felsősed jelenlegi kormánya — mondja többek között a f ilirat — nagyon rászorult a szigorú irányításra. Midőn királyi nyilatkozatok sulvat akarta latba vetni saját polüikai törekvéseinek megerősítésére,. ezzel csak tetézte kezére bizott állami hatalomnak pártcélokra való azon kihasználását, amely az imént lefolyt választásoknál valóságos rendszerré fejlődött és amely a hatalmon lévő pártnak rendelkezésére álló tetemes pénzeszközök móllett nemcsak egyenlőtlenné, de sok helyen egyenesen lehetetlenné tette az alkotmányos küzdelmet <:s ekkép egyfelől kételyt hagyott fenn a nemzeti akarat megnyilvánulásának őszintesége iránt, másfelől pedig a jellemeket lealacsonyította és az erkölcsi romlást eddig nem tapasztalt mértékben terjesztette. Ha felséged ezeket a körülményeket a maguk teljességében ismerné, ugy bizonyára nem fogadná megnvusfvással az ekkép elért eredményt. Mélységesen fájlaljuk, hogy a múlt országgyűlés nem tehetett eleget e részben vállalt feladatának és nem minden aggodalom nélkül látjuk, hogy e nagy kérdés megoldása azon politikai rendszer képviselői kezébe került, amely negyedévszázados uralma alatt ridegen elzárkózott a választói jognak minden kiterjesztésétől, mely tehát saját gondolatkörétől teljesen idegen területre lép, midőn a demokratikus haladás szükségét hirdeti. Feladatunknak tekintjük esze int, hogy a reform megvalósítását minden esetleges haladási kísérlettel szemben sürgessük és hogy a kormány javaslatait ugy a demokrácia igényeinek megvalósítása, mint a magyar állam megszilárdítása szempontjából szigorúan bíráljuk. Az általános szavazati jog alapján állunk, melynek létesítésénél biztositani kell az állam egységes magyar nemzeti jellegét és az értelmiség fölényét az értelmetlenség felett. De biztositani kéli magában a reformban a választások szabadságát és tisztaságát is, mert a választói jogot akarjuk kiterjeszteni, nem pedig a választási korrupciót és a szabadságnak, nem pedig az illetéktelen nyomásnak területét. A legmagasabb királyi trónbeszéd megemlékezik a jegybankügy rendezésének sürgős voltáról, anélkül, hogy e rendezésnek tervbevett módjáról fölvilágosítást nyújtana. Csak annyit mond a trónbeszéd, hogy a bankügygyei kapcsolatban a készfizetések kérdésének rendezése is képezi a kormány gondját. Mindezekkel a homályos kijelentésekkel szemben mi teljes nyíltsággal tárjuk ki felséged előtt azt az álláspontunkat, hogy a bank- és hitelügy terén is érvényesíteni akarjuk Magyarország közgazdasági függetlenségének elvét, melyet az 1867: XII. t.-c. kifejezetten elismer, melynek megvalósítását tehát felséged, ha az ország « jogával élni akar, épen az 1867. évi kiegyezéshez való ragaszkodásánál fogva bizonyára fiem akarja gátolni. Amint tehát 1917-re követeljük a külön vámterület létesítését, ugy most követeljük az önálló magyar jegybankot és csak annyi haladékot vagyunk hajlandók elfogni, amennyit az előkészítés munkája 1911. ev kezdetén tul megkíván. Ami pedig a készfizetések kérdését illeti, nem tagadjuk, hogy ®zok kötelező elrendelése a közös bank fenntartásával is nagyjelentőséggel birna közgazdaságunk önállósítására és fölvirágoztatására nézve; de felséged kormánya elég óvatos volt, 9 téren csupán a „rendezést- - helyezte kilátásba. Azt pedig tapasztalásból tudjuk, ezek a „rendezések'', ha az osztrák koriMnynyal és törvényhozással egyetértoleg eszközlendők, nem jelentik a kötelező készítések tényleges fölvételét, hanem inkább arra vonatkozó elvi kötelezettség folyton0s kijátszását. Ez a tapasztalás és abból folyó ®zon meggyőződésünk, hogy Ausztriával egyet®rtve a készfizetésekhez soha el nem jutajik, bár Ausztria érdeke is aztkivánná, megerősít minket az önálló bank eszméjéhez való ragaszkodásunkban. Ha felséged kormánya a megoldást más irányban keresi, ugy határozott ellenzésünkkel fog találkozni. Boszniában és Hercegovinában felséged megváltoztatta birtoklásának címét, szuverenitási jogait ezekre a tartományokra is kiterjesztvén. Ez a változás nemzetközi téren az öszszes hatalmak elismerése által befejezett ténynyé lett, de a törvényhozásra vár e tartományok közjogi helyzetének rendezése. Mikor erre kerül a sor, ragaszkodnunk kell a magyar szent koronának felséged koronázási esküje által megerősített történeti jogaihoz és semmi esetre sem járulhatunk olyan rendezéshez, mely akár a magyar birodalom integritásának veszélyeztetésével és a dualizmus felforgatásával harmadik testként akarja azokat felséged két állama mellé illeszteni, akár a közös birtoklást akkép állandósítani, hogy úgynevezett „birodalmi tartományok" létesítése révén közjogunkba becsempésztessék az összbirodalom fogalma. Készségesen közreműködünk abban, hogy az államháztartás terén a törvényes állapot mielőbb helyreálljon, de a költségvetésen kivüli helyzet huzamos időtartamáért felséged kormányát kell felelőssé tennünk, mely ahelyett, hogy kormányra lépése után mindjárt és legelső sorban annak megszüntetésére iparkodott volna, az alkotmány szellemének és írott tőrvényének ellenére a mult országgyűlésnek előbb hosszú időre való elnapolását és azután föloszlatását hozta felségednek javaslatba. Lelkiismeretes gondossággal fogunk mi is őrködni az államháztartás egyensúlya fölött: helyeselni fogjuk az okszerű takarékosságot, mely nem vonja el a pénzügyi erőforrásokat a produktív céloktól az inproduktiv kiadások dédelgetése végett. A legmagasabb trónbeszédnek a közigazgatás reformjára vonatkozó általános kijelentései mély aggodalomra adnak okot, melyet felséged előtt el nem hallgathatunk. Ha ezek alatt azt a szándékot kellene értenünk, hogy az úgynevezett állami közigazgatás gondolata elevenittessék föl, melytől a közelmúlt tapasztalásai után e gondolat legbuzgóbb előharcosai is kénytelenek voltak elfordulni, ugy felséged kormánya ebben nemcsak támogatásunkra nem számíthat, hanem legerősebb ellenzésünkkel »fog találkozni. Legsürgősebb teendőnknek a közigazgatási reform terén épen azt tartjuk, amiről a trónbeszéd hallgat: a tisztviselői pragmatika megalkotását. Megelégedéssel vettük tudomásul a trónbeszédnek a katolikus autonómiára vonatkozó kijelentését és készséges örömmel fogunk közreműködni katolikus polgártársaink e jogos igényének teljesítésén. Nyomatékosan hangsúlyozza a trónbeszéd a véderő fejlesztésének szükségességét, megemlékezik a tekintetbe veendő pénzügyi és társadalmi szempontokról, a katonai büntető eljárással kapcsolatosan a modern jogtudomány követelményeiről is: de egy szó sem esik a magyar nemzeti élet azon igényeiről, amelyek a véderővel kapcsolatosak, melyek visszautasításából keletkezett a még ma is tartó és csak elaltatott válság, melyek a katonai igényektől el nem választhatók, ha csak tovább fejleszteni nem akarjuk azt a helyzetet, midőn a katonai élet a nemzeti életnek, nem ugy, mint minden más nemzetnél, legerőteljesebb hajtása é3 legfényesebb virága, hanem ellenkezőleg, hervadása, sőt tagadása. Mint a nemzet képviselői, tartozunk gondoskodni a nemzet védelméről és azért nem zárkóztunk el a véderő fejlesztésétől oly mérvben és irányban, hogy a monarchia biztonságának és állásának megóvására hivatott fegyveres erő föladatának minden esetben megfelelhessen. De tartozunk gondoskodni a nemzeti élet épségéről is és azért el nem ejthetjük azt a követelményt, hogy a katonai szolgálat ifjainkat a magyar állani tiszteletére tanitsa, magyar állampolgári tudatra nevelje. Az a katonai szolgálat, amely a hatalom, a testületi szellem, a fegyelem szimbólumai gyanánt nem a magyar állam jelvényeit és nyelvét mutatja a legénységnek, hanem idegen jelvényeket és nyelvet, amelyben tehát a legénység nem ismerheti fel a katonai hatalom azonosságát a magyar állam hatalmával, hanem ép ellenkezőleg, valami más hatalmat kénytelen benne sejteni, ezt pedig amannál erősebbnek találja: az ilyen katonai szolgálat lélektani kényszerűséggel nem lehet más, mint a magyar állam lenézésének, a magyar állampolgári - tudat meglazulásának iskolája. Van-e a világon nemzet,' amely véderejének ilyen szervezetébe belenyugodni tudna, sőt ennek fejlesztésére még áldozatot is hozna? A magyar nemzet sem teheti ezt. Mi tehát nem tennénk jól sem felségeddel, sem a nemzettel, ha látszólag lemondanánk olyan követelményekről, amelyekről bensőleg lemondani lehetetlenség. A felirat végül üdvözli a nyolcvanéves királyt, Batthyány. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Elnök az ülést újból megnyitja. Batthyány Tivadar gróf : Az a hat hónap, amelyet a kormány azon a helyen eltöltött, bőven elég lett volna ahoz, hogy a szabadelvüséget követi. A. régi szabadelvüpárt csak az egyházpolitikai törvények megalkotására volt szabadelvű, a mostani többség pedig cSak ennek folytatása. A király és nemzet közötti egyetértés szempontjából kijelenti, hogy a nemzet királyhü, de kell, hogy a megértés biztos alapon jöjjön létre. A trónbeszéd és a többségi válaszfölirat kertel, ez csak a nemzet megalázására vezet. Óhajtjuk az igazi megértést, de ennek előfeltétele a parlamentáris viszonyok rendezése, hogy lássék, hogy itt két akarat egyesüléséről van szó. Törvényeink tiszteletbentartását és jogaink elismerését követeljük. A kormány épen az ellenkező uton halad. A törvénytelen házföloszlatástól kezdve egymásután követte el a törvénytelenségeket. Folytatta azt a politikáját, amely miatt egyszer már a saját pártja is leszavazta. Pártom hozzákötötte magát az általános, egyenlő, titkos választói joghoz s attól semmiféle körülmények között el nem tér. Beszéde végén fölolvasta a Justh-párt fölirati jauaslaiát, A bevezető sorok után a fölirat ezeket mondja: Köteles őszinteséggel tudomására hozzuk felségednek, hogy a kormány a felséged által neki juttatott hatalommal visszaélve, a választások alkalmával valósággal keresztülgázolt az ország alkotmányos szabadságán. A tisztviselőket és a hatalomtól függő elemeket hihetetlen mértékben törvényellenesen befolyásolta. A pénzsóvár vagy hatalomra vágyó elemeket fölhasználva, minden képzeletet fölülmúló korrupciót vitt végbe. Számos milliót fordított az aránylag kevés számú választók megvesztegetésére, azok tivornyáztatására és mámorba ejtésére. Soha még ilyen korrupt és erkölcstelen eszközökkel keresztülvitt választás az országban nem volt, mint a mostani. Pedig a legnagyobb politikai bűntett egy országot alkotmányos életétől megfosztani, annak parlamenti intézményeit meghamisítani. Ez a választás meggyőzhetett mindenkit arról, — amit a parlamentnek függetlenségi ós negyvennyolcas pártja fennállása óta hirdetett, — hogy a mai szükkörü választási rendszer, a mai választási eljárással együtt teljesen elavult és csak arra szolgálhat alkalmat, hogy olyan férfiak is, akik a nemzet bizalmával semmiképen sem dicsekedhetnek ós akik a parlamenti élettől teljesen távol állanak, hatalmi eszközökkel, pénzzel és erőszakkal maguknak többséget szerezhessenek. A legsürgősebb feladatot képezi tehát egy uj választási törvény megalkotása. Épen ezen okból magunkévá teszszük felségednek a trónbeszédben kifejezett azon felfogását, hogy ez egy el nem odázható, sürgős feladatot képez. Teljesen magunkévá teszszük azt is, hogy a választói reform „a magyar állam egységes nemzeti jellegének teljes megóvása mellett" lesz megvalósítandó. Ezt a célt, felfogásunk szerint, egyedül az általános, egyenlő és titkos választói jog helyes keresztülvitelével érhetjük el. Szilárdul meg vagyunk arról győződve, hogy csakis az ezen elvi alapon nyugvó választói jog segélyével sikerül a nemzet valódi akaratát megismerni, a választási visszaéléseket gyökeresen megszüntetni és alkotmányos életünknek zavartalan menetét biztositani. Kívánjuk továbbá, hogy a választói joggal kapcsolatban, sőt azzal egyidejűleg, a választói kerületek uj beosztása is törvénybe iktassék, hogy ezzel a tapasztalt aránytalanságok és igazságtalanságok megszüntettessenek. A legközelebb megoldásra váró ezen föladatok közül egyedül a bankkérdés az, ami határidőhöz kötött elnézést igényel és' amit felséged is trónbeszédében a sürgős föladatok közé soroz. A bankkérdésben a képviselőháznak van már a folyó évben túlnyomó nagy többséggel meghozott határozata. Ebben kifejezte a képviselőház, hogy az önálló nemzeti banknak fölállítását kívánja. Ezen álláspontunk hoz ma is változatlanul ragaszkodunk. Kijelentjük, hogy a közös bank szabadalmának meghosszabbításához semmiképen hozzá nem fogunk járulni. Az ország az önálló banknak 1911 január elsején leendő fölállításához a kvótafölemelés alkalmával tetemes évi terhet vállalt magára. Erkölcsiles: is telies lahetstlea-