Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-08 / 40. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1910 julius S szemben azonban nem folyamodnak a fizetésrendezés kierőszakolásának ehez a nyers és nagyon is kétes értékű fegy­veréhez. A vasutas-sztrájk is — mond­ják a tanárok — sikertelenséggel vég­ződött. Igazat mondanak, akik igy okoskodnak. Arról sem szabad azonban megfeledkezniük, hogy a vasutas-sztrájk veszélyét is az a koalíciós kormány idézte föl, amely a kvóta fölemelése, a réginél sokkal silányabb vámszerző­dés megkötése és tömérdek milliók elpocsékolása közben megfeledkezett arról gondoskodni, hog'y a tudás min­dig harcos katonáinak anyagi helyzete jobbittassék. Oktalanság lenne hát, ha mások vétkes mulasztásának minden ódiumát a Khuen-köi mányra akarnák hárítani. De nem sztrájkolhatnak a tanárok sok más okért sem. Nélkülözhetetlen részei ők a folyton működő társadalmi gépezetnek. Nem zavarhatják meg en­nek egyenletes munkáját ép azok, akik kultúrájának közvetítői, modern tovább­élésének nélkülözhetetlen részei. Olyan a tanár állása, amelv megfontoltságot, mértékletességet, okosságot és józan­ságot kiván lépten-nyomon. Amikor az állami renddel való békés együttmű­ködést, önfeláldozó hazaszeretetet pré­dikál a tanitó a katedráról, akkor nem állhat be maga azok közé, akik a ren­det felforgatják, az állami és társa­dalmi gépezet működését megbolygat­ják. Következményeiben kiszámíthatat­lan lenne az ilyen lépés. Mi bízunk a magyar tanári kar józanságában, tör­vénytiszteletében és hazaszeretetében. Aminthogy a tanári karnak is biznia kell abban a kormányban, amely nagy ve­szedelmek idején frázisok nélkül jött el komoly és tartalmas nemzeti munkára. Weisskírchner Hieroiiyminál. Weisskirch­ner osztrák kereskedelemügyi miniszter ma délben meglátogatta Hieronymi Károly keres­kedelmi minisztert és vele a közösen intézendő szakkérdésekről folytatott beható tanácskozást. hányásokat tett magában az égieknek, hogy a szegény asszonyt szenvedni hagy­ják, hja, mert akkor még nem ismerte a magasságban levő igazságosságot és jó­ságot. Az idő tavaszra fordult és a nyitott templomajtón a kálvária-kert fáinak illata áradt a kórus alá. A délutáni litánia csön­dességében fecskék csipogása hallatszott be odaküntről és az ünneplőbe öltözött emberek felvirágozva jöttek a templomba. Az oltáro­kon a szent képek alatt, a térdepelő helyeken ájtatos emberek virágbokrétái illatoztak és a fekete Mária-kép alatt halomra nőttek a bokréták. Mesterem és pártfogóm. Ganz Já­nos, a sánta sekrestyés eleget dörmögött a virágok miatt, amelyeket hiábavalóságoknak nevezett, — a gyertyaadományokat inkább kedvelte, de mégis legjobban a borküldemé­nyeket a szent miséhez, — a bokréták meg­sokasodtak a- tavaszi litániákon, minden asszony és leány odatette virágait urunk Jézus lábaihoz, akire nemsokára elkövetke­zik a nagyhét. Az imádkozó arcok az iina­asámolyon rózsaszínűek és a szavak gyor­sabbak lettek. Az öreg asszonyok, akik ed­dig nem látogatták a fekete Mária-képet, mert hisz az úgyis el volt látva imádással, most néha-néha szánalomból letelepedtek az elhagyott imazsámolyra és egy-két gyors Imádságot mormogtak, amelyekre azonban nem voltam kíváncsi. Azon a vasárnap dél­után, midőn a tavaszi napfénytől és a tem­plomi félhomálytól elbágyadva álldogáltam a harangkötél mellett és magamban azt gondol­tam, hogy a harangozássem ér semmit, ha senki Ügyvédek és ügyvédjelöltek. Az ügyvédeket és az ügyvédjelölteket a hamis erkölcsi presztízs hazug jelszava visz­szatartotta eddig minden szervezkedéstől. Hogy „diplomás" példát említsünk, a jóval kisebb számú fogorvosok évekkel ezelőtt összeálltak és megállapították, hogy meny­nyiért tömnek, húznak és csinálnak fogat. A kenyérkeresetnek ez a szilárd megállapí­tása az erkölcsi súlyt és társadalmi tekin­télyt is megteremti. Mert aki jól megfizet­teti magát, annak van tekintélye, az a mun­kának bizonyos minimumával biztosította a tisztes polgári megélhetés minimumát. Igaz, hogy az ügyvédjelöltség átmeneti állapot, amely három-négy, esetleg öt évig tart. Ez azonban semmi esetre sem teszi fölöslegessé az olyan szervezkedést, amely az ügyvédjelölteknek nagyobb társadalmi súlyt és gazdasági erőt kiván biztosítani. A jelöltek társadalma egyelőre nem egy az ügyvédek társadalmával. Példa rá a mos­tani eset, amikor egy készülő törvénynek máskép való megalkotását követeli az ügy­védek és máskép való megalkotását a jelöl­tek érdeke. Amint a kenyérharcban az ér­dekek egy hajszálnyi különbsége ékelődik az emberek két csoportja közé, azok ketté­válnak, hamis próféták és üres jelszavak­ban utazók hiába prédikálják a szoros együvétartozást. Érdekes különben, hogy az uj törvény megalkotásánál mennyire hamis nyomokon járnak a törvénytcsinálók, az ügyvédek és az ügyvédjelöltek. Akik a törvénytervezetet készítették, bedűltek a társadalmi verkli régi refrénjének: „sok az ügyvéd", „nyomorog­nak az ügyvédek", „segíteni kell a bajon". Itt meg kell jegyezni, hogy a szatócsos pa­naszkodás nem von le semmit az ügyvéd tekintélyéből! Csak a nagy célokra, a gaz­dasági harcokra való egyesülés. Tehát: sok az ügyvéd, a bajon segíteni kell. Hogy? A jelölteknek eddig három évi gyakorlatidejük volt, ezentúl legyen négy, öt. A hosszú gya­korlatoskodás réme majd csak elriasztja az ügyvédi pályáról az embereket. Különös okoskodás azoktól, akik előtt mindenekfölött, kell állania a „salus rei publicae" elvének, így akarják gyógyítani, ezzel a teljesen tu­dománytalan, idejét multa gyógymóddal a hivataloskodás és. diplomáskodás nemzeti kórságát. Amikor mindenki tudja, hogy há­rom év a gyakorlatoskodásra untig elég. Nem itt kell kezdeni az orvoslást, végezni pedig a gyakorlati idő leszállításánál kell. sem irigykedik az emberre, ruhasuhogás kelet­kezett az imazsámoly körül ós amint rejteksm­ből kipillantottam, a szép Korompainét láttam, amint szenvedélyes pillantást vetve Máriára, halkan suttogta: — Mária, ne hagyj el! Segíts meg ! Ne engedd, ne engedd, hogy megtörténjen . . . De még válaszolni sem lett volna ideje Máriának, Korompainémár talpraállott és sze­mét lesütve az ajtó felé tartott. Bizonyta­lan lépésekkel haladt kifelé, oiyan szentké­pek előtt is megállott s keresztet vetett, amelyeket máskor figyelemre sem méltatott. A szenteltviz-tartótól kétszer is hátrafordult, mig végre gyors elhatározással, behintvén magát a szenteltvízzel, kilépett a templom­ból s a litániának vége lett. Azon időben a folyómenti füzesek és ber­kek voltak azok a helyek, ahol a kis ha­rangozódiák épen olyan szívesen tartózko­dott, mint a harangkötél mellett, A litánia után gyors ügetéssel indultam el a füzesek felé, amelyek között, mint egy ezüst szalag, kanyargott a fénylő, napsugaras folyó. A folyóntuli helyekről a diákok fütyülése és éneklése hallatszott, de a berek csöndes volt és a színes pisztrángok ezen az oldalon ug­rottak föl a folyóból, hogy a napfényben xnegfürösszék hátukat. Valahol zsálya virí­tott és a fűzfák fiatal galyaikkal himbálózva mozogtak a gyenge szélben. A város amesz­szeségben ide nem ért zajgásával, — vagy talán ott is épen olyan csendesség volt, mint itt a folyóparti berekben tavaszi vasár­nap délután? A parton ültem egy öreg fűzfán és ugy És a szegedi ügyvédjelöltek 1910 julius hatodikán összeálltak, tíz percre, tíz naprs szervezkedtek, hogy döngessék a kenyér­keresetnek előttük elzárulni akaró kapuit De csak azok számára akarják az üdvöt akik — például — julius hatodikáig jelöltek lettek. Aki azután lesz jelölt, azt egye a fene. liogy egyszersmindenkorra tiltakoz­zanak, ahoz nem volt az ügyvédjelölteknek elég merszük, osztálytudatuk és erkölcsi erejük. Nem is lehet tőlük rossz néver venni, hiszen uram isten, ügyvédnek készül valamennyi. Az a fődolog hát, hogy ők kinn legyenek a vizből. És akik ügyvédek, azokról itt ne essélj szó. Sokan vannak, sokat kívánnak tőlük küzdelmes a munkájuk, nem sok a kere­setük. A gazdasági harc törvénye szerini minél hosszabb gyakorlatidő törvénybe­kitatását kell kivánniok. Ha nem is nyíltan legalább magukban. k. s. A fölirati vita előtt. — Előkészületek a banktárgyalásra. — (Saját tudósítónktól) A politikai köröket most csaknem kizárólag a fölirati javaslat foglalkoztatja. A képviselőház holnap kezdi meg érdemleges tanácskozását és megkez­dődik a Láng Lajos fölirati javaslatának tárgyalása. A vita előreláthatóan hosszú lesz, mert az ellenzéki pártok részéről szá­mos felszólalás fog történni. Az ellenzéki pártok is megállapították ma a maguk kü­lön fölirati javaslatait és ezen javaslatok támogatására — bár reménytelenül — leg­erősebb, obstrukciókban résztvett szónokai­kat állítják harcvonalba. Az ellenzéki pártok maguk is érzik az egyesülés szükségességét, mert a jelen hely­zetben elenyészően csekély az az erő, ame­lyet az ellenzéki frakciók külön-külön ki­fejthetnek. Tegnap már meg is volt az első pártvacsora, amelynek célja egytáborba gyűjteni a függetlenségieket. A vacsora ku­darccal végződött ugyan, mert mindössze kilenc képviselő jelent meg, de Károlyi gr ói — mint mondá — bizik abban, hogy az egyesülésre vonatkozó akció sikerülni fog. A szerb kereskedelmi szerződést a kor­mány a maga részéről már elintézte. For­gách gróf belgrádi nagykövetünk ma Bel­grádba utazott, hogy a szerb kormánynyal befejezze a tárgyalásokat. Ezek rövid időn belül befejezést fognak nyerni. A banktárgyalások előkészületei is nagy­ban folynak. Bilinski, osztrák pénzügy­belemerültem a vasárnapi csendességbe, amint csak egy kis harangozótól kitelik, midőn a számtani feladványok is elkészül­tek már másnapra. De egyszerre roppant a tavalyról itt maradt haraszt. Lépések hallat­szottak a berek sűrűjében és egy pillanat alatt megismertem az imádságos Korompai­nét, amint óvatosan, körültekintéssel haladt a régi fűzfák alatt. Eltűnt a bokrok között, csak kerek szalmakalapja világított egy da­rabig, Egy perc múlva ugyanazon az uton egy szőke bajusz tűnt fel, amelyben Réti tanár úrra ismertem, aki nálunk a, tornát és sza­kadkézi rajzot tanította. Óvatosan haladt azon az uton, amelyen előtte Korompainé ment és a kis harangozó a fán ülve sokáig habozott, hogy vájjon mit csináljon, Végre legjobbnak látta kereket oldani és a berek­ből kiérve, gyorsan ügetett a város felé, ahová az ozsonnához megérkezett. * A következő vasárnapon, — a kis haran­gozó moccanni sem mert rejtekhelyén, — a fekete Mária-kép előtt a lyukas imazsá­molyról ezek a szavak hallatszottak: — Te vagy az oka mindennek, Mária! Elhagytál, nem segítettél, magamra marad­tam . .. Most aztán a nagyhétben meggyón­hatok mindent. De gyónni Lublóra megyek! A kis harangozó világért sem hagyta volna el őrhelyét, de a hangból azt követ­keztette, hogy Korompainé térdepel a Mária­kép előtt és imádkozik a maga módja szerint-.. . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom