Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-08 / 40. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1910 julius S szemben azonban nem folyamodnak a fizetésrendezés kierőszakolásának ehez a nyers és nagyon is kétes értékű fegyveréhez. A vasutas-sztrájk is — mondják a tanárok — sikertelenséggel végződött. Igazat mondanak, akik igy okoskodnak. Arról sem szabad azonban megfeledkezniük, hogy a vasutas-sztrájk veszélyét is az a koalíciós kormány idézte föl, amely a kvóta fölemelése, a réginél sokkal silányabb vámszerződés megkötése és tömérdek milliók elpocsékolása közben megfeledkezett arról gondoskodni, hog'y a tudás mindig harcos katonáinak anyagi helyzete jobbittassék. Oktalanság lenne hát, ha mások vétkes mulasztásának minden ódiumát a Khuen-köi mányra akarnák hárítani. De nem sztrájkolhatnak a tanárok sok más okért sem. Nélkülözhetetlen részei ők a folyton működő társadalmi gépezetnek. Nem zavarhatják meg ennek egyenletes munkáját ép azok, akik kultúrájának közvetítői, modern továbbélésének nélkülözhetetlen részei. Olyan a tanár állása, amelv megfontoltságot, mértékletességet, okosságot és józanságot kiván lépten-nyomon. Amikor az állami renddel való békés együttműködést, önfeláldozó hazaszeretetet prédikál a tanitó a katedráról, akkor nem állhat be maga azok közé, akik a rendet felforgatják, az állami és társadalmi gépezet működését megbolygatják. Következményeiben kiszámíthatatlan lenne az ilyen lépés. Mi bízunk a magyar tanári kar józanságában, törvénytiszteletében és hazaszeretetében. Aminthogy a tanári karnak is biznia kell abban a kormányban, amely nagy veszedelmek idején frázisok nélkül jött el komoly és tartalmas nemzeti munkára. Weisskírchner Hieroiiyminál. Weisskirchner osztrák kereskedelemügyi miniszter ma délben meglátogatta Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert és vele a közösen intézendő szakkérdésekről folytatott beható tanácskozást. hányásokat tett magában az égieknek, hogy a szegény asszonyt szenvedni hagyják, hja, mert akkor még nem ismerte a magasságban levő igazságosságot és jóságot. Az idő tavaszra fordult és a nyitott templomajtón a kálvária-kert fáinak illata áradt a kórus alá. A délutáni litánia csöndességében fecskék csipogása hallatszott be odaküntről és az ünneplőbe öltözött emberek felvirágozva jöttek a templomba. Az oltárokon a szent képek alatt, a térdepelő helyeken ájtatos emberek virágbokrétái illatoztak és a fekete Mária-kép alatt halomra nőttek a bokréták. Mesterem és pártfogóm. Ganz János, a sánta sekrestyés eleget dörmögött a virágok miatt, amelyeket hiábavalóságoknak nevezett, — a gyertyaadományokat inkább kedvelte, de mégis legjobban a borküldeményeket a szent miséhez, — a bokréták megsokasodtak a- tavaszi litániákon, minden asszony és leány odatette virágait urunk Jézus lábaihoz, akire nemsokára elkövetkezik a nagyhét. Az imádkozó arcok az iinaasámolyon rózsaszínűek és a szavak gyorsabbak lettek. Az öreg asszonyok, akik eddig nem látogatták a fekete Mária-képet, mert hisz az úgyis el volt látva imádással, most néha-néha szánalomból letelepedtek az elhagyott imazsámolyra és egy-két gyors Imádságot mormogtak, amelyekre azonban nem voltam kíváncsi. Azon a vasárnap délután, midőn a tavaszi napfénytől és a templomi félhomálytól elbágyadva álldogáltam a harangkötél mellett és magamban azt gondoltam, hogy a harangozássem ér semmit, ha senki Ügyvédek és ügyvédjelöltek. Az ügyvédeket és az ügyvédjelölteket a hamis erkölcsi presztízs hazug jelszava viszszatartotta eddig minden szervezkedéstől. Hogy „diplomás" példát említsünk, a jóval kisebb számú fogorvosok évekkel ezelőtt összeálltak és megállapították, hogy menynyiért tömnek, húznak és csinálnak fogat. A kenyérkeresetnek ez a szilárd megállapítása az erkölcsi súlyt és társadalmi tekintélyt is megteremti. Mert aki jól megfizetteti magát, annak van tekintélye, az a munkának bizonyos minimumával biztosította a tisztes polgári megélhetés minimumát. Igaz, hogy az ügyvédjelöltség átmeneti állapot, amely három-négy, esetleg öt évig tart. Ez azonban semmi esetre sem teszi fölöslegessé az olyan szervezkedést, amely az ügyvédjelölteknek nagyobb társadalmi súlyt és gazdasági erőt kiván biztosítani. A jelöltek társadalma egyelőre nem egy az ügyvédek társadalmával. Példa rá a mostani eset, amikor egy készülő törvénynek máskép való megalkotását követeli az ügyvédek és máskép való megalkotását a jelöltek érdeke. Amint a kenyérharcban az érdekek egy hajszálnyi különbsége ékelődik az emberek két csoportja közé, azok kettéválnak, hamis próféták és üres jelszavakban utazók hiába prédikálják a szoros együvétartozást. Érdekes különben, hogy az uj törvény megalkotásánál mennyire hamis nyomokon járnak a törvénytcsinálók, az ügyvédek és az ügyvédjelöltek. Akik a törvénytervezetet készítették, bedűltek a társadalmi verkli régi refrénjének: „sok az ügyvéd", „nyomorognak az ügyvédek", „segíteni kell a bajon". Itt meg kell jegyezni, hogy a szatócsos panaszkodás nem von le semmit az ügyvéd tekintélyéből! Csak a nagy célokra, a gazdasági harcokra való egyesülés. Tehát: sok az ügyvéd, a bajon segíteni kell. Hogy? A jelölteknek eddig három évi gyakorlatidejük volt, ezentúl legyen négy, öt. A hosszú gyakorlatoskodás réme majd csak elriasztja az ügyvédi pályáról az embereket. Különös okoskodás azoktól, akik előtt mindenekfölött, kell állania a „salus rei publicae" elvének, így akarják gyógyítani, ezzel a teljesen tudománytalan, idejét multa gyógymóddal a hivataloskodás és. diplomáskodás nemzeti kórságát. Amikor mindenki tudja, hogy három év a gyakorlatoskodásra untig elég. Nem itt kell kezdeni az orvoslást, végezni pedig a gyakorlati idő leszállításánál kell. sem irigykedik az emberre, ruhasuhogás keletkezett az imazsámoly körül ós amint rejteksmből kipillantottam, a szép Korompainét láttam, amint szenvedélyes pillantást vetve Máriára, halkan suttogta: — Mária, ne hagyj el! Segíts meg ! Ne engedd, ne engedd, hogy megtörténjen . . . De még válaszolni sem lett volna ideje Máriának, Korompainémár talpraállott és szemét lesütve az ajtó felé tartott. Bizonytalan lépésekkel haladt kifelé, oiyan szentképek előtt is megállott s keresztet vetett, amelyeket máskor figyelemre sem méltatott. A szenteltviz-tartótól kétszer is hátrafordult, mig végre gyors elhatározással, behintvén magát a szenteltvízzel, kilépett a templomból s a litániának vége lett. Azon időben a folyómenti füzesek és berkek voltak azok a helyek, ahol a kis harangozódiák épen olyan szívesen tartózkodott, mint a harangkötél mellett, A litánia után gyors ügetéssel indultam el a füzesek felé, amelyek között, mint egy ezüst szalag, kanyargott a fénylő, napsugaras folyó. A folyóntuli helyekről a diákok fütyülése és éneklése hallatszott, de a berek csöndes volt és a színes pisztrángok ezen az oldalon ugrottak föl a folyóból, hogy a napfényben xnegfürösszék hátukat. Valahol zsálya virított és a fűzfák fiatal galyaikkal himbálózva mozogtak a gyenge szélben. A város ameszszeségben ide nem ért zajgásával, — vagy talán ott is épen olyan csendesség volt, mint itt a folyóparti berekben tavaszi vasárnap délután? A parton ültem egy öreg fűzfán és ugy És a szegedi ügyvédjelöltek 1910 julius hatodikán összeálltak, tíz percre, tíz naprs szervezkedtek, hogy döngessék a kenyérkeresetnek előttük elzárulni akaró kapuit De csak azok számára akarják az üdvöt akik — például — julius hatodikáig jelöltek lettek. Aki azután lesz jelölt, azt egye a fene. liogy egyszersmindenkorra tiltakozzanak, ahoz nem volt az ügyvédjelölteknek elég merszük, osztálytudatuk és erkölcsi erejük. Nem is lehet tőlük rossz néver venni, hiszen uram isten, ügyvédnek készül valamennyi. Az a fődolog hát, hogy ők kinn legyenek a vizből. És akik ügyvédek, azokról itt ne essélj szó. Sokan vannak, sokat kívánnak tőlük küzdelmes a munkájuk, nem sok a keresetük. A gazdasági harc törvénye szerini minél hosszabb gyakorlatidő törvénybekitatását kell kivánniok. Ha nem is nyíltan legalább magukban. k. s. A fölirati vita előtt. — Előkészületek a banktárgyalásra. — (Saját tudósítónktól) A politikai köröket most csaknem kizárólag a fölirati javaslat foglalkoztatja. A képviselőház holnap kezdi meg érdemleges tanácskozását és megkezdődik a Láng Lajos fölirati javaslatának tárgyalása. A vita előreláthatóan hosszú lesz, mert az ellenzéki pártok részéről számos felszólalás fog történni. Az ellenzéki pártok is megállapították ma a maguk külön fölirati javaslatait és ezen javaslatok támogatására — bár reménytelenül — legerősebb, obstrukciókban résztvett szónokaikat állítják harcvonalba. Az ellenzéki pártok maguk is érzik az egyesülés szükségességét, mert a jelen helyzetben elenyészően csekély az az erő, amelyet az ellenzéki frakciók külön-külön kifejthetnek. Tegnap már meg is volt az első pártvacsora, amelynek célja egytáborba gyűjteni a függetlenségieket. A vacsora kudarccal végződött ugyan, mert mindössze kilenc képviselő jelent meg, de Károlyi gr ói — mint mondá — bizik abban, hogy az egyesülésre vonatkozó akció sikerülni fog. A szerb kereskedelmi szerződést a kormány a maga részéről már elintézte. Forgách gróf belgrádi nagykövetünk ma Belgrádba utazott, hogy a szerb kormánynyal befejezze a tárgyalásokat. Ezek rövid időn belül befejezést fognak nyerni. A banktárgyalások előkészületei is nagyban folynak. Bilinski, osztrák pénzügybelemerültem a vasárnapi csendességbe, amint csak egy kis harangozótól kitelik, midőn a számtani feladványok is elkészültek már másnapra. De egyszerre roppant a tavalyról itt maradt haraszt. Lépések hallatszottak a berek sűrűjében és egy pillanat alatt megismertem az imádságos Korompainét, amint óvatosan, körültekintéssel haladt a régi fűzfák alatt. Eltűnt a bokrok között, csak kerek szalmakalapja világított egy darabig, Egy perc múlva ugyanazon az uton egy szőke bajusz tűnt fel, amelyben Réti tanár úrra ismertem, aki nálunk a, tornát és szakadkézi rajzot tanította. Óvatosan haladt azon az uton, amelyen előtte Korompainé ment és a kis harangozó a fán ülve sokáig habozott, hogy vájjon mit csináljon, Végre legjobbnak látta kereket oldani és a berekből kiérve, gyorsan ügetett a város felé, ahová az ozsonnához megérkezett. * A következő vasárnapon, — a kis harangozó moccanni sem mert rejtekhelyén, — a fekete Mária-kép előtt a lyukas imazsámolyról ezek a szavak hallatszottak: — Te vagy az oka mindennek, Mária! Elhagytál, nem segítettél, magamra maradtam . .. Most aztán a nagyhétben meggyónhatok mindent. De gyónni Lublóra megyek! A kis harangozó világért sem hagyta volna el őrhelyét, de a hangból azt következtette, hogy Korompainé térdepel a Máriakép előtt és imádkozik a maga módja szerint-.. . .