Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-09 / 15. szám

1910. I, évfolyam, 15. szám Csütörtök, Junius 9 fíjzponti szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, ¿¿i Korona-utca 15. szám Budapesti szerkesztőség és Kiadóhivatal IV., q ' Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEK: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6-— egy hónapra K V— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: é/re . K 28'— félévre . . . K 14 — negyedévre. K V— egy hónapra K 2'40 Ejyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 e=a Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 t!j Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Nem alkuszunk! A kemény gerinc és a törhetetlen erély politikája: ez volt a Khuen-Héderváryé attól a naptól kezdve, hogy átvette az ország kormányzását. Tekintsünk csak végig azon a küzdelmes uton, amelyet azóta héroszi elszántsággal végigjárt. Mikor eló'ször megjelent a halálraítélt Házban, sistergett, tüzet okádott körülötte a koalíciós katlan. Öklök emelkedtek, rágalmak röpködtek, arcára égették a darabontság, a hazaárulás minden gálád és alávaló vádját. Ő állt a helyén, arcán finom mosolylyal, összefont karokkal és a világ legnyugodtabb hangján incselkedett a bó'sz oroszlánokkal. Még éltek — mondotta nekik más szavakkal, de ezzel a kegyetlen őszinteséggel — ám én azért jöttem, hogy megrövidítsem az éltetek fonalát. Pár hétig még maradhattok a siralomházban, addig szálljatok magatokba, vezekeljetek, mert aztán jön a könyörtelen halál. Héderváry akkor elnapolta a képviselőházat. A koalíció minden poklából elszabadították a vihart, de nem biyt az erős, büszke fenyővel. Az országgyűlés mindkét háza törvénytelennek, alkotmányellenesnek mondta az elnapolást, Héderváry pedig vidáman mutogatta nekik a csillogó bárdot: nézzétek, ezzel lóglak lenyakazni benneteket. Az erkölcstelenség, a szélhámosság, a közjavak könnyű eltékozlásának főbenjáró biinébe estetek: nincs számotokra kegyelem. Hidegen, a meggyőződés titáni erejével vágta szemükbe a halálos ítéletet. Aki tanuja volt, meghűlt benne a vér. Bámulták ezt a példátlan erélyű embert, aki ilyen csodálatosan imponáló ura az akaratának. Megnyílt a siralomház, jött a kérlelhetetlen vég, a képviselőház föloszlatása. Khuen újra megjelent a delikvensek közt, hogy személyesen végezzen velük. Barátai figyelmeztették a merényletre, melyet a szélsőbal elszánt brávói terveznek ellene. De ő nem tágított. Akkor emlegették róla a híres zágrábi esetet, amikor a föllázadt nép ásókkal, kapákkal, revolverekkel közeledett a báni palota felé, hogy a palotát fölgyújtsák és legyilkolják a bánt. Héder\5ry ekkor kivilágíttatta a báni palotát kiment az erkélyre és a mellére font karokkal, derűs arccal fogadta a lázadókat A hősies magatartásnak megvolt a hatása. A tömeg megszelídült és széj jeloszlott anélkül, hogy egyetlen követ dobott volna a gyűlölt bán felé. A horvát csőcselékkel szemben követett taktika nem vált ugyan be a szélsőbal desperádóinál, de felejthetetlen marad, milyen kemény férfiassággal fogadta Héderváry a tintatartó-lovagok orvtámadásait. Már folyt a vér az arcán, de ő még mindig beszélt, hadakozott és nem akart tágítani addig, amíg ő maga meg nem adja ellenségeinek a kegyelemdöfést. így jutott el Héderváry a választásokig és végigvezette ezeket is olyan törhetetlen erélylyel, hogy maga ez is biztosította a sikert. Környezete folyton skepszissel volt tele, de ő maga bízott és erős lelkesedésével hitet öntött mindenkibe. Nem békült, nem alkudozott, nem nézett se jobbra, se balra, hanem ment egyenesen és bátran neki az ellenségnek. Az egész csapat az ő hősies elszántságából, bámulatosan férfias lelkesedéséből merített kitartást. Azt hiszszük, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy leginkább a vezérnek ez a héroszi magatartása hozta meg a sikert. A harcban mindig a biztos lépések, a kérlelhetetlen elhatározások, az elszánt rohamok szerzik a diadalt. És Héderváry mestere ennek a harci taktikának; az ő lenyűgöző ereje, ingadozást nem ismerő vaskövetkezetessége, acélos energiája tette fejvesztetté az ellenséget és vitte győzedelemre a saját csapatokat. Ma már boldog győző, de még mindig nem lágyul el és nem tágít az egyenes úttól. Tegnap odaállt a király elé és önérzetesen jelentette: „Mi nem alkuszunk!" A többség erős, hatalmas, győzhetetlen; maga fogja intézni a saját sorsát és az országét. Nagy szó ez, kivált a magyar politikában, ahol Széli óta kiveszett az őszinteség és mindig csak formulákkal, paktumokkal kormányoztak. Bátorság ilyet mondani a koalíció rezsimje után, amely a legocsmányabb vásári alkuban született és Hyíri csend. Irta Krúdy Gyula. Délelőtt deres és mogorva sivatagon utaztunk. Messze, a szemhatáron lápok és nádak síksági vizet jelentettek; néhol csenevész nyírfa, mely ábrándos ezüstleveleit már elhullajtotta, fütyült a szélben. A tájon fekete madarak kiáltva röpültek keresztül s az urasági hintó négy zömök lovával egyhangú tempóban gurult a kanyargós, sáros országúton. Valami mély, névtelen bánat lakik ez őszi tájon, amit megtalálni sehol se lehet máshol, csak itt a néptelen ősvidéken, ahol egymástól nagy távolságokban alusznak a falvak. Késő október van, az ég szürke szemfedője komor bánattal utazó esőfelhőivel fekete, nyirkos földre borul. Ez időben a halmos, kopasz földből kijönnek a nedvek. Ám a kora uszszel hangos vadvizek most magányosan és lomhán rezdülnek meg barna hullámaikkal A nyargaló szélben. Késő ősz van, erdők®ezők madarai a falvakba költöztek, rőtbarna mezőn hallgatag varjak gondolkozva sétálgatnak. Nyár gólyái szivringató kelepeiesükkel, föld leányai színes szoknyáikkal ?s nótáikkal — hova lettek'? Az ősz lakik ' ~~ itt lakik, itt lakik; a nyulászó vadász csaholó kopóival sietve megv a tájon keresztül. Az országút mellett jegenyekirályok jeleneit meg. Négyen voltak és szabályos négyében állták körül a sárgafalu kúriát, amely düledező kapubálványaival, tágas, nagy udvarával az országútra nézett. Épen olyan volt ez a régi ház, mint valamennyi ezen a tájon. Konyhakertjében szomorú tehénke rágta a dudvát, a zsindelytetőre vén diófa száraz ága ráborult az udvar felől. Zsalugáteres ablakai lehunyt szemek, eresze alatt fázékony tyúkok tollászkodnak. Ha behunyod a szemed, elképzelheted, hogy egyszer a zsindelyes tető zömök kéményei füstölögtek és a kőbálványók között vidám vendégek jöttek messzejáró hintókon vendégségre. Ma Bírta Mária lakik itt, utolsó hajtása egy régi, nagy családnak. Menjük be hozzá. Egy lompos, vén komondor rekedten ugatott a kapu mögött. Az ugatásra ráncosképü szolgáló jött elő valahonnan. Ferde volt rajta minden; válla, arca féloldalra meredt, még kék szoknyája is hosszabb volt az egyik oldalon, mint a másikon. Útitársam, a mérnök, jártas volt a háznál. Rákiáltott a csudálkozó némberre: — Lidi, itthon van a kisasszony? Licíi nehezen tért magához csudálkozásából. (Hogy vendégek jöttek a házhoz!) Aztán rákiáltott a vén komondorra: — Hallgass, szamár, nem ismered a tekintetes urakat? Az eb beesett szemeivel figyelmesen nézett Lidire, aztán sántikálva elkullogott a szín felé, de menés közben néhányszor visszanézett: igazán nem ismerte meg az urakat! Lidi ekkor a tornácra ment és folyton reánk függesztve apró, szurokszínű szemét, kiáltozott: — Kisasszony! kisasszony! Tessék csak Kijönni! A házból kistermetű, fehérhajú nő gyors lépésekkel kijött. . — Mi az? kérdezte élénken. — Mi vagyunk itt, kedves húgom Mariska, — szólt a mérnök. A mérnök, Müller János, lehetett jő negyvenes, pirospozsgás arcú férfi, vidám és egészséges, mint az erdei borz; Mariska húgomnak fehérpiros arca volt ugyan, de haja ősz volt, mint a most leesett hó. Csak fekete szemei ragyogtak az élénkségtül, mert kissé süket volt Mariska. — Isten hozott, — szólt Mariska kisaszszony. — .Jertek be. Erre jártatok ugy-e? És azt gondoltátok: ej, nézzük meg a szegény Mariskát, mjt csinál! Hát nagyon jó időbon jöttetek, mert most éppen nincs semmi különösebb dolgom. A befőzéseken már tul vagyok . Tudjátok, hogy három évről is van paradicsomom! Bementünk a házba. Ah, különös ház ez asszonyi ház! Ezekben a szobákban már egy emberöltő óta nem hált meg férfiteste. Leány lakott itt mindig, asszonyi illatok, asszonyi sajátságokkal volt teli minden. Keresnél ódon és kényelmes borszékeket, amelyek régi kúriákban a cserépkályha xnellettT vagy az ablakmélyedésben állnak, keresnél pipatóriumot, amely átható dohos szagával karakterizálja az egész házat, keresnél barna szilvóriumos üveget a pohárszékben vagy pohos cserépkancsót az uj borral, — de nem találsz. Hórihorgas lábu