Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-09 / 15. szám

2 DELMAGYARORSZÁQ 1910 Junius 9 amely alkudozások, megalkuvások nélkül egy napig sem élhetett volna. De ha Khuen mondja, ő állni fogja a szavát és a nemzet büszke lesz rá, hogy a hazudozások, az ámítások rendszere után van egy ember, aki alku nélkül, őszinte eszközökkel, egyenes uton akarja szolgálni az ország boldogulását. Bécsi lap a magyar parlamenti helyzetről. Bécsből jelentik : A Zeit irja a következőket: Aligha fog az ellenzék opstrukcióra vállalkozni, még pedig azért nem, mert az ellenzéki töredékek annyira ellenségei egymásnak, hogy köztük közös akció kizártnak látszik, a Kossuth-párt maga pedig obstrukcióban nem akar részt venni. Kossuth táborában nagy az elkeseredettség, épen ugy, mint a néppártban Justh Gyula ellen és ez a körülmény a Justhpár.tban levő obstrukciós szándékban levő képviselőkre igen lehütőleg hatott. Azt az eszmét, hogy azonnal obstrukcióba fognak és már a képviselőház megalakulását is megakadályozzák, végleg elejtették. A Justh-párt tudja már, hogy ilyen ekszaltált csínyekkel teljesen magára ma" radna ; a képviselőházban és csupán a házszabályok szigorításának kérdését tenné ismét égetővé. Justh Gyula nincsen Budapesten, de pártja, ugy látszik, máris elhatározta magát arra, hogy -technikai obstrukcióba nem fog bele. Ennek folytán bizonyos, hogy az uj képviselőház komoly incidens nélkül fogja megkezdhetni munkáját. Nagyobb vita csakis a felirati javaslatnál, az indemnitynél és az ujonclétszám kérdésénél várható. Komoly harc azonban csak akkor lesz, mikor a bankkérdés, vagy pedig az ujonclétszám felemelésének kérdése kerül a parlament elé. A technikai obstrukció fenyegető réme tehát eltűnt, Khuen gróf megkezdheti reformmunkáját. Általános választójog Szerbiában. Belgrádból jelentik: A nacionalista képviselők a kormányhoz emlékiratot adtak be, hogy. a szkupstinában tárgyalják a választási cenzus eltörlését és az általános választói jog behozatalát. Azonkívül határozzák el, hogy ezentúl ne minden négyezér, hanem minden hétezer választó kapjon egy képviselőt, birák. tisztviselők, iskolaigazgatók és állami- szállítók ne legyének megválaszthatók. Az államtanács megszüntetendő. varróasztalka áll az ablakközben, diófából faragták tán száz év előtt, sok asszonyi szemek, temetőben immár elporladt szép fejek hajoltak egykor gondolkozva az asztalka lapja fölé; szerelmes ábrándokat nem érzel-e, ha apró fiókjaira tekintesz? Ki ne huzd valahogy a bezárt fiókot. Nagyatyád pecsétes levélkéjét ha olvasnád, amit egykor e ház szép leányához küldött, nem sirnál-e a mult idővel elvesztett forró érzelmeken? Az almáriumon ragyognak a zöld gyümölcsös tálak,, és az ó-esüstből való cukortartó, aminek nádmézes gyomrát egykor kulcscsal zárták el a pákosztos cseléd elől, tompa fénynyel' néz le az almárium tetejéről. A széleshátu szekrényekből valami gyengén lágy illat szivárgott ki: levendula ez, vagy eyp'ré?'Olyan illat, ami régi asszonyi lakásokban található. Mariska húgom bevezetett a szobába. Nagyon szives volt és sokat beszélt: — Be jól tettétek! Már majd meghalok a magányosságtól, pedig tudjátok, azelőtt, mig fiatalabb voltam, ugy bolondult utánam a férfinépség, mint a legyek a mézre. Farsangnapjait egyhuzamban keresztül táncoltam. Szép világ.volt, szép világ volt... Ha megöregedtél, ülj sutba és hallgass. De ebédre itt maradtok? Mariska húgom sebesen járt fel-alá a szobában. Egy lomha, nagy cica ébredt fel a dívány sarkában és felnyitotta a szemét: — Barátném, lie alkalmatlankodj! — kiáltott Mariska és elhesegette a dörgölődző cicát. Beszélgetés Justh Gyulával. — Interjú a szeged! pályaudvaron. — (Saját tudósítónktól.) Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt vezére, akiről tegnap a fővárosban azt a fantasztikus hirt terjesztették el, hogy öngyilkos lett, ma délután Makóról Budapestre átutazóban egy félórát töltött a szegedi pályaudvaron. Személyes megjelenésével dementálta ilyképen a humoros álhirt, amelyet egyébiránt a Délmagyar ország, több fővárosi lap telefonikus kérdezősködése révén értesülvén annak elterjedéséről, már ma reggeli számában erélyesen megcáfolt. A Délmagyarország tudósítójának volt alkalma Justh Gyulával a pályaudvaron beszélgetést folytatni. A választásokon oly alaposan megtizedelt radikális függetlenségiek vezére természetesen a presszióknak és megvesztegetéseknek tulajdonítja a szomorú vereséget, amely őt és táborát érte. Egyébként egyénileg, ugy látszik, egyáltalában nem sújtja le túlságosan a balsiker. Pompás piros színben van, arca naptól barnított és a negyedféihónapos választási kampány fáradsága egyáltalában nem látszik meg rajta. Korát megcáfoló frisseséggel szállott ki a Makó felől három órakor bepöfögő gyorsmotorról. Egyenesen az étterembe ment, ahol egy tányér friss szamóca mellett fogadta tudósítónkat. Munkatársunk legelőbb is a Délmagyarország mai számát nyújtotta át neki, amelyben az öngyilkosságról szóló kövér kacsának a cáfolata foglaltatik. Justh nagy érdeklődéssel olvasta hiríinket. — Ugy látszik, — szólt, — ez a hir összefüggésben van azzal, hogy tegnap Makón egy fővárosi lap, épen mikor jóízűen ebédeltem, telefonon megkérdezte, hogy nem vagyok beteg? Most legalább, minthogy holthiremet költötték,- biztos vagyok felőle, — tette hozzá jóízű moSolylyal, — hogy sokáig fogok élni. Tudósítónk ezután, természetesen a választásokra fordította a beszélgetést. A legyőzött vezér erre elkomorodott és szabad folyást engedett egész peturi keserűségének. — Lássátok, ez a barátném! mást nem ismerek a lányok közül. Akik voltak, azok férjhez mentek, a mostaniaknak pedig férfiakon jár folyton az eszük. Ugyan ki törődnék az ilyen elsavanyodott kisasszonynyal? Mariska, miután dél felé járt az idő, komplimentet csinált és elílint a szobából. — Az ebéd végett megyek. Mulassatok addig! Mig Mariska odakünn járt, megkérdeztem a mérnököt, hogy miért maradt leány Mariska. Müller János nyújtózkodott és felpödörte barna bajuszát: — Az ördög tudja! Bolond volt egész életében; fantaszta, barátom, fantaszta! Azt mondják, szép leány volt, de nem tetszett neki senki. Abban az időben, mikor ő hajadon sorba jutott,. Svarcenberg-dragonyosok feküdtek ezen a vidéken. Igen vidám, mulatós katonák voltak, csupa főrangú ember volt a tisztikarban. Egy kapitány, valami gróf tette a szépet Mariskának. Mondják, hogy volt közöttük valami, mert mikor a dragonyosok tovább mentek, Mariska bánatba merült. Apja, anyja meghalt, egyedül maradt a gazdaságban, ami azóta asszonykádén züllili, fogy, mint a holdvilág ... Mariska nem törődik semmivel, senkivel, él, mert nem tehet egyebet. Távoli rokonai annyi ezüstkészséget örökölnek utána, amennyit még álmukban sem láttak. A mérnök a keskeny hátú széken kényelmetlenül érezte magát. Nyújtózott jobbrabalra, aztán egyszerre elaludt. Mariska bejött a szobába. — Egész tömeg levelet és telefonikus jelentést kaptam már, — kesergett, —_ amelyek mind a legsúlyosabb visszaélésekről ós a presszió legváltozatosabb formáiról adnak hirt. Rengeteg pénzáldozat és tömérdek erőszak eredménye ez a választás. Különösen sok az olyan irányú panász, amely szerint a hatóságok megakadályozták az ellenzéki választókat a szavazásban. Látja, például Szatmáron, ahol megálltak a szavazók az elv mellett, Kelemen szép győzelmet aratott. — Amint látom, kegyelmes urnák nem vette el a balsiker a kedvét a politikától. — Sző sincs róla. A visszavonulásomról szóló hireket már megcáfoltam. Eszem ágában sincs letenni a fegyvert. A választás eredménye r eám és pártomra nézve kizárólag azzal a jelentőséggel bír, hogy ezentúl többet kell dolgoznunk. Ami munkát eddig három ember vegzett, azt ezután egy embernek kell elvégezni. Hogy pedig én dolgozni tudok, azt most a három és fél hónapon át tartó választási harc folyamán eléggé megmutattam. — Felmegy ma kegyelmes ur a pártkörbe? — Hogyne, okvetlenül. Annál is inkább, mert most alig pár napig maradok a fővárosban és igy nem sok időm lesz hozzá, hogy pártfeleimmel érintkezzem. Pedig most fogjuk eldönteni a jövőre vonatkozó terveinket. — Obstrukciós szándéka van kegyelmes urnák? — Erről nem nyilatkozhatom még. Csak annyit mondhatok, hogy a legcrélyesebb harcot fogjuk a kormány ellen indítani. Én két-három nap múlva visszautazom a birtokomra és csak a képviselőház megnyitására megyek vissza a fővárosba. — Különben a mi vereségünk nem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Ha nem a mandátumoknak, hanem a szavazásoknak számát vetjük össze, egész más számok kerülnek ki. Miközben Justh igy próbálta vigasztalni magát, jött a portás a jelentéssel, hogy a gyorsvonat berobogott. A volt elnök elbúcsúzott munkatársunktól és valódi fejedelmi ruganyossággal ugrott fel az első osztályú kocsiba', amely csakhamar tovább röpitette a főváros felé. ' — Elaludtál, fiam? rebegte, megilletődve Mariska, a mérnökre tekintve, aztán óvatosan rázogatni kezdte a vállát. János felébredt és körülnézett. — Kész az ebéd, gyertek! — mondá Mariska, Vékonyra szeletelt vadpecsenye után cukros süteményt hozott a vén szolgáló. Sovány ebéd volt, szinte szomorú. A befőttes üvegek tucatszámra vonultak fel. Müller János szomorkásán nézett a nénire. — Borod nincs, húgom? — Nincs, fiam, nálam nem dorbézolnak. Lábán eladok mindent, Minek nekem ? Tudod, kétszáz forint kiadásom sincs egy esztendőben. Ha ruha nem kellene, olcsóbban is megélnék. Ebéd után a klavirhoz ült Mariska, Elmerengve lapozgatott a kották között, közben halk hangon beszélt: — Régen nem zongoráztam, de a ti kedvetekért mindent megteszek, Husz esztendőben egyszer alig jön vendég a portámra. Megnyomta a sárira billentyűket és hosszú melódiába kezdett. Á ferde Lidi feketekávét hordott fel, Müller busán lehorgasztotta a fejét. — Hugóm, a Svarcenbergek indulóját tudod még? — kérdé. Mariska nevetni kezdett. — Hogyne? Akarod? A billentyűkbe csapott és araint játszott, egyszerre könnyek szivárogtak végig az arci ^ A billentyűket verto és mindig jobbban snAz ajtón halk kopogtatás hallatszott. Egy \