Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-29 / 32. szám

1910 junius 29 DÉLMAGYARORSZAQ 5 tett a vármegyét ért katasztrófáról, melyhez hasonló csak a mult évtizedek filokszera-pusz­titása volt. Körülbelül tizennégy millió l;oror,a Jcárt lehet már most megállapítani a szőlőkben, gyümölcsösökben és szántóföldeken. Ennél azon­ban a teljes kár sokkal tetemesebb. Elmondotta a főispán, hogy mikoö a mult évben peronosz­pora pusztította végig a Hegyalját, a törvény­hatóság a koalíciós kormányhoz fordult, kérve az agrárkölcsönök 25 évre való kitolását. A hegyaljai szőlőket ugyanis mind agrárkölcsö­nökből ültették és művelték és az évi törlesz­tési összegek csökkentése miatt kérték a köl­csön idejének meghosszabbítását. A koalicíós kormány megígérte a kérés teljesítését, de az Ígéretet nem váltotta be. A törvényhatóság ezért ma kimondotta, hogy kéri a kölcsön határidejének most már ujabbi ötven évre való kitolását és egyben kéri a kormányt, hogy katasztrális holdanként négy­száz korona kamatmentes kölcsönt engedé­lyezzen a szőlőbirtokosoknak. Ugyancsak föl­irattal fordul a törvényhatóság Lukács László pénzügyminiszterhez, kérve őt, hogy azonnal utasítsa a pénzügyigazgatóságot az adók leírá­sára és a végrehajtási eljárások felfüggeszté­sére. A közgyűlésen felszólalt Majláth György gróf is, hangsúlyozva, hogy a Hegyalját ért katasz­trófáról tájékoztatni kell egész Magyarorszá­got és tudtára kell adni a kormánynak, hogyha azonnal nem részesiti a Hegyalja lakosságát a leghathatósabb támogatásban, menthetetlenül elpusztul az egész világhírű Tokajhegyalja. Maj­láth szavait és a főispánnak-ez akcióra vonat­kozó indítványait egyhangú helyesléssel vették tudomásul. Segítség a károsultaknak. Lónyay Ferenc dr miniszteri tanácsos, a földmivelésügyi minisztérium nyolcadik osztá­lyának vezetője, Serényi gróf miniszter meg. bízásából így nyilatkozott a tokaji jégve­résről: — A Sátoraljaújhelyről, Sárospatakról és Tolcsváról érkezett táviratok rettenetes képet adnak a katasztrófáról. Némely községben fél" óráig tartó jégvihar volt. A jégdarabok súlya 3 és 7 dekagramm között változott. A kár Sátoraljaújhely határában búzában 55 százalék, rozsban 60 százalék, árpában 50 százalék, sző­lőben 85 százalék. Pontos kárbecslést most még nem lehet adni. Lehet, hogy tizenöt, de lehet, hogy huszonöt millió korona a kár. A szőlőtermés erre az évre teljesen elpusztult. A kormány mindent meg fog tenni, amit a katasztrófával sújtott vidék fölsegitésére tehet. Haláltánc a Pftagara fölött. — Egy artista mutatványa. — (Saját tudósítónktól.) A Niagara-zuhatagon tegnap egy artista vakmerő módon akart átkelni. A produkció azonban nem sikerült és csak a véletlen segítségével tudott meg­menekülni. A mutatványt óriási közönség nézte végig, amely rettenetes félelemmel szemlélte a bátor artista vergődését. Az ar­tistát végül lelkesen ünnepelték. Netvyorkból táviratozzák: A Niagara híres vízeséseinél tegnap százezer ember volt szem- f tanuja egy igen izgató jelenetnek. Egy Willam nevű ember Torontóból hajmeresztő módon akart átjutni a másik partra. A vízesések felett drót­kötél volt kifeszítve, a drótkötélen csíga; melyhez bőrdarab volt erősítve. Willam ezt a bördarabot tartotta a fogaival, két kezében pedig egy amerikai és egy kanadai zászlót tar" tott. Ilyen módon testének lódításával már körülbelül a kötél közepéig jutott el, ahol a kötél öblösödése miatt nem tudott tovább menni. Kétségbeesetten integetett a zászlókkal belekapaszkodottakötéibe. A Niagara hídjá­ról megafon segélyével bátorító szavakat kiáltot­tak feléje. Nagynehezen egy másik kötelet hur­koltak a drótkötélre és ezt odacsusztatták ahoz a helyhez, ahol a bajba jutott artista életéért küzkö­dött. Ezen a kötélen Willam lecsúsztatta magát egy gó'zcsóncikra, mely a zugó habok közt a kritikus helyhez közeledett. A zugó, örvénylő hullámok folyton visszakergették a bátor gőz­csolnakot, mely azonban végre mégis elérte cel­lát, megmentette Willam-t és visszavitte a ka­nadai partra. Az óriási nézőtömeg a sikerült mentést olyan hangos tetszéssel kisérte, mely még a Niagara zúgását is túlharsogta. * Blondin híres kötéltáncos volt az első, aki a Niagara-zuhatagon átkelt. Őkivüle többen pró­bálkoztak meg a kirándulással, de nem sikerült senkinek. Úszással csak Wébbt kapitány pró­bálkozott meg, akinek kétszer is sikerült vak­merő vállalkozása, de a harmadszori kisérlete balul ütött ki. Odaveszett az örvénybe és ném került elő soha. Szegedi hivatalnokok országos mozgalma. — Nagy akció az államsegélyért. — „Szeged szabad királyi város hivatalnokai­nak egyesülete" cimen és néven létezik itt Szegeden egy társaskör, melynek épen tíz esztendeje elnöke az országos nevü író : Tö­mörkény István. Ez az egyesület a mostani vezetőséggel élén régóta áll már őrt tagjai igazának megvédésében s íme, most ís országos akciót kezdeményez, hogy az állam által a vá­rosoknak nyújtott ideiglenes segély — állancló­sittassék s mint ilyen, az állami háztartásba évről-évre felvétessék és ez az intézkedés tör­vényhozásilag biztosíttassák. Ebben az ügyben az egyesület vezetősége az alábbi felhívást intézte az ország összes vá­rosainak hivatalnoki karához : Tisztelt Kartársak ! Mindnyájunk i^őtt tudva van, hogy a 62,000/1910. számú belügyminiszteri rendelettel kiutalványozott két millió korona városi közigazgatási kiadási hozzájárulási ál­lamsegély ideiglenes jellegű s így az csak az 1909. évre adatott meg. Mivel azonban ezen államsegélynek törvény­hozásilag leendő állandóvá tétele, valamint a városi tisztviselők illetményeinek, szolgálati­és jogviszonyainak törvény utjáni rendezése legfőbb óhajunkat képezi, azon kérelemmel for­dulunk t. kartársainkhoz, hogy hazánk összes városainak hivatalnokai országos mozgalom keretében nyilatkozzanak meg s kérjék a kor­mányt, az országgyűlés mindkét házát ós az összes politikai pártokat a városok részére nyújtandó segély s az ebből folyó illetmény szolgálati- és jogviszony rendezésére vonatkozó törvény sürgős, soronkivöli meghozására. Ezen megindítandó országos mozgalmunkat megvalósíthatjuk, ha minden város akár hiva­talos uton, akár mint városi tisztikar fölirattal járulna a föntebb megnevezett intéző faktorok elé s azon kérelemben előadná azokat a meg­dönthetlen indokokat, amelyek ezen törvény életbeléptetését annyira szükségessé teszik. Mert, ha ezen létünket és megélhetésünket oly közelről érintő ügyben Magyarország százhar­minchat városa egyértelműen kérni fogja ezen meglevő javaslatnak törvénynyé emelését, ugy a kedvező eredmény elmaradhatatlan. Az összes városok kérelmezésének sikerétől lehetne azután függővé tenni esetleg az összes városok küldötteiből és az illető városok or­szággyűlési képviselőiből álló küldöttség szer­vezését, amelynek hivatása lenne a kormány illetékes tagjainál és a többi faktoroknál ügyünk­ben eljárni. Felkérjük t. kartársainkat, hogy felhívásun­kat sürgősen tárgyalják le, mozgalmunkhoz való csatlakozásukról értesítsenek és kérelmü­ket lehetőleg rövid időn belül terjeszszék fel a belügyminiszter ur ő nagyméltóságához. A csatlakozásról szóló értesítés Pillich Gyula Szeged, Városi Bérház címre küldendő. Szíves válaszukat várjuk! Szeged szabad királyi város hivatalnokainak egyesülete nevében Szeged, 1910 junius hó. Hazafias üdvözlettel: Tömörkény István elnök, Pillich Gyula ügyvezető alelnök. Köztudomásu, hogy a községi közigazgatás szolgálatában álló közhivatalnokok anyagi hely­zete súlyos. Az is köztudomásu, hogy az ál­lamsegély épen e közismert súlyos anyagi helyzetben sínylődő társadalmi osztály talpra­állítása okából engedélyeztetett. Annak ideigle­nes volta azonban épen egy csepp víz a ten­gerben s azok, akik ezt legközelebbről érzik: a tisztviselők, sietnek most egymáshoz, hogy egyesülve, közös erővel biztosítsák ennek az államsegélynek évről-évre való folyóvá tételét. A mostani kormány és az országgyűlés zöme nyilván rokonszenvez a köz szolgálatában álló nagy társadalmi osztálylyal s hisszük, hogy a Szegedről kiinduló akció abszolút eredményhez vezet. Horánszky és az utolsó kenet. — Intimitások Tomcsányi atyáról. — Tomcsányi Lajos jezsuita atyát szegedi kör­nyezete valósággal becézgetve vette körül. Az öreg ur viszont hálából érdekes, még sohasem hallott intimitásokat mesélt. Különösen sokat beszólt Apponyiról, akihez bensőbb barátság fűzi és aki nem egyszer kereste fel Tomcsányit még miniszter korában is, ügyes-bajos dolgok­ban tanácsért. A jezsuita atya, aki most hatvannégyévés, még fiatalos járású. Beteg sohasem volt ós kü­lönösen meglepi az embert szellemi rugékony­sága. Ugy emlékszik mindenre, hogy amit egy­szer lát vagy hall, azt sohasem felejti el. Az első délután a rókusi plébánia egy fiatal káp­lánja kísérte el Tomcsányit a gimnáziumba, ahol az érettségi vizsgálatokat tartották. A káplán másnap megint el akarta kísérni. — Ha nincs más dolga uram, én szívesen lá­tom, de felesleges, hogy fárassza magát, — mondta Tomcsányi. — Nem azért — felelte a káplán — de hisz eltéved, ha egyedül megy. — Dehogy tévedek el. Be is bizonyítom, hogy nem tévedek el. Es sorba elmondotta azoknak az üzleteknek a neveit, amelyek útjába estek. Eles megfigyelésének ez csak apró mozzanata, mert számtalan esetben tesz tanúságot kiváló szeméről és memóriájáról. Nyájassága szinte meglepő. Szombat este például elment a vizsga után a tanárokkal sé­tálni. Mikor megjött, szinte könyörgött, hogy ne haragudjanak rá, mert megkésett a vacso­ráról, de olyan jó levegő volt és Szegednek olyan kellemes sétányai vannak. Tomcsányi évek hosszú sora óta az étkezés­ben is megszokott diétát tart. Keveset eszik és ugy az ebédhez, mint a vacsorához két-két pohár jó bort. iszik. — Ennyi elég nekem és ezt én már réges-régen megszoktam. Vacsora után pedig mesél ós érdekes emléke­zésének se vége, se hossza nincs. Kedves témája Apponyi. Annyit tud róla mesélni és annyi jót, amennyit a nagyszakállú grófról még nem igen mondtak. * — Apponyi egyike a legvallásosabb emberek­nek. A gyónást sohasem mulasztja el és min­denkit vallásos életre akar terelni. íme egy Apponyi vallásosságát jellemző eset: Horánszky Nándor volt kereskedelemügyi miniszter haldoklott. Megjelent a pap, hogy feladja az utolsó kenetet, de Horánszky meg­tagadta a vallási szertartást. A pap ekkor Apponyihoz fordult, aki jó barátságban élt Horánszkyval. Apponyi gróf meg ís jelent a haldoklónál és kérte, hogy ne tagadja meg az utolsó kenet fölvételét. Á haldokló azonban Apponyi kérésére sem engedett ós ekkor a gróf, hogy célját elérje, sürgönyzött Marschal püspöknek, jöjjön azonnal. — Marschal Apponyi hívására meg is érke­zett, akit maga a gróf fogadott az állomásnál. Tudtára adta, miért hivatta és nem is engedte a püspököt enni sem, csak aniiyi időt engedett neki, hogy átöltözzön és azonnal vitte magá­val Horánszkyhoz. Ott Marschal nem sokat teketóriázott, . hanem reáparancsolt a volt kereskedelemügyi miniszterre, hogy vegye fel az utolsó kenetet. Horánszky ekkor megtört és engedett. Tud még számtalan ilyen esetet Tomcsányi atya Apponyiról, akiről csak a szeretet hangjával beszél. Elmondotta még azt is, hogy a gróf minden nap áldoz ós a családját is igy neveli. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom